2015. szeptember 30., szerda

Magánügy

Magánügy? Akkor minek írom meg, nemde. Valójában persze csak annyiban az, hogy nem a tipikus oknyomozó, elemző, vagy valami közeseményről beszámoló cikk jön, hanem egy speciális fajta. Rólam szól. A bloggerről.




Meg kellett volna ezt már írnom kábé egy hónapja, de valahogy mindig volt sürgősebb, fontosabb dolog, amire reagálni kellett. Orbán menekültellenes hadjárata, az ahhoz kapcsolódó ellenállás, tüntetések, régóta előrejelzett, aztán beütött korrupciós ügyek, pártom eseményei, vagy épp Nőverő Máté elfasizálódása: mind gyorsreagálású blogokat igényelt. Úgyhogy tologattam, rakosgattam egyre hátrébb, ejj ráérünk arra még, de itt a határ: szeptember 30., ma már nem húzhatom tovább. Nem szoktam rizsázni, most sem fogok: abból élek, hogy blogot írok, és hogy Olvasóim önkéntes támogatást nyújtanak. Egyszer fordultam eddig Közönségemhez, február utolsó napján, és sikerrel: mindezidáig ki is tartottak azok az anyagi javak, melyeket Tőletek kaptam. Büszke is vagyok erre, az újságírónak ugyanis két nagy elismerés van: ha sokan olvassák, és ha Olvasói értéknek is tekintik az általa leírtakat, így hozzájárulnak a további írások lehetőségéhez. Ha Nyugaton lennénk, itt be is fejeződne a cikk, föltenném a bankszámlaszámot, oszt kész, ott nem kell megmagyarázni nyilvánvaló dolgokat. Ám a mai Magyarországon, a Gyűlölködés Honában bizony nem árt tisztába tenni pár egyébként rémegyszerű dolgot.


A helyzet ugyanis az, hogy kapok netszerte rengeteg mocskolódást azért, mert a blogomból élek. Egy része ezeknek valaha volt újságíróktól jön, akiket semmi más nem motivál, mint a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" idiotizmusa. Valaha nagy lapoknál dolgoztak, onnan kapták a fizetésüket, aztán eljöttek - megszűnt az újság, vagy csak az illetőt építették le -, és olyasmit csinálnak, mint én: független újságírást. Csakhát rá kellett jönniük, hogy a független újságírás nehezebb móka, mint egy nagy médium biztos anyagi háttere: itt bizony csak az marad meg, akit elegen olvasnak ahhoz, hogy támogatásaikból végezhesse a blogger a dolgát. A másik olyan csoport, akiknek baja van velem, a politikai ellenfeleim és holdudvaruk. Mivel cikkeimben nem beszélek mellé, nem kímélek senkit, aki nem érdemel kíméletet, így aztán rendszeresen bele is találok olyan dolgokba, amiket szeretnének eltitkolni. Na, az eltaláltak persze nagy hangon moralizálnak: menjek vissza fogorvosnak, végezzek valami "rendes" munkát, megatöbbi. Abban mondjuk nem is akarok elmélyedni, hogy vajon munka-e a blogírás: próbálja meg, aki szerint nem, írjon olyan témákban olyan rendszerességgel olyan blogokat, amik aztán Olvasók tízezreinek állandó érdeklődését képesek kiérdemelni. Aztán ha sikerült, akkor rájönnek: bizony több ez, mint egy főállás, egész embert, teljes ráhangolódást igénylő feladat, a nap 24, a hét 168 órájában.


Azt meg gondolom Olvasóim észrevették, hogy a Tuareg elég egyedi blog: nem csak dumálok, és megírok máshol, másokkal történt eseményeket, hanem terepen, a Valóságban élve meg is csinálom, amiket újságíróként megcsinálandónak érzek. Nem másnak ajánlgatom, fogjuk meg és vigyétek stílusban, hanem ha valami értelmes dologra bukkanok gondolkodás közben, aminek haszna lehet Orbánördög gyengítésében, abba bele is vágok. Nem tudok olyan blogról, de még nagyobb médiumról sem, amelyikből egy folyamatosan tüntető Mozgalom, aztán meg egy Párt nőtt ki. Persze erről is érdemes néhány szót ejteni, mert mocskolódóim az élő fába belekötés részeként e témában is sokat kamuznak. Soha, semilyen körülmények között az általam összehozott politikai szervezetekből egyetlen fillért nem veszek ki, olyan szinten tartom magam távol a közösségi kasszától, hogy mindig más intézi a pénzügyeket. A dolgok sorrendje is persze egyértelmű: már rég blogger voltam, mikor a Mozgalmat, később a Pártot összehoztam, úgyhogy a blog nem azért lett sikeres, mert volt hozzá szervezet, hanem a szervezetek fejlődését és puszta létét segítette elő a blog ereje. Most meg aztán pláne egyértelmű, hogy a blog nem szervezetfüggő: már nincs pártom, még nincs semilyen más későbbi organizálódás, van a blog, meg én, oszt ennyi.


Na, asszem sikerült pár téveszmét kellően helyretennem, akinek meg nem, ott a hiba nem az én készülékemben van. Blogger vagyok, mikor a rendszeres rendőrségi és bírósági csatáim mennek, és megkérdik, mi a foglalkozásom, mindig ennyit válaszolok: újságíró. Jóideje annak is érzem magam, olyanná vált a szemléletmódom is, úgy is élek. És akkor Kedves Olvasóm, most Rajtad a sor: kérlek, támogasd a munkámat. Köszönöm Neked, Nektek, az eddigieket is, és az ezutániakat: elfogulatlanságom, függetlenségem, objektivitásom biztosítékai Ti vagytok.

Számlatulajdonos: DR NAGY KRISZTINA
Számlaszám: 11773054-00407531     Pénznem: HUF
IBAN: HU64 1177 3054 0040 7531 0000 0000
BIC (SWIFT) Kód: OTPVHUHB

1 megjegyzés: