Pofonegyszerű

Mármint az Orbán Rezsimet megbuktatni. Valójában mindenki tudja, mit kéne tenni, de mégsem teszik. Helyette meséket mondanak szép jövőről, örök napsütésről, meg ami épp eszükbe jut. Én meg időnként beledörgölöm az orrukat valós tennivalónkba. Most is, tessék.

Kezdetnek rögzítsünk pár dolgot, amikben a demokraták elsöprő többsége egyetért. Mondjuk ilyesmit: Diktatúrában élünk, annak felépítője és fenntartója Orbán Viktor. Aztán meg ilyet: a diktatúra minden demokrata esküdt ellensége, tehát annak Gazdája is az. Na, ez eddig gondolom rémegyszerű. Az ég kék, a fű zöld, nappal a Nap süt, éjjel meg nemsüt. A helyzet az, hogy nem véletlenül kezdem ilyen könnyen belátható dolgokkal. Megszoktam, hogy addig bonyolítanak egyébként egyértelmű dolgokat, hogy a végén még a nyári csónakázásról is kiderül: valójában csúcstámadás a Mount Everest ellen. Úgyhogy most szépen lépésenként végigmegyek a valóságon, megmutatom, mi miből következik egyértelműen, aztán a végeredményt, amire ily módon jutok, elég nehéz lesz eltagadni. Na, ésakkor. Diktatúrában élünk, a Diktátort Orbánnak hívják, és ellenségünk. Okés, eddig ezt kevesen vitatnák a demokraták közül. Lépjünk tovább. Mit tesz egy demokrata egy diktatúrában? Küzd ellene, bátran, őszintén, minden erejével. Mint Churchill mondta volt: egy diktatúrában az ellenzék vagy utcán van, vagy börtönben.

KÜZDENI, azt jelenti: mindent megtenni a Diktatúra megbuktatásáért. Tud valaki egy teljes Földgolyónyi sokezer éves emberi történelemből példát, mikor az önkényuralmat nem UTCÁN, NÉPHARAG segítségével, hanem választásokon takarították el? Nem, nem tud. És azért nem tud, mert ilyen SOHA, SEMIKOR nem történt. Azért nem történt, mert nem történhet. Mintahogy az alma sem fölfelé esik a fáról, hanem lefelé, mert létezik a gravitáció nevű törvényszerűség, éppily stabil, gránitszilárdságú, kőbevésett elv: Diktatúrát csak Forradalommal lehet elsöpörni. Hogy vértelen, véres, hogy mik történnek konkrétan, az már esetenként eltérő, de a Főszabály állandó: Diktatúra CSAK UTCÁN buktatható meg. Ebből aztán ismét rémegyszerű dolog következik: akik nem azzal foglalkoznak, hogy utcára vigyék a Népet, és minél hamarabb, azok minimum semmittevők a Diktatúra lebontásában, ha meg választásokkal hitegetnek, akkor konkrétan becsapják a rájuk hallgatókat, és meghosszabbítják az önkényuralmat. Ezt meg kollaborációnak nevezzük: együttműködés a Rezsimmel, mert ez a tevékenység az Ő Hatalmuk fenntartását szolgálja.

Na, gondolom eddig könnyű volt követni a nettó logikai ívet. Már pusztán azért is, mert ha egyébként az embert nem köti párthűség, akkor nincs akadálya, hogy igazat mondjon, az igazság meg egyszerű esetekben maga is egyszerű. És a tennivalónk ebből adódóan még szimplább. MINDENKINEK, aki magát demokratának, és ellenzékinek vallja, egyetlen dolgon kell dolgoznia, teljes erővel: UTCÁRA vinni a Népet. Nem nézegetni közben, kiből mi lesz UTÁNA, azt majd el lehet dönteni a Rezsim megdöntése után szabad választásokon. De addig, amíg ez a rezsim van, arról csevegni, mi lesz utána, az pont olyan, mint a szemétdombon megtervezni, hogy mit fogunk kajálni, ha lejöttünk már a Mount Everestről. Ja, majd ha megmásztuk, a csúcson rátérhetünk, addig meg éjjel tessék álmodni, nappal ne, pláne nyilvánosan ne. Mert az nettó néphülyítés, semmi több. A dolgok menete a következő: odamegyek a zárt ajtóhoz, kinyitom a zárt ajtót, kilépek rajta és élvezem a szabad levegőt. EZ a valós sorrend, nem pedig az, hogy mesélek a szabad levegőről a zárt ajtó mögött üldögélve. Mert az csak mese, de nem CSELEKVÉS.

UTCÁRA meg olyanok tudják tömegesen vinni a Népet, akik maguk is utcán vannak. Bársonyszékekből nem túl hiteles a forradalmi hév, a menjetek, majd mi is beszállunk később, az nem működő verzió. Komoly méretű ellenzéki tüntetést parlamenti erő nem volt képes létrehozni, kevesen mozdulnak az ELŐRE!, annál többen az UTÁNAM! jelszóra. Juhász Péter, Zsohár Zsuzsa, Sándor Mária, Bokros Lajos. Ennyien tudtak többezres tömeget kivinni, más meg nem. És akkor innen minden eddiginél egyszerűbb a tennivaló. Már akkor, ha valaki nem saját magát, meg a pártját akarja bármi áron előtérbe tolni. MINDEN demokrata ellenzéki fogja magát, kimegy a Kossuthra, és ott is marad, odahívva folyamatosan és kitartóan a Népet. Nem engedi magát eltakarítani, példát mutat, elhatárolja magát a Rezsimtől, nem vesz részt semilyen módon annak működtetésében. És szépen egymás mellett, ott a Kossuthon, a parlamenti bábszínházzal szemben, annak ellenpólusaként felépül az utcán az egységes demokrata ellenzéki tömeg. Na, hát így. Magunk részéről március 1-től megyünk a Kossuthra, és elég ideig ott is maradunk, hogy eldőljön: megértették-e a demokraták, mi az egyetlen hatásos út a Diktatúra ellen.

Várunk Mindenkit. 

A Lajos

Bokrosról lesz szó, persze. És azért Lajosozom, mert egyébként élőben is, csakúgy, mint mindazok, akik terepről ismerik. Ugyanis ha van közvetlen, plebejus habitusú ember, akkor az Bokros. Mesélek kicsit róla. Igazat.

Nem közvetett információim vannak Róla, hanem nagyon is közvetlenek. Mitöbb: személyesek. És nemcsak nekem, hanem sokszázaknak. És nem fűtött termekből, hanem a Kossuth tér kövéről, esőből, fagyból. Olyan helyzetekből, melyeket csak nagyon kevesen mertek bevállalni. Ha úgy tetszik: bemutatom forradalmár szemmel az igazi Bokrost, mert a Terror Törvénye ellen összehívott tüntetés ereje után nyilvánvaló: megindul majd ellene a karaktergyilok, és nemcsak a Fideszsajtóból. Sokakat már az meglepett, hogy épp Bokros hív össze egy tüntetést. Mi, akik 9 hónapon át tüntettünk folyamatosan a Parlament előtt az Orbán Rezsim ellen, azonban cseppet sem lepődtünk meg. A helyzet ugyanis az, hogy a közismert és elismert, nagyformátumú ellenzékiek közül a Lajos az egyetlen, aki szinte hazajárt a Kossuthra. Hívtunk mi mindenkit, csakhát nem újdonság: a pártérdek többnyire győzedelmeskedett a közérdek fölött. Akik viszont elfogadták a meghívásunkat, azokat a szívünkbe zártuk. Volt nálunk Karácsony Gergely, Demszky, Mécs Imre, Gőgös Zoltán, Falus Ferenc, Szöllősiné, Magyar György. És a legtöbbször Bokros.

Van pár ember, akik a legtöbb karaktergyilkot kapták eddig a Fideszsajtóból. De talán a csúcstartó épp Bokros. Csomagját az ördög műveként próbálták hosszú éveken át bemutatni. Csakhát az idő még azok szemét is felnyitja, akik annak ellenállnak: kiderült, hogy 25 év távlatából az egyetlen olyan gazdasági döntéssor volt a Bokros Csomag, amelyik valódi reformokat tartalmazott, tehát volt értelme a megszorításoknak, mert azok hosszabb távon könnyebbségekhez vezettek. Közgazdászok tudják: a Fidesz első kormányzása - 1998-2002 - azért lehetett bőkezű, mert olyan államháztartást kaptak készen a Horn Kormánytól, hogy abból lazán osztogathattak. És azt a felpörgő, egyensúlyosan fejlődő nemzetgazdaságot a Horn Kormány pénzügyminiszterének reformja: a Bokros Csomag hozta létre. Tipikus magyar sztori: a Fidesz azt karaktergyilkolta, akinek működése nélkül sokkal nehezebb helyzetben kellett volna kormányoznia. És persze tehette ezt egy ideig azért, mert sokan, nem értve a hosszútávú közérdeket csak annyit láttak az egészből: kevesebb lesz holnap a lóvé. Naja, holnapután meg több, és ráadásul fenntarthatóan több, de az már más kérdés. Erre a kérdésre azonban az azóta eltelt idő választ adott.

Mi sem bizonyítja jobban a Nép hosszútávú belátóképességét, mint a legutóbbi önkormányzati választás, azon belül is a főpolgármester-választás. A három parlamenti "ellenzéki" párt tárgyalt, megállapodott: Falus Ferenc lesz a közösen támogatott főpolgármester-jelöltjük. Csakhát ilyen az, ha szűk, füstös helyeken hoznak páran döntéseket, körül sem nézve a valóságban. Lajos ugyanis tökös srác, fogta magát, kiállt a pultjával az utcára, és annyit mondott: elindulok én is főpolgármester-jelöltnek. Kapta is a hideget-meleget, jobbról-balról egyaránt, nem szeretik a nyakkendősök, ha beleszólnak a dolgukba az utcáról. Aztán ahogy telt az idő, mind nyilvánvalóbb lett: Bokrost sokkal többen támogatják a demokrata szavazók közül, mint a hárompárti hátszelű Falust. Olyan naggyá vált a különbség a két jelölt között, hogy a választás előtt 2 héttel végül a hárompártok is úgy határoztak: Falust visszaléptetik, és legyen Bokros a közös jelölt. Namost egy ilyen utolsó pillanatos beleállás egy 2 hónapos kampányban elég elcseszett dolog, de a rövid idő ellenére Bokros bizony megszorította Tarlóst. Nyilvánvaló volt a választás estéjén, hogy ha időben, nem lepártmutyizva jelöl az ellenzék igazi politikust, mint Bokros, akkor megnyertük volna a Fővárost, és az biz komoly ellensúly lett volna a Narancsnyomulással szemben.

Szóval ez el lett baltázva, de nagyon, de ami ennél lényegesebb hosszú távra: kiderült, hogy a Nép már érti, mi is volt a Bokros Csomag. Olyan magas szavazatarányt senki nem ért el 2010 óta a demokrata oldalról, mint a Lajos, tehát a karaktergyilkosság, a csomagozás hatása kifulladt. És akkor vissza a Kossuth tér kövére, 2014-be. Szóval meghívtuk Bokrost. Ha Nagyembert várunk, azért van a csapatban némi izgalom, és elképzeljük, élőben milyen. Mégiscsak Európa egyik legmegbecsültebb közgazdásza, biztos majd Gucci-öltöny, stáb, miegymás. A frászt. Bekarikázott. Ja, biciklin. Ott voltunk kábé kétszázan a Kossuthon, vártuk Bokrost, nézegettük a Nagyemberek szokásos érkezési útvonalait, hogy illően fogadhassuk. Ő meg bebiciklizett, szeva. Sokan még azt sem vettük észre, hogy ott van már, annyira nem volt feltűnő az érkezése, biciklisek jönnek-mennek, nagy volt a nyüzsi. Aztán csak kiszúrtam, hogy a farmeres csóka a biciklivel, az a Lajos. Hát így kezdődött. Az eseményeinken persze maximálisan tiszteletben tartottuk, hogy a Nagyembereknek sietni kell, tehát úgy szerveztük a beszédeket, miegymást, hogy az a szónoknak minél könnyebb legyen. Namost Lajosnál ez a koncepció összedőlt. Ugyanis fogta, és otthon érezte magát. Nem rohant, nem fontoskodott, elvegyült, szövegelt, mi meg néztünk ki a fejünkből: namégilyet.

Mindannyiunkat megnyert egy pillanat alatt. Akik állandó rendőri zaklatás, folyamatos beépülési kísérletek közben tüntetnek a Kossuthon, azoknak kifejlődik a hatodik érzéke az emberi hamisságra. De a tisztaságra is. És Bokros totál tiszta volt. Az is maradt. Hívtuk jópárszor, mindig jött is, remek beszédeket mondott, támogattuk persze minden eszközünkkel a főpolgármesteri kampányában is, egyszerűen mindannyiunk barátjává vált. Úgyhogy most, mikor Ő szólította meg a demokratákat, hogy ideje a Kossuthra menni Orbán ellen, a Fasiszta Diktatúra ellen, eleve párszáz terepharcosra bizton számíthatott. De elmondom a legszokatlanabb történetet. Sokan emlékeznek rá: Kossuth téri állandó sátras tüntetésünk annyira kivágta a Fideszben a biztosítékot, hogy bejelentették: célzottan szűkíteni fogják a gyülekezési törvényt, hogy eltakarítsanak minket. Mi erre reakcióként január 10-re - 2015 - tüntetést hívtunk össze, a nyilvánosságban, és más módokon is jeleztük: számítunk a demokraták szolidaritására, ugyanis alapjog eltiprása készül. No, ki tetszenek találni, ki volt az EGYETLEN, aki a Nagyemberek közül kijött? Igen. Bokros. És nem beszélni jött ki, csak elvegyült a tömegben. Mert fontosnak tartotta az Ügyet. Fontosabbnak saját személyénél. Hát EZ Bokros.

És ezért Lajos.

Kritikus tömeg

Forradalomhoz kritikus tömeg kell. Nagyjából 100 ezer ember a Kossuth téren és környékén, egy időben, egy helyen, egyakarattal, eltökélten. És persze olyanok által vezetve, akik tudják is, mit és hogyan lehet terepen tenni.

A kritikus tömeg fogalmát sokan ismerik, akik nem, azoknak röviden elmagyarázom. A szó a fizikából jön, de a kémiától a társadalomtudományokig mindenütt ugyanazt jelenti: valamiből olyan mennyiség koncentrálódik, hogy az minőségileg más reakcióhoz vezet. Tessenek a legismertebb példára, az atombombára gondolni. Ha van egyidőben egy helyen elégséges hasadóanyag, akkor abból robbanás lesz. Ha nincs, akkor meg csak folyamatos maghasadás, ezt használják az atomerőművekben energiatermelésre. Gondolom e példát a ma Magyarországára átfordítva érthető: itt bizony robbanás kell, máshogy nem fog menni. Az ilyen folyamatot a politikában FORRADALOMNAK hívják. Van belőle sokféle, békés, nembékés, véres, vértelen, hogy melyik zajlik aztán, az a szembenálló felek erőarányaitól és eltökéltségétől függ. Ha nagy, és eltökélt a Tömeg, akkor a karhatalom kénytelen átállni, először részeiben, aztán egészében, mert tudja: egy tűzparancs gyilkossá teszi Őket, és a nagy és eltökélt Tömeg bevállalja a kezdeti áldozatokat, aztán annál dühösebben takarítja el az útjában levőket. Ezek ismert folyamatok, bármennyire is ijesztőnek és kaotikusnak tűnnek, valójában NEM azok. Épp annyira törvényszerűségek által meghatározottak, mint a fizika, vagy a kémia hasonló történései. Atommagot, molekulát vagy embert ily szempontból pont ugyanolyannak kell tekintenünk.

Ha a Tömeg és a Karhatalom néz egymással farkasszemet, akkor mindkét oldal számol. A Tömeg vezetői is tudják, mennyi az elég ahhoz, hogy az egyenruhások minimum félreálljanak, bocsittsevagyunk, és a fegyveresek is tudják, mekkora az a Tömeg aminél nem kell félreállniuk. Higgadt fejek számolgatnak zűrzavarosnak tűnő helyzetben, olyanok, akiknek van tapasztalata, hogy átlássák a káoszt, és akkor is tudjanak mérlegelni, mikor az lehetetlennek tűnik. És persze olyanok is kellenek, akik az első sorban vállalják a kezdőáldozat szerepét, mert elhivatottságuk erősebb a puszta életösztönnél. Szóval, röviden, az van, amit a címsorban írtam: 100 ezer ember, Kossuth tér és környéke, eltökélten, jól szervezve, vezetve. És Orbán Sopronkőhidán ébred. És még az alkotmányosság sem dől meg, jééé. És akkor persze jön a kérdés: HOGYAN érhető el a kritikus tömeg? Hát pont úgy, mint ahogy az atombomba létrehozásánál. Nem kell létező törvényszerűségeket újra feltalálni. Rövid kis történet, az érthetőség miatt. Mikor az USA a világháború során az atombombáját fejlesztette, nagyjából mindent tudtak már arról, hogy is fog működni a dolog. Csak egy dolgot nem voltak képesek összehozni: hogyan lehet roppant rövid idő alatt összesűríteni elégséges mennyiségű hasadóanyagot egy kis térbe. Na, jött egy matematikus, megoldotta, az atombomba meg meglett.

A 100 ezer Kossuth térinél két lépcső lesz. Először is magát a hasadóanyagot kell a kellő mennyiségben összegyűjteni. Hogy LEGYEN 100 ezernyi ember, aki hajlandó mozdulni, ha kell. Ezt a célt szolgálja MINDEN demokrata terepaktivitás, akció, tüntetés, mindegy, hogy Bokros Lajos, Sándor Mária, Juhász Péter, vagy akár a Demokrata Ellenállás csinálja. Ezt a fázist én ÉBRESZTÉSNEK nevezem. Hogy az emberek lássák, vannak társaik, akikhez csatlakozhatnak, akik nem félnek, akiknek a példáját lehet követni. Az Orbán Rezsim öngyilkos politikát folytat, rég elvesztette a mértéket, és abból a hamis illúzióból táplálkozik, amiket a közvéleménykutatások mutatnak. Hogy Ők a többség. NEM, nem Ők a többség. Ők csak a létező, és a mérésekbe bekerülő parlamenti pártokkal szemben vannak fölényben, a TÁRSADALOMMAL szemben azonban ijesztő kisebbségben vannak. Mert épp azok, akik egyszercsak megindulnak, mert a tökük végleg tele lesz, épp azok NEM a soha meg nem tartásra kerülő szabad választásokra készülnek. Ők vagy otthon gubbasztanak, vagy megindulnak, más politikai aktivitást nem tanusítanak. De mikor egyszercsak igen, na akkor ott FORRADALOM lesz. És minél később történik mindez, és minél spontánabbul, annál kontrollálatlanabbul, erőszakba torkollva fog lezajlani.

Kellenek Sándor Mária, és más ágazatok ellenállásai. Kellenek a Bokros Lajos által összehozott civileket és parlamenti pártokat egyidőben egy helyre vivő tüntetések. És kellenek akciók, polgári engedetlenségek, és állandó tüntetések, melyek gyülekezési gócpontként működnek. Ezek mind hatnak, és ha jó a koordináció, egyirányba hatnak, és egymást erősítik. A FORRADALOM megtörténik, mert törvényszerű, pusztán az ideje a kérdéses. Ha sikerül az egyes gócpontoknak egymással kommunikálni, összehangolni, akkor korábban, kevesebb áldozattal, ha meg nem, akkor brutálisan. 2014 az összehangolatlan, önérdekű tömegtüntetéseké volt. Eltűnt mostanra a legtöbb akkori főszereplő, a történelem mindig igazságot tesz. Ez is csak idő kérdése. Új szereplők vannak, láthatóan összehangoltabban lehet együttdolgozni velük. Persze látjuk: nem mindenki érti meg az idők szavát, a DK azóta már saját háziblogján bevallotta, hogy tudatosan nem szólította föl híveit a Bokros-tüntetésen való részvételre. Dehát ez van, túl lehet ezen lépni, aki kimarad, lemarad, MINDENKI más meg teszi tovább a dolgát. Ez a tavasz, ha jól csináljuk, sorfordító lehet. Terep, cselekvés, bátorság, őszinteség, együttműködés. Ezek a kulcsszavaink. és persze még egy.

Köztársaság.

   

3000

Pont tízszer annyian voltunk tegnap a Kossuthon, mint a spártaiak anno, azért írtam számmal a címet. Ez hóban-fagyban elég ütős, pláne hogy ez csaknem kétszer annyi, mint az előzetes bejelentkezések száma. Megy is a visítás sokfelé. Helyes.

Valszeg egyébként több volt 3000-nél, de régi olvasóim tudják: inkább mindig alábecslek, hogy bármikor visszakereshetően hitelesek legyenek a számaim. 1800 bejelentkező volt, volt már olyan tüntetés, amire többen jöttek, mint amennyien jelezték, de ritkaság az ilyesmi, és többnyire azokat a tüntetéseket a média tolta ezerrel. Ezt meg NEM. Ez a Demokratáknak volt fontos. De tegnap kiderült, hogy nagyonis. És tényleg ott volt mindenki, akik egy összefogás alapjait adhatják. Gyurcsány persze nem, pártjának vezetőségéből sem senki, de tapasztaltuk: senki nem is hiányolta Őket. Tán épp azért voltunk többen, mint a várakozás, mert Ők nem jöttek. Húúúú. Namost aztán jön majd a szokásos Kékfideszes kórus szerte a neten, hogy a DK-t nem lehet kihagyni. Hát persze. De ez a hajó elment. Ugyanis senki nem akarta Őket kihagyni, ám Ők kihagyták magukat. És a JÖVŐT tekintve jobb is ez így. Egy demokrata összefogásnak ugyanis csak terhére van egy kislétszámú, ám agresszív, vezérelvű szekta, aminek fő mondanivalójáról, mantraszerűen ismételgetett jelszaváról - összefogás-összefogás-összefogás - épp most derült ki, hogy üres duma. Illetve hogy valójában annyit jelent: hajráferi, csakadéká. Kösz, nem kérjük. Narancsot se, Titeket se.

Amint a felvezető címsorban írtam: megy a visítás sokfelé. Alapvetően két kör van, amelyik próbálja lefitymálni a tegnapi történéseket. A Fideszesek, meg a Dékások. Számomra, aki egy éve írja újra meg újra a tényeket a narancsok és a kékek riasztó hasonlóságáról, ebben semmi meglepő nincs. Ha viszont valakinek kevés lett volna bizonyítékként egyhétnyi hallgatásuk, azok csak nézegessék bárhol a netet, fészbukot, és láthatják, hogy mi is valójában a Gyurcsány Szekta. Ugyanazt mondják a fideszes trollok, mint a dékások: mily kevesen is voltunk. Aha. A tüntetés előtt fél órával készült képeket posztolgatnak, a kép, meg szöveganyag is ugyanaz, mint amit a Fidesznyik bérkommentelők használnak. Persze, világos, miért teszik. Hóban-fagyban 3000 ember BOKROS hívására, az épp 6-szor annyi, mint amennyit jómelegben-kényelemben, busszal házhozszállítva a DK tudott vinni az Egyetem térre nemrég. Újabb mítosz dőlt meg, ami persze pont annyira volt igaz, mint a mítoszok általában: semennyire. Kékfideszék szeretik azzal döngetni a mellüket, hogy Ők a tömeg. Hát NEM, bocsi. Nem Ti vagytok a tömeg. A TÖMEG, az tegnap volt kint, és Ti nem voltatok benne. Illetve benne voltak, mutatom is kik és mennyien, ugyanis annak bizonyítására, hogy ott voltak, a Kékfideszesek saját maguk teszik föl ezt a képet netszerte. Tessék:

És akkor a lényegre. Tegnap megtartotta első alakuló ülését - állva - a Demokrata Összefogás. Azon MINDEN valamirevaló civil és párt magas szinten képviseltette magát - mondom: a DK nem, de ezt tudjuk, bár gyengébbek kedvéért úgyis sokszor el fogom mondani. Már csak azért, nehogy a történelemhamisítás általuk, meg a Fidesz által oly kedvelt technikája beindulhasson. A szónokok hitelesek voltak, jók és kemények, mind. A TÖMEG hiteles volt, jó és kemény. Szóval ahogy tegnap előre jeleztem: elindult VALAMI. Olyan, ami minőségileg más, mint az eddigiek. NEM DUMA az összefogásról, hanem valós összefogás egy célért, élőben, terepen, közös kockázatot vállalva. Erre lehet és kell is építeni, és ha ezt jól tesszük, akkor a Tömeg nőni fog, és ki tudja mekkorára. Egy dologra azonban nagyon kell vigyáznunk. Be ne engedjük az ablakon azokat, akik nem akartak bejönni az ajtón. A kockázatot mindig sokkal kevesebben vállalják, mint ahányan a sikerben akarnak osztozni. Akik a tegnapi tüntetés létrehozásával, szervezésével, az ott való részvétellel kockázatot vállaltak, azok megérdemlik, hogy tiszta szándékuk és cselekvésük az is maradjon. Semmiféle újabb összefogós-dumának ne tessenek bedőlni, mert a Kékfidesz már rákezdte. VAN ÖSSZEFOGÁS, csak épp a Gyurcsány Szekta NINCS benne. Ők akarták így, és kiderült: ÍGY létre is jön.

Hát akkor maradjon is így.

Ma

Sok szempontból történelmi a mai nap. Megmutatom, miben is, bár szinte nyilvánvaló: megvan az Ügy, ami mellé minden demokrata felsorakozott, és megvan a Személy, aki képes volt ezt összehozni.

A Terror Törvénye minden demokratában kivágta a biztosítékot. Ennyire nyilvánvalóan még nem jelentettek be sehol a világon Fasiszta Diktatúrát, van pár mocsok dolog, amiben Orbán már világelső, ebben is. Lépésről lépésre építik a Diktatúrát, volt közülük pár, amire azt gondolhattuk: na, ezt már tényleg nem tűrhetjük. Aztán kiderült, hogy a kezdeti fellángolás után nem alakult ki semmiféle akcióegység a demokrata oldalon, még taktikai sem, nemhogy valami hosszabb távú együttműködés csírája. Kicsit úgy tűnik, hogy Orbánék ezt most elkapkodták. Eddig oly türelmesen, mindig egy kis darabot lenyeletve haladtak a teljhatalom felé, hogy mire jött a következő adag, az előzőt már a többség megemésztette. De a Terror Törvénye egyszerűen SOK. Írtam már jópárszor, hogy demokrata összefogást alapvetően egy ember képes elindítani: maga Orbán. A teljhatalom ugyanis elveszi a Zember józaneszét, és külvilággal való kapcsolatát. Elhiszi, hogy Neki mindent szabad, és akkor jön a hiba. Egy túl nagy lépés. Mint most, a Terror Törvényével. És a TÉNY már ma, így reggel is az: olyanokat sikerült egy zászló alá hajtania, akik egészen eddig nem voltak képesek semmiben összefogni egymással.

Vannak egyszerű kérdések, amiket csak elbonyolítani lehet, de attól még kristálytiszta válaszok adhatóak rájuk. Mit tesz egy Demokrata, ha a hazájában bejelentik a Fasiszta Diktatúrát? Egyszerű. Ellenáll. A Demokrata ugyanis nem fél - by Bibó -, kiáll a meggyőződéséért, megvédi azt, amiért oly sokan adták életüket és vérüket a történelem során. A demokrata mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse a Fasiszta Diktatúra kialakulását, és ha mégis megvalósul, azt bármilyen áron megbuktassa. Persze, mindenki más mozgástérrel rendelkezik. A demokrata magánember megkeresi, hová csatlakozhat, hogy egyéni akarata és tettei a leghatékonyabban járuljanak hozzá egy KÖZÖS CSELEKVÉSHEZ. Ha meg a demokratának ennél több lehetősége van, mert van szervezete, sajtója, bármije, akkor azt használja azonnal és teljes mértékben az Önkény ellen. Magam, a Demokrata Ellenállással a Terror Törvényének első hírei idején azonnal bejelentést tettem: március 1-től a Kossuthra megyünk a nap 24 órájában állandó tüntetéssel, hogy legyen hová csatlakozni mindazoknak, akik neki akarnak menni a Rezsimnek. Mi ebben vagyunk jók, mi tehát ezt csináljuk.

Más, magukat demokratának nevező szervezetek pedig másban jók. És mindenkinek volt ideje és lehetősége cselekedni oly módon, ahogy a leginkább képes. Ám a gyakorlatban csak egy ember lépett: Bokros Lajos. Meghirdetett egy tüntetést a Kossuthra, mára, mindenkit értesített a magukat demokratának tartó szervezetek közül. És lőn CSODA. Nem túl gyorsan, de TÉNY: ahhoz legkésőbb a héten mindenki csatlakozott, még a parlamentből is, egyértelműen felszólítva támogatóit, szimpatizánsait a részvételre. Együtt, PM, MSZP, LMP. És itt egy pillanatra megállunk. Sokan azt várják, hogy a mai blogom a DK-ról fog szólni. Saját tapasztalataim alapján egy éve jelzem a nyilvánosságban: a DK nem az, aminek mutatja magát. És a héten, a tegnapi Gyurcsány évértékelő végével, amiben egy szót sem sikerült kinyögnie a mai tüntetésről, fehéren-feketén bebizonyosodott: MINDEN, amit a DK-rók állítottam, bizonyítottam, maradéktalanul IGAZ. De több szót ma én rájuk nem kívánok pazarolni: gondolkodó emberek levonják a következtetéseket nélkülem is. Az összefogást fegyverként szajkózó párt az egyetlen, mely nem fog össze: nem igényel ez további szavakat, mert egyértelmű a szitu.

Szóval VAN demokrata összefogás, most először. Mindenki benne van, pártok, civilek, aki nincs benne, az már nem is lesz, aki bújt, aki nem, megyünk. A Fasiszta Diktatúra elleni küzdelem ÜGYE ősszehozta egy zászló alá mindazokat, akik eddig nem voltak hajlandóak együtt mozdulni. És az elmúlt hét folyamata azt is világossá tette, ki az a SZEMÉLY, aki ezt a demokrata összefogást képes volt összehozni: Bokros Lajos. Ma olyan széles körű társaság gyűlik össze a Kossuthon, ami példa nélküli. És ezzel valami ÚJ kezdődik. Olyan, aminek már igencsak ideje van. Nem ma fog eltakarodni az Orbán Rezsim. De ma tehetjük meg az első lépést azon a hadiösvényen, amelyik végül a Gonosz legyőzéséhez vezet. Hideg lesz, hó, meg miegymás: annál nagyobb dicsőség lesz ott lenni, mikor valami ELKEZDŐDIK. Százezren nem leszünk, de SOKAN azért igen. Egy téren, egy időben mindazok, akik eddig soha. És ez valami. Sőt: VALAMI. Magunk pedig, mint akik az ottmaradós tüntetések specialistái, egy dologgal tudunk hozzájárulni a KEZDET sikeréhez: még szerdán, Bokros Lajossal egyeztetve bejelentettem a BRFK-n, hogy a tüntetés végétől kint maradunk, hétfő reggelig. Tudomásul vették. Hétfő reggelig tehát nem kell sehová sietni, van hely és idő megbeszélni további teendőinket.

Kezdjük. 

Üvöltő csend

Péntek reggel van, holnapután a demokraták a Kossuth téren tüntetnek a Terror Törvényével életbe lépő fasiszta diktatúra ellen. Már a Valódi Demokraták, akik nemcsak beszélnek összefogásról, hanem teszik is. Mert van aki annyira hallgat, hogy az már üvölt.

Ha van egyértelmű szitu, akkor ez a mostani az. Adott egy egyébként is diktatórikus hatalom, amelyik már a minimális szabadságjogokat is el akarja végleg tiporni. Hogy az Orbán Rezsim diktatúra, ez nem újdonság, hogy a Terror Törvényének februári elfogadása után nyílt Fasiszta Diktatúrába megy át: az azért igen. Megunták a Fijjug a demokráciás látszatjátszadozást, fogy a lóvé, lassan nem marad már lenyúlható üzletág, föld, gyár. El kell venni mindenkitől, amije van, ahhoz meg már fegyveres erő kell, nosza, hát legyen. Papucsállatka szintjétől fölfelé világos, mint a Nap. hogy mi történik, és mit kell ilyenkor tenni. Menni, tüntetni, akciózni, ellenállni, hátha összejön előbb-utóbb a kritikus tömeg, hogy tudatára és erejére ébredve elsöpörje a magyar történelem egyik legszemetebb bandáját. Hogy a szikra hol és mikor robban ki, senki sem tudja, ám egy biztos: ha nem is csiholjuk, akkor biztos nem lángol föl az ellenállás tüze. Úgyhogy a Demokrata ilyenkor mindenhová megy, önként és dalolva, ahová hívják, nem méricskél, nem farigcsál, nem taktikázik: megy, mert szükség van rá, és megy, mert Demokrata.

Vannak persze olyanok, nemkevesen, akik objektív okok miatt nem tudnak jönni. Oké, betegség, egzisztenciális kényszer, satöbbi: vannak valóban áthidalhatatlan akadályok sokaknál. Ám ha olyanok nem tesznek semmit, akik nemcsak tehetnének, hanem egyenesen ez lenne a KÖTELESSÉGÜK, mert ERRE választottuk be Őket a Parlamentbe, és ezért  a tevékenységért fizetik Őket az adózók: na, az ultragáz. Nekik kellett volna a Terror Törvénye első kiszivárgó gondolata idején azonnal harcba hívni minden demokratát. Csakhát ez két hete volt, és a szomorú TÉNY az, hogy nem hívták. Tudnak róla, kiskezükben ott a tervezet régóta és kussolnak. Úgyhogy fogta magát Bokros Lajos, és aszonta: na, ebből ELÉG. Gyerünk a Kossuth térre, tüntessünk, vágjunk bele, tegyük meg az első lépést, ha már azok nem teszik, akiknek ez a KÖTELESSÉGE. Gondolná a naiv lélek, hogy egy ilyen tüntetés meghirdetésekor hirtelen a teszetosza parlamenti melegedők is a fejükhöz kapnak: húúúú, bocsi, ezt benéztük, már megyünk is, találkozunk a Téren.

Csakhát egy frászt. Hiába tudjuk jól, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad. Hiába tudjuk jól, hogy a Fidesz által uralt médiatérben nemkevés idő kell ahhoz, hogy egy tüntetés infója minden demokratához eljusson, ezért aztán különösen fontos a gyors cselekvés. Nem, nem és NEM. Egy hete van fönn a tüntetés meghívója, azt egyébként minden parlamenti pártvezér direktben is megkapta - biztos infóm van erről, nyugi -, mégsem sikerült egészen tegnapig megnyilatkozni a Parlamentieknek. De nézzük a jó oldalát. Tegnap megtört a jég: Szigetvári, az EGYÜTT elnöke bejelentette, hogy Ők bizony résztvesznek, és erre kérik minden szimpatizánsukat. Gőgös Zoltán, az MSZP kevés jó arcának egyike szintén bejelentette: megy, és ezt kéri minden szociszimpatizánstól is. LMP-vel demokrata nem számol, és akkor eljutunk a legcikibb dologhoz. Hol a DK? Hol van Gyurcsány? Mit csinálnak éppen, mikor Ők beszélnek állandóan az Összefogásról? Gyurcsány csendje már valóban üvölt. Olyan szinten, hogy már a DK tucatnyi fészbukos csoportjában is áll a balhé.

Gondolkodó DK-szimpatizánsok adnak hangot csalódásuknak, és közlik: Ők bizony mennek, akármennyire is kussol a Feri. Pár tipikus DK Pártszolgálatos próbálja fékentartani Őket, úgy tűnik, kevés sikerrel. Végre látható élőben és élesben, amiről oly régóta írok: a DK Műellenzék, Duma és Kamugyár, nesze semmi fogdmegjól. Pedighát látszik ám, mit csinál Gyurcsány. Taktikázik, kivár és rászervez. A vasárnapi tüntetés elé bejelentett egy évértékelőt, ATV persze élőben közvetíti, mióta a Hitgyüli tévéadója befeküdt Orbánnak, ott már csak fideszes, meg dékás ömlik a csapból. Szóval a játék lényege ennyi: ha a vasárnapi tüntetésre szombatig, az évértékelőig kevesen jelentkeznek be, akkor Gyurcsány előadja a szövegét, aztán Ő lesz a műsor, hisz a vasárnapi tüntetés vélhetően bebukik. Ha meg mégis többen gyűlnek össze a jelentkezéseknél, mint amennyit a DK utcára tud vinni, akkor ugyanezen az évértékelőn nagy garral bejelenti, hogy csatlakoznak. Taktikázás? Az. Ocsmány, kétlelkű, Fideszízű játszma? Az. Ám a legkevésbé sem szokatlan.

Csakhát ebbe a Gyurcsány-féle undorító forgatókönyvbe három dolog alaposan belekavart. Legelőször is: saját szimpatizánsaik, akik már nagyon nem értik, hogy lehet az Összefogást állandóan mantrázó párt vezetőinek ilyen üvöltő csendben maradniuk, mikor itt van a VALÓDI ÖSSZEFOGÁS ideje. Ők nem várnak szombatig, aktívak, jól tudják, hogy az már későn van: nem fog eljutni a DK szimpatizánsok java részéhez a hívó szó, ha azt csak szombaton adják ki. Már MA IS késő van ehhez. A másik ilyen bezavaró tényező: átlépte az 1300-at a jelentkezők létszáma, és ez bár nem 100 ezer, de annál már több, mint amit a DK tud mozgósítani. A harmadik, és kiütéssel felérő esemény az EGYÜTT tegnapi támogató bejelentkezése. Attól a pillanattól kezdve ugyanis minden eltelt másodperc öli a DK szimpatizánsok lelkét. Ha már Szigetvári is simán elfogadja a meghívást Bokroshoz, akkor hogyan lehet, hogy a magát ellenzéki élcsapatnak tartó DK Vezére kussol? Jeleztem jóideje, sok ténnyel: a NAV szavazás sem a papírok összeragadásán múlt, meg az összes többi bűzlő DK játszma. És azt is mondtam, hogy eljön a pillanat, mikor elválik a szar a májtól. EZ az a pillanat.

Elvált.

Pártszolgálatosok

Kezdhetjük tanulni a már létezett magyar fasizmus - ld. Szálasi - kulcsszavait, mert a Terror Törvényével ez is beköszönt majd. Elsőnek: pártszolgálatos. Ő az, akinek nincs elve, de bármit megtesz, ha arra a pártja utasítja. Nézzük, kik is Ők.

Demokrata körökben nem nagyon szokott azon vita kitörni, hogy vajon Orbán fanatikusai micsodák. Akik a sajtóban, fészbukon látják, hogyan változtatják emberek tömegei napról napra a "meggyőződésüket" annak megfelelően, amit a Vezér épp mond, tudják, miről beszélek. Akik meg élőben is találkoztak ilyesvalakikkel, azok még súlyosabb agymosottságról számolhatnak be: az Orbánhívő simán éhenhal, de képtelen lenne elismerni, hogy rossz sorsát Felcsúti Istene ámokfutásának köszönheti. Nem, helyette inkább hálát rebegve, annak házioltára alatt leheli ki a lelkét. Kossuthon töltött 9 hónapnyi tüntetésünk alatt sokszáz Narancsprovokátor jött oda a sátrainkhoz, volt kikkel szót váltani. És tánha egy százalékuk volt olyan, akikre hatott bármilyen általunk ott elmondott tény. A másik 99% megrendíthetetlen volt abban a hitében, hogy a ma Magyarországa a világ legjobb helye, és még akkor is az maradt, mikor emlékeztettük, hogy épp koldulni jött hozzánk, ami aligha lenne szükséges egy jól vezetett országban. Vannak Ők párszázezren, széles merítés, jó Pártszolgálatos lesz belőlük, bármi rájuk bízható. Ez eddig gondolom tiszta.

Milyen ember a Pártszolgálatos? Elég könnyű föltérképezni: nincs saját meggyőződése, elvei, tán merő butaságból, tán gyávaságból, még az is lehet, hogy egyszerűen magányos, és pusztán ragaszkodik ahhoz a közösséghez, amelyik befogadta. És persze ilyen jellegű kiszolgáltatottságát az erre szakosodott profik ki is használják: ez az embertípus BÁRMIT megtesz, hogy pártja és elsősorban is annak Vezére utasításait végrehajtsa, mert ha nem, kinn találja magát a közösségből, és akkor annyi. Magányos, gyáva és buta emberek alkotják a Pártszolgálatosok csapatát, nemcsoda, ha java részük az egyébként is a Hatalmat népbutításra építő Fidesznél kötött ki. Ám a képlet nem ily egyszerű. Mondhatnánk, hogy a Pártszolgálatosok odaát vannak, a magukat demokratáknak nevező politikai alakulatok pedig a gondolkodó, bátor és független embereket gyűjtik be. Mondhatnánk, csakhát hazudnánk. Szeretem a TÉNYEKET, egyszerűsítik a későbbi vitákat - értelmes ember TÉNYEKET nem vitat, hülyékkel meg max szórakozásból játszik vitásat az ember, nemde. Úgyhogy kezdjük egy TÉNNYEL, tessenek megnézni a következő kép jobboldalán a számokat:

Igen, ez a vasárnap délutáni Terror Törvénye elleni tüntetés eseményének lapjáról egy képernyőmentés. Bokros szervezi, jól teszi, ott leszünk, oké. Ám ha a számokat megnézzük, elképedünk. Háromszor annyian jelzik, hogy talán ott lesznek - most ezt érdeklődőnek hívják -, mint ahányan biztosra ígérik ottlétüket. Namost én még ilyet nem láttam. Szerveztem pártucat különböző akciót, tüntetést, mindenfélét, meg részt is vettem ugyanannyin, amit mások szerveztek, de egy dolog MINDIG azonos volt: sokkal többen jelezték, hogy biztos ott lesznek, mint amennyien a talánt - érdeklődő - nyomták meg. Persze, tudjuk, a magukat biztosra jelzők közül sem fog mindenki eljönni, de az mégis jelent egy elköteleződést az ügy mellett, míg a talán nagyjából ennyit jelent: ciki nem jelezni, hogy érdekel, de azért majd meglátjuk még azt. MINDIG sokkal több a magát biztosan ottlévőnek jelölő ember, mint a talánozó érdeklődő. És most NEM. Pedighát a képlet rohadt egyszerű. Február elején Parlament elé kerül a Terror Törvénye, el is fogadják, ne legyenek kétségeink, és onnantól nyílt fasiszta diktatúra van a Hazánkban. Ezt megelőzendő kéne egy ütős tiltakozást tartani, ahol a demokraták megmutatják, hogy képesek összefogni a valóságban is, nemcsak szómágia szintjén az önkény ellen. Egy ember szervez ilyen megelőző demonstrációt: Bokros, senki más nem jelentkezett be, mi magunk március 1-től fogunk kimenni állandóra a Kossuthra, letesztelni élesben, mire képesek a már életbe lépett Terror Törvénye alapján Orbán TEK-es pribékjei.

Szóval van EGY tüntetés, és ahelyett, hogy MINDENKI, aki ellene akar menni a Diktátornak, behúzná, hogy ott lesz, a többségük taktikázva kivár. Nosza, megnéztem, kik is a taktikázók. Na, ki tetszenek találni? Igen, régi olvasóim már rendelkeznek elég tényszerű ismerettel a blogomból, hogy ne legyen számukra meglepő az eredmény. Ezek a kiváró, taktikázó emberek nagyrészt a parlamenti "ellenzék" pártjainak tagjai, szimpatizánsai. Miért is várnak ki? Azt várják, vajon mit mond a pártjuk Bokros meghívására. Teccenek érteni, gondolom. Ha a Feriaszondja, hogy megyünk, akkor mennek, ha meg nemmondja, akkor nemmennek. Merha a Feriaszondja, akkor télleg diktatúra lesz, ha meg nemmondja, akkor nemlesz. Namost hadd emlékeztessek mindenkit egy roppant szomorú TÉNYRE. Ma Budapest Főpolgármesterét Bokros Lajosnak hívnák, nem Tarlósnak, ha annak idején, az önkormányzati választáskor nem taktikázzák el ugyanígy magukat a parlamenti "ellenzék" pártjai. Azt meg Demszky hosszú idejű regnálásából azért tudjuk: nem könnyű országosan diktatúrát építeni, ha van egy tökös ellensúly a Főváros élén.

Rengetegen jeleztük annak idején, hogy Kossuthos tömegnyi tereptalálkánk alapján Bokros az egyedül esélyes Tarlós legyőzésére, nem pedig a parlamentiek által futtatott Falus. Aztán kivártak, kivártak, még kivártak, aztán mikor már a hajó elúszott, két héttel a választás előtt már annyira ciki volt, hogy Bokros egyedül népszerűbb, mint a hárompárti támogatású Falus, nyögvenyelve, kényszeredett mosollyal beálltak Bokros mögé. Konkrétan még így, összvissz két hétnyi kampánnyal is igencsak megszorította Bokros Tarlóst, ha két hónapig, és nem ímmel-ámmal megy az összefogás, akkor ma Budapest demokrata irányítás alatt lenne. És most pont UGYANEZ történik. Érzésem szerint a parlamenti "ellenzék" Vezérei jobban fosnak attól, hogy Bokros mögé fölsorakozzanak a demokraták, mint a Fasiszta Diktatúrától. Taktikáznak, kivárnak, hátha kudarc lesz a sztori, nyomják közben a senkit sem érdeklő lakossági fórumaikról a fészbukközleményeket, segélyeket osztogatnak ellenállás helyett, csak egyvalamit NE kelljen: odaállni valaki más mellé. Na akkor, Kedves Olvasóm, ezen TÉNYEK ismeretében Te minek neveznéd azokat a "demokrata" pártszimpatizánsokat, akik a VALÓSÁGOT, Hazánk nyilvánvaló érdekét ily mértékben szembeszarják, pártjuk önérdeke miatt? Sajnálatos, de ugyanannak, mint Orbán ugyanilyen elvakult hívőit.

Pártszolgálatosok.

Bűnösök

Orbán fasiszta diktatúrája el fog bukni. Történelmi szükségszerűség, a kérdés pusztán annyi: mikor, és hogyan. És van még egy kérdés: mi történjen azokkal, akik annak kiépítésében részvettek. Könnyű rá válaszolni, meg is teszem.

Annyi biztosan tudható, ismétcsak a történelem törvényszerűségeiből: diktatúrát demokratikus módon megbuktatni nem lehet. A teljhatalom birtokosai nem adják át mosolyogva a helyüket másoknak, azt bizony el kell tőlük venni, és aztán nagytakarítani. És nagytakarításnál törnek a dolgok, száll a por, és nem is kicsit. Diktatúrát CSAK egy módon lehet megbuktatni: UTCÁN, tömeggel. De erről már írtam, fogok is még, most koncentráljunk arra: mi lesz a büntetése mindazoknak, akik az Orbán Rezsim felépítésében és működtetésében részt vettek. A növekvő és jogos népharag közben sokan erre rögtön rávágják: kötelet nekik. Én NEM. Nemcsak elvi okokból. Demokrata nem öl, ez eddig gondolom tiszta. Pusztán gyakorlati okokból sem öl azonban. Nekünk, ellenállóknak, akik majd ezt a Rezsimet fölszámoljuk, még egy dologra figyelemmel kell lennünk. Ez pedig a példaadás utódainknak. Az utókornak. Minden, amit ma teszünk, az egyben minta a későbbieknek. És nem szeretném, ha a friss demokráciából fasiszta diktatúrát csinálók megúsznák annyival, hogy a Nép föllógatja Őket a villanyoszlopra, mint 56-ban tette. Nem. A bűnösöket meg kell mutatni a felnövekvő generációknak élve, üvegkalitkás börtönben: jól nézzétek meg, így néz ki az, aki magát demokratának hazudva fölépített egy diktatúrát.

Minden cselekedetünkben szem előtt kell ezt tartanunk: az utókor ítéletét, és közmorálját. Orbánék a Terror Törvényével bevezetik a nyílt önkényuralmat, fegyveres erővel fönntartva. Magyarul a fasizmust. Ismert mondás, hogyha egy fegyver a színpadra kerül, az a darab során el is fog sülni, és ugyanez a helyzet a Rezsimmel is. Soha nem azért hoznak törvényeket, hogy azokat ne használják. És az a nyíltan fegyveres erőszakra építő, az alkotmányos alapjogokat eltipró valamicsoda, amit a Terror Törvényének nevezünk, szintén végrehajtásra kerül. Ám ebben már olyan dolgok vannak, amelyek a népellenes bűncselekmények kategóriájába esnek. És ebből következik is az, mi fog történni, mit kell tennünk a Diktatúra felszámolásakor annak felépítőivel. A népellenes bűncselekményeket a Hágai Bíróság intézi. A mi dolgunk annyi lesz, hogy elfogjuk a tetteseket, és átadjuk Nekik, mellékelve a bizonyítékokat. A többi az Ő dolguk, ráadásul az Ő eljárásuk a nagyvilág figyelmét is ráirányítja majd: mi történik fasiszta diktátorokkal, és bűnsegédeikkel.

Bizonyítanunk nem lesz nehéz: mint mondtam, minden törvényüket végre is hajtják a Felcsúti Gazember pribékjei. Lesznek itt leszámolások, mindenféle módokon, bűnös törvényeken alapuló súlyos, népellenes bűntettek. A mi dolgunk, ellenállóké kettős: egyrészt eltakarítani a Rezsimet, másrészt csendesen és alaposan MINDENT dokumentálni, és bespájzolni az ÍTÉLET NAPJÁRA. Nem fogja helyettünk senki megbuktatni a Felcsúti Bandát, és nem fogja helyettünk senki megbüntetni Őket. És nekünk úgy kell cselekedni, hogy az utókornak örök üzenetet küldjünk: mit nem szabad majd tenniük, ha észlelik azokat a jelenségeket, amik egy diktatúra kialakulásának biztos jelei. És itt érünk el az utolsó kérdéshez. A BŰNÖSÖK köréhez. A helyzet ugyanis az, hogy a fasiszta diktatúra a szemünk előtt fejlődött ki, NEM a Terror Törvényével kezdődött. Az csak az utolsó, és már mindenki által könnyen átlátható lépés. Napról napra, szisztematikusan került fölépítésre, és abban nemcsak a magát Fidesznek becéző fasiszta párt vett részt.

Lesz majd egy Nürnbergi Perhez hasonló Hágai Per, amikor ott fognak szépen ücsizni a Főbűnösök a vádlottak padján. De a Nürnbergi Per is csak a jéghegy csúcsa volt: ott csak a főgazembereket állították pellengérre, valójában soktízezernyi bűnöst ítéltek el szerte a világban. És a Hágai Magyar Perben is ez lesz. Lesz egy látványos része, kevés szereplővel, és lesz egy tömeges, kevésbé látványos eleme is. Hogy a Főbűnösök Padján kik fognak ülni, az nem kérdés: az Orbán Rezsim vezetői. De ha történelmi igazságtételt akarunk, márpedig az utókor számára tanulságként ez kötelességünk, akkor MINDEN olyasvalakit, aki a Diktatúra felépítésében bármely módon résztvett, vádlottak padjára kell juttatnunk. Sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy lehet kinn is, benn is lenni. Nem, NEM lehet. Ma még igen, de az ÍTÉLET NAPJÁN elválik egymástól a bűnösök és ártatlanok köre. Nyilvánvalóan bűnös mindenki, aki a Fidesz nevű fasiszta párt bármely beosztású tisztviselője, büntetése tevékenységének és hatókörének arányában kerül majd kiszabásra.

De bűnösök azok is, akik kollaboráns módon, lehetőségeikkel visszaélve elősegítették a Nép immunrendszerének elpusztítását, akik a valóság megmutatása helyett demokráciát hazudtak és sugalltak saját cselekedeteikkel. Senkinek ne legyen kétsége: minden olyan parlamenti képviselő, aki a Terror Törvényének elfogadása után nem adja azonnal vissza a mandátumát, és nem vonul AZONNAL utcára, nemcsak politikai, hanem jogi szempontból is bűnössé válik. A Reichstagban nemcsak az NSDAP - nácipárt - képviselői üldögéltek. MIND bűnösök lettek, a puszta ottlétük miatt, jobb ha ezt tisztázzuk. Minden olyan közvéleményformáló, aki a Terror Törvényének elfogadása után továbbra is demokráciát hazudik, szintén bűnös. Mondom: nem politikailag, nagyon is konkrétan, és vezetőszárra kerül, és Hágába. Az utókor számára ugyanolyan fontos megmutatnunk a fasiszta diktatúra kollaboránsait, mint kialakítóit. És meg is fogjuk mutatni, kerül amibe kerül, mert ez a történelmi felelősségünk. Úgyhogy a képlet egyszerű. Attól a pillanattól kezdve, hogy a Terror Törvényét elfogadták, kétféle ember lesz Magyarországon: a bűnös és az ártatlan. És mindazon közszereplők, közvéleményformálók, akik nem fordulnak egyértelműen és őszintén a Diktatúra ellen, azok bűnsegédek lesznek a népellenes cselekedetekben. Tessék választani.

Ma még lehet.

Terroristák a Fasiszták ellen

Ne legyen kétséged, Honfitársam, a Terror Törvényének elfogadása után ennyi lesz a választék. Ha része, kiszolgálója, kollaboránsa vagy az Orbán Rezsimnek, akkor fasiszta vagy, ha meg bármely módon teszel ellene, akkor terrorista.

Hosszú távon nem baj ez, legalább elválik a szar a májtól. Semmi sem tart örökké, Mussolini, Hitler, Szálasi, megegyebek sorsát ismerjük, meg a rendszerükét is, ez történik előbb-utóbb minden fasizmussal. Úgyis elmaradt 1989-ben a történelmi tisztítótűz - teccettünk volna forradalmat csinálni -, hát akkor majd eljön később. De amíg ez bekövetkezik, igen sokaknak lesznek nyomorúságos napjaik és éjszakáik, rengeteg szenvedésnek néz elébe a Hazánk. Nemzeti nagytőke, erőszakszervekkel bevédve, nacionalista mázzal nyakonöntve: ENNYI a fasizmus. Na, pont EZ kerül a "parlament" elé hétfőn. És el is fogadják, lehet, játszanak egy picit, hogy úgy tűnjön, mintha lenne bármi szerepe az országgyűlésnek a valós hatalom gyakorlásában, kell a cirkusz a népnek, ha már kenyér nincsen. Kis időhúzás, tárgyalásnak tűnő megfélemlítések, megvesztegetések, akik ott bent ülnek, profik ebben. Azért ülnek bent, és azért is maradtak bent, bármi is történt eddig. És ezután.

A Terror Törvényének lényege ennyi: ha Orbán kimondja, terrorizmusveszély van, akkor minden alkotmányos alapjog törvényi alapon eltűnik. És MIKOR mondhatja ezt ki Orbán? BÁRMIKOR. Semmiféle leírt feltétel nem kell hozzá. Hogy pontosan értsd, Honfitársam: ha egy eldugott fészbukos zugban egy kommentelő beírja, hogy kötelet a Diktátornak, akkor az már simán terrorizmus veszély. Ja, hogy ez naponta van, többszáz? És ennek ellenére SENKI nem merényelte meg a Diktátort? Hát, ezt ki nem szarja le. Terrorizmus veszély van, mert van és kész. Mert azt mondják. Bármire és bármikor. Terrorista a tüntető, a cikkíró, a sztrájkoló, bárki, aki nem áll be a kussolás, és seggnyalás sorába. Onnantól a polgári engedetlenség nem polgári engedetlenség, hanem terrorizmus. Onnantól a tüntetés nem tüntetés, hanem terrorizmus. Onnantól a sztrájk nem sztrájk, hanem terrorizmus. Onnantól BÁRMI terrorizmus, és BÁRKI terrorista. EZT jelenti és vezeti be a Terror Törvénye.

Namost, én már abstart terrorista vagyok. Nem áll szándékomban fizikai erőszakot alkalmazni, fegyverrel ökörködni, gyújtogatni, de kemény terepellenállást, akciókat szervezni, nagyonis. Mi vagyok tehát? Terrorista. Velem tartasz? Ha igen, Te is terrorista vagy. Egyetértesz velem, osztod a posztjaimat a neten, bármi módon segítesz, hogy fölébresszük a Népet? Te is terrorista vagy. Nem jelentesz föl? Terrorista vagy. Élsz, levegőt veszel és szeretnél szabadon élni? Terrorista vagy. Mióta a Terror Törvényét beterjesztették és bejelentették, nézem a reakciókat. Rakatnyi cikk jelent meg róla, okés, aki olvasni tud, érti már, miről van szó. Lendvai Ildikótól Konok Péteren át sokmindenki leírta, mit jelent az Orbáni Akarat. Amit viszont nem láttam: hívó szót. Ilyesmit: gyerünk, takarítsuk el Őket. Illetve láttam: saját magamtól. Március 1. Kossuth tér, Orbánbuktatásig. És már megint az a helyzet, hogy azok, akiket arra választottunk, hogy ellenzékei legyenek az Orbán Rezsimnek: semmit nem tesznek. Már ott kéne táborozniuk az Utcán, vagy méginkább a Kossuth téren, és vadul verni a harcidobokat. Teszik? Nem teszik. TÉNY.

Ellenben már megindult ellenem a szokásos mindenoldali lejáratókampány. Gondolom, kevésbé lesz hatékony, mint korábban, eltelt nem kis idő 2014. augusztus 8. óta, mikor először hívtam harcba a Kossuthra a TENNI akaró demokratákat. Már akkor nyilvánvaló volt, az "illiberális" szövegnél, hogy mi készül, már akkor jeleztem, és mivel SENKI nem mozdult, kimentem én, meg aki velem jött. Aztán ott maradtunk 9 hónapig éjjel-nappal, télen-nyáron, hátha a példánkon, a velünk szembeni folyamatos erőszakszervi akciókon fölfogja a Nép: az Orbán Rezsim Fasiszta Diktatúra. És sokan föl is fogták. De ahhoz kevesen, hogy eltakaríthassuk a Kisführert. Most sokkal szélesebb körű a népharag, tán az is lehet, hogy elég az Ország féregtelenítéséhez. És sokan mondják: menjünk MOST, azonnal, nosza. Minek várok március 1-ig? Pedig egyszerű. Ha én most fogom magam, és kimegyek a Kossuthra a Csapatommal, akkor az egész parlamenti "ellenzék", mindenestül minket fog okolni, hogy bevezetik a terrorizmusveszélyt. Merthogy bevezetnék azonnal, az tuti.

Ezzel meg fölmentést adnának saját maguknak mindennemű CSELEKVÉS alól. De én azt szeretném, ha VÉGLEG elválna a szar a májtól. Van bőven ideje cselekedni azoknak, akiknek ehhez minden tőlünk kapott felhatalmazása, lóvéja, szervezete megvan, meg még mentelmi joga is hozzá: DK, MSZP, Együtt-PM, LMP. Ha kimennek végre a jólfizetett bábparlamentből, és valódi ellenállásba kezdenek, UTCÁN, a Néppel együtt, akkor csatlakozni fogunk hozzájuk. Ha csak tüncikézni néznek ki pár órácskára, hogy meglegyen az is, kipipálva, lehet aztán hazamenni, és visszaülni a bársonyszékbe, akkor az is tiszta képlet lesz. Március 1-ig minden kiderül. Érdemes megvárni, mert a történelmi igazságtételnek megalapozottnak kell lennie, mikor az ideje bekövetkezik. Orbánék a Terror Törvényével leegyszerűsítik a ki kivel van kérdéskörét. Aki bármilyen valós ellenállást fejt ki, az Terrorista. Aki belenyugszik, netán még segít is népnyugtatással elfogadtatni az elfogadhatatlant, az meg Fasiszta. Március 1-ére tiszta képünk lesz. És akkor megyünk, és keményen, és addig leszünk ott, amíg Orbán hatalomban van.

Mi, Terroristák.