2015. október 31., szombat

Bíróverés

Ha a Kocsis Máté kontra Ungár Klára per bírája focimeccset vezetett volna, asszem megverik a szurkolók. Nagyjából úgy ítélkezett, mintha a középpályán elkövetett vétlen kezezésért két tizenegyest és három piroslapot osztott volna ki.




Saját, és mások ügyeiben is sokat járok bíróságra, de ki merem jelenteni: ilyen gusztustalan tárgyalást még életemben nem láttam. Mivel mint várható volt - és mint előtte megírtam - nagyjából az egész sajtó ott volt, így aztán az eredetileg kijelölt tárgyalóterembe nem fért volna be a publikum. Fintha-Nagy Péter bíró - bocs, a Bírót mindig naggyal szoktam írni, de most nem - gyorsan keresett is nagy tárgyalót. Meg is találta: épp azt, amit a Tanú című kultfilmnél használtak. És ami ott történt, az nagyjából pont olyan is volt, mint mikor Bástya Elvtárs Rendszerében Virág Elvtárs rendezi a jognak álcázott színjátékot. Az ítéletet a sajtóból már mindenki ismeri: minden lényegi pontban Kocsis akarata szerint döntött a bíró. Ám ha a magamfajta oknyomozó ott van egy tárgyaláson, akkor olyan részletekre is odafigyel, amire mások nem. Most elmondom ezeket, aztán Olvasóim majd eldöntik: rémeket látok-e, avagy a rémes VALÓSÁGOT.


Kezdjük tán a per tárgyával. Kocsis azért nyújtott be keresetet, mert szerinte az, hogy Őt melegnek titulálta Ungár Klári, sérti a jó hírnevét. Kláriéknak innentől két irányba lehetett menni: vagy azt bizonyítani, hogy Kocsis meleg, mertha ez sikerül, akkor nyilván nincs miről beszélni, vége a Pernek, kész. A másik út - és ezt választották - ennél rögösebb, de elvi, erkölcsi szempontból jobb: sérti-e általában bárki jóhírnevét, ha azt állítják róla, hogy meleg? Az ilyet precedenspernek nevezik, tele van a világ ilyesmikkel, komoly társadalmi hasznuk van, mert bírói döntésig visz közösségi témákat. Mivel ezt az utat választották Kláriék, ezért aztán nem is volt téma, hogy Kocsis egyébként meleg, vagy nem, így aztán nem is volt valóságbizonyítás. Ott voltam, de nem tanúként, ugyanis valóságbizonyítási eljárás nélkül nincs tanúmeghallgatás sem. Így aztán figyeltem mindenre, volt időm rá, és rögzítek néhány furcsa tényt, aztán felteszek pár költői - vagy épp nagyon is megválaszolandó - kérdést.


Kocsis egész nőkaréjjal érkezett, feleségestül persze, de vagy tízen voltak még körülötte. Ez már része lehetett a perstratégiájuknak: aki körül ennyi a nő, az nyilván nem lehet meleg. Már miért is ne, kérdezem én, dehát Kocsis mindig a látszatnak él, csakúgy, mint az általa szócsőként képviselt Narancsmaffia. Csak mondom, hogy Mick Jagger lefektette a világ összes nőjét, aztán összeköltözött David Bowie-val, úgyhogy kár volt Mátékának erőlködnie. Ráadásul én ismerem mindet: a teljes önkormányzati alkalmazotti garnitúra kivonult, köztük dokumentáltan az a Csata Kincső is, aki az emlékezetes augusztus 20-i nőverésnél Kocsis verőlegényeit instruálta, minő véletlen. A Kisficsúr rettenetes zavarban volt végig, fölmerült bennem, hogy lehet, mégsem az Ő kapkodó hülyesége miatt lett per, hanem kötelezték rá. Ilyet meg csak maga a Keresztapa tehet. Végig fagyott lárvaarccal próbált műmosolyokat kicsiholni magából, és a tárgyalás során a keze végig a szája előtt volt. Namost a politikai kommunikáció legelső szabálya: SOHA ne tedd a szád elé a kezed, mert az a hazugság testbeszéde. És mint mondtam: VÉGIG ott tartotta a kiskacsóját.


Kanyarodjunk rá a bíró első akciójára. Hiszik vagy nem - az a 100 ember, aki ott volt, tanusíthatja - a bíró rámszólt. Tele volt a terem a sajtóval, kamera, fényképezőgép és mobilteló hegyek. Két barátommal a leghátsó sorban ültem, nagyjából 30 méterre a bírótól, és én is mobiloztam. És a 100 ember közül épp engem talált meg a bíró a következőképpen: a közönség fénykép és hangfelvételeket nem készíthet, csak a sajtó, MONDOM EZT ANNAK AZ ÚRNAK. És rám mutatott. Oszt Drágajó Bíróúr, honnan a fenéből teccett ily biztosan tudni, hogy a 100 mindenféle eszközzel hang-, és képrögzítő jelenlévő közül én nem a sajtótól vagyok? Tán csak nem ismerni teccik? Ha igen, akkor honnan, mert én még nem találkoztam soha Önnel. Esetleg valaki mesélt rólam? Vajon ki? Ugyeugye. Ez se kicsit ciki, de van ennél gázabb is. Akik gyakran járnak bíróságra, tudják: az ügyvédek, ha valamilyen iratot oda akarnak adni a bírónak, akkor a pulpitus ELÉ járulnak. Olyan egyszerűen nem fordulhat elő, hogy csakúgy bemennek a bírói pulpitus mögé, és mintegy bratyizásként hátulról teszik a bíró elé a beadványt.


Csakhát pont ez történt. Kocsis ügyvédjének segédje szépen elindult a pulpitus mögött, oldalról, hogy odaadja az aktuális iratot a bírónak. Drágajó Bíróúr persze rászólt: előlről legyen szíves. Mégiscsak ultragáz lett volna, ha szépen haverilag odalökik Neki az iratot, még fölmerült volna az emberben, hogy EZ az ügyvéd, meg EZ a bíró esetleg a tárgyalótermen kívül is jobban ismerik egymást a kelleténél. Mert mint mondtam: SOHA nem jutna eszébe egyetlen ügyvédnek sem, hogy ne a pulpitus elé járuljon, megadva a kötelező hierarchikus tiszteletet a döntéshozónak. Ha mégis ilyet tesz, akkor ott valami nagyon nincs rendben: sokszor a metakommunikáció olyan dolgokat mutat meg, amiket a leginkább szeretnének elrejteni, ezért figyelek az ilyesmire mindig nagyon. Volt ebből a típusú önleleplező metakommunikációból mégegy is. Az ügyvéd mindig akkor szól, ha a bíró ezt a lehetőséget neki megadja. Nem dumálunk bele a tárgyalásba, nem önképzőkör a szabadbölcsészetről. Kocsis ügyvédje azonban a tárgyalás nagyjából kétharmadánál pont ilyet tett: nem kért, tehát nem kapott szót, de egyszercsak fölállt, és szövegelt. És a bíró NEM utasította rendre. Valszeg Ő is természetesnek vette, hogy EZ az ügyvéd EZZEL a bíróval ezt megteheti.


De lássuk az ítéletnek hazudott joghablatyot. Én még olyan kártérítési pert nem láttam, ahol a felperes által kért összeget egy az egyben megadják. Hát most igen. Mindezt egy olyan tárgyaláson, ami sztem versenyt futhat a legrövidebb tárgyalás, és a leggyorsabban meghozott ítélet címéért. Mikor a bíró kimondta a verdiktet a teljes kétmilliós összeg odaítéléséről, kemény moraj futott végig a termen. Gondolom a tárgyalásokról gyakorta tudósító sajtósok sem láttak még ilyet, náluk is egyöntetűen és azonnal kiverte a dolog a biztosítékot. De mindenki rendes volt, nem focimeccsen vagyunk, nem lett bíróverés, úgyhogy csöndben végighallgattuk az indoklást. Huhhh. Ilyenből is hallottam már párat. Mármint ítélet indoklásából, mert egyébként meg amit a Drágajó Bíróúr összehordott, az példátlan. Nettó hablaty. Öt percen át próbálta kimagyarázni valahogy, hogy az ítélete nem azt jelenti ám, hogy sértő lenne hazánkban a meleg minősítés. Áááá, dehogy, hanem csak arról van szó, hogy Ungár Klári a bíró szerint azt írta, hogy melegként igazán vállalhatna Kocsis aktív segítést a melegek jogainak elismerésében, és az ilyen aktivitás hiánya rombolja Kisficsúr társadalmi megítélését, nem az, hogy meleg-e, vagy nem.


Nebasszameg. Drágajó Bíróúr! Ön itt egy súlyos eljárási hibát vétett, csaxólok. Ha nem tudná. A bíró polgári perben nem mehet túl a perkereset tartalmán. Nem hozhat ítéletet az antarktiszi pingvinekről sem, meg még sok mindenről sem, csak és kizárólag arról, amiről a felperes ítéletet kért. Kocsis pedig azt kérte: mondja ki a bíróság, hogy azzal, hogy Őt lemelegezték, sérült a jóhírneve. Ezzel szemben Drágajó Bíróúr elmondta, hogy ezzel nem sérült, hanem azzal, hogy azt állították Róla: nem áll ki a melegek jogaiért. Atyaég. Hát Bíróuram, ha van még nyomokban Agyarországon jogállam, akkor a másodfok emiatt az indoklás miatt percek alatt vágja ki az "ítéletet" a kukába. De volt mégegy hasonló agynihil érvelés is. Mikor a felhördülést kiváltó kétmilliós kártérítés egészének odaítélését indokolta, a következőket mondta: hatalmas kár érte Kocsist, mert hát látható, hogy mire képes egy Fészbuk-bejegyzés - már a Klárié - hiszen itt tolong az egész magyar sajtó, tehát nagyon széles körben lesz a társadalom informálva.


Szegény Bíróúr. NEM a fészbukbejegyzés miatt tolongott ott a teljes sajtó. Az ugyanis május közepén történt, és azóta se foglalkozott vele senki. A tömeges sajtóérdeklődést az váltotta ki, hogy Kocsis beperelte ezért Ungárt. Érti a Drágajó Bíróúr? Maga Kocsis idézte elő a tömeges érdeklődést, tehát ha ezzel nagyléptékű kára keletkezett, akkor azt kizárólag önmagának köszönheti. Tán téríttesse meg Kocsissal saját hülyeségének árát, ne mással. A helyzet egyszerűen az, hogy az ítélet kulcspontokban egyszerűen téves. Normál körülmények között a másodfok új eljárást fog kezdeményezni, mert ez így egyszerűen faszság, mábocs. Lassan a végére érek, de van itt még valami. Hogy apróság, avagy nem, ismét csak döntse el a publikum. Tessenek beütni a jellegzetes nevű bíró vezetéknevét a Gugliba: Fintha-Nagy. Mit tetszettek találni? Összvissz két ember van ilyen néven, mindkettő jogász, az egyik fiatalember - a bíró -, a másik idősebb, és ügyvéd. Mégpedig Rogán ingatlanügyeiben elhíresült ügyvéd, mint a semmiáron ingatlanokat kapott friss kamucég társtulajdonosa. Fintha-Nagy Ádámnak hívják. Úgyhogy így a végén hadd tegyem már föl a kérdést: vajon a Drágajó Bíróúr nem közeli rokona-e véletlenül Rogán ügyvédsameszának?

Folytatása következik. Az Ítélőtáblán.


2015. október 30., péntek

A Per

Ma fél 9-kor kezdődik Kocsis Máté Ungár Klári ellen indított kártérítési pere a Fővárosi Törvényszéken. Teccenek tudni: a "lemelegezős". És ahogy korábban ígértem, természetesen ott leszek.




Óriási hibát követett el a Kisficsúr ezzel a perindítással. Épeszű, némi erkölcsi érzékkel megáldott embert totál nem érdekel, hogy ki szőke, ki barna, ki alacsony, ki magas, ki heteró, ki homo. Születési adottság, genetikai kód, nem pedig valami gonosz elkorcsosulás, tudatos ártó szándék, mint aminek mélyostobák szeretik bemutatni. Egy felvilágosult, demokrata, europer kultúrájú közösség, ország senkit nem büntet előítélettel azért, mert más, mint a nagy átlag. Napersze ez itt Agyarország (by Tankcsapda), itt ez még nem lefutott meccs. És éppen ez a Per lényege, bár nyilván nem erről szól majd a közbeszéd, ami persze a bulvárt keresi. Bíróságnak kell majd kimondania ítéletben, hogy hátrány-e hazánkban, ha valaki meleg. Ha pedig ezt állapítja meg, akkor onnantól az egész meleg közösség joggal fogja követelni az egyenlő bánásmódot. De mondom: bár ez a hosszútávú, és társadalmunk erkölcsi és szellemi épülését elősegítő valódi tét, attól még nem ez lesz, amiért mindenki odafigyel a történetre. A Blikk, a Bors, meg a többi bulvárújság hatalmas példányszámai azt mutatják: a celebek titkaira rengetegen kíváncsiak, így nagyjából ennyi lesz a téma: meleg-e Kocsis Máté.


Furcsállom is, hogy Mátéka megindította ezt a Pert. Kommunikációs igazgatóként nyilván értenie kell a tömeglélektanhoz, a magyarhoz meg aztán pláne. És ahogy Ungár Klári fészbukbejegyzése nemsokakhoz jutott el, úgy most a kiemelt médiaérdeklődés miatt nagyjából 10 millióan fogják megkérdezni: meleg-e Kocsis. És akár az, akár nem, tökmindegy: Kocsis, meleg, Kocsis, meleg, így egymás mellett, ráragad ez a dolog, kabátlopási ügyben sem tudja már a végén senki, hogy kié volt a ruhadarab, és ki volt a tolvaj. Szóval egy nemlétező témából csinált magának Kocsis egy nagyon is létezőt, akárhányszor fel fog tűnni a képernyőn, akármilyen ügyben, ez lesz az első, ami mindenkinek eszébe jut róla. Nem, nem azért, mert ez egyébként oly ciki lenne, hanem azért, mert a macsóbűzös Fidesz Szócsövével kapcsolatban egy kis nemi identitásos pikantéria izgatja az emberek fantáziáját. Röviden talán ennyi történt: karakteröngyilkosság. Írt már nyílt levelet az ügyben Szilvike is - Ő a feleség -, aki meg ismeri Szilvit, meg Kocsist, az tudja: azt a levelet leginkább maga Kocsis írta. Valszeg nem volt épp józan, ami gyakorta előferdül Nála esténként, aztán elszabadultak az érzelmei.


Kocsis egy időzített bomba a Fidesz rendszerében. Rendszeresen kiesik a szerepéből, elfelejti, hogy történelmünk leghazugabb politikai kreálmányának, a Fidesz nevű bűnszervezetnek a kinevezett Szócsöve, ezért aztán amúgyis mindenki azt gondolja Róla: abból él, hogy hazudik. Ráadásul posztja folytán kiemelt közszereplő, ha van valaki, akinek bármit el kell tűrnie, akkor az épp Ő. Írtam korábban erről az önveszélyes kétlelkűségéről, most csak annyit: Mátéka igyekezete, hogy valamiféle "becsületes" embernek tűnjön, és ezért folyamatosan elvetélt pereket indítson, eleve halálraítélt vállalkozás. Politikai szerepe annyira kétes, hogy még a legfanatikusabb Narancshívek sem gondolják Róla azt, hogy igaz ember lenne. Közbevetve hadd meséljem el az egyik ilyen bebukott sztoriját. Egy újságíróval szembeni perében voltam tanúskodni, és akkor még volt némi bátorsága a tárgyaláson megjelenni. És annyi baromságot hordott össze, hogy szépen föl is jelentettem a Fővárosi Főügyészségen hamistanúzásért. Totál bizonyított volt a dolog, okozott is párhónapnyi fejfájást az Ügyészeknek, hogyan tudják elsimítani. Kaptam aztán a Központi Nyomozó Főügyészségtől egy végzést, hogy nem találtak bűncselekményt. Gondoltam, hogy ez lesz a vége, de nem árt időnként odacsapni egyet, érezzék azért a törődést.


Egész Ügyészhorda takarította Kocsis mocskát, és mivel több közvetlen haverja is van közöttük, így aztán szóltak Neki: ácsi, nem volt könnyű az elsikálás. Onnantól nem jár Mátéka azokra a tárgyalásokra, ahol jelen vagyok, gondolom tart egy újabb hamistanúzási rajtakapástól. Csakhát mindezt blogban meg is írtam, ez a hülye Kisficsúr meg följelentett, hogy ilyet állítottam Róla. Bummm. Már megint összekeverte a magánéletét a közéletével, ami marha kínos következményekkel járt. Mentem a BRFK-ra többször is az Ügyben, mindannyiszor elmondtam, hogy örülök a dolognak, és gyerünk a Bíróságra, ott ugyanis valóságbizonyítást kérhetek, és akkor végre dönthetnek Kocsis hamistanúzásáról. Teccenek érteni. Egész Ügyészhad mossa ki a tényszerű hamistanúzásból, nehogy Bíróság elé kerüljön, majd a Hülyegyerek maga indít ellenem egy olyan akciót, amivel ha nem is az eredeti úton, de mégiscsak Bíróság elé sikerül vinni a tettét. Nagyon lecseszhették a háttérben, mert egyszercsak kaptam levélkét a Főügyészségtől, hogy nem emelnek vádat ellenem, bocsi. És most pont ugyanez történik: magánéleti érzelgést próbál bevinni a politikába, miközben kiemelt közszereplő. Témává tesz egy olyan dolgot, amin már azok is túlléptek, akik egyáltalán olvasták Ungár Klári eredeti bejegyzését. Lehet hogy Mátéka azt hiszi, hogy a legnagyobb ellensége én vagyok, de ezekután biztonsággal mondhatom: aligha.

Önmaga az.


2015. október 28., szerda

Szűzkurva

Ez a Mátégyerök - már a Kocsis persze - sokat tett azért, hogy az amúgyis legalja kategóriás Fidesznyikek közül is a legnagyobb hülyét csinálja magából. Hiába no, nem lehet egyszerre ártatlanságot színlelni, miközben a politikai ágyromantikában folyamatosan túlteljesít.




Lassan kevés lesz egy blog terjedelme, hogy mindazt a nettó idiotizmust, amit művel, összefoglaljam. Pedig időnként szükséges, merthát megígértem Neki, mikor rávágtam az ajtót - immár csaknem négy éve - hogy elősegítem a minél magasabbról minél mélyebbre zuhanását. És szépen gyűlik az akta, lassan tarthatatlan lesz a Kiscsávó még az egyébként Őt futtató Felcsúti Gecinek is. Legújabb attrakciójával pár napja volt tele a sajtó: pert vesztett, véglegesen, 6,4 millió forintot kell leperkálnia egy volt józsefvárosi köztisztviselőnek. Mivel magam is benne voltam az ügyben, mikor az zajlott, ekként természetes volt, hogy magában a sok körös perben is koronatanú lettem. Egyébként is szokásom, hogy Kocsis összes kipécézett áldozatának perében megyek vallomást tenni: nem árt, ha a Bírók megtudják tőlem élőben, hogy az angyalarcú fiúcska valójában 80 kilónyi hazugságcsomag. A címen gondolkodtam kicsit, mielőtt leírtam, pedig spontán szokott jönni: lehetett volna Közhülye például, de aztán a Szűzkurvánál maradtam. Ez írja le ugyanis leginkább torz személyiségét, minden ebből a kettős viselkedéséből jön. Állandó megfeleléskényszerben van a Keresztapa felé, és ezért rendszeresen túlteljesít, aztán meg próbálja valahogy kimagyarázni saját baromságait, neméranevemet játszva. Nézzük kezdetnek, mi van a bűnlajstromán.


Csak röviden persze, említés szintjén, mondom, túl hosszú lesz lassan a Kocsis Dosszié. Van ugyebár a menekültellenes fasizmusa, van az iskolai kötelező drogtesztje, vannak a kilakoltatásai, van két jogerős bírósági papírja, hogy hazudott, van az elbukott munkaügyi pere a friss 6,4 millióval, van az augusztus 20-i nőveretése, van Ungár Klári beperelése mert "lemelegezte". Ezek a legismertebbek, ezek kapcsán adtam is Neki mindig helytálló neveket: Húgyosmáté, Nőverő, ilyesmi. De a háttérben ennél sokkal több ügy van, aktívan csinálja ki magát a Szűzkurva Haverom. Ezért a cikkért is föl fog jelenteni, és ez már a hanyadik lesz, tényleg nem számolom. Persze megtisztelő számomra, hogy a Diktátor Szócsöve a leglelkesebb olvasóm, kösz Mátéka. Na, de lássuk akkor kicsit közelebbről a Srác problémáinak gyökerét. Kocsis apja egy igazi fasiszta idióta: a Horthy Társaság alelnöke, véresszájú turbómagyar, egy igazságot ismer: a sajátját. Nem nagyon volt Kocsisnak más választása, mint a hiperagresszív Apunak besimulni: MIÉP-es tagsága is jórégen apai kötelezés volt, amiből aztán kijött, mikor kicsit enyhült a fater nyomása. De alapvetően ebben az otthoni légkörben tanult meg jófiú lenni: elrejteni a valós énjét, hogy kiérdemelje a buksisimogatást. Mostanra Apu helyét maga Orbán vette át: bármit megtenne Mátéka, hogy Neki örömet okozzon.


Ezért aztán állít nagyokat, azért még a Fideszes hazugsággyárban sem kötelező annyira hülyének lenni, mint azt Kocsis gyakran teszi. A korábbi Szócsövek: Jépajobi - Répássy Róbert, polgári nevén - vagy Rogán, valahogy ki tudtak maradni abból, hogy végül már szívni járjanak a Bíróságra, és gyűjtsék a jogerős pervesztések papírjait. De Mátéka nem bír magával: mindig akkorát mond, hogy maga sem bírja el, aztán aki megírja a hülyeségeit, azt meg beperli, és bukja a pert. Egyszerre akar a leggecibb lenni, mert a macsógőzös Narancsmaffiában az a menő, de ugyanakkor tiszta pedigréjű kedves srác is, mert a Keresztapának meg az is tetszik. És nem veszi észre, hogy lassan teljesen belecsavarodik szűzkurvaságának saját maga által szőtt hálójába: a 6,4 milliós pervesztése csak első volt a sorban, jönni fog a többi is, merthát az idő halad, és lassan korábban elkövetett bűnei jogerős ítéletekig vezetnek. Tegnap voltam épp egy újabb tárgyaláson, ahol kártérítésre perlik, nem is kevésre, és szokás szerint jogosan. Azt már tapasztaltam elégszer, hogy maga Kocsis, ha beidézik tanúnak, és én is ott vagyok, akkor nem mer eljönni soha, de tegnap új fejlemény volt: már az általa megbízott ügyvéd sem jött el. Ami azért ciki, mert újbóli tanúmeghallgatásom lett volna, pont Kocsis ügyvédjének kérésére rendelte el a Bíró. Aki aztán nézett egy nagyot, merthát olyan szintű lúzer pofátlanságot ritkán látni, hogy aki a tanúk újrameghallgatását kéri, az nem megy oda az általa kért tárgyalásra kérdezni.


Múlt héten is voltam, akkor a BRFK-n, mert egy tüntetésünkön rögzítettem a tényt, hogy fasiszta lett a Fiúcska, ezért aztán följelentett. Korábban meg azért, mert az ATV-ben azt állítottam Róla, hogy kapcsolatban áll a szervezett bűnözéssel. És van ezekben a följelentésekben egy közös, roppant gyáva momentum: mindig az Ügyészséggel végezteti a piszkos munkát. A rágalmazás, becsületsértés, meg ilyesmi ugyanis alapból magánvádas: a sértett önmaga fordul a bírósághoz, nem bújhat a közt képviselő Ügyészek háta mögé. De Ő mégiscsak odabújik, néha a nyomozók se értik, hogy mit keresnek Ők egy olyan perben, amiben a rendőrségnek semmi keresnivalója. Ebből meg aztán furcsa mókák jönnek ki: a legutóbbi följelentését még az Ügyészspanjai is annyira cikinek tartották, hogy kaptam Tőlük levélkét: felfüggesztik az eljárást, merthát kétes a sztori. De a legostobább dolga Szűzkurva Haveromnak az Ungár Klári elleni följelentése. Klári Kocsis melegségéről írt egy posztot, azt nagyjából az ország 1%-a olvasta. Aztán ebből Kocsis bírósági ügyet csinál, aminek a valós következménye annyi lesz: a per kiemelt sajtóérdeklődéssel fut majd, aztán a Nép 100%-a fog azzal foglalkozni az eddigi 1%-hoz képest, hogy vajon meleg-e Kocsis, vagy nem. Hihetetlen ez a Csóka. A legaljább párt leggusztustalanabb feladatát hajlandó végezni: a kommunikációs igazgatót mindenhol hazudni tartják. Közben meg pereket indít, merthát vigyáznia kell a "jóhírére", meg a "becsületére".

Mátéka, mire???


2015. október 26., hétfő

Hazabuli

Naja, ilyen szó nincs. A cikk végére majd kiderül, hogy mégis van, addig meg alternatív címként legyen ez: Házibuli. Mégpedig a Te otthonodban, Kedves Olvasóm.




Egyre inkább úgy érzem: a Népünk passzivitása annak köszönhető, hogy nem érzi eléggé a saját bőrén, amit az Orbán Rezsim művel. Lopnak? Najó, de nem tőlem. De. Tőled. Valahogy mégis olyan távoli a dolog, milliárdok röpködnek a levegőben, persze aztán kikötnek a megfelelő, e célra a Diktátor által kijelölt zsebekben. Egyszerűen akkora tétekben, és olyan pofátlanul játszanak a Narancsfijjug, hogy az átlagpolgár el sem hiszi: Neki is köze volna ám ezekhez a milliárdokhoz. Pedighát van, valójában pont annyi, mint a Fidesznyikeknek, ám ellentétben Velük ezt a jogát nem érvényesíti. Ha pedig ez így van, márpedig olybá tűnik, hogy nagyonis, akkor valahogy kézzelfoghatóvá kell tenni, közérthetővé, hogy mit művel a Felcsúti Maffia mindannyiunkkal. Asszem találtam is egy olyan párhuzamot, olyan életteret, amin meg tudom mutatni közérthetően az egész szarháziságot. Ezért a cím - az alternatív -: Házibuli.


Olvasóim többsége városban él, és nem villanegyedekben. A gangos bérházak bloggere vagyok, úgyhogy mi sem egyszerűbb a példa kereséséhez, mint egy társasház élete. Van 20 lakás, viszonylag békében, nyugiban, semmi különös, nem veti föl a lóvé a lakókat, de azért működik a gáz, a villany, van víz, nem omlik a vakolat, zörög, de jár a lift, nem mennek egymás agyára a lakástulajok. Aztán az egyetlen üres lakásba beköltözik egy csapat. Negédesen megkeresik az összes szomszédot, és meghívják Őket lakásavató bulira. Van aki megy, van aki nem, és hát az Újlakók nagy dzsemborit csinálnak. Dáridó reggeltől estig, ja éjszaka is, folyik a pezsgő, van kaviár, lazac, ilyesmi, megy a beetetés. A pár ott levő szomszéd jólérzi magát, kinyalják a feneküket is, és kicsit benyomva szinte oda sem figyel, hogy az Újlakók közben győzködik pár dologról.


Például olyanokról, hogy lehetne ám kert az udvarban, meg új lift, lehetne kevesebb a közös költség, mert a közös képviselő lop, és a kevesebb befizetendőből mégis több mindenre jutna. Nagyon meggyőzőek, a bepiált szomszédok kajálják is a rizsát - meg a kaviárt lazaccal, persze -, mikor vége a többnapos lakásavató bulinak, kijózanodva is úgy ébrednek: Újlakóéknak igaza van. Kevesebbet fizetni, aztán mégis mindenre több jut, luxusház lesz a gangos, kicsit lerobbantból: miért is ne, egy próbát megér. Azok a lakók, akiket meg inkább zavart a frissen jöttek napokig tartó dáridója, próbálnak a megrészegült ottlevőkkel beszélni. Mondjuk megkérdezik Tőlük, hogy mutattak-e Újlakóék arra bizonyítékot, hogy a közös képviselő lop. Jóóó, hát azt nem, de biztos, hogy lop, mert mind lop. Aztán a józanok megkérdezik: mitől olyan biztos, hogy az Újlakók ne lopnának többet? Hát erre csak annyi a válasz: mert nem olyannak tűnnek. Fiatalok, lendületesek, eltökéltek, ráfér a Házra a megújulás.


Megy a vita mindenütt: gangon, konyhákban, és ezek a viták egyre élesebbek. Újlakók hívei új érvekkel jönnek ugyanis. Olyanokat kezdenek mondani, hogy aki nem akar váltani, az a lopást pártolja. Meg olyanokat, hogy biztos az ellenérvelőket a közös képviselő megvette, hogy ellenálljanak a megújulásnak. Régi lakótársi, baráti kapcsolatok mennek tönkre, elcsattan egy ilyen vitában az első pofon is a lépcsőházban. Újlakóék látva, hogy sikeres az offenzíva, mindenki gyűlöl már mindenkit, aláírásgyűjtésbe kezdenek: legyen társasházi közgyűlés, váltsák le a közös képviselőt. És egy nappal a gyűlés előtt robban a bomba: körbemegy a Házon egy fénymásolt levélke, amit a közös képviselő írt egy vizszerelőnek, és abban az van, hogy Ő kapja a melót, ha visszadja zsebbe a 10 százalékát a munkára szánt lóvénak. Bummm. Aztán hogy igazi-e a papír, vagy hamis, az már ilyen felcsigázott légkörben senkit sem érdekel, meg egy nap úgyis kevés, hogy erről meg lehessen győződni.


Úgyhogy a Közgyűlésre el sem mennek a józan hangok, mert ciki lenne, annál inkább ott tolonganak Újlakók hívei. S lőn. A lakók fele távollétében leváltják a közös képviselőt, és helyette Újlakóék alakíthatnak Intézőbizottságot. Döntenek is gyorsan: nem kellenek Közgyűlések, csak négyévente, két gyűlés között az Intézőbizottság dönt mindenben. A látszat kedvéért bevesznek egy olyat is, aki korábban Újlakóékkal szemben foglalt állást, most is ez lesz a dolga, de csak finoman, szépen, óvatosan, inkább segítsen elnyomni a valódi kritikát: megkapja Ő is, ami jár. Aztán a dolgok felgyorsulnak. A Ház hosszú éveken át összekuporgatott felújítási pénzét, amit a tető megcsinálására gyűjtögettek, mert már kezdtek beázni nagy esőknél a fönti lakások, másra fordítja az Intézőbizottság. Minden vezetéket kicserélnek, de csak ott, ahol Újlakóék, és hívei laknak, és furcsa módon a közös pénzből jut a lakások felújítására is. Feltűnik a hallgatag Józanoknak, hogy nagyon drágák ezek a munkák, és bár van a Házban ezermester, szerelő, kőműves, de valahogy Ők nem kapnak megbízást a munkára.


Aztán ahogy Újlakóék lakásai a Ház pénzén lassan luxuslakosztállyá változnak, hirtelen megemelik duplára a közös költséget. Nagyok a kiadások, mondják Intézőbizottságék, úgyhogy bocsi, de ez van. A több pénzből meg fölvesznek két kigyúrt kopaszt, hogy "biztonságos" legyen a Ház. Voltak ugyanis az utóbbi időben betörések, többen el is költöztek azok miatt, a fura csak az, hogy mindig olyanokhoz törtek be, akik a Józanokhoz tartoztak. Az áldozatok meg gyorsan menni akartak, eladták félpénzen a kérót, és épp olyanok vették meg, akik az Újlakókhoz tartoztak. Aztán ezek a kopasz, kigyúrt "biztonságiak" mindenhová elkezdenek bekopogtatni, ahol bármelyik Józan úgy gondolná, hogy mégiscsak össze kéne hívni a Közgyűlést, mégiscsak a Ház többsége az Újlakók ellen van. Tovább aligha kell folyatnom a történetet. Így is elértem egy blog terjedelmi korlátját, és úgyis érti már a Kedves Olvasóm, hogy miről, és Kikről beszélek valójában. Mert ez az egész bár Házibulinak tűnik, de ebben a Házban valójában 10 milliónyian élünk. Ez a Ház a Hazánk. És innen a cím: Hazabuli.

Ameddig hagyjuk a dáridót.


2015. október 24., szombat

KilőtTEK

Persze nem fizikailag, aligha írnék most, nemde. Csak a netemet, meg a tartalékot is, egyszerűen levettek a pályáról október 23-a előtt. Ja, mint a Kádár Rendszerben tették anno a veszélyes ellenzékiekkel.




Őket bezsuppolták párnapra a kóterba, mert akkor a törvények erre lehetőséget adtak, engem nehéz lett volna, úgyhogy csak szervezési felületeim leglényegesebb elemeit lehetetlenítették el: a fészbukot, az emailemet, meg a blogot. Persze ha valami durvát akartam volna csinálni, akkor ez nem tántoríthatott volna el, de épp nem akartam semmi különöset: nem hiszem, hogy a Forradalom egy korábbi kapcsán, vagy épp annak időpontjában fog kirobbanni. Úgyhogy adtak a szarnak egy pofont, viszont cserébe bebizonyították, hogy nemcsak alapelvében élünk egy új, és még pocsékabb Kádár Rendszerben, hanem gyakorlatában is. Amit tettek, az persze még a saját törvényeik szerint is jogellenes, szoktam ilyesmit játszani Velük, hogy betartatom a saját szűkre húzott jogszabályaikat, mert még azokat is túllépik nagy igyekezetükben. Ezúttal azonban ilyesmit nem teszek, van elég bírósági ügyem, amire figyelnem kell, a sztorit tételesen bizonyítani, és elvinni Strasbourgig pedig olyan erőforrás-koncentrációt igényelne, amire most nincs kapacitásom. Arra viszont van, hogy leírjam, mi történt, szépen időrendben, hadd röhögjön velem együtt a publikum.


Három nappal ezelőtt, szerdán dél körül egyszercsak elment a netem. Putty, semmi villogás, erőlködés, keresés, egyszerűen csak nemvolt, oszt ennyi. Politikai és biztonsági okoból sem telefon, sem net, sem semmiféle előfizetés nem az én nevemen fut, gondolom ezt különösebben nem kell indokolnom. Élettársam az előfizetések gazdája, úgyhogy szóltam Neki, hogy nosza, nézzük meg mi is történt. Be is jelentette azonnyomban a Magyar Telekom ügyfélszolgálatánál, hogy gebasz van, kérjük az elhárítását. Volt már probléma a nettel, kinek nem, ismerjük az ügymenetet: jön egy válaszüzenet a Telekomtól, hogy fölvették a hibát, megkezdik az elhárítását. Az első furcsaság az volt, hogy most nem jött semmi ilyesmi. No, nembaj, előferdül, nagy cég, sok hibalehetőség, lépjünk ezen túl. Élőben szóltam közvetlen munkatársamnak, hogy írja be a neten a Demokrata Ellenállás titkos csoportjába, hogy minden oké, élek, csak netem nincs. Aztán vártunk. Megvagyok azért net nélkül, nem vagyok újfiú, hogy a hiányom ne legyen tolerálható, ha esetleg lesittelnek - írtam erről nemrég - akkor se leszek pár napig. No problem.


Másnap azért gondoltam, adok magamról egy életjelet, úgyhogy átálltam a tartalék netre. Csak egy mondatot írtam be a fészbukon, hogy vagyok, majd leszek stabilabban is, ha lesz saját netem ismét. Mondjuk az azért furcsa volt, hogy egy teljes napig semmi reakció nem jött a Telekomtól a bejelentésre. De mindegy, mondom, kibírunk egy napot, többet is, ha kell, úgyhogy vártam türelemmel. Volt mire: a tartaléknetemet is kilőtték. Putty/2. Az is élettársam nevén fut, de két teljesen különböző előfizetés, két külön csatorna, zsinór, rúter, miegymás. És pont ugyanúgy, mint az elsőt: se kép se hang, csak nincs és kész. Na, újabb telefon Magyar Telekomnak, hogy immár itt a második móka, jó lenne tán csinálni valamit, szerződő felek volnánk, vagymi. Jó, vették, majd küldtek végre egy SMS-t. Az pedig annyit tartalmazott, hogy a hibákat észlelték, azok elhárítását megkezdték. A bejelentés időpontját beleírták: pont egy nappal későbbre, mint az a valóságban volt. Ilyet persze nem lehet, ez már erősen bűzlött, időnyerésnek tűnt a dolog részükről, hisz minél későbbi időpontot ismernek el, annál később kell belekezdeniük a javításba. Szóval itt már derengett, hogy nem véletlen hibák sorjáznak egymásután.


Aztán jött egy újabb SMS, hogy jééé, tényleg, megnézték, és hibákat találtak, dolgoznak rajta. Csakhát semmi sem történt. Szerda, csütörtök sima munkanap volt, ha akarnak valamit csinálni, nyilván akkor van erre több kapacitásuk, nem pénteken, mikor október 23-a miatt ünnepnap van, a dolgozóiknak is, úgyhogy jóval kisebb stábjuk lesz csak kéznél. De ennek ellenére egészen péntek reggelig az égvilágon semmi nem történt. Számomra már párévnyi tapasztalatomból nyilvánvaló volt, hogy szó sincs véletlen hibáról, egyszerűen kilőtTEK, úgyhogy péntek reggel fölhívtam közvetlen munkatársamat, és mondtam Neki, hogy TEKes a sztori, és megírom blogban. Van annak haszna, ha az embert stabilan lehallgatják, lehet üzeneteket küldeni a Füleknek ilyen módon. És lőn. A telefonhívást 8:18-kor ejtettem meg, és pont 5 perccel annak befejezése után megcsörrent élettársam telefonja, és visszajött azonnal, ugyanabban a pillanatban a net. Hirtelen sürgős lett a dolog, hiába van már nemzeti ünnep, szűk ügyeleti stábbal, meg kora reggel, ismeretlen férfihang közölte, hogy nohááááát, most észlelték, hogy ki van kapcsolva a netem.


Teccenek érteni. Egynappal korábban elküldik SMS-ben, hogy igeeeen, megnézték, hibás, javítást megkezdték. Majd egy nappal később az ismeretlen férfihang ennek az ellenkezőjét mondja: nem hibás, csak ki van kapcsolva. Közben persze otthon ellenőriztük, minden be volt fizetve, ez nem lehet ok kikapcsolásra, sőt egy kikapcsolásra semilyen ok nem lehet. Élettársam közölte a Hanggal, hogy cukipofa, de a másik net is "hibás". Jééééé, tényleg, nohát, mik nem vannak. Akkor azt is visszakapcsolják, bocsi. Délután négyre kimentünk a Kossuthra egy tucatnyi mozgalmártárssal - lám TEKes fiúk, ha akarok valamit úgysem tudjátok megakadályozni - ott meg egyszercsak a teljes BRFK-s rendbiztos állomány tűnt föl, és megkérdezték, hogy mi járatban vagyok kis Csapatommal arra. Köszöntem az érdeklődést, megnyugtattam Őket, hogy nem forradalmat jöttem épp kirobbantani, csakúgy kijöttünk, merazjó így október 23-án. Nakérem, ennyi fért bele egy blog terjedelmébe, időhúzás, hazudozás, hiba, kontra kikapcsolás, de nem írom le újra a történéseket. Újabb lépést tett az Orbán Rezsim Észak Korea felé, ennyi a lényeg. Inkább csak üzenek itt egyet a TEKes Fiúknak. Rövidet.

Bekaphatjátok.  



2015. október 20., kedd

NAPnyugta

Tettünk egy kísérletet, hogy a semmiből, nulla anyagi háttérrel, puszta hitből és lelkesedésből létrehozzunk egy új demokrata pártot: a Nincs Alku Pártot (NAP). Nem sikerült, lássuk, miért.




Úgy dukál, hogy aminek a kezdetéről és működéséről gyakorta hírt adok, annak megszűnését is hasonló módon kell a nyilvánosság elé tárni. Az újságírás, a politika csak akkor őszinte, ha a kudarcokat ugyanúgy megosztja a publikummal, mint a sikereket. A NAP megszűnése természetesen kudarc, nincs ezen mit szépíteni, nem is szokásom: a tényeket lehet polírozgatni, de attól még tények maradnak. Ráadásul pont ugyanúgy, sőt, tán jobban lehet okulni az ilyesmiből a jövőre nézve, mintha simán menne végig egy ügy. Alapelveim egyike ennyi: ami nem öl meg, az erősít, úgyhogy haladok tovább, és összefoglalom a tanulságokat. Ugyanis vannak bőséggel, ha az ember nemcsak irkafirkál, hanem a gondolatait megpróbálja élőben is megvalósítani, akkor egyedi tapasztalatokat szerez, abból meg a negatív éppoly hasznos, mint a pozitív.


Az első tanulság: a NAP korai volt. Alábecsültem azt a kiábrándultságot, amely az embereket a pártokkal szemben mostanra jellemzi. Azt gondoltam, hogy nem a pártokat utálják caklipakli, hanem csak azokat, amelyek részt vettek és részt vesznek az Orbán Rezsim hatalomra kerülésében és ott tartásában. Ennél azonban súlyosabb a helyzet: a PÁRT általános szitokszó, pedighát szögezzük le: egy modern demokrácia nehezen képzelhető el közös elvekre és célokra szerveződött politikai közösségek nélkül, ezt meg épp pártnak hívják, párszáz éve minimum. Nem a pártokkal van a baj - már a nagyvilágban - hanem csak azok magyar verzióival: a korrupció, a hazudozás, az elvtelenség jelképei lettek, és nem lesz kis munka, míg ezt a szétrombolt imázst helyreállítjuk. Hiába magyaráztuk el élőben, neten, mindenfelé az érdeklődőknek, hogy a miénk elvi párt, Alapszabályba megváltoztathatatlanul lefektetett erkölcsökkel és elvekkel: többségük nem hitte el. Ugyanis nem ezt tapasztalta az elmúlt 25 évben.


A pártellenes hangulatot persze meg lehet lovagolni: részvételi demokrácia, meg egyebek, de akiknek van valós életben szerzett vezetési tapasztalata, az tudja: méretfüggő a dolog. Egy kisközösséget lehet irányítani állandó véleményösszegzéssel, de minél nagyobb egy szervezet, annál több a vélemény, ami aztán egyre szűkebbé teszi az informálódás személyi körét: nagy szervezet sok döntést igényel, az idő korlátozott, nem lehet állandóan közvéleménykutatni. Szóval pártokra, akár akarjuk, akár nem, szükség lesz, nem véletlen, hogy a világ sikeres és erős demokráciái is mindahányan pártstruktúrában működnek. Ha meg ki akarjuk találni a működő helyett a magyar verziót, akkor pont azt tennénk, mint Orbán szokta: eldobja a bizonyítottan jót, hogy a helyére magyarkodó káoszt teremtsen. Na, de egy a lényeg: a NAP pártként nem tudott áttörni, a pártokkal szembeni általános ellenszenv ezt lehetetlenné tette. Eljön majd az idő, mikor szükség lesz új, tisztességes demokrata pártra, de az még nem most van.


Egy másik tanulság, most pozitív, az egyensúly kedvéért. Bebizonyítottuk élőben, hogy nem pénz kell egy párthoz, hanem gondolat, aktivitás, közösség. Sehonnan semmiféle támogatást nem kértünk, kizárólag szimpatizánsaink kisösszegű egyedi adományait fogadtuk el: no Soros Alapítvány, no állami támogatás, no vállalkozói háttér. Ezek hiánya nem a szándékok hiányából következett, lettek volna, akik támogatnak minket, de alapelvünk volt a teljes függetlenség: elvi politikát, pláne a ronggyávesztegetett Magyarországon csak így lehet torzítatlanul vinni. Kemény, saját bőrünkön szerzett tapasztalatunk van arról, hogy a parlamenti pártok szövege, mely szerint szükség van vállalkozói, meg kitudja milyen holdudvarra: nettó kamu. Semmi más célja nincs, mint a saját tagságukkal, és a közvéleménnyel elfogadtatni: sajnos nem megy másként, a korrupció - mert nincs olyan vállalkozó, aki ne várna "szívességet" a támogatásért cserébe - szükséges eleme a pártstruktúrának. Nem, nem az. Kiirtandó eleme, ráadásul pont az, ami miatt a Nép megutálta caklipakli a pártokat.


Újabb tanulság: elvi pártot rettenetesen nehéz létrehozni és működtetni. Minden pillanatban figyelni kell, hogy csak a cél és az alapelvek számítsanak, ne pedig az, hogy a szervezeten belül ki kivel van jóban. A NAP egyébként pont erre ment rá: a terepen rengeteget vállaló régi tagok egy része már fontosabbnak tartotta a közben kialakult baráti szálak erejét, mint az eredeti célok követését. Ez pedig részrehajlás, szubjektivitás, érzelmi és nem elvi-értelmi alapú politizálás: ilyenből azonban már van épp elég, a jelenlegi parlamenti pártok mindegyikében a ki kicsoda a szempont, nem pedig a tények és az alapelvek. Ez pedig szükségszerűen kudarcos út, erről le kell lépni, mikor lemondtam a pártelnökségről, ezért tettem: jó idővel ezelőtt, mind az Ország Gyűlése Mozgalom, mind a belőle megalakuló NAP esetében rögzítettem, mihez adom a nevem. Szubjektivitáshoz, "összezáráshoz", elsikáláshoz nem, a lemondás ennek tisztázása volt egyszer s mindenkorra. Nos, röviden ennyi, rengeteg egyéb tapasztalatot szereztem, továbblépésünk során azokat részben leírom majd, részben hasznosítom a Demokrata Ellenállás (DE!) keretében. Valami azonban sohasem változik:

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. október 17., szombat

Értelem vagy érzelem?

Persze, tudom magam is, hogy az ember nem más, mint értelmi szósszal nyakonöntött érzelemkáosz, de azért mégiscsak az agykérgünk miatt nőttünk ki az állatvilágból. Szeretni, gyűlölni az állatok is tudnak, de úgy gondolkodni, tervezni, mint a mi fajunk, bizony egyik sem.




Naja, az más kérdés, hogy aztán ezt a kivételes képességünket jóra, vagy rosszra használjuk, bár ez is nézőpont kérdése. De ne bonyolítsuk addig a problémát, míg megoldhatatlanná válik, koncentráljunk a lényegre. Ez itt politikai elemző blog, nem szociálpszichológiai tanulmánykötet, úgyhogy se Maslowi piramis, se Tayloriánus tanok nem kerülnek kifejtésre, annál inkább azok gyakorlati következményei. Mégpedig kies honunkra vonatkoztatva, merthát a társadalmi törvényszerűségek éppoly erősek, mint a fizikaiak, akkor is érvényesülnek, ha nem akarjuk, jobb tehát megérteni, és fölhasználni Őket, mintsem behunyni a szemünket, hátha elmúlnak. Nem múlnak el, és többek közt épp emiatt üldögél békésen röhögve Orbán az egész Maffiájával együtt a nyakunkon. És fog is, ha a demokraták képtelenek lesznek az értelmet az érzelmek fölé helyezni. Márpedig terepen, neten sokfelé járkálva az a tapasztalatom, hogy majdnem ugyanannyira gyakori a közélet érzelmi megélése a demokrata oldali szimpatizánsok között, mint a Vérnarancsoknál, vagy a Jobbiknál.


Orbán sajnos zseniális tömeglélektanász: érzelmi alapú politikával egyszerűen legyőzhetetlen. És lehet birkázni a Népet - ami egy baromság, már ha demokraták csinálják -, de azt nem árt fejben tartani: a politika feladata a létező Nép boldogítása, nem pedig lecserélése. Szóval a Nép adott, és nem birka, a probléma lényege az, hogy súlyos érzelmi nyomás alatt tartják jóideje, amivel szemben nincs ellennyomaték. Érzelmi jellegű kontrázással is meg lehet persze próbálkozni, de nem lesz sikeres: ebben a műfajban Orbán kivételes tehetség, jobb ezt benyelni, mint újra meg újra megszívni, nemde. Úgyhogy marad az értelmi megközelítés. Tudom, sziszifuszi meló, épp azért, mert az emberek hajlamosak érzelegni egy jót, mert kevésbé fárasztó, mint végiggondolni néhány összefüggést, és aztán aszerint cselekedni. De egyszerűen nincs más út. Frodó is boldogabb lett volna, ha a Gyűrűt bedobhatja valamelyik útszéli kútba, és elmúlik Mordor hatalma, csakhát nem ez volt a törvényszerűség: azért bizony meg kellett küzdeni, rengeteg áldozatot hozva, bátran, kitartóan. 


Orbán hatalmának forrása az a nagyjából egymillió ember, aki Messiásként tekint rá. Van perpillanat kétmillió szavazója, de ennek fele egyszerű zsoldos: üzletfelek, akik a Fidesz regnálásával jól járnak. A közbeszerzéseket kapók, a vasárnapi boltbezárások nyertesei, a multiellenes hadjáratok hazai haszonhúzói, az új trafikosok, megatöbbi hasonló. De nem az egymillió megvehető szavazón múlik a Fidesz ereje, mert az még verhető. Hanem azon az egymillió hívőn, akiket ha Orbán a kormányzásával éhenhalaszt, akkor is boldogan, a Keresztapának állított házioltáron lehelik ki a lelküket. Őket elvenni Tőle nem lehet, szőröstül-bőrösül bekapta mindet. És mi, demokraták, Őket nevezzük hívőknek, fanatikusoknak, satöbbi. Csakhát ugyanennek a mentalitásnak demokraták között is csaknem ekkora a tábora. Nézzünk is néhány TÉNYT, amin egyértelművé válik: az ellenzéki oldalon is ugyanilyen elterjedt a közügyi hitélet, mint odaát. A legkárosabb ilyen tök irracionálisan ismételgetett móka, ennyi: Összefogást! Jól hangzik, nemmondom, nagyjából úgy, mint Orbántól a "Haza nem lehet ellenzékben". De sajnos annyit is ér.


Összefogni közös célokra kell, közös elvek képviseletének megerősítésére. Ezért van az, hogy a paraszt tudja: nem fogok be beteg, vagy épp döglött lovat a szekér elé, mert az nem segíti, hanem ellehetetleníti az utazást. Számszerűen persze lehet, hogy a menni akaró és tudó négylábúakat befogó kétlovas szekeret fel lehet turbózni négyesfogatra, de ha a pluszkettő ló sánta, vagy épp kimúlt, akkor az NEM a haladás irányába hat, nemde. Tényszerűen mostanra Hazánkban egy már nem is annyira csendes Diktatúra épült ki, és napról napra továbbterjeszkedik. Ezzel szemben valóban összefogásra lesz szükség, de csak olyanok között, akik ezt a Diktatúrát ellenségüknek tekintik, és el akarják takarítani. Mégis hogy gondolják azok, akik minden értelmes gondolatra csak annyit bírnak válaszolni: Ősszefogást!, hogyan lehet a tüzet a vízzel egybegyúrni? Mire fogjon össze a terepen állandó kockázatokat vállaló civilszféra a parlamenti "ellenzékkel"? Közös üldögélésre, együtt hazudva a puszta ottani jelenléttel a Diktatúrát Köztársaságnak? Egy Diktatúra ellen, annak megbuktatására azok foghatnak össze eredményesen, akik annak fönntartásában sem politikai, sem gazdasági, sem kommunikációs kollaborációt nem végeznek.


Magyarul: kint össze lehet fogni, mert a Diktatúrát csak UTCÁN lehet megbuktatni, de odabenn nem. Aztán ezzel kapcsolatban a másik önhazugság: matekilag mire is lenne jó egy parlamenti pártos összefogás? A bent üldögélők amúgyis súlyosan elbukott három tavalyi választás után nemhogy erősödtek volna, de további 300 ezer szavazót vesztettek, és a trend ez, nem pedig ennek ellenkezője. 4 millió ember otthon ül, és éppúgy elutasítja Ezeket, mint Amazokat. Azt teccenek gondolni, hogy akik önmagukban tökhiteltelenek, majd összefogva hitelesebbek lesznek? Miért is? Semmiért. A 4 millió NEM FOG ÖSSZE az összvissz egymilliónyi parlamenti ellenzéki szavazóbázissal, tessenek ezt fölfogni, jobb most, mint soha. De az egymilliónyi maradék bázis is libeg rendesen: jobbhíján kitartanak eredeti pártjuk mellett, de mint az látható, tüntetni velük már nem mennek ki: egyik nosztalgiapárt sem tud már mozgósítani értelmezhető tömeget. Egyébként meg mire is kéne a pártok összefogása? Választások lesznek? Lesznek egy frászt. Se holnap, se holnapután, se 2018-ban. Illetve csak egy esetben tartja meg azokat a teljhatalmú Keresztapa: ha nyilvánvaló lesz előre, hogy szénné nyeri magát. Egyébként ez ma is így lenne, rém kellemetlen.


Van egy bábellenzék, amelyik parlamenti jelenlétével hazudja a világ felé demokráciának a Diktatúrát. Ez a bábellenzék már esélytelen bármire, választások nem lesznek, utcára vinni a Népet, forradalmat csinálni totál képtelen, és folyamatosan veszti el maradék szavazóit és aktivistáit. Na, egy mondatban összefoglaltam a TÉNYEKET. És előre látom, hogy ahogy majd szétterjed a neten ez az írásom, jönnek majd százszámra a fészbukon a kommentek: akkor is összefogást! Csakhát azzal kezdtem: az ilyen, a valóságot értelmezni, elfogadni képtelen érzelmi megközelítés az, amiért Orbán hatalmon van, ugyanis az Ő hívei épp így tesznek. Márpedig ha Orbánt akarunk űzni, akkor a valóságot kell először fölfognunk, hogy aztán azt hitelesen el is tudjuk mondani annak a 4 millió embernek, akik otthon azt várják, hogy legyen már valami hiteles alternatíva a mindenoldali hazugsággyárak helyett. Kedves Demokrata Barátom! A helyzet az, hogy vagy sikerül átlépned a saját árnyékodat a jövőnk érdekében, és látni a VALÓSÁGOT, vagy nem vagy egy fikarcnyival sem jobb Orbán híveinél. Bocs, de ez van.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. október 15., csütörtök

Meleg vagy nem meleg, az itt a kérdés?

Kocsis Máté 2 millió forintra perli Ungár Klárát, mert azt állította a Kisficsúrról, hogy meleg. Ha Ungár Klára megkérdez, mielőtt ezt témává teszi, azt mondtam volna: ne tegye, de nem Kocsis miatt, hanem egyszerűen azért, mert ha normális társadalmat akarunk, akkor ez semilyen összefüggésben nem lehet szempont.






Dehát nem kérdezett meg, így aztán megy Bíróság elé, és először is tisztázzuk: a pert Kocsis el fogja veszteni. Mivel magam is rendszeresen a Kocsis által följelentettek között vagyok - hűtlen kezeléstől kezdődően, rágalmazás, becsületsértés, satöbbi - így aztán van némi képem Mátéka bírósági játszmáiról. Nála mindig addig tart egy per, hogy bejelenthesse: megtette a szükséges jogi lépéseket. Fosik ugyanis Őkelme a tárgyalásoktól, rengetegszer idéztettem be, és mindössze egyszer volt vér a pucájában, hogy el is jöjjön, nagyjából egytucat alkalomból, a többi esetben beteget jelentett. Ugyanis Kocsis iparszerűen hazudik, azért is nevezte ki a Diktátor a Fidesznácik szóvivőjévé, ez ott alkalmassági kritérium. Csakhát azokban a médiumokban, ahol Ő szokott megjelenni, könnyen hazudozhat: a riporterek valójában mikrofonállványként üzemelnek, semmi kínos kérdés, egyszerűen aláfestő zenét játszanak a szavaikkal a Kisficsúr mutatványához. A Bíróság, az más dolog. Először is: eskü alatt kell igazat mondani, és a Bíró nem hülye. Ráadásul a beperelt kérdezhet is, és magam szoktam is élni ezzel a joggal, nem is kevéssé, és olyankor aztán nagy égés van. Kaptam is már hamis tanúzáson Mátékát, föl is jelentettem, persze a Központi Nyomozó Főügyészség elsikálta az ügyet.


Szóval Hugyosmáté részéről ennek a játéknak csak annyi szerepe van, hogy egy újságírói kérdésre azt válaszolhassa: megtettem a szükséges jogi lépéséket. Ezzel kerüli el minden esetben, hogy érdemben kelljen nyilatkoznia bármely ügyben, mikor rajtakapják, ami azért elég gyakori. De nézzük a dolgot magát: meleg-e Kocsis Máté? Igen, valószínűleg meleg. Ismerem olyan jellegű személyes kapcsolatait, melyek erre mutatnak, és természetesen szokásom szerint el is megyek majd tanúskodni a Bíróságra, mint azt minden esetben megteszem, ha a Fidesznyikek ellenzékit akarnak vegzálni. Ennek részleteit majd ott kifejtem, nem akarok a szükségesnél mélyebben elmerülni ebben a témában, nem bulvárújságíró vagyok, hanem oknyomozó. Az más kérdés, hogy leglelkesebb ősolvasóm: Kocsis Máté vajon fönntartja-e a pert, ha most megtudja innen, hogy tanúskodni fogok. Olyankor csendben levelet szokott hozni a posta, amiben vagy a Főügyészség, vagy valami ügyvédi iroda megírja: a vád, vagy feljelentés ejtve, felfüggesztve, miegymás, csak legyek már jósrác, ne genyózzak, léccike. Épp tegnap voltam a BRFK-n gyanúsítottként, a feljelentő Kocsis, ki más, merthát lefasisztáztam, meg lenáciztam szegénykét a Polgármesteri Hivatalánál mondott beszédemben. Hát így jártál Mátéka, ne legyél se fasiszta, se náci, akkor majd nem mondom, addig meg igen, cumi. Mint most is mondom, már egészítheted is ki a feljelentést, Hülyegyerek.


Na, de visszatérve Ungár Klára kontra Kocsis Máté ügyéhez. Szürreális lesz. A Nőverő ugyanis ezzel a perindítással annyit mondott: szerinte a mai magyar viszonyok között szégyen, ha valaki meleg. Ha ugyanis nem tartaná szégyellnivalónak, bélyegnek, bármi negatív dolognak, akkor nem lenne miért pert indítania, nemde. És itt a gond: egy meghatározó Fidesznyik Pártcsicska szerint ma kies honunkban ciki melegnek lenni. Namost akár parlamenti képviselőként, míg az volt, akár polgármesterként, épp Neki kéne mindent megtenni, hogy ne legyen ciki. Ha Ő viszont azt mondja a perindítással, hogy ma Magyarországon égő melegnek lenni, akkor ezzel annyit mond: Ők maguk, a létező politikai hatalom idézik elő ezt a helyzetet. Az ostoba, izomszagú tesztoszteron-gőzükkel, a felgyűrt ingujjas, páleszezős, hurkatöltős, focizós macsóképükkel, amiről persze a lélektanban kicsit is jártasak tudják: épp eltitkolt komplexusok kompenzálására valók. Az a férfi, aki ugyanis nem kételkedik saját férfiasságában, nem hangsúlyozza azt túl minden pillanatban: nincs rá szüksége, mert ami természetes, mint a levegővétel, azzal nem menőzünk, nemde.


Úgyhogy a tárgyalóteremben érdekes szitu lesz. Ahhoz, hogy kártérítést lehessen behajtani Ungár Klárán, először is a perindítónak azt kell bizonyítania, hogy Őt kár érte. Tehát Kocsis ott fog görcsölni a felperesi oldalon, hogy szépen kifejtse: milyen szar is ma Magyarországon melegnek lenni. Ha ezt ugyanis nem tudja kellő alapossággal megindokolni, akkor nincs kár, tehát annak megtérítése sincs. Vicces kis szitu lesz, igazi antagonizmus: ha Kocsis ki tudja fejteni, hogy milyen kár éri a melegeket, akkor ezzel valószínűsíti, hogy önmaga is az, hisz különben honnan is tudná. Ha meg nem tudja kifejteni, akkor a per válik semmivé, kár és károsult hiányában. Képzeljük már egy pillanatra magunkat a tárgyalóterembe, ahol a Bíró ránéz a Kisficsúrra, és megkérdezi: Kocsis Úr, miért gondolja, hogy ma Magyarországon melegnek lenni hátrányt jelent? Éshát ez itt ugyebár nem kívánságműsor, meg ECHO TV-adás, hogy hadoválhasson, itt bizony eskü alatt kell vallania, úgyhogy vagy kifejti, és akkor azért ciki, vagy nem, akkor meg azért. Ehhh. Kocsis már megint hülye volt, sokadik pere fog elhalni menet közben, mert egyébként meg a kutyát nem érdekli, hogy ki meleg, ki nem az: már Kocsison kívül.

Klári, számíthatsz rám.


2015. október 12., hétfő

Orbán áldozatai

Tegnap volt Váradi András meggyilkolásának egyéves évfordulója, az etyeki temetőben Családja sírkőállítással emlékezett meg mindannyiunk Hőséről. Ott voltunk, mint mindig, amikor csak tehetjük, és azt tesszük, amit Édesapja kért tőlünk: visszük tovább a szellemiségét.




Akik ismerik az Alcsúti Juhász küzdelmét, és a konkrét történéseket, azok számára egyértelmű: megölték. Olyan tények állnak rendelkezésre tömegével, amelyek kizárják a balesetet, ezek egy része a nyilvánosságban is teret kapott már. Ami meg nem, azok ideje akkor jön el, mikor a megbukott Diktatúra főmaffiózóit kell majd jól megérdemelt életfogytiglanos börtönbüntetésükhöz hozzájuttatni. Csak pár közismert tény: a baleseti helyszínelés és a boncolási jegyzőkönyv kizárja egymást, a sérülések elhelyezkedéséből egyértelmű, hogy az úgy nem történhetett, ahogy a helyszínelők rekonstruálták. A bizonyítékok közül az egyik egyszerűen eltűnt, márpedig egy létra az nem egy csikk, hogy elfújja a szél, mégis megfújta valaki, mindezt őrzött hatósági raktárból. Halálának napján, ami az önkormányzati választás előtti nap volt, Felcsúton kampányzáró buli volt Mészáros Lőrincéknél, ahol a következő mondat hangzott el egy prominens szájából: a Juhász halott. Ám mindez este 9-kor történt, a kórházi jegyzőkönyvben viszont másfél órával későbbi időpont: fél 11 szerepel a halál beálltaként. Aztán az osztrák 84 éves állítólagos elkövető gyors kiengedése - leginkább viharos eltüntetése - az országból, de nem folytatom: egy jogállamban már sitten rohadna a megrendelő, meg az elkövető is, mintahogy a politikai gyilkosság motivációja is közismert lenne: a Felcsúti Maffia egyszerűen nem engedhette meg, hogy fizikai terjeszkedésének gátja lehessen a szomszéd falu: Alcsút polgármestere, ezért aztán mielőtt megválasztották volna, amire igencsak esélyes volt András, megölték.


Aztán persze mindig vannak naiv széplelkek, akik leginkább önmaguknak meg akarják magyarázni, hogy ááádehogy, azérmár csak nem tartunk ott, hogy az Állam Urai öljenek. De, ott tartunk. És nem Váradi András az egyetlen. Komáromi András, az EU pénzek elszámolását végző szoftver tulajdonosa, akit először rákényszerítettek, hogy eladja az államnak hosszú évek óta építgetett cégét, és annak szellemi termékeit, majd miután aláírta, másnap "meghalt". Aztán a Simon Ügyben kulcsfigurává vált Welsz Tamás, aki nagyon olybá tűnt, hogy a Fidesz által kreált balhét épp meg tudná tanúvallomásával fordítani, és akkor a Narancsok égnének bele saját sztorijukba, de Welsz Tamás egy rendőrautóban mily véletlen, életét vesztette. Azóta sem tudni semmit, hogy valójában mitől, mikor és hogyan. És ez csak három olyan eset, mikor nyilvánvaló a politika gyilkoság indítéka, és az is hogy kiknek állt érdekében azt sürgősséggel megtenni. Csakhát a közismert áldozatokon túlmenően ott van ezernyi ismeretlen, akiket a legkülönfélébb módokon ölt meg a Felcsúti Maffia. Közvetlenül, közvetve, vagyonából kiforgatva, megfélemlítve, öngyilkosságba hajszolva, éhenhalasztva, ésatöbbi. Ha a Rezsim összes áldozata föléledne, és egyszerre odamenne a Parlamenthez, akkor meglenne az a százezres tömeg, amit senki sem lenne képes megállítani. De Ők már nincsenek, mi viszont vagyunk, a kérdés csak az, hogy méltóak vagyunk-e Hozzájuk. Mert jelenleg nem.


Ideje lenne befejezni az értelmiségi pöcsölést, mikor mindenféle újságírók milliószor, különböző verziókban elmondják, hogy a Zorbán lopcsalhazudik. Igen, tudjuk, tehát akkor tegyünk végre, jöttök? Áááá, azt nem. Vagy a parlamenti pártok korifeusai, akik teszik a feljelentéseket pótcselekvésként azon az Ügyészségen, amiről tudható, hogy mindent elsikál, közben meg bent üldögélnek, és fölveszik a Maffiaállam júdáspénzét képviselői tiszteletdíjnak álcázva. Aztán tartanak egy sajtótájékoztatót, kiadnak egy közleményt, hogy a gonosz Orbánék megint csúnyabácsik voltak, és majd ha nem Ők lesznek, mily szép világ is lesz. Ja, az is biztos, de hogy az említett Urak/Úrhölgyek az égvilágon nem tesznek semmit, hogy ez valósággá váljon, az is biztos. Illetve hát tesznek: palamenti üldögélésükkel azt mutatják a Világnak, hogy az Orbán Rezsim nem diktatúra, hisz van ellenzék a Parlamentben. Szóval sem a parlamenti pártokon, sem a hozzájuk kötődő médiaholdudvaron itt semmi nem fog múlni, Tőlük aztán addig marad a Diktátor, amíg akar. És bármeddig akar. Ideje a Népnek megmozdulni, mert csak Utcáról megy majd, csaxólok. E hét vasárnapján lesz Váradi András temetésének évfordulója. Mi pedig délután négytől várjuk a Parlament elé azokat, akik mécsest gyújtanának Orbán Áldozataiért, és megbeszéljük közben, mindenféle mikrofon nélkül, hogy mit is kéne tenni, hogy a Diktátor végre eltakarításra kerüljön.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!