2015. január 31., szombat

Nyílt levél Gyurcsány Ferenc DK Elnöknek

Tisztelt Elnök Úr, Kedves Gyurcsány Ferenc!




Jelen levelemet az Ország Gyűlése Mozgalom vezetőjeként írom Önnek, és hivatalos úton is eljuttatom a Demokratikus Koalícióhoz. Nyilvánosságára azért van szükség, mert az események, melyekben állásfoglalását kérem, szintén a széles nyilvánosságban zajlanak, és mielőtt eszkalálódnak, szükséges tisztázni néhány kérdést. Tegnapelőtt, január 29-én a PestiSrácok.hu netes hírportálon egy lejárató cikk jelent meg rólam. Gondolom ezt az "oknyomozó" médiumot nem kell Önnek bemutatnom, tulajdonos-főszerkesztője az a Huth Gergely, aki a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyetteseként, az ECHO TV szerkesztőjeként, a HírTV állandó szereplőjeként már sokszor bizonyította feltétlen Fideszhűségét. A PestiSrácok.hu a Fidesz ökleként már sok lejárató kampányban adta meg az alaphangot, Elnök Úr is kapott már tőlük hideget-meleget, és jómagam is sokadszorra szerepelek a címlapján. Önmagában sem ez a friss cikk, sem a korábbiak nem lépik át az ingerküszöböt, a szokásos karaktergyilkosság folyik, mint azt már megszoktuk minden esetben, ha a Fidesz valakit érdekeinek érvényesülése szempontjából veszélyesnek tart. Ám ez a cikk eltér minden korábbitól abban, hogy a Demokratikus Koalícióhoz kötődő forrásokat használ, és ezen forrásainak és a cikk keletkezési idejének összehasonlításából nyilvánvaló, hogy magát a DK képviseletében feltüntető személy közvetlenül adott alapanyagot a lejáratásomhoz


Egy ellenzéki demokrata szervezet vezetője, és rajta keresztül szervezete lejáratásának Fideszes kísérletéhez muníciót adni egy másik demokrata szervezettől pedig olyan új elem, amelynek hátterét rövid úton tisztázni szükséges, hogy kiderüljön: egy a pártját is megtévesztő ember magánakciójáról, vagy pedig a DK vezetése által tudomásul vett akcióról van-e szó. Más demokratikus ellenzéki szervezeteket tárgyszerű kritikával illetni, ez része a közéletnek, ezt a DK is gyakorolja, az elmúlt héten mind az MSZP-vel, mind az LMP-vel szemben foglalt keményen állást a párt szóvivője. Magam is amikor problémát látok, saját blogomon szóvá teszem, ám Fideszes médiumot potenciális Orbánellenes szövetséges lejáratásához használni olyan féltitkosszolgálati módszertan, mely eddig nem volt elfogadott ellenzéki körökben, és remélhetőleg nem is válik azzá. A konkrét ügyről részletesebben: a PestiSrácok.hu cikkének megjelenése előtt pár órával kerültek föl két DK-hoz köthető nagylétszámű Facebook-csoportban azok a közlemények, melyeket cikkük alapanyagaként fölhasználtak. Sokszáz netes közösséget egyidejűleg megfigyelés alatt tartani messze meghaladja a PestiSrácok.hu kapacitását, így a néhány órán belüli cikkmegjelentetés - amit még meg is kellett írni, és nem rövid - egyértelmű bizonyítéka, hogy a "nyersanyagot" föltevők maguk fordultak a PestiSrácok.hu-hoz, hogy részükre információt szolgáltassanak.


Az események kulcsszereplője egy magát az Elnök Úr tanácsadójának feltüntető DK-tag, aki egyben a PestiSrácok.hu-nak a cikk nyersanyagát szolgáltató DK Európa Expressz Facebook csoport alapítója, és állítása szerint e csoport a DK vezetésével egyeztetett módon működik. Dudás Péter az Ország Gyűlése Mozgalom megalapításának idején, 2014. július végén fölkért engem, hogy vegyek részt egy olyan szűkkörű titkos tanácsadói munkában, melynek szerinte a megrendelője Ön, Elnök Úr. Álljon itt ezt bizonyítandó néhány email-részlet, az eredetiek természetesen archiválva vannak.


"Szia Gábor!

Ma délután telefonon egyeztettem Dudás Péterrel egy olyan szervezet, tanácsadó testület, bölcsek tanácsa, stb (egyelőre titkosan kezelendő) bármi - még nevenincs csoportról (10-15 fővel), amely közvetlen a Ferinek állna rendelkezésére. A csoportot valószínű Kolber Pista fogja majd össze, de ez még nem biztos. D. Péter ezt a dolgot személyesen beszélte meg Ferivel. Abban egyeztek meg - mellyel nagyon egyetértek -, hogy önszerveződéssel oldjuk meg a dolgot, tehát mindenki ajánljon valakit, akiben max. megbízik. Engem Péter kért fel ebbe a csoportba való részvételre. Péter azt mondta hívjalak fel és beszéljek Veled, de mivel nem tudok tel.számot, ezért írok.

Kérdéseim:

1. Mit szólsz az egészhez?
2. Keresett-e valaki már Téged ezért?
3. Szeretnél-e résztvenni ebben?

Fő feladata: Eljuttatni olyan információkat a végekről és középről, melyekről a Feri nem szerezne tudomást másként. A hibák és problémák, szervezeti, működésbeli anomáliák feltárása és megoldási javaslatok. Mindenféle tanácsadás bármilyen felmerülő ügyben, stb.. 
Egy nagyfokú bizalmi munkáról lenne szó..."

Egy másik pedig közvetlenül Dudás Pétertől:


"Szia Gábor!

Sok agyalás után, a fészbukos élet tapasztalatai alapján úgy gondolom, hogy többet is tehetnénk a végső cél érdekében, így jött az ötlet, hogy kellene egy csoport, akik tudnának segíteni a DK vezetőinek a több szem többet lát elv alapján háttér véleményezéssel, ötletek kidolgozásával, akár valamilyen jóízű kontrol nyújtásával. Bizonyos oldalak, blogok olvasgatása közben szembetűnően találhatóak okos vélemények, ötletek, amelyeket jó lenne hasznosítani és amelyek bizonyos személyekhez kötődnek általában. Ezzel adott, hogy összefogva, célszerűen működve, akár tehetnénk is többet az eddigieknél. Jeleztem DK vezetőnek a jó viszonyt kihasználva, hogy mi lenne, ha szervezetten elkezdenénk segíteni a DK munkáját és kellemes meglepetésként kiderült -  van rá igény és szívesen együttműködnének velünk. Most már azt is tudom, hogy a Ferinek is tetszik a dolog és ismerve Benneteket szerintem vágjunk bele!

Úgy gondolom, hogy egyelőre négyen beszéljük át a működéssel kapcsolatos ügyeket, aztán növelhetjük a létszámot, amennyiben szükségesnek látjuk.

Gábor mivel egy időre megoldottad a Magad számára, meg nekünk is az unaloműző programokat, azért bízom benne, hogy ez is beleférne még, mert hosszútávon szükség lesz erre biztos.

Jozeffel konzultáltam már többször, de addig nem akarunk semmit sem lépni, míg Veled nem beszéltük át a lényeget!

Üdv.: PeterDudas"

Emaileket nem szokásom nyilvánosságra hozni, ám mivel mostanában az Ország Gyűlése Mozgalom zárt szervezési felületeiről kivitt belső információkat használ netszerte Dudás Péter az OGYM lejáratására, ezért ez a morális korlát tovább nem tartható. Fontos még, hogy Dudás Péter, az email-ben említett Jozef-fel együtt belépett az OGYM-be, és ott mindvégig a DK képviselőiként tüntették föl magukat. Magánemberként csatlakoztam volna ehhez a titkos tanácsadói körhöz, DK iránti szimpátiám a nyilvánosságban közismert volt, ám mérlegelve a frissen alapított OGYM érdekeit úgy döntöttem, hogy semilyen párttal kapcsolatos szerep nem vállalható egy civil mozgalom vezetőjeként. Ennek megfelelően Dudás Péternek, és Jozefnek nemet mondtam, ezután kis idővel többeket magukkal vive az OGYM-ből távoztak, és azóta is lejárató kampányokat folytatnak ellenünk.


Összesen két lehetőség van: vagy Dudás Péter egy önmagát az Elnök Úrhoz közvetlenül kötődő személynek kiadó krónikus hazudozó, aki mindenkit megtéveszt, vagy pedig valóban kötődik Önhöz az általa elmondott, leírt módon. Előbbi esetben mind az OGYM-nek, mind a DK-nak együttes erővel kell ez ellen az ember ellen föllépni, ugyanis mindkét szervezetnek kárt okoz. Utóbbi esetben pedig az események ismeretében az OGYM-nek újra kell gondolnia szövetségi politikáját. Reményemet fejezem ki, hogy a DK nem tért el az Elnök úr által oly sokszor meghirdetett összefogás politikájától, és nem tűr meg semilyen szinten a DK-ban olyan személyeket, akiknek tevékenysége a közös cél: az Orbán Rezsim mielőbbi eltávolítását ellehetetlenítheti. Kérném tehát válaszát ebben az egy kérdésben: kicsoda Dudás Péter a DK-ban?


Mai évértékelőjéhez sok sikert kívánok.


Üdvözlettel:
Dr. Szabó Gábor

az OGYM vezetője



2015. január 30., péntek

A Nagy Fészbukháború

A másik cím, ami eszembe jutott: Vihar a biliben, de ebből annyi van, hogy jobb egyértelműsíteni, hogy most éppen melyikről beszélek. Arról, ami Blogommal, majd később az OGYM-mel szemben folyik, néha föllángol, néha csendben gördül, de folyamatosan. Mintha lenne jelentősége. Nyugi, nincs.




Lassan már megszámolni sem tudom, hány fészbukos csoportból tiltottak ki, de igazán nem is érdekel. Eleinte - régi Olvasóim biztos emlékeznek rá - még az igazságérzetemet zavarta, hogy magukat ellenzékieknek vallók virtualice "könyvégetnek", ahogy azt nácik szokták, magyarul az írásaimat tiltólistára teszik: aki azt beviszi egy adott fészbuk közösségbe, az illetőt már rúgják is kifelé. Soktucatnyi demokrata járt már így, jó sok fészbukos felületen, hozzászoktam, hozzászoktak, hozzászoktunk. Pár kiskakas néhány szemétdombocskán, egy dudás több csárdában, olyan közösségekkel, amiknek tagsága nagyjából kétharmadban átfedést mutat egymással, és a tagok 10 százaléka létezik valójában, a többit akaratán kívül beléptették, azóta se tudják, hogy Ők tagok. Mikor valaki ránéz egy ilyen csoportra és lát egy többezres létszámot, akkor először meghökken: húúúúhaaa, micsoda tömeg. Aztán megnézi a közösség valós aktivitását, hányan írnak posztokat, hányan kommenteket, lájkok az egyes beírásoknál, és gyorsan kiderül a turpisság: abból a többezerből a valóság csak pártucatnyi ember, a többiek csak puszta szám, hogy a szemétdombocska nagyobbnak tűnjön, hátha messzebb hallatszik a kakaska hangja.


Vannak persze valódi közösségek, csoportok is, hosszú idő alatt szisztematikusan fölépítve, önkéntes, személyes belépéssel, sok munkával. Mutatok párat narancssárga kiemeléssel, klikk rá, és rögtön kiderül, mire célzok. Európa Csoport, Fideszűzők, Kormányváltók, Feritámogatók, ATV-sek, vagy a saját Oázisom, és szerencsére tudnám folytatni jó hosszan a sort. Ha ezekbe belenézel, Kedves Olvasóm, akkor dübörgést látsz: rengeteg beírás, komment, csak úgy sorjáznak a jobbnál jobb tartalmak, ki se kell nyitni semilyen hírportált, elég ezeket megkukkolni, és nem maradsz le semmi lényegesről. Ezek a csoportok valódi erőt jelentenek, az ezres taglétszám nem kamu, tehát információáramlási szempontból fontos sarokpont mindegyik. És itt jutunk el a lényegig: mire jó a fészbuk és mire nem. A fészbuk nem cél, hanem eszköz: önmagában nincs jelentősége, csak akkor ha valamilyen küldetést felvállaló emberek elvszerűen használják. Ha ezt teszik egy közösség, csoport, bármi ilyesmi alapítói, és jó célt tűznek ki, és van is erejük és idejük, nameg persze türelmük szépen, szisztematikus építkezni, akkor valódi kommunikációs eszköz birtokába jutnak. Egy jó fészbukcsoport ugyanis felér egy kisebb újság, vagy blog információs erejével.


Önkéntes belépés, elvszerű, demokratikus moderáció: akik ezt fölvállalják, és a konfliktusokat is, ami mindezzel együtt jár, azok valami hasznosat tettek máris a demokráciánkért. Tapasztalatból, gyakorló adminként mondom: nem népszerű feladat, mert akiknek valami nem tetszik, azok rögtön beütik a moderátort, úgyhogy konfliktusos helyzetekben nagy a jövés-menés, kilépés-belépés, miegymás. De ha a csoport tovább növekszik, akkor biz megéri a folyamatos cseszegetés, hisz itt is igaz, ami ma az Országra: a csendes többség előbb-utóbb túlerőbe kerül. Kevés növény virágzik a föld alatt, annál inkább a szabad levegőn, a napfényen: az olyan közösségek, amik a feszültségeiket csak betiltással tudják kezelni, azok a közösségek gyorsan belterjessé válnak, és igazából hosszabb távon saját magukat falazzák körbe. Asszem tán Churchillnek javasolták a világháború idején, hogy átmenetileg korlátozza a sajtószabadságot a rendkívüli helyzetre tekintettel. Valami ilyesmit mondott: ha ezt megteszem, akkor miben is leszünk mások, mint akik ellen küzdünk? Biztos jobban, tömörebben mondta Churchill, nem véletlenül az, aki, úgyis lesz majd kommentelőm, aki felvilágosít.


Szóval a lényeg a lényeg: mivel az Orbán Rendszer hatalmas médiafölényt épített ki, gazdasági és adminisztrációs módszerekkel, ezért a fészbuk jelentősége megnőtt. Ha jól használjuk, akkor ellensúlyt képezhet, ha pedig bezárkózó, falkaképző módon, akkor inkább segítjük, mintsem gátoljuk a Narancsnyomulást. A szólásszabadságnak nincs alternatívája, a demokrata nyitottságnak sincs: a bezárkózás, betiltás autokrata tulajdonság, aki ezzel él, az saját magát mutatja be egyszer s mindenkorra. Nem kell ezzel persze külön foglalkoznunk: a magukat bezáró, egysíkú közösségek úgyis elunalmasodnak, stagnálnak, aztán szépen elhalnak, az NDK sem lett NSZK a fal felhúzásától. Én demokratáknak írok, ilyen szempontból egyáltalán nem baj, ha innen-onnan kitiltanak, meg betiltanak: az autoriter eljárások mikroközösségei úgysem képesek fölfogni, amiről beszélek. A szólásszabadság, az őszinteség nehéz dolgok, minden percben lenne könnyebb út az erdőn át: kis kompromisszumok konfliktuskerülési szándékkal, csakhát ugyanilyen kis megalkuvásokkal sikerült apró lépésekben odaadni az Országot az Orbánbandának. Rossz úton meg az járjon, aki nem akar eljutni sehová. Szólásszabadság és őszinteség kérdésében nincs, és nem is lesz kompromisszum. Soha.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!




















2015. január 28., szerda

Tudjuk, merjük. Miért nem tesszük?

A rendszerváltó SZDSZ 1990-es kampányszlogenje volt ez: Tudjuk, Merjük, Tesszük. Mai napig ezt tartom a legvelősebb politikai mondanivalónak, minden benne van: ha ma az Ország ennek jegyében mozdulna meg, holnapra nem lenne Orbán Rezsim.




Három ütős és bátor szó, annak idején igaz is volt, nézzük meg most egyenként, hogy helytállóak-e a mai viszonyainkra. Kezdjük a TUDJUK-kal. Szerintem ezzel elégséges mértékben rendben vagyunk: azt biztosan tudjuk, hogy mit NEM szeretnénk. Nem akarunk egy keleti típusú önkényuralom látszatdemokráciájában élni, ahol az ország lakosságának 1%-a milliárdos lesz a mi adónkból, a fele meg közben éhenhal. Nem akarunk a kollégistatársak gyerekeire szabott alkotmányozást, trafik-kapitalizmust, agymosást, kattant miniszterelnököt amorális hatalmi környezettel. Lehetne ezt ragozni a végtelenségig, de a szőnyeget sem analizálni, hanem fölporszívózni szokták a nagytakarításnál, aztán ha valakit nagyon érdekel, hogy mi is van a porzsákban, majd utána kibogarássza. Szóval pontosan TUDJUK, mi az amit NEM szeretnénk, és ez már nem kevés tudás. És arrók is van elégséges képünk, hogy mi az amit szeretnénk: alkotmányos jogállamot, demokratikus piacgazdaságot, európai életmódot. Ennek a részleteit persze már sokféleképpen lehet értelmezni, és ha majd elkövetkezik az Orbánutáni Éra, akkor épp erről fog szólni a nyomás alól fölszabadult közéletünk. Szóval azt mondom: elégséges mértékben TUDJUK, kipipálva, haladjunk tovább.


Itt van a következő kulcsszó: MERJÜK. Hát itt azért már van egy kis bibi, mert a fortélyos félelem rendszerében sokan szenvednek el retorziókat politikai kiállásuk miatt. A közszolgák, a Fidesznyik Cégek alkalmazottai valóban kitettek a személyre szóló egzisztenciális terrornak, ez tény. De valójában sokkal többen félnek, mint amennyiekre a Narancsok ténylegesen oda is tudnának hatni. Ha valaki képes racionálisan kilépni a Rezsim lelki játszmájából, és végiggondolni, hogy vajon van-e elég kapacitása személyesen Őt vegzálni, akkor rájöhet: ha magánvállalkozásnál, multinál dolgozik, akkor ilyen fenyegetettség reálisan nem létezik. Lehetnek ezalól persze kivételek, LIDL-nél is lehet Fidesznyik üzletvezető, meg a McDonaldsnál is, de azért nem ez az általános. Az Orbán Rendszer mocskos zsenialitása éppen ebben áll: képes olyan légkört teremteni, amelyben még az is fél, akinek valójában nincs mitől. 1 millió embert el tudnak érni a Narancsok, de többet nem, pláne akkor nem, ha azok egyszerre mozdulnak, mert akkor gyorsan szétoszlik az államgépezet figyelme, és végül senkire sem jut elég, hogy valóban odacsapjanak. Szóval nagyjából így: vannak, akik így is MERIK, de sokkal többen MERHETNÉK.


A legnagyobb baj ezzel együtt a TESSZÜK-kel van. Többmilliónyian TUDJUK, többszázezren MERJÜK, de mostanra csak párezren TESSZÜK. Február várhatóan legnagyobb tüntetésére is 13 ezren jelentkeztek be, nem 130 ezren, pedig a netadósok szervezik, akiknek messze a legszélesebb a meghívási címlistájuk, százezreket tudnak közvetlenül elérni. Lesz nyomatéka, de elsősorban a médiaközvetítés miatt, és nem amiatt, ami a tüntetések elsődleges célja: annyi egyakaratú embert összegyűjteni kritikus helyre, hogy attól a Rezsim nadrágja lebarnuljon. Orbánék pszichoterrorjával szemben a legütősebb fegyver a sajátjuk: a lélektani ellennyomás. Az Őszi Tüntetések hatalmas hömpölygő tömegei valósan megrendítették Narancsékat, támogatói bázisuk a felére zsugorodott, a jövőtől való félelem egymásnak ugrasztotta Őket, hát most kéne ráerősíteni a demonstrációkon való részvételekre, hogy a maradék szuszt is kinyomjuk belőlük, mielőtt rácsatlakozhatnak a lélegeztetőgépre. Mindenki önmagában gondolja végig: ha TUDJA és ha MERI, akkor miért nem TESZI? Az egyetlen hatásos Orbánmentesítő gyógymódnak a tüntetések bizonyultak, ha ezek kimerülnek, akkor a demokraták maguk teszik le a fegyvert, amit pedig sikeresen tudtak használni eddig.


Sokat gondolkozom ezen, vajon miért érzi úgy a Nép, hogy már hazamehet a terepről? Vannak persze a kényelmi szempontok: hideg, pocsék idő, miegymás, de lássuk be: jobb egy Orbánmentes Tél, mint egy Fidesznyár, nemde. És persze, az őszi tüntetések szervezőinek egy része félrevitte a Tömeget, mind tematikában, mind Térben, ezért aztán sokan inkább kivárnak otthon addig, amíg biztosak nem lesznek abban, hogy nem verik át őket azok, akiknek a szavára megmozdulnak. De a legsúlyosabb távoltartó tényezőnek mégis egy dolgot tartok: a CSODAVÁRÁST. Jön Merkel, Juncker lealázta Orbánt, az USA és az EU már nettó szívatja Miviktorunkat, meg még van RTL Klub is, meg a multik is lázadoznak. Aztán elmegy Merkel, kiegyezik a Fidesz az RTL Klubbal, és mi meg itt maradunk, egy lefenyített, és épp ezért különösen dühös Orbánnal. Mert megbuktatni nem fogja senki Orbánt, a Rezsimjét meg pláne nem bontja le helyettünk. Segítenek, amiben a világpolitika szabályain belül tudnak, de a döntő csapást magunknak kell bevinnünk, vagy örökre ránkszárad Orbán. Ne tessenek csodára várni, mert a saját kockázatvállalást nem fogjuk megúszni úgysem: ez a mi Hazánk, nekünk kell visszavenni. Készülődjünk, Barátaim.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. január 27., kedd

Az Országgal csesztek ki, nem velünk

Klassz kis karaktergyilkolászási hullámok csapkodnak minden OGYM Gyűlés környékén, oldalsemlegesen, azonos tartalommal: magukat demokratának tartók is pont ugyanazokat a hülyeségeket puffogtatják, mint a Narancssajtó: összenő, ami összetartozik.




Aztán akkor innentől az ember döntés elé kerül: játsszon-e a hazudozók játékszabályai szerint, vagy pedig menjen tovább az általa választott úton, aztán majd az idő meg a valóság úgyis eldönti, ki az igaz, és ki a hamis. Az utóbbi három évben vagy 700 blogbejegyzést írtam, megírva benne magamról a jót és a rosszat is, és teljeskörűen, akiket az igazság érdekel, minden kérdésükre megkapják a választ. Akiket meg nem, azokat úgysem tudom meggyőzni, hiába térnék vissza újra meg újra ugyanazokra a rágalmakra, ráadásul minden cáfolat után ott a következő lépés: lám, magyarázkodik. Legyen erőm változtatni azon, amin tudok, türelmem ahhoz, hogy elfogadjam, ha valamin nem tudok, és bölcsességem, hogy e kettő között különbséget tudjak tenni: eszerint az elv szerint élek, és most is így járok el. Folyamatos lesz a karaktergyilkosság, ezzel együtt kell élni, nem fogom újra meg újra ugyanazokat a tényeket leírni, mert akkor hagyom, hogy ne a saját, hanem mások játékszabályai szerint menjenek a történések tovább, az meg kerülendő. Rövidebben: leszarom a dolgot, megyek a magam útján, aztán az idő úgyis választ ad minden kérdésre.


Mióta a Tavaszi Vihart, az Orbánbuktatás hatpontos forgatókönyvét meghirdettem, és azt Kossuth téri Gyűlésen el is fogadtuk, a karaktergyilkolászás tempója megsokszorozódott. Ebben sincs persze sok meglepő: egy létező, és működőképes forgatókönyv megmutatja, hogy kik azok, akik valóban hajlandóak is cselekedni az Orbán Rezsim ellen, valódi kockázatot vállalva, és kik azok, akiknek valójában jó az, ami most folyik. Ebben az Országban per pillanat sokkal több a kollaboráns, mint az elsőre látszik: a szavak szintjén nagy az ellenállás, de a tettek mezejére igen kevesen lépnek. Odáig meg aztán főleg nem jutnak el, hogy maga a Rezsim akarjon célzottan kétharmados törvényt hozni ellenük, önmaga kinyilvánítva, hogy kit, kiket tart a Narancsrend valódi veszélyt jelentő ellenségeinek. Nem, nem azokat, akik engem, rajtam keresztül pedig az Ország Gyűlése Mozgalmat akarják lejáratni, hanem minket, ott a valóságban, élőben, a Kossuth téren. Az meg józan ésszel könnyen belátható, hogy ha Orbánék kinyilvánítják, hogy mi vagyunk a Rájuk veszélyt jelentő tényező, akik minket fúrnak, Orbánt szolgálják.


Álljon itt újra a Tavaszi Vihar Orbánbuktató forgatókönyve, hadd kapjanak visítófrászt újfent mindazok, akik láthatóan, vagy a háttérben, tudatosan, vagy tudatlanul a Rezsimet szolgálják.

Céljaink:

 - Az Orbán Rezsim menesztése 2015. március 15-én, az Ultimátum Napján, ennek eszköze egy 100 ezer fős tüntetés, mely Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakul és döntéseket hoz, megbízottai révén gondoskodva azok végrehajtásáról.

 - Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 6 határozatot hoz:

1. Hatályba lépteti korábbi, 25 éven át konszenzussal létező Alkotmányunkat, annak Fideszhatalom előtti állapotában: ez 2010 áprilisi állapotot jelent.

2. Hatályba lépteti az ugyanakkori választási jogszabályainkat.

3. Ezen sarkalatos törvényeink bármikori megváltoztatását feles részvételű, kétharmados többségű népszavazáshoz köti: ne lehessen később sem bármilyen országvezetés játszótere alkotmányos berendezkedésünk.

4. Kimondja az Országgyűlés feloszlatását.

5. 2015 szeptember 15-ére szabad választásokat ír ki.

6. Felállítja a konszenzusos 10 fős átmeneti kormányt.


Kemény és kockázatos menet, tudom, tudjuk, nem is vállal ilyesmit más, csak az Ország Gyűlése Mozgalom, de persze ebben sincs újdonság: a hatóságokkal való folyamatos terepküzdelmet, a Rezsim központjában való arccal vállalt állandó ellenállást sem meri csinálni rajtunk kívül senki. A gyávákat, a megalkuvókat, a kollaboránsokat roppant módon sérti a puszta létünk, hisz azzal, amit csinálunk, azt is megmutatjuk, hogy kik azok, akik ezt NEM csinálják. És inkább vállalom, vállaljuk az elvszerű kiállásunkért kapott körkörös gyűlöletet, mintsem beálljunk egy vállalhatatlan Rendszer pótcselekvő kollaboránsai közé. Így döntöttem, így döntöttünk, tüske vagyunk a köröm alatt, és minél jobban rángatózik a fájdalomtól a mindenoldali megalkuvók serege, annál jobban tesszük a dolgunkat.


A helyzet ugyanis az, hogy az Orbán Rezsim már megbukott, a kérdés csak az, hogy mikor roppan össze a gyakorlatban is. Az Országnak annál jobb, minél korábban, és mi konzekvensen első perctől kezdve az OGYM-mel ezt képviseljük. Ám rengeteg olyan ellenzékinek nevezett alakulat van civilektől tüntetésszervezőkön át pártokig, amelyik vizet prédikál, de nyakalja közben a bort a bársonyfüggöny mögött. Többségük 2018-ra kacsingat, és lavírozik, hátha valakik majd eléggé aláássák Orbánékat ahhoz, hogy 2018-ban választások legyenek, és azokat megnyerhessék. Ez azonban nem az Ország, hanem csak pár ember, meg szervezet részérdeke: lapítanak, amíg tetemre nem hívják Őket, de a rossz hírem az, hogy mindahányat tetemre hívjuk. Közben pedig résztveszünk minden olyan kezdeményezésben - pl. DEKA -, amelyik a minél előbb, annál jobb Országérdeket tartja szem előtt, és együttműködünk mindazokkal, akik szintén nem a kivárásra játszanakBokros, és még sokan, akiknek a nevét majd a megfelelő pillanatban fogom közölni, elhárítandó a velük szembeni karaktergyilkolászási kísérleteket.


És persze közben mehet a lejárató kampány, a tüntetések tudatos rászervezése, az elhatárolódások, a sunyi háttérjátszmák. Taktikai manőverezésekkel, politikai lufieregetésekkel ugyanis épp tele van már a Nép hócipője, így aztán mikor megmozdul és váltani fog, akkor azokat is leváltja Orbánékkal együtt, akik most lavírozgatnak. Ahogy látom, pont ugyanannyira rettegnek ellenzéki körök a Tavaszi Vihar Orbánbuktató tervének sikerétől, mint maguk a Narancsok. Ez meg persze felszínre is hozza, hogy valójában ki van kivel, a mi feladatunk pedig ennek a paravánok mögötti mindent átszövő érdekhálónak a megmutatása, és minél inkább szövik, annál látványosabb, köszi. A lejárató kampányoknak pedig igazából hasznát és nem kárát látjuk: lassan celebbé tesznek, és mindegy minek akarnak bemutatni, ha egyszer fölhívják a létünkre a figyelmet. Egyre többen lesznek olyanok, akik kíváncsivá válnak, kik is ezek a fura figuráknak bemutatott ellenállók, valóban bolondok-e, esetleg Orbánszolgák, és eljutnak a Térre, a Tuareg Bloghoz, az OGYM fészbukos felületeihez, a tüntetéseinkre. És mikor szembesülnek a valósággal, azzal a jóérzéssel csatlakoznak hozzánk, hogy végre találtak valódi ellenzéket is. Szóval kösz a reklámot, február 7-i tüntetésünket (katt ide) is már előre tessék fikázni, mert az is hasznunkra lesz. Mert mi járunk az egyenes úton, és célba is érünk rajta.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok! 


2015. január 26., hétfő

Ebből még bármi is lehet

Biztos találnék olyan motívumokat, amik alapján remek kis agyonolvasott, pikírtkedő cikket írhatnék a tegnapi Demokratikus Kerekasztal (DEKA) alakulóüléséről, de eszem ágában sincs: összességében jó volt, biglájk a szervezőknek és résztvevőknek egyaránt.




Mindenkinek magánügye, hogyan áll egy új és reményteljes kezdeményezéshez: fontosabb-e számára, hogy mondjon egy nagyot példányszám-növelési célból, vagy inkább megkeresi benne a közügyet, és csendben marad, ha már segíteni nem akar, akkor legalább ne ártson alapon. Az Ország Gyűlése Mozgalom (OGYM) kapcsán épp elégszer tapasztaljuk, hogy a tényekre oda sem figyelve megy a fikázás, már ebből az alaphelyzetből is következik, hogy én biztos nem fogok beállni a vízalányomók sorába. Ugyanis a DEKA kifejezetten reménykeltő, létező problémákat próbál megfelelő eszközökkel orvosolni, ezért is mondtam a címben: ebből még bármi is lehet. Ha egy dologhoz nem a csodavárás ködével közelítünk, hanem a dolgot önmagát nézzük, akkor csalódni is kevésbé fogunk: nem azt ígérték a szervezők, hogy megszűnik holnapra az Orbán Rendszer, hanem azt, hogy megpróbálják létrehozni azt az ellenzéki minimumot, mind az elvek, mind a gyakorlat kérdéseiben, amelyre alapozva a Narancsok eltávolíthatóak lesznek. Ezt a kitűzött célt pedig el tudják, el tudjuk érni azzal a módszertannal, amit ehhez választottak.


Sok látszólag egyérdekű felet egymás mellé ültetni úgy, hogy közben pontosan tudjuk: megy az ellenzéki táboron belül is a fúrásfaragás: nem könnyű dolog. Szavakban mindenki összefogáspárti, és Orbánellenes, a gyakorlati lépések, főleg a háttérben meg többnyire épp ezzel ellentétesek. A DEKA egyik célját máris elérte: a meghívottak túlnyomó többsége elfogadta az invitálást, így a kellő súlyt megadta a szervezőknek, hogy ciki legyen kimaradni. Ugyanis látható, hogy sok szereplő épp arra játszik, hogy ne kelljen a nyilvánosság előtt fölvállalni a tetteit, menekül az érdemi vitától, pontosan tudva, hogy cselekvései nem hozhatók egy szintre a szavaival. Ilyen szempontból a DEKA egy tetemre hívás: a benne szereplők erkölcsi, intellektuális és szervezeti súlya elégséges ahhoz, hogy ha valaki abból önakaratából távolmarad, akkor máris megmutatja: az ellenzéki összefogást az Orbán Rezsim elűzésére nem tartja elsődleges prioritásnak. Minél több szervezet, közszereplő, médium vállalja föl a DEKÁ-t, annál hatékonyabb lesz: összesített súlyuk, súlyunk elég lehet arra, hogy még olyanokat is tárgyalóasztalhoz kényszerítsen, akik az első körből tudatosan kimaradtak.


Elértek a szervezők egy másik célt is: megteremtették az őszinte és civilizált vita fórumát. A felszólalók egyáltalán nem voltak kíméletesek egymással, de mégis mindenki tiszteletben tartott egy láthatatlan határt: nem ment át anyázásba és üzengetésbe az ülés, ezt pedig a mai magyar ellenzéki rögvalóságban nagyon meg kell becsülni. Amik ott elhagzottak, azok egy hétre elég muníciót adhattak volna az Orbánsajtónak, ha a korábbi keretekben történnek: mikor az egyik szervezet, vagy személy üzen a sajtóban a másiknak, az válaszol, és máris megy az öngyilkos showműsor. Így azonban, kölcsönösen tiszteletben tartva a másik jogát az igazmondáshoz és jóhiszeműséghez, nem botrány lett belőle, hanem értelmes gondolatok a későbbiekben egyberendezhető egymásmelletisége. A harmadik elért cél: a választott szervezeti forma pont jó egyensúlyt biztosít. Az organikus szervezetfejlesztés művészet, nem szakma, megtalálni a helyes egyensúlyokat a struktúra merevsége és a szabad kibontakozás lehetőségének biztosítása között: nehéz feladat. Ez is jól sikerült: pont annyira van szervezői oldalról kézbentartva a dolog, amennyire feltétlenül szükséges az operativitás miatt, de pont annyi szabadságfok került kinyitásra, hogy  szervesen alakulhasson majd menetközben.


Ha egy valamicsoda a kezdeti lépéseinél az időarányos célt el tudja érni, akkor az sikeres, és a DEKA az alakulóüléstől elvárható eredményeket hozta, tehát okés, a szervezőket dicséret illeti, a meghívást elfogadó döntő többséget szintén. Az Ország Gyűlése Mozgalom a DEKÁ-t támogatja, és támogatni fogja a rendelkezésére álló eszközökkel: a Tuareg Blog, a netes hírhálózatunk, a szervezeti erőnk, a tüntetéseink mindegyikére bátran számíthat. Ha kritikát mondunk, azt a jobbítás szándékával tesszük, de jelen pillanatban ebből mindössze egy van: az igazi ellentét a demokraták és az autokraták között van, ennek megfelelően célszerű nyitni az europer jobboldal felé is, rájuk is szükségünk lesz az Orbán Rezsim megbuktatásához. Különösen azért indokolt ez, mert a meghirdetett és a gyakorlatban is betartott elv a minimálkonszenzus, ebbe pedig nem fér bele a bal-jobb megosztás, mert gyengíti a szervezők szándékát. Bokros Lajosnak a MoMával mindenképp ott a helye az asztalnál, de biztosan találhatók rajtuk kívül is olyan jobboldali szervezetek, amelyek erősíthetik a DEKÁ-t, célszerű Őket is bevonni, nem mindenki Jobbik, vagy Fideszfan, szerencsére. Az OGYM legközelebbi tüntetése a Kossuth téren február 7-én lesz (katt), amennyiben a DEKA ott képviseltetni akarja magát, biztosítjuk ennek lehetőségét. Röviden: hajrá DEKA!

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. január 25., vasárnap

Inkább bőrig ázni, mintsem megfulladni

Tervezni sem lehetett volna pocsékabb időjárást a tegnapinál: tűhegyes, sűrű esőcseppek, nyirkos, csontig hatoló, alig fagypont fölötti hőmérséklet. Én speciel szeretem az ilyesmit, ami nem öl meg, az erősít alapon, és ehhez tegnap lett 400 tüntető társam is.




Értéke annak van, amiért megküzd az ember, és a tegnapi Szövetség Napja a Kossuthon igazán emberpróbáló volt. Hajnaltól folyamatosan esett, pár percre abbahagyta, de aztán gyorsan be is pótolta az elmaradást. Mondták páran a barátaim közül, hogy le kéne mondani a tüntetést, mert senki nem fog kijönni, ki az az elvetemült, aki a szombati ebédutáni szobameleg sziesztázás helyett bemegy a Hatalom arcába a Parlamenthez, hogy agyonázhasson és rétegesen megfagyhasson. Csakhát én meg konok poncichtergyerek vagyok, meg kíváncsi is, meg mint tudjuk fanatikus nemkülönben, úgyhogy eszem ágában sem volt lemondani. Addig nem is fogok semmit lemondani, amíg Orbán ugyanezt meg nem teszi, jöjjön aminek jönnie kell, és jöjjön, akinek jöhetnékje van. És 400 ember úgy döntött, hogy jön, és ahogy láttam szaporodni a Tömeget, pusztán ettől át is melegedtem. Van már ma Magyarhonban 400 olyan demokrata, aki bármilyen körülmények között fontosabbnak tartja az Orbán Rezsim eltakarítását, mint a saját kényelmét, ez meg több mint biztató. Ha sikerül egyre többekkel megértetnünk, amit ez a 400 ember, ez a Demokrata Légió már megértett: hogy bőrig ázni sokkal jobb, mint egy diktatúrába belefulladni, akkor nyert ügyünk lehet gyorsan.


Szokás Fidesznyik, meg Jobbnyik körökben röhögni a demokraták elpuhultságán, és lássuk be: az elmúlt évek alapján van is erre némi okuk. Dumában nagyok vagyunk, cselekvésben kevésbé, pedig a demokráciát minden nap minden percében, és ha kell akkor az utcán is meg kell tudnunk védeni, mert különben ellopják tőlünk, mint azt épp átéljük. Elpuhultunk, valóban, pedig egy agresszív bandát, mint amilyen az Orbán Rezsim, vagy a helyére ácsingózó Jobbik, nem lehet szobamelegben legyőzni. Ha komolyan gondoljuk, hogy meg kell védenünk a szabadságunkat, az európaiságunkat, az emberségünket, akkor azért tennünk is kell. Nem jó tézis, ha úgy állunk hozzá, hogy más is hozzáférjen, hibás alapállás, vagy inkább alapülés, ha bárki azt gondolja: nem megyek, mert nélkülem is lesznek elegen. Csaxólok: nem leszünk. Pont annyian leszünk együtt, ahányan egyénként képesek felülemelkedni kényelmükön, és hosszabb távú magánérdekeiket egy közösség cselekvő részeseként érvényesíteni, mert csak úgy lehet sikeres. Nincs sehol egy falról leakasztható egyszerhasználatos Tömeg: amennyi egyéni döntés születik a pillanatnyi kényelem meghaladásáról, annyian leszünk egy tüntetésen.


400 olyan demokrata már biztosan van, akit eléggé fűt a cselekvésvágy és a hazaszeretet, hogy ne fagyjon át. És mindazok, akik tegnap velünk voltak több mint két órán át a Kossuthon, azok életre szóló élményt kaptak, és nem elsősorban a felszólalóktól, hanem egymástól és saját maguktól. Mikor este hazaértek, és levetették az átázott, átfagyott ruhát, és átmelegedtek, akkor a jogos büszkeséget is megélték: igen, megcsináltuk. Olyasmit tettek, amit ma az Országban még csak 400 ember képes megtenni: áldozatot hoztak a közösségért, Mindannyiunkért. Nem írok soha beszédet előre, mivel a gondolataimat folyamatosan blogokba öntöm, így aztán mindig van a koponyaraktáron elég ahhoz, hogy a Tömeg lüktetésének ívébe tudjam illeszteni a mondókámat. Mikor a "színpadon", jó magasról ránéztem erre a 400 emberre, akik esernyőkkel, egymáshoz bújva néztek rám, akkor ugrott be: Demokrata Légió. Történelem, elsősorban is hadtörténet-mániás vagyok, és az egész úgy nézett ki, mint a római légiók teknősbéka alakzata: az esernyők szélei egymáshoz kapcsolódva minden külső tervezettség nélkül, spontán módon, csak nem a nyíl, hanem a nyirkos tűhegyzáportól védték a tüntető alakzatot.


Bokros is, Szöllősiné is nagyon a helyén volt ebben az egészben, mikor megjöttek még jóval a kezdés előtt, akkor bevittem Őket a Sátorba melegedni, készülni, de kijöttek, és vegyültek. Nulla patrícius gőg, nettó plebejus viselkedés: eggyé váltak a Tömeggel, és ez akkor is így maradt, mikor már a beszédeiket mondták. Ilyen emberből meg roppant kevés van az Országban, nagyon meg kell becsülnünk Őket, és az ováció, ami fogadta és kísérte mindkettejüket, az erősebb volt, mint amit 400 ember normál esetben kelteni tud. A következő hónapokban a terepen, tüntetéseken fognak kiválasztódni azok, akik képesek lesznek Orbán elűzésére, és az Ország rendbehozására. Nekem tegnap óta van két jelöltem, és annak a 400 embernek szintúgy. A tisztességes politikus az olyan, hogy ha kell, föláldozza a saját pályafutását is, hogy a küldetésének megfeleljen. Bokros bevállalt annak idején egy csomagot, hogy megmentse az Országot a csődtól, és új pályára állította a gazdaságunkat. Szöllősiné beáldozta a parlamenti képviselőségét azért, hogy az általa képviselt szakszervezeti elveknek megfeleljen. Van tegnaptól két biztosan tisztességes politikus a közéletben, akikért már a terep bármely nehéz körülményei között is kiállnak az emberek. Egy jobboldali Államférfi és egy baloldali Államnő. Bízom, bízhatunk Bennük.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. január 23., péntek

Utcán vagy sehol

Tegnap igazából csak este volt időm körbenézni különböző demokrata netes csoportokban, és konstatálhattam, hogy előző ténycikkemre a kínos körbemagyarázások olyan felhője érkezett válaszként, hogy azt a Narancsoldalak is megirigyelhetnék.




Na meg persze vadul linkelgették a Magyar Nemzet, Pesti Srácok, meg a széljobbos sajtótermékek rólam, meg az Ország Gyűlése Mozgalomról (OGYM) szóló lejárató cikkeit, elfelejtve, hogy ugyanezen orgánumokat hazugnak tartják, ha épp másvalakikről szólnak a meséik. Hiába, a TÉNYEK makacs dolgok, és intelligencia kérdése azok megfelelő kezelése: vannak akiket az önbecsapás tart életben, egészségükre, de csaxólok: ez Fidesznyik típusú magatartás. Az ilyen reakciók persze előre láthatóak, nagyjából az a kör is behatárolható, hogy honnan fognak érkezni, és inkább csak megerősítenek abban, hogy az őszinteségnek nincs alternatívája, márha valóban Orbánt akarunk buktatni. A Zemberek zöme ugyanis épp azért ábrándult ki a politikából, mert az a nyilvánvaló tényeket is megpróbálta elkamuzni, ezt legprofibban persze a Fidesz csinálja, egész országot rendelt alá ennek a módszernek. De mint tegnap ismét kiderült: nemcsak a Narancsoknál találhatók a maguknak és másoknak mindent elmismásolni akaró aktivisták, aztán hogy a felére fogyott Fidesztábor eltűnt milliós tömege miért nem csatlakozik egyetlen demokratikus ellenzéki párthoz sem, azon meg célszerű lehet elgondolkozni. Szóval maradok a TÉNYEKNÉL, akiket meg zavarnak, azok olvassanak Andersen, vagy Grimm meséket, egészségükre.


A TÉNYEK pedig ezek: négy évnyi Narancsországlás zavartalanul folyhatott egészen múltév októberig, lenyúlták az Országot, és nem ütköztek semilyen valódi ellenállásba, legföljebb az arról szóló szózatokba. Annyiszor és úgy nyertek, ahányszor csak akartak, és ha nem száll el velük a Csodaszarvas, akkor ma is ugyanitt tartanánk. Csakhát a hatalmi mámor a legjobb drog, és még vizeletminta sem mutatja ki - apropó, látta valaki Kocsis Mátét? -, be is nyomtak rendesen tőle a Fijjug és benyögték a varázsszót: netadó. Na, ezt nem kellett volna, mert ami akkor elindult, az a Fideszt megrendítette. És mégegyszer elmondom: a TÉNYEK makacs dolgok. A három hónapig tartó tüntetési hullám falnak nyomta a Narancsokat és rendesen ki is facsarta Őket. Elvesztették a szavazótáboruk felét, visszavonulásra kényszerültek egy rakás törvényjavaslatukból, a fogyó támogatói tábor pedig egymásra ugrasztotta a jövőjük miatt joggal aggódó Főfidesznyikeket. Szóval mindenki nyugodtan döngetheti a mellét, hogy mekkora csapást mért Orbánra, de a VALÓSÁG az, hogy kizárólag az utca, a tüntetések voltak képesek megrendíteni a Maffiát, és semmi más. Ha pedig a tüntetések elhalnak tavaszra, akkor a Rezsim újból erőre kap, hát így tessenek a továbbiakban ehhez hozzáállni.


Ahogy látom, a civileket és a pártokat már nem is igazán az osztja meg, hogy ki milyen mezben focizik, hanem az általuk képviselt szándékok időfaktora: ki mikor gondolja lezúzni Orbánékat. 2018 a legtávolabbi, de szépen sorjáznak az időpontok. Hát ehhez meg őszintén gratulálok, merthogy mellesleg volna itt egy Ország nemdebár, ami nagyjából percről percre haldoklik, meg egy azt dementorként kiszívó Hatalom, ami ha időt nyer, életet nyer. Úgyhogy akik az időpontokkal játszanak, azok valójában létező emberek életével, és demokráciánk, európaiságunk maradékával szórakoznak. Aki nem tesz meg mindent, hogy az Orbán Rezsim minél előbb lapátra kerüljön, az valójában a Narancsérdeket szolgálja, mégha esetleg nincs is ezzel tisztában. De épp azért írom, amit, hogy tisztában legyen: ez nem játék. Egyszerűsítve azt is mondhatom: aki részt vesz a tüntetéseken, az tesz valami bizonyítottan hasznosat Orbánék ellen, aki meg ezt nem teszi, az valójában pótcselekszik. A Rezsim egyedül a Néptől fél, ezt az elmúlt hónapok általuk tett lépései be is bizonyították, a Nép meg akkor félelmetes, ha utcán van, nem pedig távkapcsolóval a tévéképernyőnél. 


Narancsék alig várják, hogy túllegyenek a tüntetések sokkján, ha a tüntetések kifulladnak, akkor bizony túl is lesznek, erőre kapnak, aztán lehet tovább tenni a semmit egy keletre tartó önkényuralom díszleteként. A Demokratikus Kerekasztal (DEKA) megalakulásának azért örülünk, mert azonosan látják az alapítók az idő szerepét, mint az OGYM: MOST, vagy jóideig soha. Ha nekem, nekünk nem is sikerül minden demokratával megértetnünk, hogy nincs idő, tán Nekik sikerül majd. A DEKA részeként, annak céljait támogatva addig is fönntartjuk, és lehetőségeinkhez mérten erősítjük is az utca hangját, hogy mire konszenzusos döntésekig eljut, ne maradjon tereptámogatás nélkül. Minden olyan demokratát a Kossuth térre hívunk, aki részt akar venni az egyetlen hatékonynak bizonyult Orbánűzó módszer gyakorlásában: tüntet, és nem üldögél. Minden olyan közszereplőt folyamatosan meghívunk, és számára az utca tömeges nyilvánosságát biztosítjuk, aki egyetért velünk abban: ennek a Rezsimnek minél sürgősebben mennie kell. Holnap 16 órakor a Kossuth téren, a Szövetség Napján ott lesz Bokros Lajos, ott lesz Szöllősiné, meg persze jómagam, hogy megmutassuk: itt és most nem az a leglényegesebb, hogy ki jobboldali, baloldali, vagy épp liberális, hanem csak ez: ki demokrata. Mert minden demokratára szükség van Orbán elkergetéséhez, és MOST van szükég, nem majd valamikor. Várunk Titeket.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!



2015. január 22., csütörtök

Válaszok

Tegnap este lejárt a háromnapos határidő: bőségesen elég időt hagytunk, hogy a január 24-i Kossuth téri Szövetség Napjára fölkért szónokaink válaszolhassanak a személyes megkeresésre. Bokros, Szöllősiné jön, TGM valószínű, Juhász Péter üzenetet küld felolvasásra, Gyurcsány Ferenc nem válaszolt.




Természetesen nem az a lényeg, ki nem lesz ott, hanem az, hogy ki igen, ráadásul a tüntetésre eddig bejelentkezett több mint 1500 ember nem a nevekre jött eddig sem, mert egészen eddig azok nem voltak. Bokrossal az ország nagyjából egyetlen hiteles, europer jobboldali politikusa, Szöllősinével pedig a harcos baloldaliság lesz jelen, kettejük együttes jelenléte pedig erős üzenetet hordoz: nem az oldaliság, hanem a demokrataság a lényeges szempont a mai időkben, aztán majd ha eltakarítottuk együtt az önkényt, akkor lehet vitatkozni egyéb dolgokon. TGM külföldön van, de még hétfőn jelezte email-ben, hogy ha hazaér szombatig, akkor mindenképp jön, Juhász Péter pedig közös személyes ismerősünknek mondta, hogy ha velünk lenni nem is tud, de pár üdvözlő sort biztos küld. Gyurcsány Ferenc semilyen reakciója talán meglepő, egy igen, vagy egy nem biztos egyenesebb lett volna, az pedig nehezen hihető, hogy a Demokratikus Koalíció központi címére hétfőn délben küldött üzenetem ne került volna még aznap az asztalára, pláne úgy, hogy blogomat a fél DK olvassa, vezetői szinten is. Lehet túlspekulálni a dolgot, de fölösleges, a tények magukért beszélnek, maradok is azoknál, és egy fejezetet az OGYM és a DK történetében ezzel le is zárok.


Magánemberként azon kevés bloggerek egyike vagyok, akik annak idején, mikor az MSZP és az Együtt ajtót mutatott a DK-nak, azonnal beálltam a kiutasított(ak) mellé. Személyes szimpátiám Gyurcsányé és a DK-é volt, épp azért, mert annyira nyilvánvaló volt, hogy a nagyobbak minden eszközzel a víz alá akarják nyomni. Írtam egymásután a támogató cikkeket, mind a legrégebbi blogomon, mind a későbbin, és végül a Tuaregen, mint szépen fejlett kommunikációs ágyún is a megfelelő irányba lőttem a DK védelmében. Egyoldalúan támogató magatartásomat fönntartottam annak ellenére, hogy május környékén egyre inkább az az érzésem kezdett kialakulni, hogy a DK utat téveszt. Az EP-választási eredmény megmutatta, hogy ha önállóan indul, akkor képes oldani azokat az averziókat, amik Gyurcsány MSZP-s múltjával szemben fennállnak, ám mégsem ebbe az irányba mozdult tovább a DK. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az önkormányzati választáson a Fidesz még tarolni fog, így elegendő lett volna a néhány összefogásban megnyerhető városra és kerületre megállapodni, a többiben pedig szólóban megmérettetni, hogy lemálljon az MSZP máz az emberek fejében. Nem azért kezdtek ugyanis a DK-ra szavazni, hogy aztán végül megint a Szegfűnél találják magukat, de végül mégiscsak ott találták.


Ez egy azóta is tartó trend, tényszerűen az önkormányzati választáson az EP-eredményhez képest a DK visszaesett, a júniusi Ellenállás Napjának 2500 emberéhez képest pedig az utcai aktivizmust hirdető párt szeptemberi Egyetem téri tánha 1000 tüntetője bizony erős kudarc volt. Mikor az Ország Gyűlése Mozgalmat megalapítottuk és augusztus 8-tól kezdődően a Kossuth téren állandó tüntetésbe kezdtünk, azt gondoltam: a DK ki fog állni mellettünk, mivel saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, ha mindenki a víz alá akarja nyomni a kezdetben még kisebbet. Különösen azért tűnt ez valószínűnek, mert az OGYM nem párt, és nem is szándékozik azzá válni, így aztán nem jelent konkurenciát választási helyzetben. Meg is hívtam Gyurcsányt formálisan is, informálisan is, és egy szeptember közepén készült videóriportben meg is ígérte (katt ide), hogy hamarosan meglátogat minket a Kossuth téren. Nos, ez négy hónappal ezelőtt volt, a látogatás nem történt meg, a mostani válasz nélkül hagyás után pedig világos: már nem is fog megtörténni. Mint az Ország Gyűlése Mozgalom vezetője, eddig is pártsemlegesen viselkedtem, bár az egyetlen civil voltam, aki kiállt a DK mellett a zászlóügyben, és mindenhol kinyilvánítottam, hogy a mi Kossuth téri tüntetéseinken minden párt szabadon használhat jelképeket. Meg is tették január 10-én, DK-s zászló is lobogott, ha nem is a vezérkar, hanem a tagok jóvoltából.


No, de erről ennyit, ennyit viszont muszáj volt, mert személyes jellegű szimpátiám tegnap estétől a múlté: a DK továbbra sem ellenfél, az ellenséget Orbán Rezsimnek hívják, és annak a legyűréséhez minden ellenzéki demokratára szükség is lesz. Ám a tőlem megszokott gyakori különbségtételek a hivatalos parlamenti ellenzék pártjainak tevékenységével kapcsolatban innentől nem fönntarthatóak, gondolom az események tükrében ezt nem kell túlmagyaráznom. Én a konzekvens politizálásban hiszek, a szavak és tettek azonosságában, az Ország Gyűlése Mozgalmat is ennek jegyében alapítottam. Ha már úgyis visszanéztem a múltba, akkor megteszem saját Mozgalmunk ügyében is. 2014 júliusában, fél éve, még az OGYM megalakítása előtt ezeket tűztem ki célul, Orbán Viktor illeberálisozó beszéde után:

"Célunk ennyi: a 2010-es Alkotmányos Rend visszaállítása: az akkori Alkotmány és választási jogszabályok változtatásmentes hatálybeléptetése, és ezen szabályok bármikori újraírásának 50%-os részvételű népszavazáshoz kötése. Ezek elérése után a Parlament föloszlatja magát és kiírja az immár demokratikus választást, ahol már a Pártok saját programjaikkal, önállóan vesznek részt, a mi feladatunk pedig véget ér." (cikk itt)


Január 10-i tüntetésünkön pedig ezt ismertettem, fél évvel később ezernyi ember előtt, élőben:

"- Az Orbán Rezsim menesztése 2015. március 15-én, az Ultimátum Napján, ennek eszköze egy 100 ezer fős tüntetés, mely Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakul és döntéseket hoz, megbízottai révén gondoskodva azok végrehajtásáról.

 - Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 6 határozatot hoz:

1. Hatályba lépteti korábbi, 25 éven át konszenzussal létező Alkotmányunkat, annak Fideszhatalom előtti állapotában: ez 2010 áprilisi állapotot jelent.

2. Hatályba lépteti az ugyanakkori választási jogszabályainkat.

3. Ezen sarkalatos törvényeink bármikori megváltoztatását feles részvételű, kétharmados többségű népszavazáshoz köti: ne lehessen később sem bármilyen országvezetés játszótere alkotmányos berendezkedésünk.

4. Kimondja az Országgyűlés feloszlatását.

5. 2015 szeptember 15-ére szabad választásokat ír ki.

6. Felállítja a konszenzusos 10 fős átmeneti kormányt." (cikk itt)


Nos, gondolom a kettő azonossága nyilvánvaló, fél éve ugyanazt mondjuk és ugyanazt tesszük minden pillanatban, számomra, számunkra ez a politika. És akkor vissza tennivalóinkra, mert az élet megy tovább, és a feladatunk nem változott: el kell takarítanunk az Orbán Rezsimet, és minél előbb, annál jobb. A kieső szónokok helyére meghívom Kónya Pétert és Kunhalmi Ágnest, Ők is kaptak ahhoz épp elég szavazatot, hogy megérdemeljék az ezer ember előtt való szólás lehetőségét a Nemzet Főterén. Találkozunk holnapután, szombaton 16 órakor a Kossuth téren, a Szövetség Napján.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. január 20., kedd

Hogy válasszunk tüntetést?

Tele az eseménynaptár demonstrációkkal, és ez persze jó, mert fönntartja azt az izgalmi állapotot, amire az Országnak szüksége van, hogy oldódjon a félelem és apátia légköre, és olvadjon tovább a maradék Narancstábor.




Tulajdonképpen divat lett tüntetést szervezni, lassan mindenki megpróbálkozik vele, hemzseg a net a néhányszáz fős meghívóktól. Ezzel sincs baj, március 15-ig van még idő, a Tömeg úgyis kiválasztja az életképeseket, lesz még idő koncentrálódni, hogy mire kell, egységesen, tehát hatékonyan léphessünk majd föl. Persze, jelen pillanatban még elszívják egymás elől az embereket, ezzel csökkentik a jelentős tüntetések létszámát a jelentéktelenebbek, de mondom: derüljön csak ki most, kinek a mijére mennek az emberek, mert még belefér az időnkbe a kísérletezés. Az Ország Gyűlése Mozgalommal mi nemcsak saját szervezésű tüntetéseket tartunk, hanem résztveszünk másokén is, segítve ezzel a tömegesedést, és a velünk szimpatizálók számára az eligazodást a meghívó-labirintusban. Az ősz folyamán minden tüntetésen résztvettünk, ezt tettük a január 2-i Operaház előttin is, most viszont már válogatnunk kell: nem lehet minden nap tüntetésre járni, ki kell választani azt a néhányat, amire van értelme rászervezni. A továbbiakban adok néhány szempontot ahhoz, hogy mi hogyan választjuk ki az étlapból a valóban fogyasztható menüt.


A legfontosabb mérlegelendő szempont, amelyik mind fölött áll: a demonstráció CÉLJA. Mivel a Tömeg már hónapok óta ugyanazt mondja minden alkalommal, és egyre dühösebben: Orbántakarodj, Demokráciát, Európa, így aztán minden olyan tüntetés, ami ennek az Akaratnak ad teret, az jó tüntetés. Napersze, ha ez ilyen egyszerű lenne, nem is írnám ezt a cikket, csakhát a tapasztalat az, hogy épp a tüntetés célját szeretik a szervezők elhallgatni, vagy épp apróbetűs, hosszú lére eresztett mellédumálásokkal elrejteni. Nagyjából most az a helyzet, hogyha valaki bedob egy tüntetési meghívót, arra párszázan ráugranak, mert az izgalmi alapállapot megvan - hálistennek -, aztán a helyszínen jönnek rá, hogy a lendkerekes gumimacik szabad rodeózására csődítették össze Őket, nem pedig Orbánbuktatásra. Épp ebből a kamuzásból lett elege az Országnak, ezért ment haza a kezdeti soktízezres tüntető Tömeg nagyobb része, ébreszthetjük újra Őket, ahhoz meg egyértelmű célok kellenek és azok konzekvens képviselete. Szóval a legfontosabb szempont, Kedves Tüntető, amit mérlegelj, mielőtt berakod a jelentkezésedet egy tüntetéshez, ennyi: az-e a demonstráció CÉLJA, amit a Nép már kinyilvánított: Orbántakarodj, Demokráciát, Európa.


A második legfontosabb szempont a tüntetés SZERVEZŐINEK ismerete. Minden tüntetés, amin legalább néhányszáz demonstráló megjelenik, erkölcsi és politikai súlyt ad a megszervezőjének. Nem árt odafigyelni, hogy kit és mit erősít az ember a jelenlétével, mert könnyen létrejöhet az a helyzet, hogy a tüntető akaratával és világnézetével gyökeresen szembenálló embereket sikerül pajzsra emelni. A komolyabb tüntetéseknél egyértelmű, kik a szervezők, információ-áramlási okokból néha fészbukos csoport, de olyan, amiről pontosan tudható, hogy ki hozta létre, és milyen célból. Ismeretlen hátterű, ködösen mellédumálós szervezésből bármi kisülhet, és az nem lesz jó senkinek, sem a tüntetőnek, sem az Országnak. Következő szempont a FELSZÓLALÓK személye: ott ahol ez nem kerül meghirdetésre, sok jóra ismét csak ne számítsunk, hisz a szónokok ismeretlensége ismét csak erősíti a gyanút: valami nem kerek a történetben. Minden felszólaló önmagában is jelentéssel bír, többségükről eddigi tevékenysége alapján tudható, hogy mit képvisel, ahol még a személyeket sem tudjuk, oda jobb nem elmenni, mert a zsákbamacska csak a macskának jó, másnak nem.


Figyeljünk még oda a rendezvény nyitottságára is: ahonnan demokratákat tartanak távol, bármilyen indokkal - pártzászlók, transzparensek, személyek nemkívánatosnak nyilvánítása -, ott ismét csak nem a Nép minimálkonszenzusának képviselete a cél, hanem valami egészen más. Na, nagyjából ezt a négy dolgot tessenek figyelembe venni, mikor tüntetést választanak a demonstrálni szándékozók. És akkor lássuk azt is, hogy magam, az OGYM nevében mely tüntetéseket támogatok fenti szempontrendszer alkalmazásával. Ma délután ötkor indul az Akadémiától egy fáklyás menet, minden szempontból okés, támogatjuk, megyünk, rászervezünk. Saját rendezésű január 24-i Kossuth téri, a Szövetség Napja nevű rendezvényünket gondolom nem kell külön ajánlani, Bokros, Szöllősiné már biztos ott lesz, Tamás Gazsi jelezte, hogyha visszaér külföldről addig, akkor mindenképp jön. Támogatjuk a február 1-i, és a február 9-i tüntetéseket, mindkettő tökrendben van, létszámában a február 1-i kiugró, oda egyértelmű, hogy koncentrálódni kell, és a 9-i tematikája - Putyint kösz, de inkább nem -, szintén támogatásra méltó. A következő hetekben úgyis mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy mely későbbi tüntetéseknek lesz értelme, és melyek visznek el zsákutcákba. Találkozunk ma 17 órakor az Akadémiánál.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. január 19., hétfő

Levél Gyurcsány Ferencnek, Juhász Péternek és TGM-nek

A szombaton délután 4-kor kezdődő tüntetésünk - a Szövetség Napja - eddigi 1250 biztos résztvevője 6 napon át több körben szavazott 30 közéleti személyiségről: kiket szeretnének szónokként látni. Több mint ezren adtál le a voksukat, az eredmény aligha megkérdőjelezhető.




Civil mozgalmárok, tüntetésszervezők, pártvezetők, közéleti szereplők, újságírók kerültek föl a 30 választható személy listájára, hogy kik, arról a Kedves Olvasóm könnyen meggyőződhet, ugyanis az alábbiakban képek helyett a szavazási csoportok végeredményeinek képernyőmentését teszem föl. A 30 választható személyt 10 fős csoportokba osztottuk technikai okokból, mind a 3 csoport 10 személyt tartalmazott. Végignézve a listát, aligha merülhet föl a kétség, hogy bármit manipuláltunk volna: a mostanában a közéletet fémjelző jelöltek kaptak rajta helyet. Ha úgy tetszik, ez egy ezerfős, véletlenszerűen kiválasztott mintán alapuló közvéleménykutatás is, hiszen aki a tüntetésre jön, az maga döntött így, semmi ráhatásom a részvevőkre nem volt azon túl, hogy mindenkit örömmel fogadunk a Kossuth téren. Nos, lássuk is akkor azokat a szavazási listákat, az eredményekkel. Ja igen, fontos még: minden tüntető mindegyik 10 fős csoportban csak egy szavazatot adhatott le, szintén a manipuláció lehetőségét kivédendő.




A két napig tartó végső körös voksolásba a 30 választható személy közül a legtöbb szavazatot kapott 10 került be, a közüttük kialakult sorrend alapján öten kapnak meghívást a Szövetség Napjára. Gyurcsány Ferenc, Bokros Lajos, Juhász Péter, Tamás Gáspár Miklós (TGM), Lovas Zoltán, annyi változással, hogy Lovas Zoltán a tüntetés másnapján a Demokratikus Kerekasztal alakuló ülését szervezi, így jelezte, hogy nem tud résztvennni, Bokros Lajosnak meg nem küldök írásos meghívót, lévén Ő már hazajár a Kossuth térre mind szónokként, mind tüntetőként, így egyszerűen fölhívom mobilon, mindig igent mondott, gondolom most is így lesz. Tehát három embernek szól itteni nyilvános meghívásom 1250 tüntető nevében, természetesen mindhármuknak személyesen is postázom a névre szóló invitálást. És akkor jöjjön a levél Gyurcsány Ferencnek, Juhász Péternek, Tamás Gáspár Miklósnak.


Kedves Demokrata Barátunk!

Szeretettel meghívunk január 24., 16 órára a Kossuth térre, a Szövetség Napja nevű demonstrációnkra. 1250 a tüntetésen résztvevő, az Orbán Rezsim megbuktatásáért a terepen, élőben is kiállni kész ember akarata az, hogy Ti mondjátok el: hogyan és mikorra kívánjátok végét vetni a Fidesz által végzett országromboló ámokfutásnak. 30 neves közéleti szereplőből 6 napos, többkörös szavazással választott ki Titeket ezernyi, arcát a Kossuth téren is felvállalni kész demokrata. Kérünk Titeket, tiszteljetek meg bennünket azzal, hogy meghívásunkat elfogadjátok. A demonstrációt az Ország Gyűlése Mozgalom szervezi, augusztus 8-i megalakulásunk óta konzekvensen mondjuk: a demokratikus erők minél szélesebb körű összefogására van szükség az Orbán Rezsim nyomtalan eltüntetéséhez. Civil szervezésű tüntetéseken szokás a pártokat és azok vezetőit távoltartani, szónoki felkérésre pedig főleg nem volt példa, ám a mi Kossuth téri tüntetéseink nem ezt az irányt képviselik. Mi minden demokratát szívesen látunk, bármilyen jelképpel, és mint most már nyilvánosan is kiderül mindenkinek: a színpadon, szónokként is. Nem voltunk és nem vagyunk partnerek a civilek és pártok közötti lövészárokásásban, ezt a műveletet meghagyjuk Orbán Viktornak, az Ő módszereinek Vele együtt kell minél rövidebb időn belül eltűnni a történelem fekete lapjainak süllyesztőjében.

Kérlek Titeket, szólaljatok föl rendezvényünkön, mindannyian profi szónokok vagytok, így nem okozhat nehézséget egyikőtöknek sem, ha a felszólalás maximális idejét 15 percben korlátozzuk. Kérem visszajelzéseteket a 08.szabogabor@gmail.com emailcímre, természetesen meghívónkat személyre szólóan is megküldöm. A demonstráció sikeres megszervezése érdekében szerda estig kérnék választ meghívásunkra.

Baráti köszönettel:

Szabó Gábor "Tuareg", az OGYM vezetője

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!