2015. augusztus 30., vasárnap

Közérdekű bejelentés Nőverő Máténak

Kocsis Máté az augusztus 20-i nőverés ügyében a szokásos Fidesztaktikát alkalmazza: menekülés a nyilvánosság elől, terelő sajtónyilatkozatok, a szembesítésre alkalmas képviselő-testületi ülés ismeretlen időpontra halasztása. És persze kamuvizsgálat elrendelése. Segítek Neki, hogy a vizsgálat valós eredményt hozhasson...




Ha egy Vérnarancs nagyon beég, akkor egy időre leveszik a pályáról, kiadnak pár hangzatos közleményt, hogy kivizsgálják a sztorit, aztán persze ahogy a sajtófigyelem lankad, úgy hal el a "vizsgálódás" is. Ilyenkor még az sem szempont, hogy egy teljes kerület döntéshozatala áll meg: Nőverő Máténak menekülnie kell, inkább ne legyen képviselő-testület, csak ne kelljen találkoznia azokkal, akik szembesíteni képesek tetteivel. Csakhát ez Fideszjáték, mi pedig nem ilyen szabályok szerint játszunk. A Vérnarancsok nagyjából azért lehetnek a mai napig hatalmon, mert a tetteiknek nincsenek következményei. Földob az ellenzék egy nyilvánvaló törvénysértést, kiadnak ezzel kapcsolatban egy közleményt, esetleg még valahová tesznek is egy bejelentést, aztán hagyják a dolgot idővel elsüllyedni. És mivel a Fidesz tehetséges Maffia, ezért ezt a lagymatagságot maradéktalanul ki is használják: időhúzás, kamuzás, asztalfiók mélyére süllyesztés, mert megtapasztalták: úgyis elfelejtődik. Nőverő Máténak azonban nem lesz ilyen könnyű dolga. Egyrészt megtanultunk roppant türelmesek lenni az idők folyamán, tehát szépen megvárjuk, mikor hívja össze az e hét szerdáról viharban elhalasztott testületi ülést, és meglátogatjuk. Ja, meg utána is. Egészen addig, amíg rá nem jön: hiába süllyeszti asztalfiókba az ügyeit, magát az asztalt is ráborítjuk, puszta idő kérdése.


A másik ilyen teendőnk annyi: minden, a jogszabályokban még ki nem irtott állampolgári lehetőséget fölhasználni arra, hogy elrejteni kívánt információk hivatalosan is tudomásukra jussanak, így azokra kénytelenek legyenek reagálni. Most ez következik, a műfajt úgy hívják: közérdekű bejelentés. 30 napon belül kénytelenek válaszolni rá, mivel nyolckeres polgár vagyok, és E-mailon küldöm el nekik mindazt, amit itt leírok. Tehát akkor...



Közérdekű bejelentés dr. Kocsis Máté polgármesternek


Tisztelt Polgármester Úr!


Augusztus 20-án a Józsefvárosi Önkormányzat ünnepségén Jónás Nándor megütötte Beszkid Esztert, a hatgyermekes, köztiszteletben álló tanárnőt. Ön ezzel kapcsolatban bejelentette, hogy vizsgálatot indít, ami örömteli, bár épp ellentétes azzal az azonnali, helyben adott nyilatkozatával, hogy az önkormányzatnak semmi köze a történéshez. Hogy a vizsgálat valóban eredményes legyen, és a valódi felelősök beazonosításra kerüljenek, a tudomására hozok néhány tényt. Sajtónyilatkozatában közölte, hogy minden elérhető információt begyűjtenek, így ezen kívánságának segítek eleget tenni, nehogy kulcsfontosságú ismeretek hiányában téves következtetésre jusson. Közérdekű bejelentésemben a következő tényeket hozom tudomására:


1. A mellékelt NOL videón, 6:53-nál a sajtó önkormányzati ünnepségre való beengedéséről elhangzik, hogy ehhez az engedélyt Jónás Nándor adhatja meg. Az Ön által vezetett önkormányzattól annak Magdolna Program nevű kiemelt projektjében soktízmilliós megrendelést kapott vállalkozó utasítására engednek be, vagy tartanak távol mindenkit a hivatalos és nyílt rendezvényen. Az ismeretlen személyazonosságú, a bejutni szándékozókkal szemben sorfalat álló személyek Jónás Nándor utasításait követik, személyét mozgása közben kísérik, vele egyértelmű szándékegységben vannak.

2. Ön olyan nyilatkozatot tett, mely szerint nekem személyes konfliktusom lett volna Jónás Nándorral bármikor korábban, és a Golgota téri események azok következményei. Tájékoztatom, hogy Jónás Nándorral soha nem álltam kapcsolatban, nevét is az események után tudtam meg, korábbi önkormányzati vezetői tevékenységem során nem az Ön által oly kedvelt közbeszerzésekkel foglalkoztam, mint azt bizonyára tudja, így aztán vállalkozókkal sem tartottam kapcsolatokat, Önnel ellentétben közös bulikra sem jártam velük.

3. Csata Kincső, jelenleg a Fővárosi Csatornázási Művek igazgatósági tagja, ráadásul cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője, az ünnepre igyekvő csapatunkat már az Orczy tértől kezdve folyamatosan kísérte, és telefonon adott folyamatos tájékoztatást ismeretlen személynek rólunk. Csata Kincső az Ön régi személyes ismerőse, korábban a Fidesz kerületi irodájának vezetője volt, és mindvégig az Ön bizalmi emberének, Soós György képviselőnek, az Önkormányzat Városgazdálkodási Bizottsága Elnökének élettársa. Azon Soós Györgyé, aki az ünnepségen szintén az Ön társaságában tartózkodott.


4. A NOL videó legelején Csata Kincső épp elhagyja a kamera látószögét, ám 4:00-nál ismét feltűnik. Olyan fiatalokkal beszélget, akik velem foglalkozó lejárató szándékú táblát tartanak, amit az esős helyszínen aligha rögtönözhettek, és akik közül ketten az ünnepség után elmondták, hogy 3000 forintot kapnak megjelenésükért fejenként. Csata Kincső tevékenyen résztvett az emberek beengedésében, az Ő ilyen irányú döntéseit is betartották az ismeretlen személyazonosságú sorfalállók. 

5. Kaiser József önkormányzati képviselő, az Ön által létrehozott, és mindennel kiválóan felszerelt Polgárőrség vezetője a rendezvény során szintén utasítási jogkörrel rendelkezett az ismeretlen személyazonosságú sorfalállók fölött. Mikor Ön úgy döntött, hogy szót ad nekem az ünnepségen, e döntését közvetlenül Kaiser József érvényesítette, Ő vezetett át a sorfalon, és hozzá csatlakozott 3 sorfalálló is, akik mind a be, mind a kikísérésemben részt vettek. Szintén Kaiser József volt az, akivel Ön az ünnepség végén, a már korábban a Fidesz-székháznál is megismert "sütipolitika" jegyében nekünk a rendezvényének tortájából több szeletet is kihozatott, amit nem fogadtunk el.


6. Tájékoztatásul mellékelek két képernyőmentést Kaiser József képviselő fészbukprofiljáról, mindkettő az augusztus 20-i eseményről szóló poszt. Kommentárt sem a fénykép, sem Kaiser képviselő másik poszthoz való hozzászólása nem igényel, azok önmagukért beszélnek.


Tisztelt Polgármester Úr!

Mint azzal nyilvánvalóan tisztában van, a közérdekű bejelentés részét képezheti javaslattétel is. Élek ezzel a lehetőséggel: javaslom Önnek, hogy a vizsgálatot Öntől, és az Ön által vezetett Önkormányzattól független szervezetre bízza, tekintettel arra, hogy az események kulcsszereplői mind az Ön bizalmi emberei, így a vizsgálatnak, ha az az objektivitás, és nem az elrejtés szándékával indult, az Ön személyes felelősségére is ki kell terjednie.

Üdvözlettel:

dr. Szabó Gábor
józsefvárosi polgár


2015. augusztus 27., csütörtök

Nyílt levél Orbán Viktornak

Üdv! Tudom, hogy most épp azzal vagy elfoglalva, hogy valahogy fölhergeld a lakosságot szerencsétlen menekültek ellen, hátha így kevésbé veszik észre az eltussolni akart százmilliárdos lenyúlásaitokat. De van egy kis tüske a köröm alatt, figyusz.




Sajnos Te vagy a legtehetségesebb tömegmanipulátor az Országban, ez még nem is lenne baj, de az nagyonis, hogy ezt a képességedet rosszra használod. Mindig kijelölsz valamilyen gyűlölendő réteget, országot, bármit, hogy a mocskos díszletek mögött folytathasd Maffiád szabadrablását. Közben meg ájtatoskodó szemforgatással próbálod Magatokat valamiféle polgári konzervatív értékrend képviselőinek bemutatni, ami sajnos sokaknál sikeres, tán azért, mert nem igazán tudják, hogy amik vagytok, az sem nem polgári, sem nem konzervatív. Illetve csak annyira, mint Al Capone mély vallásossága két megrendelt gyilkosság között, ami után még a gyóntatót is kinyírják, mert az a tuti. Szóval most menekültezel ezerrel, színesbőrűek, védtelenek, jó Őket ütni, a gyengével ezt mindig nagy kéjjel teszitek, magatok között meg röhögtök az egészen. Csakhát van egy kis porszem a gépezetben. Illetve nem is olyan kicsi, mert a Fidesz kommunikációs igazgatója a Ti arcotok, és ha az Arcról mindenféle rossz dolgok jutnak a népek eszébe, akkor biz gyorsan a Maszkotok mögé látnak azok, akiket eddig sikerült megvezetnetek. Tudod, a Kocsis Máté nevű kiskegyeltedről beszélek.


A Fiúcska nagy hibát követett el, valszeg értesültél róla, vagy ha Te nem is, de a Habony nevű agyféltekéd biztos, be is hívatta Mátékát kis csevejre. Napersze a hiba nem az volt, hogy erősen nácinak kinéző verőlegényeket alkalmazott, teszitek ezt Ti mindenfelé. A baj az, hogy elcsattant egy pofon, nemkicsi, és ezt a teljes magyar sajtó rögzítette. Szar szitu, a puszta látvánnyal való fenyegetés nem jött be, butus volt a Kiscsicskád, vannak már számosan az Országban, akiket ily módon nem lehet megijeszteni, szokd a gondolatot. Ezért aztán a megfelelési kényszer kihozta az SA-szerű legényekből a legrosszabbat: elvesztették a fejüket, és ütöttek. És tették mindezt úgy, hogy Mátékád kulcsemberei ott voltak köztük, és dokumentáltan végig az Ő parancsaikat követték a kopaszok. Na, Orbánviktor, EZ itt a probléma. A Habonnyal való megbeszélése óta persze Mátéka megpróbálja magáról letolni a felelősséget az általa szervezett nőverő nácizmusért, lassan már senkit sem ismer azok közül, akikkel évtizede mulatozik együtt, és kavarja a büdöset. Lassan már saját magát is megtagadja, nem is létezik, legalábbis, mikor meglátogatjuk, mindig a függöny mőgé bújik, nem ér a neve. Pedig dehogynem, hajjaj.


Szóval azt képzeld el, Keresztapa, hogy a Népben az rögzül a közeljövőben, hogy a Fidesz Arca és Szája egy Nőverő. Hát ez nem fog használni a marhára nagyon tisztelettudó polgárok vagytok kamuimázsotoknak. Nőverő. Vágod, Te mint tömegmanipulátor, sokszorosan érintett pszicholény, ennek súlyos következményeit nyilván érzed. Mertthát ez már a harmadik ilyen Nőverés volt. Volt a vakkomondoros ügy, Te is tudod, hogy az már önmagában elvitt Tőletek százezer szavazót, pedig csak egy hátsópados kiscsicskád volt az elkövető. Aztán jól megvertétek március 15-én a Múzeum előtt egy másik aktivistánkat is, Fehér Adrienn Johannát. Nem átallotta Veled szembeni antipátiáját kifejezésre juttatni, pedighát mikor ballibeket fütyültek ki korábban, akkor annyit mondtál: mindenkinek joga van a véleményalkotáshoz. Az azóta eltelt időt végiggondolva, valójában kiderült, hogy nem fejezted be annak idején a mondatot, mert az valahogy így szól igazából: mindenkinek joga van a véleménynyilvánításhoz, HA FIDESZES. Másnak meg nincs, ha mégis azt gondolja, akkor jönnek a kopasz verőlegények, ugye Viktor.


És itt a harmadik Nőverés, amit már nem hátsópados, hanem a Fidesz Arca idézett elő. És nem egy fiatal lányt vertek, hanem egy hatgyermekes, köztiszteletben álló tanárnőt. Ez kurvaciki, Viktor. Ennél cikibb nem is lehetne. Lassan, de biztosan terjed az Országban újabb nőverésetek híre, meg az is, hogy ezt ismét szervezett kopasz rohamosztagosaitok követték el. És minél többször látják Kiskocsist a nevetekben szerepelni, annál jobban rátok ég az egész. Tudom én, hogy kisvasútban, meg focistadionban testet öltő gyermeki lelked gyűlöli a kényszerhelyzeteket, de most mégis az van, csaxólok. Valemelyik ujjadat most le kell harapnod. A Maffia elve persze az, hogy soha nem adjátok oda egy embereteket sem, mert akkor a többi is elbizonytalanodik. Csakhát a másik oldalról meg ott van a Nőverő Máté, mint a Fidesz Arca probléma. Meggyes Tamással ezt Esztergomban már egyszer eljátszottátok, tartottátok, amíg lehetett, aztán csak el kellett engednetek. Kocsison rajtamaradunk, és minden pillanatban, mindenütt meglátogatjuk, tudatni Vele: Nőverőnek nincs helye a közéletben. A kérdés tehát csak az: elengeded-e Nőverő Máté kezét, vagy Magadra lapátolod az Ő szarát is. Mert más választásod, ciki, de NINCS.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. augusztus 25., kedd

Kocsis Máté verőemberei

Nőverő Máté kellő mértékben belekavarodott már saját hazugságainak hálójába ahhoz, hogy minden, az augusztus 20-i nőverésben résztvett emberét beazonosítsuk, személyüket és szerepüket tisztázzuk. Ez következik.




Ha az ember oknyomozó bloggerből vált a cselekvő ellenzék pártelnökévé, akkor harcostársai révén bír olyan pluszerővel, amivel mocskos események hátterét megvilágíhatja. Tömérdek fotót és videót készítünk minden eseményünkről, ez történt a Golgota téren is, a nőverés előtt, közben és után, itt az ideje pár bizonyító erejűt nyilvánossá tenni. Ha valaki nem értené, miért nem mondunk el mindig elsőre minden rendelkezésünkre álló infót, akkor mondom: meghagyjuk a csapdába csalt Fidesznyiknek, hogy újabb és újabb kínos magyarázatokat adjon, melyekről aztán ismét megmutatjuk, hogy nem mások puszta hazugságnál. Minél több ostobaságot hordanak össze, annál többször tudjuk rajtakapni őket, ez pedig a konkrét eseményen túlmenően is megmutatja valódi énjüket: fehérgalléros bűnözők, akiknek a hazugság az életeleme. Ám Nőverő Máté mostanra eljutott egy végleges verzióhoz: próbálja a problémát magától eltolva azt sugallni, mintha köze nem lenne az eseményekhez, hanem azok valamiféle spontán módon zajlottak volna. Nem ismer senkit, azt sem tudja mi történt, meg a többi hablaty. Ezt pedig most porráégetésig fogom cáfolni, tessék. Íme az első kép:


A kép jobboldalán hátul látható egy fiatal, vékony hölgyemény. Maga a kép az Orczy téren készült, ott gyülekeztünk, mielőtt az onnan kábé 500 méterre levő Golgota térre elindultunk. Épp a rendőri biztosítás magasrangú vezetőivel beszélek, fölhívom a figyelmüket, hogy előfordultak már korábban is biztonságiak részéről túlkapások - március 15-i Orbánhackelésünk tán elég emlékezetes Olvasóimnak -, avatkozzanak be, ha elfajulnak a dolgok. Az ifjú hölgy hallgatja a beszélgetést, figyeli minden mozdulatunkat és folyamatosan mobilozik, hol SMS-ben, hol hívással tájékoztatja a vonal másik végén levő személyt. Aztán végig velünk is jött az úton, majd beállt a minket megállító verőlegény sorfalba, és Ő döntött arról, ki az, aki bemehet - aki Fidesznyiknek nézett ki -, és ki az, aki nem. A parancsait pedig a verőlegények mindig betartották, tehát nettó a főnökük volt. Ezt a Hölgyet pedig Csata Kincsőnek hívják. Évtizede élettársa Soós Györgynek, a kerületi Fidesz kulcsemberének, Kocsis mutyiügyi jobbkezének. Soós György vezeti az Önkormányzat Városgazdálkodási Bizottságát, oda tartozik minden gazdasági döntés, közte persze az összes közbeszerzés. Ha van igazán bizalmi embere Kocsisnak, akkor az Soós György.



Az Ő élettársa Csata Kincső, de még ennél is sokkal több: hosszú időn át volt a kerületi Fidesz irodavezetője, indult pártszínekben mindenféle jelöltként, mostanra a Narancsok meg is hálálták hűséges szolgálatát: a Fővárosi Csatornázási Művek vezető tisztségviselője, igazgatósági tagja. Nos, ez a Kulcsfidesznyik Hölgy volt utunk során végig a szemmeltartó kísérőnk, közvetlenül Kocsis Golgota téri stábjához küldte az infókat rólunk. Majd pedig az Ő parancsára engedtek be, és zártak ki embereket az ünnepségről a verőlegények. Olyannyira nem szeretett volna látszani, hogy mikor a mellékelt NOL videón a kamera rámegy, már húz is elfelé, rögtön a felvétel elején látható. Hozzá közel álldogált végig a másik kulcsember: Kaiser József, aki évtizede Fidesz képviselő, biztonsági ügyekben Kocsis jobbkeze, olyan szinten, hogy egyenesen polgárőrséget szervezett neki Nőverő Máté, az önkormányzat pénzt-paripát-fegyvert biztosít Nekik. Ott áll ősz hajjal, Ő is utasítgatja a verőlegényeket, rá is azonnal hallgatnak. Ő visz be engem az ünnepségre, azonnal csatlakoznak is hozzá kísérőként a kigyúrtak. Rögzíthetjük tehát: Kocsis Máté két régi bizalmi embere utasításaira cselekszenek az "ismeretlen" kopaszok, nyilvánvaló tehát, hogy Kocsis bérelte fel Őket.


De ugorjunk még egyet. A képeken és a videón látszik egy nagyjából tízfős, fiatalokból álló csapat is. Ők előre készítettek egy rólam szóló transzparenst, Ők lennének a "spontán" ellentüntetők. Csakhát a helyzet az, hogy az esemény után kettejükben is föltámadt a lelkiismeret, a nőverés nekik is sok volt. Így aztán elmondták nekünk, hogy fejenként 3000 forintot ígértek Kocsisék a részvételükért, amit hétfőn fognak átvenni. Aztán itt van a pofozkodó Jónás Nándor vállalkozó. Beszél már összevissza, nagy a sajtónyomás, már köpködtünk, cigányoztunk, meg kitudja micsináltunk még: viccnek jó, aki ismer minket, az tudja, hogy eleve keményen antirasszisták vagyunk, és semmiféle fizikai provokációs eszközt nem alkalmazunk, tévútra szaladt szegény Jónás Nándi. Vagy ott a fehérsapkás úriember, aki meg Auschwitzba küldött minket: Szabó Jenő. Aztán az exrendőr Bajusz Ferenc, közterületfelügyeleti Főgóré, aki elismeri, aztán letagadja, hogy a kopaszokat Ő rendelte ki. És ha Kedves Olvasóim végignézik a képeket, és a NOL videót, akkor látják: mindegyik szereplőt a verőlegények védik, az Ő utasításaik szerint járnak el mindig és mindenben. Ez az egész brancs Kocsis stábja, Ő maga szervezte így az eseményeket. Ebbe pedig belebukik. Mert belebuktatjuk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok! 


2015. augusztus 23., vasárnap

Búcsúlevél Nőverő Máténak

Neked annyi, Kispajtás. Bármennyire is beletúrtad Magad Felcsúti Gazdád ülepébe, most az történik Veled, ami olyankor szokott, ha a Gazdinak valami hirtelen hascsikarást okoz. Akkor jön a puki, tudod, mire gondolok.




Egy vakkomondor ügy után egy újabb nőverés, ráadásul most nem egy közismeretlen hátsópados Fidesznyiktől, hanem a Fidesz arcától, és mindez nyilvános eseményen: legrosszabb álmod vált valóra. Értem én, hogy most kétségbeesetten próbálod tagadni, hogy a spanjaid voltak a verőlegények - egy része a kerületből, a másik csapat az általad alelnökölt Fradiból - csakhát azért a Nép nem annyira hülye ám, mint reméled. Beáldozzátok gyorsan ezt a Jónás Nándor nevű pöcsöt, aki azt hitte bármit megtehet, mert a Te kezed alatt ez a csicskatípus ezt szokta meg. Nem véletlenül választasz ilyeneket soktízmilliós szerződőfélnek, nemde: zsoldosok, azt csinálják, amit mondasz, és ez most csúnyán visszaüt. Szószerint, Kispajtás. Jónás Nándi haverod ugyanis már az augusztus 20-i balhé előtt egy nappal ott járt a Rákóczi téri sátrunknál, és beígérte, hogy szét lesz rúgva a seggünk, ha másnap meglátogatunk. És mily furcsa, kedvenc másik csicskád, akinek lakást is adtál jó nagy botrányt kavarva, meg polgárőrséget is csináltál Neki, hadd játszadozzon: a Kaiser képviselőd is a Téren járt, fotózgatni. Éshát épp egymás mellett álldogáltak a verőlegény sorfalban. Ez, ami történt, ismert jelenség, úgy hívják: a Selejt Bosszúja. Szarembereket gyűjtöttél Magad alá, mert csak azok hajlandóak bármire, és most hajlandóak is voltak. És ezzel kinyírtak Téged.


Napersze voltak ott más közismert, totál Hozzád kötődő arcok is, de róluk majd később, tudod, az oknyomozók mindig csak annyit mondanak, ami szükséges, hogy tovább hazudhass, egyre mélyebben ásva Magad a pöcegödörbe. Volt ám ott egy leányzó is, Ő döntött arról, ki mehet be, ki nem, és oly szorgalmas volt, hogy velünk jött folyamatosan már az Orczy tértől kezdve. Ez a leányzó pedig egyenesen az egyik jobbkezed cinkes ügyekben, élettársáról nem is beszélve, aki pedig a mutyijaidat rendezi igen magas beosztásban. Szóval Fiacskám, mindent tudunk, és szépen adagolva meg is kapod arcba, addig meg hazudozz csak, tekerd csak Magad mozdulatlanná a pókhálóban. De ezeket a dolgokat majd később, most elég annyi: idős, ezüstősz hajú asszonyt verni: ez az egész Népet kiborítja. Persze akik belelátnak valós mivoltotokba, azok pontosan tudják, hogy itt nem valami baleset történt, hanem igazi leglényegetek tört elő. Szartok Ti emberségre, erkölcsökre, mindenre, hatalom legyen meg lóvé, a többi nem számít. Csak vannak olyan számotokra kínos, számunkra pedig szerencsés pillanatok, mikor a báránybőrből előugrik a farkas. És most annyira előugrott, hogy nem fogja tudni magára visszaölteni többé a jelmezét.


Ájtatoskodtok, szenteskedtek, aztán Magatok között jót röhögtök az egészen: Néphülyítés, semmi több, jók vagytok benne, de már nem eléggé. Egyszerűen túl sokat hazudtatok mostanra, így törvényszerű, hogy lassan lemállik rólatok a máz. Mint épp most, augusztus 20-án, a Golgota téren. Privát szerencsétlenséged, hogy a Nép épp Téged rühell a legjobban összes szarházi pártgórétársad közül. Valahogy Te olyan bicskanyitogató habitusú vagy: a nyálas nyikhaj, akiről lesír, hogy hazudik - van is erről már két jogerős bírósági végzésed, ciki -, a fehérgalléros törtetők legvisszataszítóbb létformája. Így aztán a sajtó is ugrik Rád, mint észrevetted, tudod, Ők is tudják, hogy szakmaszerűen hazudsz - erre vagy alkalmas, ezért bízott meg Fidesz-szóvivőnek a Gazdád -, és most, hogy tettenérés van, ráadásul a létező legocsmányabb ügyben, valszeg el sem engednek többé. De egyben biztos lehetsz: mi nem engedünk el. Megvagy Pajti, és sok mozgástered mostani hibád miatt nem maradt. Arra már valszeg rájöttél, hogy egy éve terepen érő aktivistáinkat nem lehet megfélemlíteni, több fenyegetést kaptunk arcba, mint amit Te filmen láttál, csakhát nulla vérnyomásemelkedéssel jár az ilyesmi nálunk. Így aztán eszköztelen maradtál további látogatásainkra.


Mert lesznek, hajjaj, de még mennyire. Megyünk tüntetni Hozzád, meglátogatunk képviselő-testületi üléseken is, lehet, hogy mondunk Neked otthonod előtt is pár keresetlen szót, tudod, az ilyen Nőverésnek vannak következményei. És innentől mindezt kiemelt sajtófigyelem fogja kísérni, meg szokás szerint mi is mindent dokumentálunk: érdekes lesz, hogy vajon egy kötelezően nyílt testületi üléstől hogyan próbálsz majd választópolgárokat távoltartani. Szóval üldözőből üldözött lettél, Kishaver, emlékezhettél volna a mondásra: ki kardot ránt, kard által vész. Ráadásul a Te eseted precedens lesz. Te csak az első célpont vagy, aztán jön a többi fehérgalléros haverod, mihelyt Veled elrendeztük a dolgot. Szerintem pár héten belül otthagyod a Narancsszóvivőséget - nem szerepelhet a képernyőn a Fidesz nevében egy Nőverő, ezt mindketten tudjuk - aztán akkor maradék hátteredet is elveszted, és ott maradsz egyedül a Nyolckerben. És mivel hülyékkel vetted Magad körbe, Ők nem fognak tudni megvédeni az állandó akcióktól: újabb és újabb súlyos hibákat fogsz elkövetni, aztán végül úgy jársz, mint esztergomi exkollégád, a Meggyes Tamás: kegyeltből vádlott lett, ultragáz. Na, nem is húzom tovább, érted Te, amit mondok: Neked annyi Tesa, aztán ha az megvan, jöhet a többi Nyikhajtársad. Gudbáj, Nőverő Máté.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. augusztus 20., csütörtök

Bevállalod? Igen vagy nem?

Karthágót Róma azért tudta legyőzni, mert hedvezérük, Scipio lassan eltanulta Hannibál összes trükkjét, és alkalmazta kiötlőjük ellen. A Tanítvány jobb lett a Mesternél, így aztán a Tanítvány lett a Mester, Karthágó meg eltűnt a történelemből.




Van néhány dolog, amiben a Felcsúti Geci tehetségesebb mindannyiunknál. Maffiaépítésben, hazugságban, rablásban persze, ezt tudjuk, de nemcsak ezekben a számunkra nem követendő tetteiben. Tömeglélektanban, utcai "harcban", mozgósításban évtized óta felettünk áll, és ha nem értjük meg, hogyan csinálja, és nem fordítjuk ellene a saját leghatásosabb fegyverét, akkor sosem fogjuk legyőzni. Dolgozunk ezen egy ideje, terepen gyűjtjük a tapasztalatokat több mint egy éve folyamatosan, itt az idő, hogy a megtanult eszközöket immár szervezetten alkalmazni is kezdjük. Értsük először is meg: nem azért nyert 2010-ben Orbán sima kétharmaddal, mert 2006-ban gyakorlatice államcsínyt kísérelt meg. Az csak egy indító esemény volt a forgatókönyvében, egy nagy lobbanás, ami elég volt ahhoz, hogy a később folyamatosan szított tüzet táplálja, és végül egy népszavazási győzelemig vigye. A "szociális népszavazás" volt a KO az akkor regnáló kormánynak, a Nép onnantól úgy látta, hogy az ország olyanok kezében van, akik mögött már nincs Tömeg. De a 2006-os puccskísérlet és a népszavazás között eltelt hosszú idő volt az, amiben szépen, lépésenként fölépítette a Grazi Ápolt a későbbi elsöprő győzelmeit.


Pedig néhány nagy tüntetés kivételével nem állt még a rendelkezésére gyorsan mozgósítható aktivista sereg. Nem rabolták még szét az Országot, hogy akármennyi bérelt vonattal, busszal, napidíjjal Békemenetet szervezzen. De volt egy viszonylag kicsi, de profi alakulata, aminek nem volt más a dolga, mint minden akkor kormánypárti politikust "meghackelni". Akármerre mozogtak Gyurcsányék, feltűntek a kis kommandók, és fújoltak, sípoltak, dudáltak, tojásdobáltak, megatöbbi. És lassan és szisztematikusan ez a kép rögzült mindenkiben a tévéképernyők előtt: a Nép utálja az MSZP-SZDSZ-t. Ott voltam, láttam az egyik ilyen akciót közelről, mikor Demszkyt dobálták folyamatosan tojásokkal a Petőfi szobornál, és a testőrök nyitott esernyőkkel védték a szónokot a biobombáktól. Ez a kép aztán tudatalatt mindenkiben megmaradt: egy egyébként megbecsült és sokszor újraválasztott politikust testőröknek kell védeni a Nép haragjától. És akkor képzeljük el, hogy egy Demszkyhez képest sokkal kevesebb választási győzelmet arató politikus megítélésére hogyan hatottak az ellene csinált hasonló akciók. Gyurcsányt nem a sajtó karaktergyilkossága mészárolta le valójában, hanem azok a mindenhová beszivárgó képek az Őt fújoló tojásdobálókról.


Az őszi forradalom a múlté, lehűtötték azok, akiknek csiholnia kellett volna, agyonmeneteltették céltalanul az embereket, újra kell építeni a Néplelket, mert különben a nyakunkon lesz az örökkévalóságig az Orbán Rezsim. El kell kezdeni ugyanúgy üldözni a Narancsok ikonikus figuráit, mint anno Ők tették ezt az MSZP-SZDSZ kormányzás kulcsfiguráival. És kitartóan és szisztematikusan, nemcsak rögtönözni egyet, aztán hazamenni és elfelejteni, mi is a Cél. A Cél az Orbán Rezsim eltakarítása, és a helyére egy modern európai jogállam megteremtése. Ehhez pedig meg kell mutatnunk a Népnek, hogy van hová csatlakoznia, ha végre valami hatást is el akar érni a Vérnarancsokkkal szemben. Mert az őszi Forradalmi Semmi következménye az lett, hogy a céltalan és ezért eredménytelen tömegdemonstrációkba beleunt a Nép, és teljesítette a szervezők kérését: hazament békével, a baj csak az, hogy hosszú időre. És azóta igen kevés szervezet kivételével megszűntek a demokrata akciók, helyére meg semmiresejó reakciók kerültek. A Fidesz azt csinál amit akar, ugyanis sajtóközleményes ejnyebejnye kivételével nem kell következményekkel számolnia. Mert ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy a turbóröhögésen kívül bármit kivált belőlük, ha naponta szólítják föl Őket a pártok sajtómunkásai, hogy azonnal vonják vissza valamely szemét döntésüket.


Nem, ez nem jó út, sőt, nem is út egyáltalán, hanem puszta túlélési gyakorlat magukat bársonybunkerbe beásott megélhetési semmittevőknek. Cselekedni kell, akciózni kell, csiholni a tüzet, valóban büntetni a mocsokságaikat, és személyreszólóan. Hugyosmátéra testálta a Fidesz a menekültek elleni uszítást, hát akkor Kocsist kell levenni a színpadról. Nem fizikai agresszióval, mégcsak tojásdobálással sem, de van épp elég lelki nyomásgyakorlási eszköztár a birtokunkban, hogy megbüntessük, és nem időlegesen. Tett bárki bármit ominózus nyilatkozatai után, hogy ne folytathassa? Igen, mi, meg a Helsinki Bizottság, akiknek meg a dolga lett volna valódi és ütős választ adni, azok meg pont azt tették, mint szokták: jólfizetett láblógatásukat megszakították egy közlemény, vagy cikk erejéig, aztán csinálták tovább a semmit. Na rendben, tudomásul vettük, hogy a jelen "ellenzék" semmiféle valódi ellenállásra nem képes, akkor erőnkhöz mérten magunk fölvállaljuk a Narancsok személyre szóló folyamatos megbüntetését. Egy Kocsishoz hasonló uszítót egy jogállamban az ügyészségnek kellene elhallgattatni, de ez itt oly messze van a jogállamtól, mint Karthágó Rómától. Hát akkor a mi feladatunk bedugaszolni a Kocsis fején található méreglyukat.

Bevállalod? Igen vagy nem?


2015. augusztus 17., hétfő

A Fidesz kártyavára, meg a friss szellő

Három hónapja járjuk az országot állandó, nonstop sátras tüntetésünkkel, és az egyik legfontosabb tapasztalatunk annyi: valódi, aktív tömeg a Vérnarancsokat már nem támogatja. Látszat az egész, egy erősebb fuvallatra összeomlik a Maffia.




Kossuth tér, Győr, Nagykanizsa, Szombathely, Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Rákóczi tér folyamatos tüntetésünk eddigi állomásai. Mindenhol minimum egy hét, aktivista-, és szimpatizánstoborzás a Nincs Alku Pártnak (NAP), és tömérdek beszélgetés az utca valóságában, saját közegükben az emberekkel. Félelem, apátia, igen, kicsit még tán mélyebben, mint eredetileg gondoltuk, de van más, mostanra betonbiztos tapasztalatunk is. A Fidesz valódi, elkötelezett támogatói háttere minimális. Alig ütköztünk igazi Vérnarancsba, pedighát a közvéleménykutatások szerint minden 7-ik választónak annak kéne lennie. De mondom: nem az. Nem vonom kétségbe, hogy létezik másfélmillió Fidesz-szavazó, de nagyjából pont annyira csak ímmel-ámmal, jobb híján, meg személyes érdekből azok, mint a parlamenti "ellenzék" muszájszavazói. Konfliktust, érdemi vitát már nem vállalnak, az a magabiztosság, amivel kezdetben a Kossuthon nekünk estek, teljesen elkopott. Már meg sem állnak, max menetből szólnak be, aztán gyorsan elillannak, ez meg nem épp az önbizalom jele. Valamit tehát Ők is éreznek, aggódnak nyilván, hogy egyszer vége lesz a Nép kiszipolyozásából fölépített Pártkánaánnak. És ebben igazuk is van.


Pedig országjárásunk állomásai mind Narancsvárosok. Egyrészt nincs nehéz dolgunk ilyet találni, mert érdemi ellenzéki tevékenység, ellenállás hiányában múlt évben háromszor tarolták le Orbánék az országot, másrészt meg minek mennénk arra a pár kivételes helyre - Szeged, Angyalföld, ilyesmi -, ahol a demokraták sikeresen politizálnak hosszú ideje. Csakhát amik a térképen nagyon narancsszínű települések, azok a terepen, élőben nem azok. Ha röviden akarom összefoglalni a megszerzett gyakorlati tapasztalatunkat, azt mondom: az Ország még az Övék, de a Nép már nem. Birtokolják a közhatalmi pozíciókat, Ők osztják a pénzt, az állásokat, de ha bajba kerülnének egy komolyabb fölhorgadásnál, nem nagyon lenne, aki kiállna értük. Nem véletlenül nem szerveznek jóideje Békemenetet sem, az ingyenkolbász, meg a napidíj sem tudna összehozni jelentős tömeget. Mert már egyszerűen ciki Vérnarancsnak lenni, ezt az okosabbja fölfogta. És ennyi település "megdolgozása" után már mondhatom: a fölhalmozott tudásanyagunk a Valóságot tükrözi, ennyi kivétel ugyanis már nem lehetséges, amit találtunk, az maga a Szabály. Az ilyesmit szociológusék úgy hívják: reprezentatív, tehát bátran lehet következtetni az egész Ország állapotára.


Nem párt, meg önkormányzati irodákban, mesterséges környezetben gyűjtöttünk néhány betévedőtől infókat, hanem az utcán, mindig azon a helyen, ahol a legtöbb járókelő fordul meg. Rengeteg ember, rengeteg sors, de néhány dologban ugyanaz: félelem, apátia, és Narancsutálat. Na, szóval ez a helyzet, most már biztosan kijelenthetjük. Közben meg persze megyünk kisebb településekre is, tegnap épp Sülysápon voltunk, és ez is megér egy misét. Olyan nettó Narancsfészek, ahol még a Művházat is Wass Albertről nevezték el, gondolom ennek jelentését nem kell elmagyaráznom. Piacnap volt, reggel 6-tól délután 3-ig ment Sülysáp központi terén a móka, tömérdek érdeklődő ember, és az egész nap folyamán elvétve kaptunk csak negatív reakciót. Mikor olyan helyen vagyunk, ahol van mellettünk nagyforgalmú út, tehát van értelme "dudáltatni" - teccenek tudni, van tábla, hogy "ha eleged van Orbánból, dudálj" - akkor ezt tesszük. És Sülysápon az autók kétharmada dudált, néha az egész elhaladó konvoj caklipakli csinált nekünk hangorgiát. Győrben is meglepő tapasztalataink voltak ilyen téren, de Sülysáp még az ottani arányokat is fölülmúlta.


De az igazán meglepő az volt, hogy élőben is sokan vállalták velünk a beszélgetést, gazdagodtunk aktivistákkal, szimpatizánsokkal, pedighát a központi tér, ahol voltunk, pontosan a Városháza előtt található. A NAP alapkoncepciója nagyjából ennyi: példamutatás, bátorság, kiállás, kitartás a Hatalommal szemben, hogy mások is erőt merítsenek a miénkből, és oldódjon a félelem és apátia görcse. És tegnap oldódott. Pedig semmi csodát nem csináltunk, csak ott voltunk, de ez úgytűnik, önmagában is esemény. Ezt éreztük korábban Szentmártonkátán is: egyszerűen a kisebb településeken semmiféle demokrata ellenzék nem létezik, így aztán lehet a Fideszt, meg a Jobbikot támogatni, vagy kussolni. Az a helyzet, hogy sikerült az elmúlt évtizedben nullára redukálni az igazi vidék demokrata jelenlétét, ennek eredményét meg a Jobbik folyamatos erősödésében érezhetjük, az adatokban is, de ami még rosszabb: a közmorál romlásában úgyszintén. Szóval megint csak azt mondom, nem kell itt semmi varázslat: terepre kell menni, vissza az emberek közé. Mert várják.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. augusztus 15., szombat

Pedig oly egyszerű lenne

Az Orbán Rezsim támogatottsága Népünk tizedére csökkent, ilyenkor meg aztán nem az a művészet, hogy megbuktassuk, hanem az, hogy Hatalomban hagyjuk Őket. Alig kéne pár dolgot tenni, mi tesszük is, ami tőlünk telik, meg kéne végre mindenkinek mozdulni.




Forradalmat a fészbukon max szervezni lehet, de végigvinni aligha. Ahhoz bizony terepre kell menni, ott összegyűlni, aztán jól szervezetten fölhasználni a Tömegben rejlő mindent elsöpörni képes erőt. Megfelelő időben, megfelelő helyeken, sorozatos és célszerű nyomásgyakorlás, ez mindig, mindenütt eredményre vezet, csak egy esetben nem: ha nem csináljuk. Tragikomikus, hogy egy Zsebdiktátor és Bandája uralkodhat rajtunk a társadalom mindössze tizedével a hátterében. De az már nem igazán vicces, hogy közben emberek százezrei tengődnek munka, és bármiféle egzisztencia nélkül, családok tömege éhezik, és milliók vannak létminimum alatt. Nem játék ez, baccameg, de mégis annak tűnik, ha az ember a sajtót, meg a fészbukot olvasgatja. Mindenki ír mindenről, csak épp a lényegről nem mer, vagy nem akar. Egymilliószor megírták, hogy ezek tolvajrablógyilkosok, oké, tudjuk. Egymillió különböző verzióban kering, hogy ki mit szeretne majd utánuk tenni, csak épp arról semmit, hogy odaáig, hogy utánuk legyünk, hogyan is kell eljutni. Ha összeszámolnám a fészbukon legharciasabban kommentelőket, akkor már rég nem lenne Orbán, mert tele lenne az egész Belváros, nemcsak a Kossuth tér a tüntetőkkel, de valahogy mégsincsenek a keményszavak emberei a keménytettek mezején, mikor kéne.


A Népünk jelentős része fél az egzisztenciális megtorlástól, másik része apátiában van. Tömeglélektani manipuláció áldozatai, ehhez nagyon ért a Felcsúti Geci, meg a Bandája, de közel sem vagyunk tehetetlenek a módszerrel szemben. Hasonló a hasonlót oldja, mondja a kémia, de a társadalomra is igaz: szegezzünk szembe egy másik lélektani fegyvert az Övékével, és működni fog. A félelmet és az apátiát ugyanazzal a módszerrel lehet oldani: terepen ütközeteket vállalni a Hatalommal, megmutatni, hogy vannak, akik nem félnek és nem süllyedtek nem múló depresszióba. Ma ilyen aforizmás napom van, legyen itt mégegy, Ógörögéktől: a mozgás az élet. Írogatni otthonról, mindig ugyanazt, de kuksolni a fotelben és kukucskálni az ablakrésen át, ha valami történik épp, az biz elég lúzer dolog, és most roppant finom voltam. Megmondani a frankót, aztán üdülni menni, nettó pótcselekvés, tettek helyett. Egy félelemben és apátiában élő Népnek példát kell mutatni, személyeset, minél tömegesebbet, hogy legyen, akiket követhet, mertha az írás-, és politikatudók csak addig jutnak el, hogy Előre!, és addig nem, hogy UTÁNAM!, akkor itt nem lesz semmise, semikor. Vagy max Fidesz-Jobbik váltógazdálkodás, esetleg koalíció, egészségünkre.


Magyarázza már el valaki, mert én képtelen vagyok fölfogni, hogy nyilvánvalóan hatásos politikai technikákat miért NEM alkalmaznak azok, akiknek épp az ellenzékiség volna a fizetett feladata. Miért nem állnak a különböző pártok sátrai egymás melletti sorokban a Kossuth téren, miért nem üldözik aktivistáik tüntető csoportjai a Narancsokat minden megnyilatkozásukkor? Mi nincs hozzá? Aktivista? Pénz? Van némi saját tapasztalatunk, se százezernyi önkéntes, se milliók nem kellenek egyik folyamatos cselekvéshez sem, tehát ez nem hiányozhat az elvileg mindennel rendelkező hivatalos ellenzéki pártoknak. De mégsem tesznek semmit, mert az politikailag a nulla kategóriája, ha nyilatkozgatnak, felszólalnak itt-ott, aztán jöhet a Balaton megint. Az meg egyenesen szereptévesztés, és súlyos pótcselekvés, ha segélyegyletet játszanak: szép dolog persze, de egy diktatúrában NEM EZ az ellenzéki erők feladata, hanem minden erővel a Rezsim megbuktatásán dolgozni. Szóval egyszerűen nem történik részükről más, mint pótcselekvés, tevékenységnek álcázva. Miért is nincs az épülő kerítés egy szakaszán többezer ellenzéki pártaktivista és szimpatizáns, hogy élőben akadályozza meg a továbbépítését? És folytathatnám, annyi a kérdés, hogy több cikket is kitöltene, de választ egyikre sem kapok soha, terelést, anyázást annál inkább.


Ha meg válasz hiányában magam írom meg azt, miszerint itt hazaárulással felérő semmittevés és kollaboráció folyik, akkor persze én vagyok a feketeseggű. Pedig csak tényeket írok, teendőket, és azok egyértelmű és látható nemmegtételét. És már nemcsak én. Lassan az értelmiség bátrabb része szintén felvállalja az időleges kiközösítést: Lovas Zoltán, Majtényi, Bruck András, és sorolhatnám egyre hosszabban, akiknek már felnyílt a szeme, és próbálják másokét is felnyitni. Szóval tán tessenek megkérdezni, T. Pártaktivisták saját Pártvezéreiket: miért nem tesznek semmit, mikor oly könnyű volna némi kitartó aktivitással eltakarítani ezt az egész Narancsbrancsot, gombfocistól-kisvasutastul? Miért nem tetszenek a terepen tüntetni? Miért nem tetszenek semmiféle csoportos demonstratív politikai aktivitást mutatni, hogy a Népünk érezzen némi bátorítást a csatlakozásra? Miért tetszenek üdülni diktatúrában, mégis miben fáradtak ennyire el? Miért gondolják azt, hogy elég minden újabb Narancsgeciség után kiadni egy közleményt, hogy decsúúúnyadolog, aztán várni a strandon a következőt? Miért nem tetszenek semilyen mértékben ellenállni? Kérdezzétek meg ezeket a Pártgóréktól, T. Aktivisták, aztán osszátok meg velünk is a választ. De legalább értsétek meg, hogy miről is dumálunk egyre többen. És miért is kell nekünk cselekedni, helyettetek.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. augusztus 13., csütörtök

Hugyosmáté (el)menekült!

A beharangozók szerint ma lett volna Kiskedvencünk a TV2 Mokka című műsorában. Aztán nem lett. Mi voltunk helyette, igaz nem a stúdióban, hanem reggel, Őt várva a TV2 előtt. Ezért aztán olyan történt, ami Hugyosmáté életében még soha: nem volt adásban a Fiúcska.




Azt, hogy Kiskocsis milyen beszari - széplelkek kedvéért: bátorsághiányos - régóta tudom. Ellenem indított pereiben megidéztetem mindig tanúnak, sosem mer eljönni, beteges a Srác, mert mindig ilyesmire hivatkozik, megértem. Tüntetést szervezek ellene, lelécel a saját Polgármesteri Hivatala hátsó ajtaján, ha meg valahol összefutunk mégis - nem teljesen véletlenül, bevallom - oly gyorsan válik köddé, hogy a fénysebesség relatív fogalommá válik. Tulajdonképpen biztos talajra építkeztünk, mikor múlt szombati tüntetésünkön bejelentettem, hogy üldözni fogjuk: Nyulambulam szaladni fog, ha csak meghallja hírét, hogy ott leszünk, ahol Ő. Ma leteszteltük, pont az van, amire számítottunk: reggel 6:55-re volt beharangozva a menekültek ügyében az interjú Vele, aztán nem lett belőle semmi. Ugyanis még este úgy döntöttünk, hogy akkor mi is ott leszünk a TV2 előtt, lássuk, hogy reagál.


Azt már régóta tudjuk, hogy mind a saját, mind a NAPos fészbukos felületeink folyamatosan megfigyelés alatt állnak, de nem igazán izgat föl minket már az ilyesmi. Szépen megdumáltuk az egyik csoportunkban, hogy oda megyünk, aztán lássuk, hogy ez a netes információ hogyan jut el Hugyosmátéhoz. Eljutott. De mivel szeretem lebiztosítani a kísérleteinket, reggel 5-kor be is jelentettem flashmobként a BRFK-n a tüntetésünket, mivel természetesen sok rendőrt mozgósítottak, így aztán biztos lesz valaki közülük oly szíves, hogy eljuttatja az infót a Kisnyuszihoz. És épp ez volt a teszt lényege: bevállalja-e a személyes találkozót, olyan szituban, mikor nem atombiztos stúdiókörülmények között, seggnyaló mikrofonállványnak kell előre kitalált papagájszövegeket fölmondania. Nem vállalta.


Személyiségét ismerve, nem volt jó választása. Élőben egy vita, saját kameráink előtt, utcán: ehhez vér kéne a pucában, az meg nincs. Ha a hátsó bejáraton menekül el az interjú után, akkor azt mutatjuk be videón, az is ciki. Úgyhogy a Tőle elvárható módon a lehető leggyávább megoldást választotta: elmaradt az interjú, aztán hogy eleve már oda sem ment, vagy bent bújkált, várva, hátha lelécelünk, és akkor adásba mehet, arra már nincsenek biztos infóink. Tudjuk jól, hogy kábé két évvel ezelőtt a TV2-t bevásárolta a Fidesz, hogy mennyire, arról most meggyőződhettünk. Jöttek ki hozzánk mindenféle emberkéik, valahogy meggyőzni minket, hogy az adás valójában Miskolcról megy, minek is vagyunk mi itt Pesten, menjünk nyugodtan haza.


Naja, mi meg épp most másztunk le a falvédőről: az adás nem Miskolcról ment, hanem két helyszínről, amiből az egyik természetesen a Róna utcai stúdió volt, Budapesten. Jó trükk volt, de nem elég jó: gondolom arra számítottak, hogy szépen hazamegyünk adás közben, aztán hirtelen előmászhat a Mátéka, ha nem is 6:55-kor, de legalább valamikor a Mokka adásában, elmondja, aztán hazamenekül. Úgyhogy maradtunk, egészen fél 8-ig, adás szépen lement Kocsismentesen. No, hát ennyi kell ezeknek a gyáva Narancsfijjugnak: rájuk menni, szembesíteni Őket a hazugságaikkal élőben, aztán nagy lesz a csend gyorsan.


Úgyhogy pont ezt tesszük a továbbiakban is. Ahol Kocsis megjelenni szándékozik, mi MINDIG ott leszünk. Nem kell sem a médiába, sem rendezvényekre, sem sehová egy ilyen hazudozógép, akinek méreg folyik a szájából. Augusztus 20-án mond beszédet Nyolcker polgármesterként a Golgota téren, de mi is ott leszünk, nemkevesen, aztán meglátjuk, lebetegszik-e előre, vagy be kell vetnünk Orbánon már március 15-én kipróbált zavarómechanizmusunkat. Juhász Péter Rogánt üldözi, mi a NAP-pal Kocsist, tessenek a T. ellenzéki kollégáknak egyet-egyet bevállalni, aztán lássa az egész ország, hogy mily gyávák is a Mindenható Urak. Mert ha a félelem légkörét oldjuk, akkor a Narancsok leúsznak a lefolyón a történelem pöcegödrébe. Ahová valók.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. augusztus 11., kedd

Fuss Kocsis, fuss!!!

Az ígéret szép szó, meg is tartottuk: Hugyosmáté Exhaverom nyolckeres hivatala előtt küldtünk Neki egy kerek kis üzenetet. Lehozta a HírTV, a Magyar Narancs, köszönöm, hogy vannak olyanok, akik már tudósítanak rólunk, lesz ez még több is, rajtunk nem múlik.




A dolgunk tulképp rém egyszerű: megtenni mindazt, amihez már elég erőnk van, ha már csak egy kicsit el tudunk venni a Fidesznyikek magabiztosságából, és némi reményt adni a Népünknek, hogy vannak, akik tenni is hajlandóak, nem csak szövegelni, már megérte. Úgyhogy szombaton össze is kapcsoltuk a kellemest a hasznossal: épp augusztus 8. volt, az egyéves évfordulója, hogy nonstop tüntetést tartunk Orbán Rezsimje ellen, és mi lehetett volna alkalmasabb egy tüntetésben fogant szervezet szülinapi ünnepségeként, mint egy ütős demonstráció. Országjárásunk közben épp Kocsis Nyolckerének Rákóczi terén tartózkodunk hetekre, hát akkor épp a legjobb helyen vagyunk, hogy azt tegyük vele, amit Ő tesz a menekültekkel: üldözni kezdjük. A szombati akciónk csak a nyitány volt: mostantól mindent meg fogunk tenni, hogy ezt a nyikhaj gyereket elhallgattassuk. Nyugi, verbalitásának megszüntetéséről írok, nem másról, annyi hülyeséget beszélt már össze Fidesz szóvivőként, meg polgármesterként is, hogy abból egy életre épp elég is. Mint Olvasóim tudják, ismerem jól a Hugyosmátét, tudom hogy gyáva a legény, vette már föl a nyúlcipőt korábban is, mikor tüntetést szerveztem ellene. Hát akkor most megkapja, immár nem Nyolckeres mérettartományban, ami jár Neki.


Egy évig békén hagytam, mert nem jutott Rá erőm, már a szokásos háttérben zajló állandó jogi csaták közben, ugyanis sameszain keresztül persze folyamatosan följelent mindenért, csakhát ott még nem tartunk, hogy a semmiért elítéljenek. A bíróságok többé-kevésbé még tartják magukat az Orbáni önkénnyel szemben, vannak aggasztó jelek, de összességében még lehet támaszkodni rájuk. De egy év eltelt, Kossuth téri állandó tüntetésünk egy év alatt párttá érett és országjárunk, toborzunk, készülődünk, hogy amint csak lehet, végét vessük a dúvadak országrombolásának. Kocsis helyben van, Kocsis szem előtt van, és Kocsis felbátorodott, hát akkor visszaküldjük a helyére a Fiúcskát, hadd rettegjen, ráfér. Betegesen hiú szegény, mikor anno megírtam, hogy mikor hazudik, bevörösödik a füle, hónapokra eltűnt a médiából, ne rajta röhögjenek. Mikor ráaggattam kötelező iskolai drogtesztjének őrülete közben a Hugyosmáté nevet - egy ország vette át, használják is ezerrel - ismét lelécelt egy időre. De megint visszamászott, és most a menekültekkel csinálja azt, amit eddig megszokhattunk tőle: a legocsmányabb módon hazudozik és uszít. Úgyhogy mostantól nem lesz szünet, mindig lesz kapacitásunk arra, hogy pokollá tegyük az ördöggé vált pártzombi életét.


A Narancsok góréi a háttérben szeretnek tevékenykedni, igen ritkává vált részükről a nyilvános megjelenés. A fehérgalléros bűnözők a szarságaikat hátsó irodák csendjében, lehallgatásbiztos luxuskocsmákban művelik, ott nem kell félniük a Nép haragjától. Ugyanis egymillió fanatikusuk kivételével magát az országot már rég elvesztették, és csak rajtunk, demokrata ellenzékieken múlik, hogy mikor vesszük vissza tőlük. Hát mi most megtesszük ezügyben ismét, amit csak tehetünk: Hugyosmátét elüldözzük a nyilvánosságból, ugyanis vanak olyan kötelező feladatai, amikor nem bújhat el valami odúba. Kénytelen képviselő-testületet vezetni, hamár polgármester, kénytelen itt-ott megnyitó, meg átadóbeszédeket mondani, meg nemzeti ünnepen is szónokként megjelenni. Mi meg elkísérjük, és teszünk róla, hogy érezhesse: személye és szövegei nemkívánatosak ebben az országban. Legközelebb augusztus 20-án a Nyolcker Golgota terén mond beszédet polgármesterként - ott áll egy kettőskereszt, nanáhogy annak a tövét érzi megfelelő helynek ehhez -, de mi is ottleszünk. Úgyhogy ha gondolod, Kedves Olvasóm, csatlakozz hozzánk, meglátogatjuk a korhadt lelkű fiatalembert. Ja, meg ezt ajánlom a többi ellenzékinek is: van elég Narancsgóré, tessenek egyet kiválasztani, aztán éreztetni vele élőben és szünet nélkül a Népharagot. Mindenkit nem vállalhatunk mi, lehet, hogy előbb-utóbb igen, de ott még nem tartunk. Gyere velünk! (KATT IDE)

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. augusztus 7., péntek

Nyílt levél Hugyosmáténak menekültügyben

Hát Szépöcsém, Te megint elszabadultál. Először is: bocs, hogy egy ideje nem foglalkoztam Veled, csakhát Felcsúti Gazdád időközben már Rákosi szintjéig építi le a demokráciát, úgyhogy vele vagyok elfoglalva, Rád, a Kiscsicskájára egyszerűen nem jutott időm, meg figyelmem. Eddig.




Nyomon követem persze azért a pályaívedet, már ha a lassú, parabolikus ívű zuhanás még annak nevezhető. Te is az enyémet, olvasod lelkesen továbbra is a dolgaimat, gondolom azért is jelentettél föl rágalmazásért, becsületsértésért meg mindenért nemrég a Főügyész Haverodnál, csakhát az még Neki is sok volt, nem indítottak eljárást, ciki, bukta, meg ilyesmi. Elhinném én, hogy kis mimóza lelkedet nagyon megviseli, ha csúnyákat írok Rólad, csakhát nehéz lenne szépeket írni, merthát ha Felcsúti Gazdád egy Geci, akkor Te meg Kisgeci vagy, aki polgármesterként tönkrevágja a kerületét, Fidesz-szóvivőként meg gyűjti a bírósági papírokat megítélt hazugságairól. Tán elfelejtetted, de akit a Narancsok szóvivővé tesznek, azzal ki is csinálják: oda mindig beáldozható emberszerűeket raknak, akik kellő kopás után mehetnek a süllyesztőbe, aztán jöhet a következő zombi. Menetközben kivágtak a parlamentből, oda a rendészeti bizottsági elnökséged, a nemzetbiztonsági bizottsági tagságod, összevesztél Pintérrel, szóval nincs már meg az a védelmed, amihez korábban hozzászoktál. Látod, már Főügyész Haverod se volt hajlandó ellenem vádat emelni pusztán azért, mert telesírtad pár cikkem miatt a párnácskádat.


Egy dolog miatt vagyok igazából kénytelen foglalkozni Veled újra. Az, hogy Narancsszájként milyen hülyeségeket hordasz össze, az nem érdekel, azért fizetnek, hogy hazudj, oké, vállaltad, nyeljed, oszt ennyi. De most saját jogodon és akaratodból, a Nyolcker polgármestereként hánytad tele az étert a menekültek ellen uszító mocskoddal. Mondom, erre most senki nem kényszerített, Magad vagy olyan gazember, hogy uszíts szerencsétlen, mindenüket elvesztett emberek ellen, akik a puszta életüket mentik. Gusztustalan dolog, de még rosszabb, hogy ezt is hazudozással teszed. Halvány dunsztod nincs már régóta a Nyolcker valóságáról, nem mersz jóideje emberek közé menni, fönt laksz Budán, a Fodor utcában, kocsi hozvisz, ha valami miatt kell egyet kampánysétálnod, húszfős sleppel teszed ezt, leszervezett maradék támogatóiddal lepacsizni fotózkodási céllal. Mindabból, amit elmondtál a menekültek viselt dolgaiból, semmi sem igaz. NEM agresszívek, örülnek, hogy élnek, és békén hagyják Őket, NEM szarják-hugyozzák össze a tereket, NEM építenek sátrakat, egyszóval: egy hazug szemétláda vagy. Peched az, hogy én viszont remek kis csapatommal épp építettem egy sátrat, és épp a Nyolckerben, a Rákóczi téren. 


Persze, tudsz Te már erről, láttam a spanjaidat fotózgatni, nanáhogy távolról, merthát fejétől bűzlik a hal: Ők se bátrabbak, mint Te. És tudod, a Rákóczi tér épp 5 percre van a Te Polgármesteri Hivatalodtól, úgyhogy most párszor majd meglátogatunk. Amúgy országjáráson vagyunk, kicsit pihenni, meg a régi nyolckeres kapcsolatokat fölmelegíteni jöttünk vissza, csakhát az ütemérzéked, az megint cserbenhagyott. Épp gondolkodtam azon, hogy eleget voltunk mi már a Kossuthon ahhoz, hogy új budapesti székhelyünk legyen, mikor épp nem vidéken tüntetünk. Rossz hírem az, hogy menekültellenes uszításod után könnyű volt dönteni: ez a bázisunk mostantól a Rákóczi tér lesz, és mikor itt vagyunk, mindig kapsz tőlem-tőlünk valami finomat, érezd a törődést, mert nagyon elszabadultál. Apropó, emléxel még 2012. november 22-re, mikor az ellened szervezett tüntetésemtől annyira megijedtél, hogy lezártad a testületi ülést, és kimenekültél a hátsóbejáraton? Hát persze hogy emléxel, hisz előző nap tartott nálam házkutatást a Nemzeti Nyomozó Iroda, nyilván roppant véletlenül, és cseppet sem azért, hogy megpróbáljanak "lebeszélni" a tüntetésről. Akkor kaptad tőlem a Hátsóajtós Kisvitéz elnevezést, jól el is terjedt a kerületben, mindannyiunk örömére.


Vagy ott volt a 2012. december 18-i tüntetés, amitől már előre annyira betojtál, hogy az aznapra kiírt közmeghallgatást gyorsan áttetted más időpontra, nehogy összefussunk. Ja, meg a testületi üléstermet is lezárattad tűzoltókkal, nehogy megjelenjünk a nyilvános ülésen. Persze azért egyedül bementem máskor, merthát szeretem látni a piros füleidet, meg a monitor mögötti bujkálásodat, meg azt, ahogy azonnal kimenekülsz saját kerületed testületi üléséről, és vissza sem jössz, amíg ott vagyok. Gyáva egy lúzer vagy Te Szépöcsém, és most megint kihúztad a gyufát. De nagyon. Meglátod majd mennyire. Most szombaton este 6-ra szerveztem is már egy bemelegítő tüntetést ellened a polgármesteri hivatalod elé, kapsz majd onnan egy szép üzenetet, nem fog tetszeni. Tudod, nekünk olyan jellegű politikai-erkölcsi elszámolnivalónk van egymással, ami egy életre szól, és nálam nem járnak le a határidők ilyen ügyekben soha. Sokat leszünk mostanság a Nyolckerben, és mindig jut majd ötletünk, energiánk, emberünk és időnk, hogy pokollá tegyük az életedet. Tudod miért Szépöcsém? Mert időközben ördöggé váltál. Nemsokára találkozunk, nem is egyszer...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. augusztus 5., szerda

Hóban, fagyban, NAPsütésben

Szombaton lesz egy éve, hogy Orbán tusványosi illiberálisozó beszéde elleni tiltakozásként blogom közönségével kimentünk a Kossuth térre tüntetni, és mozgalommá alakulva ott is maradtunk, nonstop sátortáborral demonstrálva a kialakuló diktatúra ellen.




Az Orbánbeszéd még akkor is mellbevágott mindenkit, ha voltak már jelei, hogy itt önkényuralom készül. Bloggerlelkemmel azt gondoltam, hogy eddig és nem tovább, és nyilván a kódolt, ámde könnyen megfejthető szöveg után a magukat ellenzékinek érzők utcai demonstrációkba kezdenek: táncsak nem hagyjuk már, hogy frissen kialakult demokráciánkat mindenféle ellenállás nélkül elvegyék tőlünk. Írtam is erről blogot, felkértem benne az ellenzéki pártok vezetőit, meg pár közelismert személyiséget, hogy együtt csináljanak egységfrontot Orbán ellen, és mindenki menjen a Kossuth térre. El is jutott az minden címzetthez, ám semmi nem történt. Páran kiadtak valami sajtónyilatkozatot, hogy ejjjdecsúnya volt ez, Orbánúr, aztán visszamentek a Balatonra nyaralni tovább. Én meg nem tudtam, mi dühít jobban: hogy egy egykor magát demokrataként feltüntető emberből ilyen kóró lett, vagy pedig az ellenzék semmittevése. Aztán akkor eldöntöttem magamban: ha mások nem, akkor majd én megteszem, ha kell, egyedül, de nyilván lesznek olyan demokraták, akik megértették Orbán hadüzenetét és csatlakoznak hozzám. Úgyhogy fogtam magam, bejelentettem az állandó tüntetést a Kossuth térre, a Parlament előtti nagy térségre, aminek a neve: a Nemzet Főtere. Gondoltam, pont jó lesz megmutatni a Diktátornak, hogy odabent Ő van, odakint meg az ellene felkelő Nemzet.


A rendőrség persze menetből elutasította, mentem  bíróságra, de közben azért megnyitottam egy másik jogi utat: a spontán tüntetését. Felkértem blogom Olvasóit, hogy csatlakozzanak hozzám, aztán addig is, amíg a bírósági csata megy a tüntetés jóváhagyásáért, menjünk ki a Kossuthra, ne otthon lóbáljuk a lábunkat. Sokan vették az adást, jól elvoltunk a Kossuthon a oldalsó sétányon, és egyszercsak hívtak a Fővárosi Törvényszékről: megvan a döntés. Nosza, taxi, szaladás a papírért, és az volt benne, amire vártunk: az engedély. Úgyhogy augusztus 8-ra meghirdettem a már kint lévők mozgalommá alakulását, és a Kossuth közepére a sátorverést. Nemcsak az olvasóimat hívtam, hanem az országos média ellenzéki részét is. Voltunk kint háromszázan, épp csak média nem, pedighát akkor még nem voltak tüntetések, egy 300 fős elég ritkaságnak számított. Node ha így, hát így, nem érdekes, gondoltam naivan, lényeg hogy ott vagyunk, tegyük a dolgunkat, próbáljuk meg rávenni az ellenzékieket, hogy minél többen csatlakozzanak. Egyszerű volt az elv: ha azt látják az otthonülők, hogy valakik mernek tevőlegesen is szembeszállni a Felcsútival, akkor majd Ők is felbátorodnak. Magánemberek jöttek is szép számmal, csak épp az ellenzéki potentátok közül nem érezte szinte senki a szükségét, hogy legalább szolidaritásból megjelenjen nálunk. Persze Gyurcsányt vártuk leginkább, belőle kinéztük, hogy képes lesz túllépni a puszta dumálás határán, meg is ígérte kamerába, aztán nem jött.


Páran azért jöttek: Demszky, Karácsony Gergely, Gőgös Zoltán, aztán Bokros, Falus Ferenc, örültünk Nekik. Jött az európai média is, volt némi hírértéke, hogy emberek fogták magukat, aztán beleálltak Orbán arcába, miközben az már megkezdte "szabadságharcát" a minket eltartó Európai Unió ellen. Depersze megintcsak tapasztaltuk, hogy az ellenzéki média nagy ívben kerüli növekvő sátortáborunkat, meg azt is, hogy a Narancsok szócsövei megkezdték a karaktergyilkosságot ellenem. Naja, ez kevéssé volt meglepő, az már inkább, hogy a balliberális értelmiség egy része is szószerint átvette a Fideszmocskot, tán elfelejtették, hogy ott nem igazat szoktak írni. Szombatonként tüntetéseket tartottunk, elmentünk mások demonstrációira, közben meg kaptuk a hatósági zaklatásokat: a Parlament Hivatala, aztán a kerületi közterületfelügyelet gondolta, hogy Nekik ott jogaik volnának minket egzecíroztatni, csakhát gyorsan infomáltuk Őket arról, hogy takarodó, mert bírósági döntéssel szegülnek szembe, nehogy bajuk essen. A legelején a Fidesz nem vett minket komolyan, gondolták, elhal úgyis az újdonság varázsa, hazamegy a Szabó a csapatával, megunja, aztán akkor mehet minden tovább a megszokott rendben. Csakhát azok az emberek, akik odagyűltek, nem hazamenős fajtából voltak, úgyhogy kezdtünk roppant kellemetlenné válni Hataloméknak.


Jött az őszi nagy forradalmi hevület, részvettünk mindenben, amiben csak erőnk engedte, biztosítottuk a teret gyülekezési jogunkkal, hogy másokét se utasítsák el: zsaruék tudták, hogy nem érdemes, mert max annyi történik, hogy a mi gyülekezési jogunkra fogják mások is a tüntetéseket szervezni. Aztán a lázat csendes és mocskos eszközökkel lecsillapították, jött a tavasz, mi meg egyedül maradtunk a cselekvő ellenzékiségünkkel. Éjszakai TEK akciókat kaptunk, ötször, lebontották a sátrainkat, minket elvittek, és mindezt a hivatalos parlamenti ellenzék mély hallgatásba burkolózó, semmittevő kollaborációja mellett. A TASZ mellénk állt, minden rendőri erőszakot Strasbourgba vittünk, de közben el kellett gondolkodnunk: van-e értelme olyan politikai erőket a Kossuthra várni, akik már belenőttek időközben a képviselői bársonyszékükbe, és egyetlen politikai aktivitásuk a szövegelés. Arra jutottunk, hogy tapasztaltunk már elég kollaborációt és árulást, hogy naivitásunkat föladva magunk vágjunk neki az Orbán Rezsim eltakarításának, mert azt más helyettünk nem fogja megtenni. Megalakítottuk a cselekvő ellenzék pártját: a Nincs Alku Pártot (NAP) és nekivágtunk az országnak, hogy fölépítsük az ellenállást, és terjesszük annak szellemét. Most szombaton, augusztus 8-án leszünk épp egy évesek, azóta terepen vagyunk, és leszünk is, amíg csak kell. Most éppen a Nyolckerben, a Rákóczi téren van az állandó tüntetésünk, odavárjuk a NAP szimpatizánsait délután 5 órára, hogy megünnepeljük elpusztíthatatlanságunkat és erőt adjunk egymásnak a következő időkre. Nehéz, de nem lehetetlen feladatot vállaltunk: az európai demokrácia helyreállítását, és minden ahhoz szükséges kockázatot és küzdelmet.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. augusztus 3., hétfő

Nincs mentség!

Tabudöntés következik. A képviselők visszahívhatóságáról és mentelmi jogáról lesz szó. Elnézve országgyűlési képviselőink valós tevékenységét, épp ideje erről is beszélni. De leginkább visszahívhatóvá tenni Őket, és elvenni Tőlük kiváltsággá vált mentelmi jogukat. 




Értem én persze, hogy mire is jó a mentelmi jog. Elvileg az országgyűlési képviselő a köz érdekében él, ezt vállalta, ez tölti ki az élete minden percét. Ne zaklathassák tehát e közhasznú tevékenysége közben mindenféle perekkel, koncentráljon a munkájára, hisz mindannyiunkért teszi. Mondom: elvileg. Mert a megtapasztalt VALÓSÁG teljesen más. Üres parlamenti széksorok, nulla valós aktivitás, leginkább a pártok frakcióinak szavazógépében való gombnyomogatás felső parancsra. Van ugyan pár olyan képviselő, aki nem szakad el megválasztása pillanatában a választóitól, hogy négy évre beüljön a jól fizett parlamenti melegedőbe semmittenni, de Ők a kivétel, nem pedig a szabály. A mentelmi jog intézménye már teljesen más célt szolgál, mint amire annak idején kitalálták. Kulcsfontosságú elemmé vált a fehérgalléros politikusbűnözői kaszt létrejöttében, és egyben a zsarolhatóság táptalaja. A mentelmi jog gyakorlásának valósága a kéz kezet mos összehajló körmutyizása: Te megszavazod nekem a mentességet, én is Neked, érinthetetlenek vagyunk, az uralkodó kaszt tagjai. Ha meg valamelyik ellenzéki képviselő elkezdene ugrálni kicsit az Orbán Rendszer ellen, azon veszi észre magát, hogy kap pár feljelentést ismeretlenektől, és Narancsos kollégái megzsarolják: ha nem áll le, fölfüggesztik a mentelmi jogát, aztán járhat ügyészségre meg bíróságra. Így aztán le is áll gyorsan a kollégaúr, minek a feszkó a nagy jólét közepette, nemde.


A mentelmi jogot körömszakadtáig védik a Parlamenti Urak, és pártjaik, nanáhogy, ez az egyik kasztjelvényük, előjoguk, csakhát ami az Ő érdekük, az nem biztos, hogy a Nép érdeke is. Vagy inkább: biztos hogy nem. Van némi saját tapasztalatom rendőrségi, bírósági ügyekben, volt nálam házkutatás, négyszer rabosítottak, 47 feljelentést tettek ellenem mindenféle Fidesznyik csicskák az elmúlt három évben, úgyhogy hazajárok a rendőrségre meg a bíróságra, koncepciós ügyek tömegében önmagamat védeni. De közben azért maradt időm blogot indítani, azt felfuttatni, ellenálló mozgalmat szervezni, amiből aztán a Nincs Alku Párt (NAP) kinőtt. Úgyhogy aligha töltöttem kevesebb időt közügyekkel, mint egy parlamenti képviselő szokott, és mégis beilleszthető volt az életembe a folyamatos hatósági zaklatásokkal való szembeszállás. Nopláne a Parlamenti Urak megfelelő fizetést kapnak tőlünk a munkájukért, úgyhogy van miből ügyvédet fogadni, mintahogy velük ellentétben nekem ilyesmire nem jutott, úgyhogy magamnak kellett eljárni minden ügyemben. Úgyhogy a valóság az: ha valaki hivatásának érzi a közügyek képviseletét, akkor annak igenis bele kell, hogy férjen a peres ügyek vitele is, merthát mint mondtam: saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy belefér.


Olvasóim egy ideje láthatják, hogy megkezdtem a blogban a Nincs Alku párt (NAP) programtéziseinek megvitatását. Nyílt programalkotást folytatunk, nem valami háttérszakértők dugják össze a buksijukat egy irodában, aztán majd előhúzzák a nyuszit a kalapból egy pártkongresszuson: nesztek itt van, jó sok oldal, szavazzátok meg, aztán haladjunk tovább, nem kell a vita. Nem, mi ezt nem így tesszük. Megírom egymás után az egyes fontos programjavaslatokat, a neten, élőben, mindenfelé várom a reakciókat, és ahogy azok sorjáznak befelé, a párt tagságával megvitatjuk. És amikor programunk minden egyes kritikus pontjának javaslata megtörtént, és az azokról folytatott folyamatos viták kijelölik azt az irányt, ami a képviselendő Nép akaratával leginkább egybevág, akkor majd döntünk az egészről, egyben. Nagyjából szeptember végére várható, hogy a NAP tételes, rövid, ámde ütős és egyedi programja végleges lesz, addig meg csak folyjon a vita, minél több, annál jobb. A mentelmi jogra visszatérve: javaslatom tehát az, hogy a mentelmi jog szűnjön meg: el kell venni azoktól, akik mostanra kaszthovatartozásuk jelvényeként használják, előjogként gyakorolva mindannyiunkkal szemben.


A másik tabutéma a képviselők visszahívhatósága. Itt is ugyanaz a helyzet minden szempontból, mint a mentelmi jognál: garancia a politikai kaszt vezetőinek, hogy négy évig azt csináljanak, amit akarnak. Ahogy azt Orbán mondta anno: egy dolog a választási program, egy másik meg a kormányzás. A képviselők visszahívhatatlansága a legfontosabb garanciája, hogy ezt meg is tehetik: lehet ígérgetni tücskötbogarat, hazudozni szélesvásznon, aztán 4 év alatt a választó úgyis elfelejti mit is ígértek, és aztán mi lett belőle. Úgyhogy ebből is épp elég volt 25 évnyi: nem nyakrafőre, de azért a képviselőknek visszahívhatóknak kell lenni. Javaslatom az, hogy a 4 éves ciklus első évének kivételével minden évben lehet indítani egy visszahívási eljárást az illető Parlamenti Úr választókerületében, és ha a visszahívására több szavazat érkezik, mint amennyivel korábban megválasztották, akkor a mandátuma véget ér, és új választás kezdődik. Egy ilyen eljárás garantálja, hogy azért ne folyamatosan menjen a kampány, de egyben azt is, hogy a képviselő nem szakadhat el a választókerületétől: ha nem tartja a folyamatos kapcsolatot a választóival, akkor egyszercsak azt veszi észre, hogy eltűnt alóla a bársonyszék. És igen, tudom, hogy ezt listás képviselőknél máshogy kell, de erre a kérdésre majd önálló blogban fogok visszatérni. Hát akkor ennyit a tabukról...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!