Komolytalan

Szép látvány ötvenezer világító mobil. Ilyeneket Nyugaton is szerveznek, igaz ott nem tüntetésnek hívják, hanem performansznak.

Tüntetésnek azt hívják, ha összecsapnak a rohamrendőrök a fiatalsággal, borul pár ezmegaz, lángol is pár belőlük, vízágyú, könnygáz, meg egyebek. Ha a francia parasztok keveslik a támogatást, és megindulnak 5000 traktorral Párizsba, akkor ott megindulás van. Ha a dán anarchisták épp antiglobalista tüntetést tartanak egy G7 idején, ott akkor tüntetve van. Ha német rendőrök jól megvernek egy török vendégmunkást, akkor Hamburg külvárosában a kitört kirakatüvegek tükrözik vissza a rendőrségi forgólámpákat.

És ezek demokráciák. És ott nem nyavajog az értelmiség, hogy hűha, micsoda rettenetes dolog történt. Pedig mint mondtam: azok ott demokráciák. És talán éppen azért, mert ott ilyen egy tüntetés, és ott ilyen az értelmiség. Hozzászoktak, ezt tartják természetesnek. Mert az is. Kontrollálni sokféle módon lehet az államot, de annak mindig a népfelháborodás az igazán ütős módja. Mikor tódulás van, düh van, üvöltés van, és bizony fizikai agresszió.

Namost persze lehet körömreszelgetve faszságokat beszélni arról, hogy ott nem tudják, mi a demokrácia, de innen, Gecisztánból megmondani nekik a frankót nem túl hiteles. És akkor most képzeljük el, amint a németfranciaspanyolsatöbbi pógár nézi a tévét, amiben a budapesti tüntetés képeit mutogatják. Ha van valami jófej szerkesztő, műsorvezető, ilyesféle, akkor esetleg hozzámondja, hogy ezek itt egy választási csalás gyanúja miatt, a diktátor ellen induló tömegtüntetés képei.

Aha. Nézi a németfranciaspanyolsatöbbi pógár, és nem lát tüntetést. Lát sok embert, amint énekelget, táncikál barátságos rendőrök kíséretében, egy szépen felállított színpadról pedig csaknem kedélyes hangulatot árasztva mond pár valamit valaki, aztán szépen villannak a mobilok, deszép. Aztán eszébe jut, hogy valahol azt olvasta, hogy ebben a kis keleti eu-s országban diktatúra épül. És már tudja is, hogy amit olvasott, az hülyeség. Hiszen látja, hogy nem lehet az diktatúra, ahol még egy tüntetés is ilyen kedélyesen indulatmentes.

Merthát a szegény, demokráciaügyekben járatlan németfranciaspanyolsatöbbi pógár bizony törnezúzna mindent, ha választási csalás gyanúját érezné. Ha meg diktatúra előszelét, akkor ott aztán csak azért nem épülnének barikádok, mert a hozzávaló felszedett utcakövekkel már rég bedobáltak volna minden pártiroda-üveget. Dehát ők ott persze nem tudják, milyen a tüntetés, honnan is tudnák. Nem kértek időben tanácsot a magyar értelmiségtől, így aztán tudatlanok. De az azért megmarad bennük, hogy szép város Budapest, ott a hídnál a sok mobilfény is klassz volt. Lehet, hogy egyszer el is jönnek erre, hisz ahol ilyen béke honol, ott biztos remek dolog turistáskodni.

Szegény félmilliónyi idegenbe szakadt fiatalunk meg hiába próbálja elmagyarázni a házigazdáinak, hogy amit látnak, az tüntetés a diktatúra ellen. Megmosolyogják, rendelnek neki megnyugtatásként egy pizzát, a kedvéért végignézik a híradót, aztán összemosolyognak. Hát már hogy lenne diktatúra egy olyan országban, ahol egy soktízezres tüntetésen még a csikket is szépen behelyezik a szemeteskukába, és nem azért, hogy felgyújtsák vele. Vicces gyerek ez a magyar vendég, szeretjük. Ő is olyan kedves, mint honfitársainak lelkesen bulizó tömege. Csak egy baj van vele, igaz az se nagy.

Komolytalan.