Bírósági (ki)végzés

Kezdjük a ténnyel: a Fővárosi Törvényszék Kossuth téri állandó tüntetésünk folytatását május 1-től nem engedélyezte. Jó, kis szünet, hadd legyen egy percnyi öröme utálóinknak, Kövér Lászlótól a TEK-án át Török Monikáig és Zoltai Andreáig, jó csapat, hasonló a hasonlót oldja, mondja erre a kémia.

Sok jogi doksit olvastam már életemben, de a bírói döntés, amit Dr. Dudás Dóra Virág hozott, egyedi darab. Mondjuk úgy: ha nem látnám a fejlécet, bőven azt hihetném, hogy a Fidesz sajtóközpont aktuális néphülyítését olvasom. Ők szoktak a látszat kedvéért mindenféle elveket és jogszabályokat szószerint beidézni, hogy aztán az abban foglaltak épp ellenkezőjére lyukadjanak ki. Hadd mutassam meg közérthető példán, mire célzok. Tény: Michael Schumacher 7-szeres Forma 1-es világbajnok. Következtetés: Michael Schumacher nem takarítja a lakását. Ja, hogy ez így tökértelmetlen? Az hát, nem is azt mondtam, hogy a bírói végzésben volna bármi logika, hanem azt, hogy ilyen szintű összefüggéstelen hablaty az egész, dönt valamit, majd hogy paragrafusnak tűnő is hivatalosítsa a semmit, ezért beidéz egy olyan jogszabályt, ami a határozat épp ellenkezőjét írná elő. Négyoldalas szóhalmozást nem fogok szószerint beidézni, nekem kötelező volt végigszenvednem magam rajta, Olvasóimnak azonban nem, higgyétek el, jól jártok, ha megpróbálom a kihámozott lényeget leírni, emberi nyelven a nyomtatott semmitmondás helyett.

A dolog lényege: húzzatok el a francba, zavarjátok a Kossuth téri látványt, meg amúgyis voltatok már eleget, elég a tiltakozó tüntetésből, meg amúgysem értetek el eredményt, Orbán még mindig a helyén van, hehe. Ez így egyébként tökrendben volna, ha a szokásos Vérnarancs Kossuth téri provokátoroktól hallanánk, mert ezeket mondják. A gond azzal van, hogy ezt egy Bíró írja le, jogerős határozatban. Mint följebb már utaltam rá: először szépen fölsorolja azokat a paragrafusokat, amik kimondják: a gyülekezési jogot csak más ALAPJOG biztosítása érdekében lehet korlátozni, és csak nagyon indokolt esetben. Majd pedig épp a felsolt paragrufusok ellenében minden olyan dolgot összehord indokként, amik épp nem indokolhatnák semilyen módon egy gyülekezés megtiltását. Mondom: tipikus Fidesztrükk: hivatalosnak tűnjön a dolog, mert paragrafusokat idéz, közben meg bízik abban, hogy a döntés azokkal épp ellentétes további szövegét nem olvassa el senki, és akkor annyi marad a benyomás, hogy biztos alapos volt, mert ott voltak a jogszabályok leírva, nemde.

Szóval a gyülekezési jog korlátozását csak akkor lehetne egyáltalán mérlegelni a törvények szerint, ha az mások alkotmányos ALAPJOGAIT korlátozná. Ilyen alapjogok a véleményszabadság, a mozgásszabadság, van még pár, de azok nem vonatkoznak egy Kossuth téri tüntetésre, a Bíró sem hozza föl a többit. Namost 7 hónapja vagyunk a Téren, de még senkinek a mozgásszabadságát, és véleménynyilvánítását nem korlátoztuk, a miénket annál inkább próbálják mások. Ilyenre példát sem a Bíró, sem az első fokon tiltó határozatot hozó BRFK nem tudott hozni, ellenben arra igen, hogy najó, de mi lesz, ha egyszer mégis? Az egyik oldalon ott van 7 hónapnyi valós tapasztalat, ami tényszerűen igazolja, hogy mindenkinek minden szabádságjoga teljesülhetett, senkiét nem korlátoztuk. De ez nem lényeges, hiszen a valóság mit sem számít Orbánisztánban, ha van egy Kövér László által nyilvánosan kinyilatkoztatott figyelmeztetés, hogy elég volt a Kossuth téri sátorozókból. 

Úgyhogy a Drágajó Bíró bátorkodott azt feltételezni, hogy lehet, hogy egyszertán majd valakik szabadságjogát korlátoznánk, tehát inkább ne legyünk ott. Ezt azért Ő is érezte, hogy túl büdös, ezért írt még hozzá egyéb indokokat. Tessenek figyelni: a Kossuth tér világörökségi terület, és mi elrondítjuk. A sátorbontásainknál a TEK gázzal működő fűtőtestet, teamécsest, kegyeleti tárgyakat, játékkártyát talált a holmijainkban. Namost egy nonstop tüntetésnél téli mínuszokban fűtés nélkül csak megfagyni lehet, a kegyeleti tárgyak Váradi András, meggyilkolt alcsúti juhászra emlékeznek és emlékeztetnek, egyik sátrunkat is róla neveztük el, a játékkártya meg arra szolgál, hogy éjszaka, mivel az Őrzőknek aludni nem lehet, elüssék az időt. Tehát még ezek a hajuknál előrángatott dumák is hülyeségek, de lényegesebb ennél, hogy ilyeneknek egyszerűen nem szabadna szerepelni egy bírói végzésben. Ugyanis mint a törvények előírják, CSAK mások ALAPJOGAINAK sérelme esetén fontolható meg a gyülekezési jog korlátozása. A Kossuth tér esztétikája, a gázfűtés, a teamécses, a játékkártya vajon kiknek és milyen ALAPJOGAIT korlátozza???

Hát erről ennyit, lássuk a teendőinket. Nem fordultam még Strasbourghoz eddig, épp itt az ideje, hadd dobjanak az európaiak is egy hátast attól, amit mi a bőrünkön naponta megtapasztalunk. De persze míg ott döntés lesz, az hosszú idő, tüntetési engedélyünk jelen állapot szerint április 30-án lejár, tehát más cselekvési útra kell lépnünk ezzel párhuzamosan. Meg is tesszük, erról persze itt nem írok részleteket, nem lesz olyan egyszerű minket a vérrel-verítékkel megvívott csatáink után a Kossuthról eltávolítani. Ami azonban ebben az egész sztoriban a legsúlyosabb: írtam korábban többször, mikor ugyanezen bíróság a mostanival tökéletesen ellentétes döntéseket hozott sorozatban, hogy van még egy utolsó jogállami bástya Magyarországon: a Fővárosi Törvényszék. A mostani bírósági végzés után nyilvánvaló: az utolsó bástyát is elfoglalta az ellenség, Narancslobogót tűztek a toronyra. Aztán hogy ehhez az egészhez lesz-e hozzáfűznivalója azoknak, akiket a jogállam védelme céljából fizetünk - parlamenti ellenzék a hivatalos elnevezésük - arról meg majd a közeljövőben mindenki meggyőződhet... Folytatása következik. Minden tekintetben.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok! 

Családlátogatás a Tiltott Városban

Sokan tudják, sokan meg nem, úgyhogy mondom: a Tiltott Város az egyébként Kínában van, a mindenkori császárok és udvartartásuk számára fönntartott évezredes hely, oda halandó nem léphet be, de még csak be sem kukkanthat.

Kéthavonta lehet arról olvasni a sajtóban, hogy a TEK épp meghosszabbította Miviktorunk házi őrizetét, más dolog azonban valamiről ezt meg amazt hallani, mint megtapasztalni élőben. Úgyhogy Büki Zolinak, az útblokádok szervezőjének az az ötlete támadt, hogy le kéne tesztelni élesben is, mi a helyzet a magyar rögvalóság Tiltott Városában. Nálunk Cinege utcának hívják a helyet, ahová közember be sem léphet, ott lakik ugyanis a Felcsúti Fenomén. Egy pillanatra megállva: nem szokásom mások magánszférájába belemászni, még akkor sem, ha egyébként az illető közszereplő. Ám ugyanilyen fontosságú alapelv a kölcsönösségé: aki tiszteletben tartja a magánszférámat, az joggal számíthat arra, hogy én is az Övét. Csakhogy az elmúlt ötévnyi Narancséra másról nem szólt, mint a zsebünkben, lakásunkban, gondolatvilágunkban való kotorászásról, ha felsorolnám a konkrét döntéseiket ezügyben, olvashatatlanul hosszú lenne a blog. A diktatúrák szokása a Jó Állampolgárok nevelése: uniformizálás, megmondják mi a helyes, mi nem az, mit szabad, mit tilos. Ez pedig csak óvodában, meg alsó tagozatos általános iskolában okés, mert a gyereknek kell némi segítséget adni a világban való későbbi eligazodáshoz, de mikor ezt felnőtt emberekkel csinálják, na az bűzlik, de nagyon.

Szóval tulajdonképpen tegnap este csak annyit tettünk, hogy megpróbáltuk viszonozni Miviktorunk folyamatos családlátogatásait a mi otthonainkban, úgyhogy este 7-re szépen fölbuszoztunk húsz OGYM-es aktivistával a Cinege utcába. Az igazság az, hogy mozgalmárjaink nem épp a budai villanegyedből verbuválódtak, úgyhogy öt percet késtünk, de már maga a hegyvidéki út is egy élmény volt. Még a buszmegállóban vártunk és dumáltunk, mikor egy hölgy ránkszólt, hogy ne hangoskodjunk, mert nem illik. Jelzem, nem hangoskodtunk, beszélgettünk, az orgánumunkat a Cinege utcára tartogattuk, csakhát nyilvánvalóan zavarta a Narancshölgyet, hogy nem a kellő áhítattal beszéltünk a Félistenről. Nembaj röhögtünk egy jót, aztán fölszálltunk a buszra, na azokat a nézéseket kellett volna lefényképeznünk, amiket a budai polgároktól kaptunk, de persze nem tettük, ugyanis mi tiszteletben tartjuk a magánszférájukat. Megérkeztünk pár perccel hét után, Büki Zoli már a sajtót tájékoztatta, de nem a Cinege utcában: oda ugyanis nem engedték be, lejjebb, a Kútvölgyi úton, de azért az Orbánház hallótávolságán belül engedélyezték rendőrék a flashmobot. Ott volt a kezében az erről szóló határozat, megnéztem saját szemmel, mert hihetetlen volt: az indoklás ugyanis arról szólt, hogy azért nem lehet közelebb menni, mert akkor belátnánk az ott lakók udvaraiba, meg lakásaiba... No komment.

Erről ugrott be egyik mozgalmártársamnak a Tiltott Város párhuzama, és tényleg: magunkfajta pesti prolik nem emelhetik tekintetünket a Diktátor Szent Családjára. Ja, egyébként normál esetben a család is a magánszféra általunk megzavarni nem kívánt alapeleme, csakhát itt megint az a helyzet, hogy mind Lévai Anikó, mind Orbán Ráhel tett azért eleget, hogy egy percig se tudjuk tisztelni Őket. Najó, ott voltunk harmincan, ha már nem láthatjuk Őket, akkor legalább arról gondoskodtunk, hogy Ők hallhassanak minket. A domborzat egyébként a haverunk volt, mert konkrétan visszhangzott a kiabálásunk, meg a sípolásunk, látszott is, amint a házakban felgyúltak a villanyok, ahol meg már égtek, ott gyorsan lekapcsolták mindet, gondolom ment a kukucskálás. Jól kiorbántakarodjoztuk magunkat, Múzeumkertben tesztelt sípjaink sem halkultak le március 15 óta, most már tudják a Cinege utcaiak, hogy véget ért az egyoldalú cseszegetésünk: ha Ők az államgépezetet használva betolakodnak az otthonainkba, akkor számíthatnak arra, hogy mi is teszünk szívességi viszontlátogatást. Véget ért az a kényelmes időszak, mikor távolról, a hegyvidékről, biztonságos távolságból lehet megmondani nekünk, hogy mi a helyes, és mi nem az. Tessenek szólni a provokátorfigyelőknek, hogy a képeken olyanok találhatók, akik minden szempontból megfelelnek a kritériumaiknak...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Puchlaci is tüntet?

Lesz ugyebár előbb-utóbb egy országos méretű korrupció-ellenes tüntetés, megy is már a beharangozója ezerrel médiaszerte. Juhász Péter a meghirdetője, akinek becsülöm egyébként a Rogánmutyikról szóló oknyomozásait, de itt most kicsit bonyolultabb a kérdés.

Nyilván OGYM-ként majd fogunk arról a megfelelő időben dönteni, hogy részt veszünk-e rajta, egyelőre csak hangosan gondolkodom, mondhatni: csócsálom a témát. Bloggeri magánvélemény következik tehát, nem "hivatalos" álláspont, eszerint kéretik hozzáállni. Cikkem címe volt az első gondolat, ami eszembe bukkant, mikor Juhász Péter bejelentette, hogy első körben a pártokkal veszi föl a kontaktot, hogy eddigi korrupció-ellenes tevékenységét országos dimenzióba emelje. Puchlacit azért írom így egybe, nem pedig Wikipédia szócikk stílusban, mert gyakorlatice nem személyről, hanem fogalomról van szó. Ha van valaki, aki a jelképe a parlamenti pártok közötti kereszthidaknak, a csendes, ám annál pusztítóbb összpárti mutyizásnak, az épp az MSZP volt pártpénztárnoka, sokak szerint továbbra is a Szegfűk legbefolyásosabb embere. És rémálomként megjelent előttem, amint épp Puchlaci viszi a legnagyobb transzparenst, hogy mostaztán elég volt a korrupcióból. Úgyhogy első ránézésre azt gondolom, hogy Juhász Péter rendesen föltette magának a lécet, mikor mindenféle előfeltételek nélkül meghívta a lopáselleni gyülekezésbe a parlamenti ellenzéket, caklipakli.

Értem én persze, hogy miért is ezen a vágányon zakatol tovább: ötödik kerületi ügyekkel kezdte a tényfeltárást, jól is csinálja, de elérkezett egy kritikus ponthoz. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a Felcsúti Spicli Bandája nehézipari méretekben rabol, logikus tehát, hogy a kerületi méretű tematikát országos léptékre is ki kell terjeszteni. Rogánék ugyanis semmiben nem különböznak a többi Narancsnyik önkormányzattól, ami nincs lebetonozva, azt ellopják, oszt kész. Juhász Péter magánemberként, oknyomozó politikusként az ötödik kerületre bír direkt rálátással, és amiket kiás, azok máshol is érvényes módszerek, célszerű és tisztességes tehát a tevékenysége. A jó és vitathatatlanul tiszta út persze az lenne, ha minden településen, kerületben lennének ellenzéki Juhászpéterek, de mint tapasztaljuk: nincsenek. Így aztán megértem, ha a helyi ügyek általános témává emelésében arra a döntésre jutott, hogy a következő lépcső egy általa megszervezendő országos méretű tiltakozás legyen. Amit eddig csinált, azt jól csinálta, most azonban tizenkilencre húzott lapot, a kérdés az, hogy vajon saját hitelességével sikerül-e a meghívott pártokat is tisztára mosni, vagy pedig épp politikai harakirinek vagyunk a szemtanúi.

Első körben - mondom, szigorúan bloggeri magánvéleményként - az utóbbit tartom valószínűbbnek. Nem értettem egyet, és nem is fogok azokkal a sommás véleményekkel, amik az elmúlt 25 évet egybemossák. Jelentős különbségek voltak ugyanis elvi kérdésekben az egyes kormányzati időszakok között. A Narancsokon kívül más országvezetés nem kezdte el megmérgezni a demokratikus jogállamot, és nem adta el sehány üveggyöngyért európai elköteleződésünket. Ezek pedig alapvető fontosságú különbségek, minőségiek, nem pedig mennyiségiek, ami pedig a politika hitelessége szempontjából a legfontosabb kérdés. Így aztán ha ezekben a témákban bontana zászlót Juhász Péter, és toborozná a parlamenti ellenzék pártjait maga mögé, akkor nem is lenne kérdés, hogy OGYM-ként csatlakozzunk-e, avagy sem. Csakhát ezek nem Juhász Péter tematikái, az Övé a korrupció, erre tud mozgósítani, ha témát váltana, akkor leugrana a pajzsról, amire a Nép épp kezdi fölemelni. De ez így egy szépen fejlett csapda: a szervezett lopás ugyanis épp az, amiben az elmúlt 25 év minden parlamenti ereje érintett, eltérő mértékben persze, de a különbségek ezügyben csak mennyiségiek.

Nyilvánvaló, hogy Juhász Péter azért fordult első körben a pártokhoz, mert egyelőre Ők rendelkeznek a legerősebb országos hálózatokkal, így ha egyszerre sok helyen akar tüntetést, akkor ez a könnyebb út. De a helyzet az, hogy nem véletlenül fogalom már a Puchlaci: egy jelenséget mutat, a pártok közötti háttérbizniszt, de nemcsak Ő csinálja, rengeteg önkormányzat hírhedt arról, hogy az ott ülő "ellenzéki" képviselők csak idézőjelesen azok, valójában minden lényegi kérdésben együttműködnek a Narancsuralommal. És az önkormányzati tótumfaktumok egyben a helyi pártvezérek, így aztán pont azoknak kell majd megszervezni a korrupcióellenes tüntetést, akik maguk gyakorolják azt a tevékenységet, ami ellen utcára hívják az Zembereket. A Nép meg továbbra sem hülye, régóta látja az önkormányzati szintű összefonódásokat, és saját lakóhelyén meg aztán főleg tisztában van azzal, hogy kinek mi is a valódi szerepe a helyi politikában. A pártok bevonásával Juhász szervezési pluszerőhöz jutott, ez tökoké, a kérdés az, hogy vajon a szervezők személye és Narancskapcsolatai nem teszik-e magát a szervezést lehetetlenné, ezzel meg aztán Juhászt is. Meglátjuk, figyelünk...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

  

Üdv a lövészárokból!

A vasárnapi Orbánkifütyülés utáni hét a Narancsok ellencsapásainak jegyében zajlott, ennek egyik következménye, hogy nem a megszokott sűrűséggel írtam a Blogot. Volt némi tennivalóm a háttérben, meg mellesleg szétlőtték a gépemet.

Nem, nem fizikailag, ott még nem tartunk, de amit lehet egy elsősorban netezésre - blog, fészbuk - használt kütyüvel szemben tenni, azt megtették. Tegnap reggel írtam egy blogot, a felénél jártam kábé, mikor sutty: elszállt nyomtalanul. Fészbukprofilomat kiütötték, mindenhonnan lekapcsolódtam időnként, a végén már a normál szövegszerkesztőm sem működött. Pedig jóideje van pár csendes segítőm, akik távfelügyelik a számítógépemet, elhárítják a rendszeresen érkező hackelési kísérleteket, de ami a héten zajlott, ahhoz kevés volt a kapacitásuk, Úgyhogy tegnap személyesen is látogatást tett nálam egy Anonymous, és kora délutántól késő estig minden létező dolgot átnézett, párszor tátva is maradt a szája, mert ritkán látható csodákat talált. A vége az lett, hogy újra kellett húzni a gépet - így nevezik programozó matematikusék, ha minden alapszoftvert fel kell telepíteni újra, mert a károk másként nem helyrehozhatóak. Na, de megvagyunk ezzel is, pár nap erős kényelmetlenséget tudtak okozni titkos és egyáltalán nem kívánatos látogatóim, a szükséges lépéseket megtettük, és mint látható, itt a blog, úgyhogy minden oké.

Ez persze csak a kevéssé nyilvános része volt a Múzeumkerti események miatti bosszúhadjáratnak, meglepetést nem okoztak a többi akcióval sem, de sikerült beosztaniuk amúgy sem túl bőre szabott időmet. Mindent bekoncentráltak a Narancsok, amit csak lehetett, főrendőreiket azonnal ránkmozdították, és mivel Orbánisztánban élünk, ezért aztán azonnal be is indultak. Egyrészt a legutóbbi TEK-es éjszakai Kossuth téri sátorbontó akcióval szembeni polgári engedetlenségünk miatt minden OGYM aktivista, akit a rendőrök tudtak csak kivinni a térről, megkapta a meghívóját egy klassz kis szabálysértési hatósági eljárásra egyenruhásékhoz. Jó sokan leszünk, aligha férünk el egy rendőrtiszti irodában, de ez legyen az Ő bajuk, lesz is. Itt egy pillanatra megállunk. Láttam többfelé a neten, hogy páran fanyalogtak, hogy miért csak 26 mozgalmár volt jelen az ominózus éjszakai rendőrattaknál. Khmmm. Először is: aki nem volt ott, az jobb ha csendben marad, ugyanis az Ő alapjogait is védjük a saját bőrünk vásárra vitelével, ha csak szövegelni van bátorsága, de cselekedni nem, akkor szilencium.

Másodszor: aznap este kaptam a hivatalos értesítést, pár óránk volt mozgósítani, és mivel mindenünkön elektronikus megfigyelőcuccok csüngenek, ezért aztán nem használhatjuk a közvetlen eszközöket, hogy ne lehessen beazonosítani előre a részvevőket. Láttuk Büki Zoliék első autósblokádjánál, hogyan emelték ki még beérkezésük előtt egyenként az autókat a forgalomból, a titkosság elvét első helyen kell mindig figyelembe vennünk. Harmadszor pedig, és ez a leglényegesebb: soha nem viszem a csapatot olyan mezőre, ahol nem tudják, mi vár rájuk. Minden egyes éjszakai kintlévőnek magam mondtam el előre, hogy mire számíthat: benne volt a pakliban 3 napnyi elzárás is, és ezt mindenki, aki ottmaradt, pontosan tudta. 26 olyan ember maradt ott, aki ezt is bevállalta, és akkor mindjárt nem oly kicsi az a szám, tán kritikusaink szervezzenek hasonló kockázatú akciót, aztán meglátjuk, azon mennyi bevállalós lesz. Üdvözítő lenne némi szemléletváltozás demokratáéknál, mert mind az útblokádoknál, mind a Múzeumkerti kifütyülésnél, meg általában is: megy a fanyalgás, hogy miért így, miért nem úgy. Hát tessenek bátran jobban csinálni, erről akkor ennyit. Mondom: csinálni.

Budapesti Rendőrfőkapitány spanom is alakított egy nagyot. Beadtam a következő két hónapos terminusra a Kossuth téri bejelentést, a mostani április 30-ig érvényes, a következővel június 30-ig megyünk. És kedvenc Rendőrfőkapitányom fogta, és elutasította. Ez ciki, bár elsősorban Neki: a korábbi bírósági végzések ugyanis az összes jogi kiskapuzását lelakatolták, ezért aztán legutóbb, a március 1-től április 30-ig tartó időszakra tudomásul is vette a bejelentésemet. Egyes napokat kifogásolt csak, mint március 15-ét, de egyebekben még tárgyalásra sem kellett időt pazarolni: elfogadta, oszt kész. Hát most meg nem. Tárgyalás az most se volt, de vétó meg igen, ami azért érdekes, mert ezzel már nemcsak a bírósági döntésekkel, hanem saját magával is szembement. Semmi nem változott ugyanis az elmúlt időszakban Kossuth téri nonstop tüntetésünkkel kapcsolatban, mind a terület, mind az infrastruktúra azonos a korábbival, így aztán vagy az előző jóváhagyása volt hülyeség, vagy a mostani tiltása. Meglátásom szerint a mostani, de persze ismét bíróságra megyünk az ügyben, újra itt az alkalom, hogy kiderüljön: van-e még független bíróság.

A végére hagytam a legszebb sztorit. A provokátorfigyelős Fidesznyik kezdeményezést. Tele volt vele a sajtó, nem kell túlmagyaráznom, miről van szó: a Fidelitászos kölkök úgy gondolták, hogy eljátsszák, amit a Jobbik szokott: pellengérre állítják a demokrata ellenzéki aktivistákat, hátha ettől jól megijednek. Namost egyrészt marhára nem vagyunk ijedősek, másrészt kösz az ingyenreklámot, szerény képességű Orbáncsicskák, harmadrészt meg pont azért vagyunk a Kossuth téren, hogy az arcunkat és minden adatunkat felvállalva mutassunk példát az ellenállni szándékozóknak. Nemtom, nem vall túl mély világértésre ha azt gondolják: elég bátrak vagyunk a folyamatos kulcsponti demonstrációhoz, simán bemegyünk a Narancstömegbe kifütyülni a élőistenüket, de majd meggondoljuk magunkat, ha a fészbukon is megjelenik az arcunk. Hehe. Hülyék vagytok fiacskáim. Mondok Nektek valamit: nem kell várnotok arra, hogy mindenféle Kisspiclik beazonosítsanak minket, egyszerűbb megoldást is tudok. Gyertek ki a Kossuth térre, ott élőben megismerkedünk, napersze ahhoz az kéne, hogy fel merjétek vállalni az ellenállókkal való személyes találkozást. Van egy olyan megérzésem, hogy nem jön létre ez a találkozó...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Szokj hozzá, Spicli!

A Felcsúti Haramia ünnepi önfényezésének meghackelésével kitört a hidegháború a Narancsmaffia és az OGYM között. Bár csak részünkről hideg, részükről nagyon is forró, mint az látható volt az Orbánhívők és az ellenünk bevetett TEK-legények viselkedéséből.

A Múzeumkerti események hátterét bemutató írásomat ott hagytam abba, mikor csapatunk felét kiszorították a Kiskörútra, de másik fele megkerülve a drótosfülő "rendezőket" visszaszivárgott az eredeti helyünkre, középtájt. Ők kapták aztán a többet, a legelhíresültebb képeken Fehér Adrienn, Bella Zsolt és Torhosi Béla OGYM-aktivisták láthatóak - utóbbi a Washington Post tudósításában is, volt ott minden, kézkicsavarástól, fellökéstől a mellbevágásig, gondolom azt meg nem kell hozzátennem, hogy verbálisan miket kaptak. Bár miért is ne, ismerjük csak meg a Fidesznyikek demokratikus véleménynyilvánítását: büdöszsidó, cigánygeci, komcsiköcsög, megatöbbi mélyintellektuális szösszenet. És akkor itt térjünk kicsit rá hackelési akciónk céljára: előző cikkemben már beszéltem erről, de nem mindent mondtam el. Egyrészt be akartuk mutatni a Narancsok hazug kettősmércéjét: Gyurcsányt kifütyülni, Demszkyt tojással, meg paradicsommal dobálni, az szerintük szabad véleménynyilvánítás, de a Felcsúti Spiclivel szemben a bekiabálás az szentségtörés. Azt hiszem, ezt a célunkat ki is pipálhatjuk, egy ország nézte elképedve a válaszreakciót.

A második célunk annyi volt: meglepni Őket, megingatni a magabiztosságukat. Látjuk a Kossuth téren, hogy azt hiszik, bármit megtehetnek, joguk csak Nekik van, kötelessége meg csak másoknak. Fennsőbbséges kioktató stílus, mélyostoba negyedigazságok ismételgetése, és kirobbanni akaró agresszió: azért képtelenek elfogadni bármilyen más véleményt mint az Övék, mert évek óta azt tapasztalják, hogy aztán mindig Nekik lesz igazuk. Megnyerik a választásokat, lenyúlják a közvagyont, megalázzák a gyengébbeket, és mindezt megtehetik bármiféle retorzió nélkül. Na, hát eddig tehették. A Felcsúti Spicli saját mindenhatóságának vágyát átültette a híveibe, és azok el is hitték mostanra, hogy Övék az ország, és csak az Övék. És épp ez vált a sebezhető pontjukká: ha nem tudnak valakiket elnyomni, megfélemlíteni, akkor elvesztik a kontrollt az események, később pedig saját maguk fölött. A mindenhatóságba és teljhatalomba vetett hitet tulképp rémegyszerű lerombolni: meg kell nekik mutatni élőben, hogy nem félünk tőlünk, hogy pontosabban fogalmazzak: szarunk rájuk magasról. 

Többségük kontraszelektált senkiházi, valós, demokratikus piacgazdasági viszonyok között életképtelen lenne, ezért aztán körömszakadtáig támogatja a Narancsokat, mert nélkülük a valódi helyére kerülne: legalulra, mind erkölcsi, mind szellemi értelemben. Tömve vannak nehezen a hátsóagyba gyömöszölt kisebbségi komplexusokkal, egyénként gyengék, ezért nyomulnak falkában. És az egész világképük dől össze egy másodperc alatt, ha valakik az Ő játékszabályaikat szemétbe dobják, és a sajátjaik szerint kezdenek játszani. Szóval ez volt a kettes számú célunk: megtörni a látszatmagabiztosságukat, kezdjenek csak el aggódni a kiszámíthatatlan jövőtől. A harmadik célunk pedig annyi volt: megmutatni a sokmilliónyi bizonytalannak, hogy nemcsak a Jobbik képes erőt és bátorságot mutatni, hanem a demokraták sem maradnak most már a puszta szóvirágok locsolgatásánál. Tömegnyi politikai otthontalan áramlik folyamatosan a széljobbhoz, mert csak ott látnak eltökéltséget Orbán elűzésére. És bármennyire is hamis a kép, amit elhisznek, véssük jól az agyunkba: a Népnek mindig igaza van.

A tökfriss közvéleménykutatások a Jobbik továbberősödését mutatják, megállítani Őket pedig nem sétatüntikkel, felszólalásokkal, meg közleményekkel lehet. Azt ugyanis a Nép pont úgy értékeli, mint amit tényleg jelent: semmi cselekvés, semmi kockázatvállalás, semmi eltökéltség. És akkor vissza a cikk címéhez: Szokj hozzá, Spicli! Mert a Múzeumkerti akciónk csak az első volt a sorban, még aznap este megalakítottuk a Cselekvő Ellenzéket a Kossuth téren, és meg is kezdtük a polgári engedetlenségi hálózat megszervezését. A Narancsokat magabiztosságukból kiütni, a bizonytalanokat a demokraták oldalára hozni csak akciókkal lehet, meg persze az OGYM-mel szemben tanusított mindenoldali médiablokádot is csak így tudjuk megtörni. Kipróbáltuk, sikerült, megyünk tovább ezen az úton, aztán akinek lesz vér a pucájában csatlakozni, azt örömmel fogadjuk majd. Tele van az Ország olyan politikai célpontokkal, amik épp azért váltak azzá, mert a Narancsok mindent lenyúlnak, amihez csak hozzáérnek. Mi pedig erőszakmentesen, de határozottan fogjuk a továbbiakban is kifejezni eltökélt szándékunkat: Orbán takarodj!

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Kiemeljük? Csak külön parancsra!

Megcsináltuk. Túl is éltük. Tegnaptól az egész Ország tudja, hogy már nemcsak a Jobbik mer kockázatot vállalni, hanem vannak europer demokraták is, akik meg is teszik, amiről beszélnek. Igen, a Nemzeti Múzeum előtti csetepatéról lesz szó.

Magukat az eseményeket nem szükséges túlírnom, minden nagyobb média többször, és sokféleképpen hírt adott róluk, ha ilyen akciók kellenek ahhoz, hogy az OGYM feltörje a médiablokádot, akkor épp ezt fogjuk tenni. Inkább a hátterére koncentrálok, olyan történésekre, amik nem jöttek át a tudósításokból, de a jövő szempontjából tán még lényegesebbek, mint a látható események. Kezdjük akkor. Több szerveződés is meghirdette, hogy meg kéne végre zavarni az Orbán-féle hazug showműsort, mert annál gusztustalanabb nincs, mint mikor egy diktátor szónokol forradalmárokról, meggyalázva azok emlékét. Én az OGYM-eseket 10 órára hívtam az Astoriához, a Burger King elé. Fölmerült már tegnap a kérdés az akció után a nyilvánosságban, hogy miért nem "beszivárogtunk", hogy megvárjuk a Felcsúti Spicli beszédének elejét. Egyszerű: a mi aktivistáink már mind rég lajstromozva vannak, nagyjából annyi esélyünk volna beszivárogni, mint az elefántnak a porcelánboltba. Meg nem is akartunk sunnyogni, nem azért vágtunk bele, hogy elrejtőzzünk, és nem is azért, hogy elkerüljük a várható konfliktusokat.

Mi, ha valamit csinálunk, azt nyíltan tesszük, és azért a csoport ereje az egyénnek is nagyobb védettséget ad, mintha csendesen elvegyültünk volna. Már az Astoriánál megkezdődtek a verbális csetepaték, a gyülekező Fidesznyikek közül sokkal volt már ütközetünk a Kossuth téren, ismernek minket arcról, az OGYM és Kossuth tériek jelvényeink eleve sokként hatnak rájuk. 50 OGYM aktivista jött össze, velünk voltak még Büki Zoliék útblokádjából is, meg pár eddig ismeretlen arc. Utóbbiak közül az egyiket ki is szúrtuk azonnal: civil nyomozó, jött beépülni, meg megtudni, hogy mire is készülünk pontosan, de nagyjából annyira tudott egy összetartó közösségben elvegyülni, mint mi a Narancsok között. Negyed 11-kor aztán nekiindultunk, kezdett ugyanis tele lenni a Nemzeti Múzeum előtti tér, ha tovább várunk, hogy csak az Orbáni hablatyra érjünk be, akkor nem fértünk volna hallótávolságon belülre, úgyhogy szóltam a Csapatnak: indulás. Mint mondtam, nem elrejtőzés volt a szándékunk, úgyhogy laza menetoszlopban szépen bemasíroztunk a tömegbe, elérve csaknem annak közepéig, a tévéseknek fölállított pulpitusig.

Na, ott szépen megálltunk, remek kis kétsoros gyűlöletréteg alakult ki a Narancsokból körülöttünk, mint mikor a szervezet letokolja az idegen testet, és jelen esetben az immunológiai reakciót kiváltó inger mi voltunk. Kaptuk a savat rendesen - átvitt értelemben, bár ha nem lenne köztünk is pár nagydarab rövidhajú férfi, akkor asszem előbb nekünk esnek, mint aztán tették. Ja, még valami, fontos: mielőtt bemasíroztunk a Narancshordába, megkértem mindenkit, hogy Gandhi stílusban nyomjuk. Magyarul nem ütünk vissza, sem szóban, sem tettleg, a feladatunk az, hogy megmutassuk, milyen is élőben a Fidesznyikek reakciója, ha velük ellentétes véleményen levőkkel találkoznak ott, ahol azt elképzelhetetlennek tartották eddig. Szoktam én írni a Narnacsnyikokról Kossuthos tapasztalatunk alapján, hogy ökölbe szorul az arcuk: hát ennél ez sokkal durvább volt. Tömény gyűlölet, nagyjából pont az, amire számítottunk: nem állami ünnepséget, hanem egy szekta vallási rítusgyakorlását zavartuk meg, ilyen lehet, ha a Szcientológusok közé bemennek Anonymousék.

A rosszhírem az a demokratáknak, hogy ezek bizony nem fizetett kirendeltek. Elöl biztos voltak olyanok is, főleg a diákok, akiket ifjú biodíszletnek rendeltek ki Orbánközeli média-vágóképnek, de bizony a Narancsok derékhada az hithű nyugdíjas, nem azért volt ott, mert kirendelték, hanem azért, mert élőistenükben merítkezhettek meg. Hát ezek a rohamcsapatok indultak meg ránk, bár kisebb lökdösődésen kívül mást nem mertek tenni, mi voltunk a fiatalabbak, erősebbek, és szervezettebbek. Aztán láttuk, hogy sárgamellényes nagykopaszok jönnek tömött sorokban, úgyhogy mi is belehúztunk: sípok elő, hadd szóljon, Orbántakarodj, meg minden ami a csövön kifért. Hát mit ne mondjak: kiborultak. Nagyjából az egész tömeget átitatta a hangunk, úgyhogy mint egy nagy amőba, ránkindultak. Gyertek csak vazze, mutassátok meg, milyenek is vagytok valójában, pörögtek a kamerák, lássa csak az Ország, hogy azok, akik anno kifütyülték Gyurcsányt, hogy reagálnak, ha az Ő élőistenükkel teszik ugyanezt.

Emléxem, hogy nyomták annak idején, hogy igenis Nekik joguk van kifütyülni állami ünnepen a regnáló kormányfőt, én meg utálom a kettősmércét: hát akkor most mutassák meg, hogy mit is gondolnak valójában a véleménynyilvánítás korábban általuk gyakorolt formájáról. Megmutatták. Álltuk volna velük szemben a sarat, mert bár sokan voltak, de még mindig mi voltunk a szervezettebbek, de akkor megjöttek a sárgaruhások vagy 30-an, és azonnal alakzatba rendeződve elkezdtek minket kinyomni a Múzeum elől. Walton volt a mellényükre írva, csakhát van itt egy kis bibi: közterületen rendező biztonsági cégnek semilyen jogosítványa nincs bárkivel szemben fizikai fellépésre. Úgyhogy mondtam is nekik, nem is túl halkan, hogy azonnal igazolják magukat, mert épp bűncselekményt követnek el, jogosulatlan rendészeti tevékenységnek hívják ezt a tényállást. Persze nem ma kezdtem a műfajt, pontosan láttam, hogy a sárgamellényesek nem biztonsági őrök, hanem valami egészen mások, beöltöztetve.

Alakzatban mozogtak, profin, és közben meg mindenféle, kicsit hátrébb álló drótosfülű titkosszolgáktól kapták az utasítást. Úgyhogy mondtam is Nekik: TEK-legények, elő az igazolványokkal, rendőrök vagytok, ha nincs rajtatok azonosító, akkor bizony meg kell mutatnotok a rendőrigazolványotokat. Nem szerettek, néztek mindenhová, csak a szemembe nem, annyira ciki volt számukra a szitu, hogy előrefurakodott közöttük az egyik kopasz drótosfülű főnök, hogy direktben kerüljön velem akcióba. Merthát közben persze nem adtuk olcsón a bőrünket: legkeményebb Srácaink körém gyültek, és minden centiméternyi hátrébbszorításunkért meg kellett küzdeniük TEKéknek. Ezzel meg persze időt is nyertünk, rutinos városi gerillák vagyunk, miközben mi a Srácokkal lassítottuk a kitolásunkat, a Lányaink a hátsóbb sorokban levő Fiaink védőszárnyai alatt megkerülték a frontvonalat, és visszamentek az eredeti helyükre, ahonnan elkezdtek minket kiszorítani. Átkaroltuk Őket, mondaná a hadászat, és tényleg ilyesmi történt. A címben írt párbeszéd is ekkor hangzott el, ha maradtak volna kétségeink, hogy kik is a sárgaruhások valójában: Kiemeljük? Csak külön parancsra. Gondolom nem kell részleteznem, ki volt a ki nem mondott alany. És majd innen folytatom...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Kövér László azt üzente...

Ezek a Narancsok aztán értenek az időzítéshez. Szilveszterkor Gulyás Gergely Fideszkáder akart szigorítani a gyülekezési törvényen, abból aztán visszaléptek, de most, Március 15. kapcsán, maga Kövér "Köteles" Laca vonyította bele világfájdalmát az éterbe Kossuth téri állandó tüntetésünkkel kapcsolatban.

Lássuk először is az ominózus Kövérbüfizést, a pénteki PestiSrácok-ból.

PestiSrácok: A gyönyörűen helyrehozott Parlamentet és a Kossuth teret szedett-vetett sátrak csúfítják. Meddig lesz még a gyülekezési jog szerves velejárója a belvárosi vadkempingezéshez való jog?

Kövér László: Egészen addig, amíg az Országgyűlés – segítendő az e téren olykor teljesen érthetetlen bírói gyakorlatot – nem pontosítja, hogy mi tartozik a szabad gyülekezési jog körébe. Természetesen bárki tüntethessen és gyülekezhessen, de, hogy lehetséges az önkormányzat közterületfoglalási engedélye nélkül itt – ahogyan fogalmaztak – vadkempingezni? Szerintem a hatályos jogszabályok sem adnak erre lehetőséget, de sajnos a bírói döntések többsége ezt az álláspontomat nem osztja. A gyülekezési törvény nem ad engedélyt az élethosszig tartó sátorozásra, a magánszféra súlyos megsértésére, például politikusok családjának megfélemlítésére, és a mindenféle köztéri vándorcirkusz felállítására. Igaz, hogy végre született már egy-két előre mutató döntés is, de jó lenne, ha a parlamenti pártok egyet tudnának érteni abban, hogy ami ma a megújult, közpénzek milliárdjaiból megszépült, évi félmillió turistát vonzó Kossuth téren, mint a Nemzet Főterén zajlik, annak semmi köze a gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadsághoz – az pusztán e joggal való rút visszaélés.

Khmmm. Püfff. Vagy inkább büff, abból is a kolbásszagú formában. Na, Te Főgyökér, akkor most segítek Neked, aki valaha jogot végzett, hogy eligazodj a törvények között. Persze, ha emlékeznél akárcsak egy percre is tanulmányaidra, akkor erre nem lenne szükség, dehát Spicli Haveroddal már azt is elfelejtettétek rég, hogy valaha demokratának hazudtátok Magatokat. Szóval a közterületfoglalás meg a gyülekezés az két különböző dolog: az előző nem alkotmányos alapjog, nem politikai célra irányul, többnyire valami nyíltszíni gazdasági tevékenységet jelent, ezért aztán pénzt kérhet érte az állam, de olyan alacsony szintű jogról van szó, amit helyi önkormányzatok hatáskörébe lehet adni. A gyülekezés, Kötelespajtás, az meg ugyanolyan súlyú, mint a szabad véleménnyilvánítás, a magántulajdon, egyszóval: alkotmányos alapjog, kétharmados törvényben, kizárólag ingyenesen, merthát a demokráciában az állam kötelessége - volna - az alapjogok érvényesülését biztosítani. Ha ezt az alapvető különbséget eleve nem érted, akkor a többitől, amit ebből kihoztál, inkább tekintsünk is el, mert még a végén fölmerül, hogy már Te is el szoktad kísérni a Főnöködet Grazba.

Bár van benne épp két dolog, ami figyelemreméltó, az első: "végre született már egy-két előre mutató döntés is". Nocsak. Az egykét előremutató döntés, az konkrétan ötszöri éjjeli rendőrattakot jelent a gyakorlatban a Kossuth téri sátraink ellen, meg 26-unk elvitelét. KövérLaca szerint a TEK, meg a Készenléti Rendőrség parancsnokainak ilyetén döntései ELŐREMUTATÓAK. Hát ja, nagyjából úgy, mint Rákosi Elvtárs előremutató jobbkeze a később ledöntött szobrokon: arra van a Diktatúra. Ha valakinek még eddig sem esett le a tantusz, akkor itt az újabb TÉNY: a Parlament Elnöke, az Ország harmadik Narancsnyik Őfőméltósága az alkotmányos alapjogokat nettó rendőri erőszakkal eltipró cselekedeteket tartja előremutatónak. Hahóóóó! Mit szeretnétek még bizonyítéknak, T. Hivatalos Ellenzék? Esetleg ha mindehhez még fölállítják a Narancsok a bárminek nevezett Munkásőrséget, azt már észreveszitek majd? Merthát bűzlik ez a dolog rendesen, és itt van a másik meglepő elem a Köteles dumájában: "parlamenti pártok egyet tudnának érteni...".

Nagy levegő, kis szünet, kifúj. Csak kérdem: ha az elmúlt 5, Kossuth téri gyülekezésünket ért éjjeli rendőrattakra érkezett volna BÁRMI reakció a Parlamenti Ellenzéktől, akkor vajon mondhatna ilyet a Főnarancs? Bízhatna abban, hogy szövetségesekre lel a gyülekezési jog eltiprásában a parlamenti pártok részéről? Egy frászt. Azért mondhat ilyet, mert ehhez bátorítást kapott. Nem állítom, hogy a háttérben ezt már le is zsírozták, bár láttunk már karón varjút, illetve hogy pontos legyek, mostanában a Parlamenti Ellenzék részéről már csak karón látunk varjút. De a semmittevés, a rendőrattakok elsunnyogása, szó-, és tettek nélkül hagyása BŰN magukat demokratáknak minősítők részéről. Ugyanis mint az ismét kézzelfoghatóan megnyilvánult: ez FÖLBÁTORÍTJA a Diktatúra építőit, és ebben Csendestársként bűnrészesek mindazok, akik hallgatnak, mikor üvölteniük kéne. Ja egyébként a KötelesLaca nyilatkozata pénteki, épp bőven lett volna idő a Parlamenti Ellenzék részéről kiadni pár elhatárolódó sajtónyilatkozatot, mást úgy sem csinálnak, a napi ötdarabos kötelező penzumba épp bele is férhetett volna egy ilyen. De nem fért.

Na, oszt akkor lássuk, mi itt a teendő. Azt már megtanultuk, hogy csak saját magunkra számíthatunk, a kérdés már csak annyi, kik is azok a sajátmagunk. Sajátmagunknak a mai naptól, 2015. Március 15-től azokat nevezem, akik valóban hajlandóak is TENNI a hazaáruló Orbán Rezsim ellen. Akik nem hallgatnak, amikor szólni kell, nem bujdokolnak, amikor ki kell állni, nem színházat játszanak, mikor a Valóság orrbagyűr. Sajátmagunkat úgy hívom: Cselekvő Demokraták. Nem sétafika, nem médiahakni, nem sajtónyilatkozat, mert azt a KötelesLacák leszarják, és Ők vannak Hatalmon, csaxólok. Nem 2018-ra kacsingatás, nem reménykedő struccpolitika a Jobbik előretörése ellen, nem Népaltatás, vagy Népáltatás, kinek melyik tetszik. Vagy inkább nemtetszik. A Népet föl kell ébreszteni, mert fölébreszthető, és csak aktív cselekvéssel, ellenállással, példamutatással, bátorsággal lehet ezt megtenni. Ma, Március 15-én elválik a szar a májtól. Akik valóban nekivágnak az Orbán Rezsim minél rövidebb időn belüli eltávolításának, azokkal kétszer is találkozni fogunk. Először a Nemzeti Múzeumnál mutatjuk meg a Felcsúti Spiclinek, mit is gondolnának Róla a Márciusi Ifjak manapság. Találkozó 10 órakor az Astoriánál a Burger King előtt. Este 7-kor pedig találkozunk a Kossuth Téren, ahol élőben kezdünk bele a következő hónapok fokozódó polgári engedetlenségének megszervezésébe. Várunk minden CSELEKVŐ DEMOKRATÁT!

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Újjászületésnap

A véletlen gyakran fölülírja a tervet, épp ez történt mai blogom témájával is. Holnap március 15., este 7-kor tüntetünk a Kossuthon, demónapon meg nem írok blogot, hogy maradjon új mondandó estére, élőben. Úgyhogy ma írtam volna egy mozgósítót, de ez lett helyette.

Igazából a tegnapi nap eseményei írták fölül a menetrendemet. Épp péntek volt és 13-a, és bár nem vagyok babonás, de azért kicsit mégis, mint mindenki. Bár tapasztalatom szerint a péntek 13 inkább jól szokott elsülni, hogy ez végülis így volt-e, az mindjárt kiderül. Szóval szokásos hajnali ébredés, cigikávé - egészséges életmód terepharcosoknak -, net bekapcs, fészbuk megnéz. Fél négy van, nyoma nincs még a napnak, inkább még a tegnap búcsúzkodik, és 47 privát üzenet vár a fészbukon. Azért tudom ilyen pontosan, mert belémégett a kép, ugyanis az ilyesmi valami nemjót jelent. Kinn vagyunk a sátrainkkkal a terepen folyamatos rendőri zaklatás alatt, volt már, hogy egyszerűen kilőtték a telefonomat, és az üzenetek ilyen magas száma épp jelenthet valami durva éjszakai történést. Úgyhogy azonnal ellenőriztem a mobilomat, térerő rendben, huhhh, nincs rajta vészhívás, úgyhogy olyan nagy gáz nem lehet. Beleklikkelek a 47 privibe és hökkk: csupa születésnapi üdvözlet.

Namost egy pillanatra úgy éreztem, hogy meghülyültem, merthát születésnapom az épp májusban van, most meg március van, és péntek 13, mi a fene ez? Aztán felocsúdtam és rájöttem, mi a pálya. Fészbukos profilomat rendszeresen blokkolják, nagyjából azóta, mióta van. Néha kicsit, néha nagyon, van hogy totál kiütik, aztán visszajön, és ezek egy része nem a fészbuk adminisztrációjától jön, hanem egész máshonnan. Ha meg az embör olyan mint jómagam, hogy sokat szervez neten, akkor kell egy biztonsági tartalék - vagy kettő, de erről többet nem, gondolom érthető, miért -, hogy akkor is tudjon munkálkodni, ha azt nagyon meg akarják akadályozni. Úgyhogy még jó régen, mikor először ütötték ki durván a fészbukos profilomat, csináltam egy tartalékot. És mivel az is egy hajnalban volt, épp blogírás előtt, nem sokat tököltem a részletekkel: nem cizellálgattam az adatokat, sietni kellett, így aztán azon frissiben a születésnapként betoltam egy adatot. Na, ez pont a március 13.

Csakhát a főprofilom immár két hónapja tartósan a padlón hever, minimáldolgokat tudok vele csinálni, de a tartalékot használom azóta. És a két hónap pont elég is volt ahhoz, hogy már mindenki ezt az egykorvolt másodprofilomat tekinti a főnek, bejelöltek már rajta ismerősnek, én meg alapból el is szoktam fogadni. Úgyhogy ismerőseim hajnali fészbukos belépésénél ott virított szülinapi dátumként a március 13. Aztán innentől nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. A nap végére több mint ezer üdvözletet kaptam, meg a cikkem alá is rengeteget nyilvánosan, az OGYM-ben is egy csomót. Csapdahelyzet. Ennyi embernek egyenként nem magyarázhatom el, hogy köszönöm a jókívánságokat, de nincs szülinapom, csak a technika ördögének kivédése miatt lett március 13. ez a dátum, és már rég el is felejtettem, mit állítottam be egy nagyhirtelen hajnalon. Úgyhogy amit meg tudtam tenni, hogy az OGYM-ben megírtam, mi a helyzet, és megvártam a ma reggelt, és megírom blogban, mert az úgyis mindenkihez el fog jutni, akiket egyenként képtelenség lett volna megválaszolni.

Szóval akkor. Kedves szülinapomon Köszöntők, nagyon köszönöm, hogy gondoltatok rám, de mint írtam följebb, nem most van az ominózus dátum. És akkor itt és most tulképp véget is érne ez a mai írás, csakhát történt még egy dolog, amitől aztán megint dobtam egy hátast. Lovas Gábor író, költő még szeptemberben mondta, hogy odafigyel arra, mit is művelünk mi ott a Kossuthon, és lehet, hogy könyvbe foglalja majd a történetünket. Gábortársam azóta már OGYM-es, meg még csinál ezer civil dolgot, és tegnap odáig ment egykori ötlete, hogy kész a könyv. Frissen ropogósan a nyomdából, este meg a Kossuthon a kezembe nyomta. Azért lássuk be, hanyatt löki az embert, ha egy olyan formátumú valaki, mint Lovas Gábor könyvre méltatja, szóval köpni-nyelni nem tudtam a meghatottságtól. És akkor ezt most rakjuk így egybe: egy könyv rólam, rengeteg szülinapi köszöntés, és mindez egy olyan napon, amit csak a véletlen emelt ki egyedi dátummá, még akkor is, ha péntek 13. Ha meg ennyi váratlan jó történik az embörrel egy napon, akkor azt a napot meg kell tartani az emlékezetemben, mert a mai harcos világban ez azért nem túl gyakori. Úgyhogy elfogadom a véletlen döntését, és mostantól piros betűs ünnepként rögzítem az életemben március 13-át. Nem születésnap, de annál több: az élmény, ami tegnap ért, feltöltött rendesen, úgyhogy ennek megfelelelően legyen ez az Újjászületésnapom.

Köszönöm Barátaim.

Szeret, nem szeret

Beszéljünk kicsit a Narancsuralom utáni jövőről. Most nem onnan nézve, hogy ki nyeri a valamikori választást, bár a Jobbik folyamatos előretörését egy pillanatra sem feledhetjük, de erről írtam már nemkeveset, meg fogok is. Inkább nézzük meg az Ország egészét és benne önmagunkat.

Kezdjünk tán a Fidesznyikek, meg Fidesznyicák lelkével. Mert van nekik, bármily furcsa, nem is kevés, ha nem lenne, Orbán már Sopronkőhidán dekkolna klassz kis életfogytot leüldögélve. Nem tudom hány ezer élő vitát vívtunk meg a Spicli fanjaival a Kossuthon, van bennük valami perverz késztetés, hogy odajöjjenek, és beszóljanak. Mi meg azt a stratégiát követjük, hogy minél kevesebb a Narancshívő, annál jobb, így mosolyogva provokáljuk Őket, többnyire tényekkel, hátha agyvérzést kapnak. Műxik a dolog, a legvörösebb fejeket ott lehet látni, gondolom azok az ökölbe szorult arcok otthon sem válnak mosolygóssá, amit tudunk megteszünk ezért. De a lényeg a lényeg: az általunk elmondott tömegnyi tényre kizárólag érzelmi töltetű válaszokat adnak. Turbómagyarkodnak, komcsiznak, zsidóznak, néha Gyurcsányoznak, Bokrosoznak, Bajnailibáznak kicsit, ja meg persze Soros, meg CIA-ügynökök is vagyunk. Szóval van minden, mint egy Fideszgyűlés aulájában a könyvárusoknál, csak épp egy dolog nincs: tényszerű vita.

Aztán most akkor jöhetne a demokrata melldöngetés, hogy debizony mi milyen mások is vagyunk, erkölcsi és szellemi fölényünk birtokában akár birkázhatnánk is egy jót. Csaxólok: ne tegyük. Egyrészt azért, mert birkázott itt már mindenki mindenkit, pont a MIÉP kezdte anno, és mindig a vesztesek birkázzák a győztesek szavazóit, tökmindegy ki nyert éppen. Másrészt meg azért, mert mostanában fokozódó mértékben azt tapasztalom, hogy éppolyan elvakult struccpolitikát képesek magukat demokratának vallók tömegesen elkövetni, mint amiért a Narancsokat kárhoztatjuk. Ha viszont valamit rühellek, akkor ez éppen a kettősmércézés: ha a Narancs hazudik, akkor az romlott szarházi, ha meg a miénk, akkor csitt, ne beszéljünk róla. Ha az Orbánszolga lop, akkor az egy rohadék, ha meg a miénk, akkor megintcsak kuss, el ne mondjuk, mert még a végén a Fidesz politikai tőkét kovácsol belőle. Meg persze jönnek a mennyiségi jellegű érvelések: najójó, a mieink is lopnakcsalnakhazudnak, de mégse annyit, mint a Narancsok.

Hát kösz szépen, de ebből nem kérek. A mieink lopcsalhazudásának nem az a korlátja, ha nem beszélünk róla, hanem az, ha nem hagyjuk Őket lopcsalhazudni, nem? Márpedig minden egyes olyan elhallgatás, amikor tudunk valamit, de azt taktikai érdekből nem mondjuk, bátorítást ad a mieinknek is a további hasonló cselekedetekre. Az ember hajlamos a könnyebb ellenállás felé mozogni, ha pedig nincs szankció a mocskosságokra, akkor azokat újra és újra, és egyre durvábban fogja elkövetni, és összességében pont oda jutunk, ahová a rendszerváltás óta jutottunk. A politika pedig a Néppel állandó kölcsönhatásban van: ha az ország választott vezetői mind a kormány, mind a helyi önkormányzatok szintjén susmusolnak, akkor az átlagpolgár is azt fogja tenni, ha nekik lehet, nekünk is alapon. És máris kész az ördögi kör, amibe épp mostanra teljesen belekeveredtünk: a Nép immunissá vált a lopcsalhazudásra, ezt meg egy olyan tömegmanipulátor, mint a Felcsúti Spicli, tökéletesen ki is használja.

Ha ebből magunk nem lépünk ki, akkor minden egyes választási győzelem roppant rövid életű lesz, és egyre súlyosabb visszarendeződések követik mindet. Orbán sem azért uralkodhat, mert olyan fasza gyerek, és a Jobbik erősödése sem kiváló világképüknek köszönhető, mert az minden, csak nem kiváló. Egyszerűen csak azért lehetnek a nyakunkon, vagy épp tarthatnak oda, mert nincs a demokraták és közöttük alapvető erkölcsi normák kérdésében a Nép által is érzékelhető döntő különbség. Elhűlve olvasom a mind gyakrabban elhangzó érvet: BEZZEG a Narancsok összezárnak, megvédik az Övékét, ha azt tetten érjük. Mi van??? Tudtommal épp azért küzdünk, hogy NE a Narancsok morálja érvényesüljön, az meg aztán tényleg a legalja, ha Őket hozza bárki követendő példaként. NEM. Ez a mi kutyánk kölyke mentalitás, a zárjunk össze egy szekértáborban, ez pont oda vezet, ahová megérkeztünk: a tények semmibevételére, az elhallgatásra, a sunyiságra, és a Nép ezekkel szembeni elérzéketlenítésére.

Ha pedig a Nép veleszületett erkölcsi érzékét szőnyegalásöpréssel kiöljük, akkor ne csodálkozzunk, ha végeredményként egy született Maffiafőnök lesz végül az Ország ura. Tömegesen alkalmaznak magukat demokratáknak vallók is pont ugyanolyan érzelmi jellegű, hitéleti érveléseket a neten, mint amit a Narancshívők a Kossuthon, élőben. Felhívom a figyelmet a TÉNYRE, hogy sátraink ötszöri alkotmánysértő rendőrségi eltakarítására a parlamenti ellenzék nulla mondandóval reagált. A mioldali hívőink válasza: jajjjdecsúnyadolog erről írni, várjunk békességgel, majdcsak mondanak valamit, addig is barátkozzunk. Elmondom a TÉNYT, hogy a korábban soktízezrnyi tüntetőt mozgatni képes szervezők mögül elfogyott a tömeg, nyilvánvaló az is, hogy miért, meg is írom, tipikus válasz: ne bántsuk szegényeket, inkább megintcsak barátkozzunk. Én meg csaxólok: az összekacsintó elhallgatás, a tények elhazudása, a mi kutyánk kölyke erkölcse pont ugyanaz, mint a Narancsoké, és nem Európát, hanem a Balkánt jelképezi. Bár ott már kezdenek jobban állni nálunk ebben a kérdéskörben is. Ideje már kilépni a szeret, nem szeret típusú Fidesznyik mentalitásból, és a tényekkel szembesülni, vagy mindig lesz egy aktuális Orbán, aki a nyakunkra ül. A következő jelentkezőt Vonának hívják, és már kopogtat is rendesen. Nem kéne hagyni.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!