2014. május 31., szombat

Dezsavű

Tudom, déja vu, vagy valami ilyesmi, de nekem meg így tetszik, ha valaki nem tudja, annyit jelent: már láttam. Mindig elolvasom Blogomon az összes kommentet, ha van időm válaszolok is, és ugyanezt teszem a különböző fészbukos csoportokban is. Így aztán összegyűlnek az írásaimmal kapcsolatos ellenérvek.




Ugyanazok az érvek jönnek szembe, amik pont néhány hónapja az akkori Összefogással kapcsolatban. A különbség csak annyi, hogy láthatóan a sokszázas kommentmerítésből erős kisebbségbe kerültek az összefogáspártiak. Ennek maradéktalanul örülök, ugyanis láthatóan a hosszabb távú előregondolkodás kezd normává válni, sikeressé pedig bármely politikát csak a stratégiai gondolkodás tesz, nem pedig az alkalmi taktikázások laza egymásutánisága. Aki képtelen azt megérteni, hogy épp a pontos távlati célkijelölés és az eléréséhez szükséges lépések áldozatvállalásokon keresztüli végigvitele az egyetlen járható út, azzal fölösleges vitáznom: soha nem is fogja már megérteni. Két ekkora választási zakó után nem fölfogni, hogy az a VALÓSÁG, az olyan szintű érzelmi csőlátást jelent, ami kezelhetetlen.

A legnettóbb érveléssel kezdjük: nekem szocifóbiám van. Hát hogyne, kellő információk hiányában a Föld sem más mint egy focilabda kék és zöld foltokkal, aki meg ennél okosabb, az közelebb megy és látja, hogy mégse focilabda. Aki meg csak távolról pislog, az meg úgy marad. Nincs szocifóbiám továbbra sem, 12 évig működtem velük együtt a Nyolckerben, ebből volt, hogy közös kampányfőnök voltam, négy évet együtt kormányoztunk, SZDSZ bizottsági helyeket adtam át Nekik, mikor szükségük volt rá, mikor kilépésekkel megszűnt a frakciójuk, akkor én ajánlottam föl Nekik a közös SZDSZ-MSZP frakciót, és én jártam ki Kocsis Máténál, hogy a Fidesz engedje lejjebb a frakcióhatárt öt főről négyre, így lett frakcójuk újra. Ennyit a szocifóbiámról. Két éve írok róluk TÉNYEKET, akik képtelenek azokat értelmezni, azok maradnak a Föld az egy focilabda szintnél.


A következő érv, az a KELL típusú érvelés. Az önkormányzati választáson meg KELL verni a Narancsokat, mert különben végünk és különben is. Ja, áprilisban is meg KELLETT verni a Narancsokat, csakhogy nem sikerült, csókolom. És azért nem sikerült, mert az istenadta nép az meg kevéssé figyel oda arra, hogy néhányak szerint nekik mit KELL csinálni. Pont azt csinálja, amit akar, és mikor már másodszor csinálja úgy, hogy abból egy ordas ballib zakó jön ki, akkor tán földerenghetne, hogy a KELL, az nem egy érv, hanem csak egy érzelmileg beszűkült tudatállapot. Kell napi 24 órás napsütés, kell hogy mindenki egészséges és boldog legyen, kell sok minden, csak nem lesz, teccenek érteni. A KELL az csak egy vágy, akként is kezelem.

A harmadik érv is ismerős: a Fidesz érdekeit szolgálja, aki a másik baloldali pártot kritizálja. Nem kezitcsókolom, épp fordítva. Az MSZP végromlását épp az okozta, hogy képtelen volt a kritikák kezelésére. Pont úgy reagált, mint egy bogártípus, amelyik minden külső behatásra halottnak tetteti magát: begubózik, és reménykedik. Csakhogy ez egy öngyilkos stratégia, ugyanis előbb-utóbb erre az ellenfelek rájönnek, és kihasználják a szervezet rugalmatlanságát, és kritikatűrésének hiányát. A Szocialisták szerint már eddig is minden kritika a Fidesz szekerét tolta, egészségetekre Pirospajtik, de csaxólok, hogy nem én, hanem a Nép hajtott el éppen másodszor Titeket a búbánatba, és lesz ez még rosszabb is.

A TÉNYEK meg ott vannak két objektív választási eredménysor formájában. Aki nem érti és nem tanul belőlük, az ismét nekimegy a falnak, csak immár utoljára. Nincs már szavazati tartalék, a tanulásképtelen egyedeket az evolúció kiszelektálja, és ezért nem az evolúció a hibás. Nem az én bajom, ha képtelenek vagytok bármiféle tanulásra, a valósággal való szembenézésre. Veletek a Népnek van baja, és nagy, ha nem értitek, mintahogy nem értitek, akkor nem a Nép fog eltűnni a süllyesztőben.

Hanem Ti.


Volt egyszer egy Összefogás

És a DK nagy szerencséjére nem is lesz többé. Van amikor az Élet úgy dönt, hogy némi segítséget nyújt a merre van az előre kérdés megválaszolásában. És tegnap pont történt három olyan dolog is, ami nyilvánvalóvá teszi: az egyetlen járható út, ha a Demokratikus Koalíció nem tér ki a küldetése elől, hanem egyedül végigmegy a jövő minden megmérettetésén.




Kezdjük talán a Fidesszel. Benyújtanak ugyebár egy olyan önkormányzati választási törvénymódosítást, amely Budapest tekintetében újraírja a választási szabályokat. Nem a dolog erkölcsösségével fogok most foglalkozni, a Narancsok meg az erkölcs az két egymást nem érintő halmaz. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz önérdekében fogja benyújtani ezt a törvénymódosítást. Aligha az ellenzéknek akar kedvezni, gondolom, ezt nem is hiszi senki. És ha ezt a törvénymódosítást higgadtan megnézzük, akkor meg tudjuk állapítani, hogy mit tart a Fidesz saját érdekének. Az Összefogást, csókolom. A listaállítási feltételek, a fővárosi közgyűlés összetételének megváltoztatása mind abba az irányba hatnak, hogy az ellenzéki erők újra összefogjanak. Ha viszont a Fidesz kottájában az szerepel, hogy az ellenzéki erők fogjanak össze, akkor ugyebár az aligha szolgálja az ellenzék, azon belül is a számomra fontos Demokratikus Koalíció érdekeit.

Teccenek érteni, ugye? A Fidesz azt akarja, hogy az ellenzéki pártok összefogjanak az Önkormányzati Választáson. Ha pedig ezt akarja, annak jó oka van a Számukra. Ezt a jó okot pedig EP Választásnak hívják. Nem véletlen, hogy egy ilyen törvényjavaslatot nem a most vasárnapi választás előtt, hanem azután nyújtottak be. Nem tegnap készítették el, racionálisan szemlélve az a helyzet, hogy a Fidesz stratégái az elmúlt években minden más pártéit hülyére verték. Pont jól látták előre évek óta, hogy milyen törvények kellenek ahhoz, hogy a Fidesz az országgyűlési választásokon biztosan nyerjen, lehetőleg kétharmaddal, és azokat a választási törvényeket szépen mind meg is hozták. És a puding próbája az evés, és biz Ők maradéktalanul jól is laktak: az általuk az országgyűlési választáson teremtett ellenzéki összefogáskényszer Számukra azt az elsöprő győzelmet hozta, amit gondosan évek alatt megterveztek. Ez a Tény, a többi puszta rizsa, némi zsengeborsóval, újhagymával.


És most ugyanezek a stratégák az EP Választási eredményeket látva elővették a fiókból a bekészített következő Ellenzékzúzó Törvényt. Ez pedig úgy kívánja a célját elérni, hogy újabb Összefogásra akarja az ellenzéki pártokat kényszeríteni. Namost ha a Fidesz, amelyik eddig hibátlanul írta meg és játszotta végig a biztos győzelmek forgatókönyveit, újabb ellenzéki Összefogást tart a Maga számára kívánatosnak, akkor gondolkodjunk el rajta, hogy miért is teszi ezt. Nagy agymunkát nem igényel: pont ugyanarra a következtetésre jutottak, mint amit jómagam pár hete mondogatok. Az ellenzéki pártok szavazatai nem összeadhatók, mert a szavazóbázisok nem hajlandók egymásra többé átszavazni, és az ellenzék két felívelő pártja, a DK és az Együtt pedig egy újabb összefogással azonnal elveszti önálló, épp most megteremtett karakterét. Magyarul a Fidesz szerint az a Narancsérdek, hogy a két Új Politikai Erő erősödése megálljon, és ennek legjobb módszereként az MSZP-vel való újabb egybenyomást tarják. Mégegyszer mondom: az elmúlt években a Fidesz stratégái egy esetben sem tévedtek, mindig az lett végül a valóság, amit előrejeleztek.

A Fidesz e törvényjavaslattal kimondott akarata egyértelmű: minél tovább marad a DK meg az Együtt az MSZP-hez láncolva, annál kevésbé tud bármelyik a következő években megerősödni annyira, hogy végül 2018-ra Orbán hatalmát megtörni képes Váltópárttá váljon. Mondjam még egyszerűbben? A Fidesz leírta az MSZP-t, mint politikai ellenfelet, és a most benyújtásra kerülő törvényjavaslata szerint a DK-t és az Együttöt tartja önmagára veszélyes erőnek. Akik eddig azt mondták, hogy a Fidesz kottájából játszanak mindazon gondolkodó emberek, akik azt mondják: soha többé összefogás, akkor azoknak most kicsit célszerű lesz a háttérbe húzódni, elgondolkodni a politika összefüggésein, meg azon, hogy vajon nem túl bonyolultak-e a számukra. Ugyanis nem kell innentől találgatni azt, hogy mi is a Fidesz Valódi Kottája. A Fidesz kottájában az Összefogás szerepel, mint Számukra nyertes startégia, úgyhogy aki nem akar az Ő kottájukból játszani, annak mindent meg kell tennie egy újabb Összefogás megakadályozásáért, ha nem akar elsőhegedűssé válni a Narancszenekarban.


A második tétel következik: Bajnaiék kinyilvánították, hogy néhány BIZTOSAN nyerhető körzet kivételével nem működnek együtt senkivel, mennek a saját útjukon, és még csak tárgyalni sem fognak Összefogás ügyekben. Jól teszik, Ők is arra jutottak, amire jómagam, meg a Fidesz: Orbánt váltani 2018-ban csak úgy lehet, ha nincs újabb összefogósdi. Szólóban mennek mindenütt - tán Angyalföld meg Szeged lehet az, amit BIZTOSAN nyerhetőnek tartanak, esetleg a főpolgármesterség, de ugye ott meg az Új Fidesztörvény biztos közgyűlési többséget fog eredményezni, így aztán a Főpolgármester mindegy milyen színű lesz, akkor is Narancs marad a Fővárosi Önkormányzat. Bajnaiék döntöttek, jól döntöttek, nekivágnak az önálló arccal való építkezésnek, nem dobják oda a hosszú távú jövőt pár önkormányzati stallumért cserébe.

A harmadik tétel maga az MSZP. Mivel teljes tisztújítást tartanak, ezért aztán a következő két hónapban a maradék MSZP tagság azzal lesz elfoglalva, hogy újraválassza ugyanazokat a helyi elnököket, megyei elnököket - már rég nincs belső konkurencia -, és végül egy Új Díszpintyet tegyen a kirakatba egy ugyanolyan apparátus élére. És ebben a két hónapban a választókkal amúgy sem igazán foglalkozó Pirospajtik csak a belső gyilkolászással lesznek elfoglalva. Közben a DK meg az Együtt politizál, teszi a dolgát, húzza át magához a maradék Szegfűszavazókat, és július közepére a közvéleménykutatások már egy bőven 10% alatti MSZP-t fognak mutatni egy nagyjából 15%-os DK és egy 10% körüli Együtt után harmadiknak. És akkor szerencsére már mindenki számára egyértelmű lesz, amit jóideje mondogatok: az MSZP-nek annyi, és mindazoknak is, akik mégegyszer Velük egybemossák magukat. Úgyhogy, Kedves DK, szépen egyberakva a Fidesz Kottáját, Gordonék döntését, meg a Szocik önfelszámolását, azt kell mondjam: az Összefogásnak annyi, hálisten. Lehet tovább önállóan építkezni, hogy az eredeti cél 2018-ra elérhető legyen: Váltópárttá válni.

Húzzatok bele!


2014. május 30., péntek

Virágzás a Szegfű nélkül

Most akkor megint jön majd Olvasóim öt százalékától, hogy minek bántom a Szegényszocikat, amire megint elmondom, hogy ha a gondolkodás bántás, akkor inkább bánkódniuk kellett volna az elmúlt években, és majd fölhívják arra is a figyelmem, hogy mi a DK hivatalos álláspontja, amit megköszönök, majd ismét közlöm, hogy független vagyok, és akkor megvoltak a tiszteletkörök, mehetünk is tovább.




Szóval képzeljük el, hogy holnaptól nincs MSZP. Se kicsi se nagy, se Mesterházys, se Szanyitibis, se semilyen. Egyszerűen nincs, ha úgy jobban tetszik, akkor nem van, a léte hiányának teljességéről beszélünk. Na és akkor nézzük meg, hogy mi is lenne a helyzet valójában. Ettől a pillanattól lesznek bajban azok, akik előszeretettel mossák össze az MSZP 250 ezer szavazóját magával az MSZP-vel. Nem, kezitcsókolom, az 250 ezer önálló választópolgár, akiknek csak épp annyi köze van az MSZP-hez, hogy a szavazáskor oda rakta az ikszet. Ha meg nincs MSZP akkor meg rakja majd máshová. Ezek a Zemberek már akkor is felnőttek voltak többségükben, mikor még nem volt MSZP, nem halnak együtt a Szegfűvel. Nagy többségük fejéből végre kiszáll az a téveszme, hogy a Feri az MSZP, merthát ha nincs MSZP, akkor gyorsan tudatosul majd, hogy van a DK. És szépen, hiánytalanul, mint elkötelezett baloldali szavazók elmennek és leszavaznak a DK-ra, meg az Együttre.


Szóval az MSZP léte vagy nemléte tökmindegy abból a szempontból, hogy hány szavazója van a baloldalnak, mert pont ugyanannyi van MSZP-vel mint nélküle, jó lenne ezt fölfogni. Eleve a hátamon föláll a szőr, mikor valami Szoci azzal érvel, hogy a DK meg az Együtt elvette az Ő szavazóikat. Nem, azok baloldali szavazók, nem a Tieitek kedves Pirospajtik, a Tiétek a Pártszékház, az irodák, a képviselőitek meg a tagjaitok, de a szavazók azok meg nem. Tudtommal a szavazóknak vannak pártjaik, és nem fordítva, ha ezt az utóbbi években az MSZP nem felejtette volna el, akkor nem tartana ott, ahol épp tart már. Na, szavazót nem vesztünk, menjünk tovább. Amit kétségkívül elvesztünk, azok a Fidesszel csendesen összemutyizó országos és helyi megélhetésiek, akik képviselőként, bizottsági, felügyelőbizottsági tagként lelkes kollaborációval köszönik meg a baloldali szavazók bizalmát. Ami meg épp elfogy, nem kis részben pont ezért. Hát ezeket elveszítjük, akinek hiányoznak, az magára vessen, mert egy tisztességes és hiteles baloldalnak épp csak annyira hiányoznak mint egy zuhanó tetőcserép az emberfia fejére.


Mit vesztünk még... Egy rakás pártobjektumot, amiknek az eladása épp fedezni fogja az MSZP kétmilliárdos tartozását, király, mindenki a pénzénél van, jobb is így. Elveszítjük a háttérből a szálakat húzogató Keresztapukat, Puchlaci és Szekibácsikat, jajj, hadd dörzsöljek el gyorsan a szemem sarkában egy kibuggyanó könnycseppet. Bár igazából Simicska lenne szomrú, oda lenne a biztonságosan megvehető Narancslojalitású ellenzék, még a végén veszélybe kerül Orbán hatalma. Elvesztjük továbbá a lassan zombivá vált MSZP-ből áradó lúzerszagot, ami az egész baloldalt belengi. Hát nagyjából ennyi a valós veszteség, akinek még eszébe jut ilyesmi, az majd leírja kommentben. De nézzük akkor, hogy mit is nyerünk.

Megnyerjük először is azt, hogy nem bukkannak föl a szőnyeg alól újabb és újabb korrupciós ügyek. Megnyerjük azt, hogy az a tömegnyi választó, akik épp az MSZP valóságát hosszú évek alatt megtapasztalva elfordult a baloldaltól, végre valódi megújulást láthat. Sokkal több a baloldali szavazó, mint akik ténylegesen hajlandók szavazni is, amíg egy MSZP bármilyen szinten fémjelzi az ellenzéket. Valszeg elég gyorsan megmozdulnának párszázezren, hogy a friss baloldalra újra odategyék az ikszet, és akkor kicsit meg lehetne nyugodni, hogy nem a szavazó a hülye, hanem azok akik a nevükben eddig csupa olyan dolgot tettek, aminek az ellenkezőjét várták volna tőlük. Megnyerünk egy rakás olyan MSZP tagot, akik nem voltak elég bátrak vagy elég kitartóak, hogy irányban tudják tartani az egykori MSZP erkölcseit és aktivitását, de önmaguk nem sározódtak be. Szépen bejelentkeznek a DK-ba vagy az Együttbe, a helyi szervezetek úgyis ismerik Őket, fölveszik azt, aki tisztességes, elutasítják azt, aki meg csak át akar úszni a saját maga által is megfúrt süllyedő hajóról.


Na, akkor most lehet kiabálni, de előbb a logikai hibákat tessenek majd földeríteni, mert kicsit belefáradtam az érzelmi alapú érvelések racionalitással való kezelésébe. Ha az MSZP nincs, akkor megszűnik mindaz, amitől a szavazók a hátukon fölálló szőrrel elviharzottak a baloldalról. Sokkal több szavazó kerül vissza a baloldalra, mint a mostani összlétszám. Elveszítjük a korrupciót, a kollaborációt, a Narancsokkkal való együttmutyizó kereszthidakat, a bármikor kipattanó mocskos ügyeket, helyette kapunk friss és tisztességes politikai baloldalt, amit az MSZP-ben meglévő becsületes aktivisták átlépésükkel megerősítenek. Na, hát ez itt az Egyenleg, Kedves Olvasóim, a többi az meg hamis vágyálom, és ájtatos kegyelet, amire nem vagyok kíváncsi, de a baloldali szavazók tömegei sem. Mint azt már másodszor kinyilatkoztatták az EP Választáson. Ha tovább akarom egyszerűsíteni a dolgot, akkor azt kell mondjam: a Fidesz valamikori leváltásának igazi akadályát MSZP-nek hívják.

Jóreggelt kívánok.


2014. május 29., csütörtök

Fotel, csipsz, kokakóla

Na, Mesterházy lemondott, eddig se volt rossz a műsor, de innentől aztán klanya kis teleregény indul, hátradőlök és élvezem. A Nyolckerben 12 éven át dolgoztam velük együtt, többnyire szövetségben, és végignéztem, sok esetben megpróbáltam megakadályozni a leromlásukat, nagyjából annyi hatással, mint amennyit a C Vitamin fejt ki egy hajassejtes leukémiára.




Bölcsészlelkemnek - nem az egész az, nyugi - sokkal jobban tetszik egy drámai végkifejlet, mint egy se íze se bűze verzió. És ezt legalább most megadják Szegfűék, mégiscsak más a fílingje, ha lőporfüstös fegyverropogás után ürül ki a csatatér, mintha egyszerűen levonulnak a maradék hadak a térképről. A következő hónapok azonban pusztán dramaturgiai szempontból lesznek érdekesek, mert a végkifejlet évek óta látható. Nagyjából 2 éve írok a Szocialistákról politikai elemzéseket, tényfeltárásokat, ilyesmit, és fullra pont az zajlik most, amit jóelőre és újra és újra előre jeleztem. Itt van egy a sok közül, tessenek megnézni a cikk időpontját...


2013.01.25. 08:42tuholepblog

134. Szocik

Címkék: mszp ellenzék józsefváros komássy ákos kocsis máté JóVáros

08.jpgNa, csúnyarossz fiú leszek. Persze ez nem újdonság, merthát a trendi pártpolitikusok között mindig is fekete bárány voltam - saját expártomban is -, de azért jobb szólni előre.

Felgyülemlett bennem az elmúlt hetekben némi mondanivaló. Csakhát mivel annak egy része az MSZP helyi csapatát illeti, vártam. Nem akartam saját honlapjukra túlzott kritikai élű írásokat föltenni, mert annyira azért mégsem vagyok csúnyarossz fiú.

Meghát, ellentétben Mátékával, meg a Fidesznyik Bandájával, a szocik nem ellenség. Csak már nem is szövetségesek. Bár, ha egy kicsit visszaidézem az elmúlt hónapok történéseit, tán egy percig sem voltak azok. Már aszerint, amit én a szövetségről gondolok. Kiállunk egymásért, vállvetve harcolunk, közös kockázatokat vállalunk, na és persze nyilvánosan is fölvállaljuk egymást.

Na, ezt így elolvasva, hát ebből semmi sem így történt.

Nembaj, megpróbáltam, megpróbáltuk, a lelkiismeretem tiszta. Múlt év májusa óta - 9 hónap, pont egy szülésnyi idő - türelmesen vártam, hátha legalább saját pártjukon belül képesek pár dolgot eldönteni. Alapvető dolgokat.
szoci2012_testuleti2.jpg
Például olyasmiket, hogy mit is akarnak a kerülettel csinálni. Ugyanis a polirtika elvileg erről szólna, nemdebár. Nem a négyévenkénti választásról, hanem arról a négy évről, ami két választás között van. Annak a tartalma a politika maga. A választás témája csak annyi: ki kerül hatalomra, kinek lesz lehetősége szándékait tettekre váltani. Csakhát ahhoz nem árt tudni, mi is a szándék, mert amíg az nincs, garancia tettekre sincs.

Szóval kilenc hónapja nem tudják, mit akarnak. Csak túlélnek, de legalább most - határidőszabásom következtében - ki is mondták. Aszongyák az Ákos - új látogatók miatt: Komássy Ákos MSZP elnök - szájával: majd valamikor tavasszal csinálnak valami programot, majd valamikor szeretnének összetoborozni valami ellenzéki összefogást, meg különben is: 2014-ben lesz a választás.

Hát jó. Ha nem érzik úgy, hogy a kerület bajban van, és minél előbb cselekszünk, annál jobb, akkor nem érzik. A Város Népe érzi, majd a szocik is rájönnek. Legkésőbb 2014-ben.

Felpofozták már magukat párszor az önkormányzati választásokon - erről majd külön és részletesen is írok, mert tanulságos, hajjaj, de még mennyire - dehát az Ákos fiatal még: biztos úgy gondolják, akik most a semmittevésre kényszerítik, hogy ráér még választásokon jól szerepelni. Végülis a helyi szocialistáknál erősebb a választási vereségek hagyománya, mint a győzelmeké, de mint mondtam, erről majd kifejtőset nemsokára írok.

Szóval a Kedves Szocialistáknak nem céljuk Mátéka megbuktatása. Szóval szerintük nem annyira rossz a kerület helyzete, hogy amiatt kemény ellenzéki akciók sorozatával el kéne hajtani a székéből a Hátsóajtós Kisvitézt.

Tudomásul vettem. Tudomásul vettük. Nem mondom, van némi harag a JóVáros Egyesület köreiben irántuk, dehát ez van.

Következmény persze többféle lesz. Legelőször is kénytelen leszek foglalkozni innentől a szocik tevékenységével is. Eddig nagyrészt nyeltem, vártam, tűrtem, mert komolyan úgy gondoltam, hogy kiforrják magukat. Nem forrják. nem forrnak egyáltalán, inkább valami langymeleg csodavárásban élnek.

Éshát mivel a Város Legnagyobb Botrányában fognak tevőlegesen résztvenni - 3,8 milliárd közpénz közbeszerzési elköltése Fidesznyik cégeknek, nulla józsefvárosi munkahelyterem- téssel - ezért aztán mostantól kapni fognak eleget.

Jobb is így. Magunkra maradtunk. Mi, Józsefvárosiak.
szabogabor 2013-01-25


Aztán itt van mégegy szintén jó régről...


2013.02.09. 15:16tuholepblog

146. Áll a bál

Címkék: választás mszp józsefváros

06.jpgA Szociknál. Bátorkodom velük kapcsolatban tabukat feszegetni, oly történéseket fölhozni, amiket szívesen elfelejtenének, illetve tevőlegesen kiirtottak a szervezet hagyományai közül. Épp most csúnya fiú vagyok, merthogy belerondítok belső és körkörös hallgatási fogadalmukba.

Pedig megmondtam előre: a szövetségeseimre maximálisan tekintettel vagyok, de rajtuk kívül senkire. Kilenc hónapja volt a kerületi szociknak arra, hogy eldöntsék: szövetségeseim-e. Eldöntötték.

Oké. Volt már ilyen, nem is egyszer. Mindannyiszor befürödtek. Épp erről szólnak a régi, tabudöntögető történetek. Hogy tanuljanak belőlük.

Nos, vagy tanulnak, vagy nem. Az Ő dolguk. Megszívatták már annyiszor magukat, hogy eggyel több vagy kevesebb igazából nem számít. Nem voltak hajlandók egy olyan megállapodást megkötni, ami összesen két pontból állt:

1. Cél Kocsis Máté mielőbbi megbuktatása.
2. Elsődleges cél a munkahelyteremtés.

Nos, ha ezt nem hajlandók elfogadni, az nagy ciki. Ugyanis Ők itten az ellenzék legnagyobb pártja volnának, meg még baloldaliak is. Nem fölvállalni ezt a két célt: nagyon gáz, és ennek persze aztán következményei vannak és lesznek. Közelednek a választások. Addig egyensúlyozgatnak saját magukon belül, teljesen lebéklyózva, mozgásképtelenné téve önmagukat, amíg már senkit nem fog érdekelni, hogy vajon mit csinálnak Ők ott belül.

Bíznak a szegfűben. Csakhát már a szegfű sem a régi. Ez a szegfű már feleakkora nincs, mint volt annak idején. Marha kevés lesz a győzelemhez.

Vitákat robbantok ki a szocialista párton belül. Hogy legalább vitatkozzanak, mert már azt sem mernek. Söpörnek mindent a szőnyeg alá, és hát az ilyesminek meg az szokott a következménye lenni, hogy egyszerre ömlik ki a sok összehordott cuccos, és általában akkor, mikor az a legkevésbé jó. Ha nem megy szép szóval, szövetségben, akkor már módszerrel kell megvédeni őket saját maguktól. Kénytelenek megmozdulni, végre csinálni valami ellenzékit, meg baloldalit, mert különben még a saját szavazóik sem Őket fogják választani.

Teher alatt nő a pálma, Srácok. Tudom, hogy nagy teher vagyok. Nem baj, biztosítom Nektek a lehetőséget, hogy Pálmafává nőjetek...
szabogabor 2013-02-09


Ezeket két dolog miatt rakom most föl korábbi blogomról. Egyrészt azoknak, akik abban a téveszmében élnek egy ideje, hogy bennem nem a gyakorlat tapasztalatából adódik az MSZP elleni kritikalánc, itt van pár kordokumentum. Másrészt meg a sok okostojás, aki most majd utólag megmondja, amit előre nem, azért kicsit szerényebben tegye ezt, mert valóban van pár ember aki évek óta mondja és mondja bele a vakvilágba, de azok nem újsütetű utólag megmondók ám. 

Nem fogom túlírni, nincs mit: tökmindegy, hogy épp ki lesz a feje a halott testnek. Ez a párt egészében züllött le morálisan, intellektuálisan, és ami most jön, azt úgy hívják: a Selejt Bosszúja. Magatoknak csináltátok Szocik, nem hallgattatok senkire, hát akkor most egyétek meg mindazt, amit összekotyvasztottatok.

Jó étvágyat hozzá.



Ki legyen a Váltópárt?

Tegnapi írásom fogadtatása nagyjából olyan mint egy tele lajtoskocsié a Szahara közepén, asszem totál beletaláltam az összefogósdi kapcsán egy forró problémakörbe. Mivel azonban még nagyon pörög, ezért értékelésével várok délutánig. Úgyis van egy még fontosabb kérdésünk: Ki legyen a Váltópárt?




Gerincvelőből meg tudom magam is válaszolni, gondolom alapból mindenki beírja majd a kedvenc pártját, de ez az írás most nem a Hajrá .....! vonalat akarja erősíteni, hanem inkább azt megnézni, hogy mi kell ahhoz, hogy bármely ellenzéki erő végül 2018-ban Váltópárttá válhasson. Magyarul elvi és elemzői írás, nem érzelmi állásfogalalás. Ahhoz, hogy ezt a logíkai ívet végig tudjam torzítatlanul vinni, most elhanyagolom az önkormányzati választást: úgy gondolkodom, mintha egyszerűen nem lenne ilyesmi az ősszel. Teszem ezt azért, mert így is épp elegen keverik össze az egyes választások jelentőségét, és ebből aztán téves következtetéseket vonnak le. Úgyhogy alapállításom ennyi: a demokratikus ellenzék célja Orbán Rendszerének megsemmisítése. Figyelem, nem a személyek megsemmisítése, csaxólok, mielőtt beérkeznek a géppuskás kommentek, hanem a Rendszer teljes leépítése. Asszem ez egy helytálló tézis ahhoz, hogy innen elindulhassunk.

Kezdjük tán azokkal a dolgokkal, amik nem fogják Orbán Rendszerét elsöpörni. Vágy szinten lehet mondogatni a mindent elsöprő forradalmi hevületet, amihez csak a szikra kell, és milliók lepik el az utcákat, csak nem reális. A mai közhangulat inkább a mély depresszió felől a még mélyebb rétegbe tart, nemhogy fölfelé mászna. Ott egy szikra nagyjából annyi válaszreakciót vált ki, mint egy leégett csikk: füstmentes gyors elhalás, nem robbanás. A magyar nép perpillanat előbb hal éhen, mint hogy éhséglázadást indítson, és Orbánék okosan pusztítják a nép lelkét. Pontosan tudják, hogy mely néprétegekben nincs már ellenállóképesség és politikai érdekérvényesítő erő, és azokat még mélyebbre taszítják. Tapasztalhatjuk, hogy a közmunka, aminek rabszolga jellege kezdetben mindenkit fölháborított, az a gyakorlati nincsteleneknek végül menedékké vált, amit már adománynak tekintenek mostanra a benne levők, ahelyett, hogy az egész ellen lázadoznának. Szóval tessenek belenyugodni: ezzel a néppel a forradalom nem opció.


Törekedni kell rá persze, hogy 2018 előtt el lehessen hajtani a Felcsúti Patást, de jobb arra fölkészülni, ami a realitás: 2018-ban lehet majd egy nem túl demokratikus és tisztességes, de az EU pénzek megkapásának érdekében kényszerből mégiscsak megtartott választáson eltakarítani Őket. A mostani EP Választás nagyjából kijelölte, hogy kik állnak a startvonalnál, mindegyik párt kapott ahhoz elég szavazatot, hogy együttesen lefogja az ellenzéki térfelet, ezért aztán új politikai erő keletkezése nem valószínű. Van a DK, az Együtt, az MSZP, az LMP és a Jobbik. Belőlük fog kikerülni a Váltópárt, vagy egyik sem válik azzá, körülbelül ez a helyzet. Az alapanyagok megvannak, kezdhetünk főzni. Nem tévedünk nagyot ha azt mondjuk: 2,3 millió szavazóval Orbánék 2018-ban elhajthatók, és a választási rendszer torz volta miatt ennyiből egy kétharmad is simán kijön. A teljes összefogás kalapkabáttal kismasnikkal együtt áprilisban 1,3 millió szavazót hozott, az EP választás összességében még kevesebbet. Szóval minimum 1 millió új szavazót kell ahhoz megnyerni a következő években, hogy Orbán űzhető legyen.


Vannak akik a mai ellenzéki arányokat szeretnék kivetíteni 2018-ra, csakhát ez ostobaság: 1 millió új szavazó megnyerése alapvetően borítja föl az egyes pártok erősorrendjét, ha meg nem sikerül megszerezni a pluszmilliót, akkor meg elindulni is kár a választáson, nemde. Szóval a mostani arányok egyvalamire jók: kijelölték a versenyben indulókat, és megadták az indulólöketet a következő évekre. Az öt szereplőből a váltópárti versenyben kettő szerintem leírható: az LMP és az MSZP. Az LMP sem egyértelmű mondanivalóval, sem karizmatikus politikusokkal, sem szervezettel nem rendelkezik, ez meg olyan induló hátrány, amit csak a többiek látványos bénázása esetén tudnának ledolgozni. Az MSZP mint nagy párt megszűnt létezni, innentől maradék szavazói már nem mehetnek abban a hitben az urnákhoz, hogy a legerősebbre szavaznak, ez pedig pusztító erejű egy valaha nagy párt esetében. Cserélgethetnek fejeket még, de az egész szervezet hosszú évek alatt amortizálódott le olyannyira, hogy a Néptől új szavazatokat szerezni már nem lesz képes. És ez a legfontosabb momentum: aki képes lesz új szavazókat szerezni, ahhoz fognak a most meglévő régiek is csapódni, hogy a szavazatuk minél többet érjen. Ez eddig az MSZP felé tolta a szavazókat, innentől meg elviszi tőlük még a maradékot is.


Marad a Jobbik, a DK, meg az Együtt. A Jobbikkal kezdem, ugyanis gyengültek az EP Választáson, és ha megértjük miért, akkor visszavehetünk Tőlük szavazókat. Beverte Őket a KGBéla Ügy, hisz akik kormányzati múlt hiányában addig a tisztesség imázsát tudták fölmutatni, azokra ez különösen nagy csapás volt. De ennél súlyosabb a helyzetük. Sok vidéki azért támogatta Őket a Parlamenti Választáson, mert elhitték, hogy Ők tudják leváltani Orbánt. Nem tudták, szívás. Nem volt véletlen az a depresszió, amivel Vona akkor a mikrofonhoz lépett: tudta, hogy abban a pillanatban elvesztett százezer szavazót, akik pusztán a váltás reménye miatt szavaztak rájuk. Ők újra szabad préda, megjelennek majd, ha azt látják, hogy van egy hiteles és szervezett erő, amelyik képes lesz orbántűzni. A Jobbik tehát bajban van, hálistennek, bár azt látnunk kell, hogy szervezet és mondanivaló szempontjából erősek, és szavazóik többsége nem tartja Őket szélsőjobboldali pártnak. Szóval a sorsuk ismét csak attól függ, hogy a DK és az Együtt hogy teszi a dolgát a következő években.


A legesélyesebb a váltópárti címre a DK. Karizmatikus vezető, erős és jól szervezett tagság, a programot kicsit emberközelibbé téve ebből bármi lehet. Gyurcsány éppúgy képes lehet lemosni magáról a bukott politikus bélyegét, mint annak idején Orbánnak is sikerült. Szoktam erre mondani a Churchilli példázatot: Őt leírták 1918-ban, oszt mégiscsak épp Nagy Britannia Államférfija lett egyszercsak belőle. Gyurcsány az EP Választás óta már nem bukott politikus, kontraproduktívvá válik innentől kezdve a gyurcsányozás, minél inkább csinálja az ellen, annál jobb az a Ferinek, így aztán a DK-nak is. A DK rendelkezik a legjobb indulóbázissal, hogy felvegye a versenyt a Jobbikkal a vidéki magyarország visszanyerésére. A szervezetnek el kell jutni kiépítettségében a legkisebb településre is, megnyerni helyben hiteles embereket mindenütt, és egészen a legapróbb közösségekig lebontott konkrét cselekvési tervet fölmutatni. És kell mégegy valami, mégpedig a legfontosabb: az Új Erő, az Új Politika érzületének megteremtése. A Ferit akkor fogják elfogadni, és a DK-t akkor fogják elfogadni, ha a múlttól megszabadul, egyértelműen és visszavonhatatlanul elvág minden köteléket, ami a kudarcra emlékezteti a szavazókat. A Jövő Ígérete nem lehet egyszerre a Múlt Kísértete is, nemdebár.


Az Együtt sorsa nem önálló sors. Attól függ, hogy a minden szempontból jobb indulópozíciójú DK mit tesz a jövőben. Létezik az az egymillió szavazó, akit Új Politikával meg lehet nyerni, és ha a DK nem nyeri meg Őket, akkor a Gordonék ki fogják tölteni a szabadon hagyott terepet. Hátrányból indulnak, de egyértelműsítették már, hogy nem szövetkeznek a múlttal, gudbáj vert baloldal. Négyéves verseny indul, akár tetszik akár nem, és az egymillió új szavazóért megy a verseny. Mert mégegyszer mondom: aki elnyeri az új szavazókat, az az erősebbhez húzás miatt meg fogja kapni ráadásként a mostaniakat is. Akik ugyanis Orbánt akarnak majd váltani, azok a legerősebb mellé fognak fölsorakozni. És amelyik ellenzéki erő nagyjából egy év múlva jelentősen le tudja hagyni a többit, az hirtelen nagyon megerősödik majd, mert a most még háromosztatú ballib szavazattömeg a legerősebbhez fog koncentrálódni. Szóval nagyjából ennyi a dolog: ha a DK akar Váltópárttá válni, és meghozza az ehhez szükséges alapvető döntéseket, akkor azzá is válik. Ha elbénázza, akkor a helyére benyomul az Együtt. A meccs pedig egy év múlva nagyjából el is fog dőlni.

És akkor most tessenek kicsit elgondolkodni az önkormányzati választás jelentőségén és stratégiáján a fentiek alapján...


2014. május 28., szerda

Most inkább kérdezni kéne

Kritika következik, mégpedig a DK vezetésének címezve, aki nem bírja innen már ne is olvassa tovább. Tapasztalatom szerint jó a Demokratikus Koalíció kritikatűrése, de ez most a szokásosnál keményebb lesz, előre szólok.




Olvasóim tudják, hogy önként vállalt feladatom az a DK-val kapcsolatban, hogy megpróbáljam megóvni azoktól a csapdáktól, amikbe életem egyetlen pártja, az SZDSZ beleesett. Van aki az ilyen írásaimtól visítófrászt kap, csaxólok, hogy engem meg ez hidegen hagy. Még egyszer nem fogom azt a hibát elkövetni, mint az országgyűlési kampányban, hogy mások vágyálmait fogadom el saját nézőpontnak az elemzői racionalitással szemben. És amikről most írni fogok, azok olyan hibák, amiket az SZDSZ anno elkövetett, és amik miatt hosszú és keserves úton, mindig az 5% körül táncolva fogyott el végül.

Az SZDSZ legnagyobb hibája elitista berendezkedése volt. Az alapító atyák közül páran, de leginkább Magyar Bálint úgy gondolta, hogy Ő a világ legokosabb embere, és a párt kollektív bölcsessége, ami tagjainak egészéből fakadna, az nem erő, hanem hátráltató tényező. Van benne annyi becsület, hogy egyébként ezt saját maga is elismeri a könyvében, kár, hogy ezt nem aktív évtizedében tette. Szóval a lényeg annyi, hogy a gyakorlatban nem volt kommunikáció a helyi szervezetekben koncentrálódó tagság és a vezérkar között. Visszajelzés hiányában pedig a központ egyre rosszabb döntéseket hozott, ezernyi aktív és értelmes tag összesített tapasztalata helyett a Horn Gábor által megrendelt, Karácsony Gergely által kivitelezett közvéleménykutatásokra hagyatkozott. Nos, nincs már SZDSZ, csaxólok, és igazából már 2002-ben agonizálni kezdett, csak a Központ ezt nem volt hajlandó belátni. Nagyjából az a helyes állítás, hogy akik az SZDSZ-t megalapították, azok aztán a sírba is tették.


A DK két fő erőforrása a Feri és a tagság. Előbbiről ilyen összefüggésben most kár ódákat írni, ismerjük, támogatjuk, azért amilyen. A tagságról is elég annyi: aktivitásában, szellemiségében minimum olyan erejű, mint az SZDSZ felívelő kezdeti korszakában annak tagsága volt. És most van az első olyan pont, amikor elitizmust észlelek a DK-ban. Mikor előbb vannak kijelentések, mint a kérdések. Először is: a párt vezérkara koherensen azt mondja, hogy majd az EP választás után három héten keresztül, egy június 14-i zárókongresszusra kifuttatva fogja kielemezni az eddigi politikát, és aszerint határozza meg az újat. Ha viszont ezt komolyan gondolja, akkor senki, de még a Feri, meg a Molnár Csaba sem tehet olyan kijelentéseket, amely az elemzést megelőzi. Pedig tesznek, épp önkormányzati összefogás ügyben, újra és újra leszögezve, hogy annak pedig lennie kell. Mégis miről fog akkor vitatkozni a Demokratikus Koalíció, ha előre megmondásra kerül a végeredmény?

Nincs és nem is lesz a DK-ban hitelességi válság Gyurcsány és a tagság között, nyilvánvaló, hogy a pártot a személyes képességei hozták létre és azok mozgatják, és bármilyen döntését úgyis elfogadja követendő útnak a tagság. De ebből azért annyi következik ám, hogy az egyszemélyi döntéshozó felelőssége igen nagyra nő, megalapozott döntéseket pedig megalapozott információk alapján lehet hozni. És most bizony kérdezni kellene. Ha 3 év alatt sikerült létrehozni az ellenzék legerősebb aktivista-hálózatát, akkor célszerű annak tapasztalatait begyűjteni stratégiai döntések előtt. Merthogy van egy alapvető kérdés, amit a DK-nak meg kell tudnia válaszolnia, mielőtt nekivág a következő négy évnek. Ez a kérdés pedig annyi: kik is a DK szavazói? Van itt múlt vasárnap óta 225 ezer ember, aki a Demokratikus Koalícióra szavazott. Egy részük nagy valószínűséggel valóban egykori MSZP szavazó, de egy részük, és véleményem szerint a többségük meg nem az MSZP-től jött.


Ne keverjük össze egy párt tagságát annak szavazóbázisával: a tagság a Feri döntéseit mindig jóvá fogja hagyni, legföljebb cöcög egy kicsit, de a szavazóbázis meg nem. Ésha a szavazóbázis jelentős része számára az MSZP éppoly taszító, mint a Fidesz, akkor a DK egy újabb összefogással szavazók tízezreit fogja elveszteni az önkormányzati választásig. Lehet hogy nem így van, lehet hogy a 225 ezer ember elfogad egy újabb Szocikkal való együttműködést, de épp ez a kérdés: vajon elfogadja-e? Mertha a két Nagyfőnök, a Feri, meg a Molnár Csaba az országos értékelés előtt leveri a karót, miszerint lesz összefogás, akkor a tagság lojalitásából fakadóan nem fog ennek ellentmondani. Akkor viszont a nagy konferenciázás csak látványelem lesz, puszta eszköz, hogy ráüssék a pecsétet eleve eldöntött dolgokra. Egy valóban teljesen szabad, 7000 DK Tag tapasztalatát és tudását összegző elemzési folyamat képes lenne megmondani, hogy kik is a DK szavazói. Ha az jön ki, hogy olyanok, akik elfogadják az MSZP-t újra, akkor ám rendben. De mi van, ha meg nem olyanok? Mert ebben a kérdésben perpillanat senkinek nincs valós, megalapozott információja, magát a DK-t is meglepte a mellette szavazók nagy száma.


Nem tudom, hogy Blogom olvasótábora mennyire reprezentatív ilyen szempopntból, lehet hogy semennyire. Nagyjából olvasóim egyharmada valamilyen kapcsolatban áll a DK-val, kétharmada meg semilyenben, max annyiban, hogy tán épp az én eléggé megalapozott DK-t támogató álláspontom miatt ott volt az urnáknál múlt vasárnap, és beikszelte a DK-t. Mikor erről beszélek, akkor azért nem három emberről, hanem párezerről minimum, és Blogom olvasóközönségét azért elég jól ismerem ahhoz, hogy mondjam: ha a DK nem csak helyi és eseti együttműködéseket folytat az MSZP-vel, hanem országos szintűt, akkor jópárszáz iksz hiányozni fog októberben a szavazólapokról. Ettől még sem én, sem az olvasóközönségem nem fog elpártolni a Demokratikus Koalíciótól, de ha nem lehet önálló DK-jelöltre, vagy csak a DK által támogatott függetlenre szavazni, akkor nem fognak szavazni senkire.

Szóval szerintem kicsit be kéne húzni a nyilatkozati kéziféket. Ott található 7000 DK aktivista agyainak összességében a döntésekhez szükséges összes információ. Egy valódi, nem eleve irányított információ-begyűjtési és összegzési folyamat valódi összképet tud adni a DK friss szavazóbázisáról. Ha viszont egy eleve leszögezett prioritás mentén megy egy ilyen folyamat, abból nem valós vélemények fognak bejönni, hanem a központ akaratának light kritikával való jóváhagyása. Csak abból meg rossz döntés következhet, és nemhogy tovább erősödne a DK, hanem soktízezer embert veszthet el a most vasárnapi szavazóbázisából is. Elitizmusra nem lehet tömegpártot építeni, főleg nem olyat, amelyik váltópártként négy év múlva el akarja űzni az Orbánbandát. Nem tudom, kik a DK új szavazói. De szerintem ezt a DK vezetése sem tudja. 7000 tag viszont együttesen biztos hogy tudja. Senkit nem hajt a tatár, jobb később jó döntést hozni, mint sietve rosszat.

Most kérdezni kéne.


2014. május 27., kedd

Saját bőrrel a vásárra

Tegnapi írásom viharos tempóban zúgott végig a Demokratikus Koalíció fészbuk csoportjain. Blogger kollégák tudják, hogy általában azok osztanak tovább egy cikket, akik azzal egyetértenek, így minél gyorsabban terjed egy cikk, annál biztosabb, hogy alapvető fontosságú témát feszeget.




Az önkormányzati választás csak ősszel lesz, de nyilvánvaló a pártok vezető politikusainak nyilatkozataiból, hogy pont ugyanazt gondolják mint én: mostantól a politika egyes számú témája ez lesz. És mivel meg lehet azt jól is játszani, meg nagyon rosszul is elsülhet, saját példámon mutatom meg, hogy miket kell figyelembe venni, mikor egy polgármesteri hellyel kapcsolatban a DK döntést hoz a szólóban, vagy összefogásban indulás kérdésében. És annál közérthetőbben megmutatni, mint a saját bőrömön, hogyan is működik ez az egész a gyakorlatban, nem igazán lehet. Úgyhogy most élveboncoljuk önmagamat, mint polgármesterjelöltet, Kocsis Mátéval mint regnáló Fidesznyik polgármesterrel szemben. Tehát.


Független vagyok, két éve azért kezdtem háborúba Kocsissal, és mindenkivel, aki Őt támogatja, mert a Nyolcker politikai vezetése elkezdte tönkretenni mindazt, amit Csécsei Béla polgármesterségének idején az SZDSZ-MSZP páros néhány normálisabb jobboldali segítségével 12 év alatt fölépített. Először 2002-ben kaptam csendes háttérajánlatokat a Szocialista Párt pár mérvadó emberétől. hogy induljak el magam közös polgármesterjelöltként, ne az akkor regnáló Csécsei legyen a biztosan befutó közös jelölt. De mint a kerületi SZDSZ ügyvezető alelnöke, és frakcióvezetője az ajánlatot elutasítottam morális és gyakorlati okokból is. Morális okokból azért, mert Csécsei és köztem volt egy megállapodás, hogy nem hagyjuk magunkat leszalámizni, gyakorlati okból meg azért, mert mindössze négy év önkormányzati gyakorlattal a hátam mögött nem tartottam magam alkalmasnak arra, hogy egy kerület egyszemélyi vezetését átvegyem.


Ezt azért fontos megjegyezni, mert mindaddig, amíg 2011-ben Kocsis Máté el nem árulta a Nyolckert, bennem semmiféle polgármesteri ambíció nem volt. Ha lett volna, azzá válhattam volna, ily egyszerű ez. Ám 2011-ben meg kellett arról győződnöm, hogy az a háttérben a dolgokat irányító politikai aktivitás, amely előreengedi az első embert a nyilvánosságban, közben pedig a politika tartalmát, érdemét viszi, ez a továbbiakban nem folytatható. Három polgármestert tartottam a székében, vagy emeltem abba be, mindannyiszor alkalmassági alapon, és ennyi kísérlet után a tököm tele lett azzal, hogy előbb-utóbb mindegyik elkezd rossz vágányra állni. Ilyen helyzetben, ennyi negatív tapasztalat után pedig nincs más lehetőségem, mint magam elindulni a polgármesteri székért, és előbb-utóbb oda el is jutni.


Írtam sokat a Nyolckeres politikai történésekről, hogyan vette meg velem szemben védőfalként a helyi MSZP-t és LMP-t Kocsis Máté pár tanácsadói állással, olvasóim ezeket ismerik, nem ragozom. Saját politikai hátországom a JóVáros Egyesület, mely képes volt a Nyolcker történetének messze legnagyobb Fideszellenes tüntetéseit megszervezni, mindenféle párttámogatás nélkül. Blogom tízezres olvasótáborának nagyjából negyede szintén nyolckeres. Egyesületem tagjait folyamatosan fenyegették, ellehetetlenítették Kocsisék némi MSZP segítséggel, ezért az önkormányzati választásokig kulcsembereim illegalitásba lettek hátrahúzva, hogy kockázatot csak akkor vállaljanak, ha már megéri. Reálisan számolva van a kerületben körülbelül 2000 stabil szavazóm, ennyit mindenkitől függetlenül elindulva be tudok hozni, és az Egyesület 12 egyéni képviselőjelöltje egy listás önkormányzati képviselői helyet különösebb erőfeszítéssel is megteremt a számomra a következő ciklusra. Ezek a saját helyzetem alapadatai, és akkor elemezzünk.


Itt van ez a táblázat, a május 25-i EP Választás nyolckeres eredményeivel. Nézzük először a legfontosabb adatokat. A részvétel rettenetesen alacsony, egy szabolcsi körzet szintje, nem egy budapesti kerületé. Ennek nyilvánvaló oka a kerületi politika teljes elkorrumpálódása, a Fidesz az MSZP és az LMP épp a közös tanácsadói és közbeszerzési mutyik miatt együtt hiteltelenedett el. 30%-os részvétel a budapesti nagyjából 40%-os átlaghoz képest mindennél többet elmond a helyi politika megítéléséről. Nézzük a Komássy Ákos vezette MSZP eredményét: 9,5 %. Bumm, ennyi volt Kedves Ákos, Kedves MSZP, 10% alatti eredmény egy ősbalos kerületben, innentől nincs miről beszélni, pont az történt, amit két éve jelzek mindenféle csatornán a helyi MSZP-nek, de mindannyiszor lesöpörték az asztalról. Ezt az MSZP-t még a Jobbik is megverte 10,1%-kal, ami azért Pesten nem kis negatív teljesítmény.


A DK lett a második a Fidesz után 12,7%-kel, harmadik az Együtt 12,1%-kal. A Fidesz 45,5%, LMP 9,1%. Ezek az alapadatok és akkor számoljunk. Tegyük föl, hogy köt a három párt - LMP nem működik együtt senkivel - az egyesületemmel egy négyoldalú megállapodást. Mint egyetlen helyben közismert ellenzéki politikust engem jelölnek polgármesterjelöltnek, és a 12 egyéni képviselői körzetben pedig arányosan fölosztjuk az egyes szervezetek között hogy melyik párt indít közös jelöltet melyik körzetben. Számoljunk mostantól szavazatszámban és ne százalékban. Kezdjük a saját egyesületemmel: 2000 szavazatra bármikor jó vagyok szólóban. Ehhez hozzáadjuk erősorrendben a DK 2100, az Együtt 2000 és az MSZP 1600 szavazatát. Ez összesen 7700 szavazat. A Fidesz kapott 7500 szavazatot, első ránézésre nyerhető a sztori.

Csakhogy itt jön ki az, ami miatt az összefogás ellen ágálok. Merthogy először is, a DK mostani 2100 szavazatában vaskosan benne vannak az én támogatóim is, gondolom ezt nem kell különösebben részleteznem. Mind a Blogon, mind a háttérben megtettem azért mindent, hogy saját kerületemben a DK kerüljön ki minél jobban az EP választásból. Nem tudok mondani pontos adatot, de nagyjából a DK 2100 szavazójából 500 az eleve az én támogatóimból nyomta az ikszet a DK-ra. Úgyhogy máris levehetjük az összesített 7700-ből ezt az 500-at, hiszen ugyanazt a félezer embert nem számolhatjuk kétszer. De máris jön a következő probléma: saját törzsszavazóim átélték konkrét élethelyzetekben, hogyan árulja el a korábbi MSZP-vel meglévő szövetségemet annak Elnöke, Komássy Ákos. Megírtam az Egyesület 250 fős Fideszellenes tüntetésének történetét, amin Komássy az utolsó utáni pillanatban lemondta a fölszólalást, ugye az nyilvánvaló, hogy az onnan hazament emberek azóta mit gondolnak az MSZP-ről. Ha nem nyilvánvaló, akkor tessék újra megnézni az MSZP 9,5%-os eredményét, és máris világos mi mivel függ össze.


Szóval ha én mást nem teszek, mint pusztán elfogadom az MSZP támogatását, abban a pillanatban saját szavazóim előtt, akik átélték élőben az MSZP árulását, elhiteltelenítem magamat. Hiába a ráhatásom, az eddigi munkám, bármim, a szavazóbázisom felét, 1000 embert abban a pillanatban elveszítek. Na, innentől akkor már csak 6200 szavazatnál tartunk. Tételezzük föl, hogy az Együttel simán megállapodunk, nem tudom menne-e, de tény, Gordonék 2012-es indulásuknál megkerestek mint kerületi főcivilt, hogy működjünk együtt, de aztán fordult a koncepciójuk, és a megbeszéléseket abbahagytuk. Lehetne épp honnan folytatni, ez első ránézésre 2000 szavazat, csakhogy az Együtt szavazóbázisában nagyjából felearányban olyanok vannak, akik soha nem lennének hajlandóak az MSZP-vel együttműködni. Vegyük szépen le a 2000 Együtt-szavazó felét, így eljutottunk egy számhoz: 5200. Ez a valós szavazatszáma az ellenzéki összefogásnak a Nyolckerben. Ezzel szemben van a Fidesznek 7500. Hát ezt nem fogjuk tudni ilyen hátrányból behozni, azt nyugodtan elhiheti nekem bárki.


Puszta matekkal odáig jutottunk, hogy az MSZP 1600 szavazójának megnyerése érdekében elvesztünk mimimum 2000 meglévő saját szavazót. Tehát az MSZP bevétele nem növeli, hanem csökkenti a meglévő szavazatszámot, köszi. De a probléma ennél nagyobb. Mivel az önkormányzati választáson nagyobb lesz a részvétel, nagyjából 10%-al, mint most volt, ezért aztán új szavazókat is meg kell nyerni a kampányban, hogy ne húzhasson el a Fidesz, vagy a Jobbik. Ha ott cepeljük az MSZP-t magunkkal, akkor vajon hány új szavazó fog becsatlakozni hozzánk, mint hiteles Új Politikát vivő erőhöz? Segítek: sehány. A Fidesz szerez még 2000 szavazót, a Jobbik még 500-at, mi meg ott maradunk 5200 szavazóval, hülyére verve, egy egyéni önkormányzati képviselői helyet sem elnyerve, az 5 listás helyből 3-at behozva. Bravó, összefogtunk, mert elsőre jó ötletnek tűnt, összeadtuk csakúgy a számokat, mert elhittük, hogy azok összeadhatóak, csakhát a valóság meg nem ez, mert nem összeadhatóak. És úgy kezdünk a 17 tagú képviselőtestületben a négyéves ciklusnak 3 képviselővel, hogy a lakosság az MSZP jelenléte miatt nem tart minket új erőnek. Hát ez itt a valóság a gyakorlatban, kezitcsókolom.

Tessenek gondolkodni, ha kérhetem.


2014. május 26., hétfő

A Választók Ítélete

Furcsa dolog a politika önmagában is, hát még Magyarhonban. Nem elég a valódi csatát megnyerni, utána azonnal megkezdődik a történtek értelmezése, és mivel sok különböző érdek vezérli a megértést, ezért néha teljesen torz összkép alakul ki utólag. Ezt megelőzendő bedobom én az első követ a vízbe, hogy ne rossz helyről kezdődjön a hullámverés.




Tegnap sokezren követtük végig Blogomon a Választás Napját, akik itt voltak, tudják: egész napos előrejelzésemet, amit délután kettőkor konkrét erősorrenddé formáltam, a választási eredmények teljes mértékben beigazolták. Az országgyűlési választás kampányában a lelkesedés elvette a tisztánlátásomat, tanultam belőle, visszatértem korábbi énemhez, mellyel évtizede a gyakorlatban jelzek előre nagy valószínűséggel bekövetkező eseményeket, nagyon kevés tévedéssel. Ezt most nem önkaserolásból mondom, hanem csak azért, hogy fölhívjam a figyelmet: amiket írok előre, azokat az élet aztán a valósággal hagyatja jóvá. És ilyen szemmel kérem azokat a dolgokat is nézni, amiket a továbbiakban írok, ennyi a kérésem.

Talán nézzük meg, mit is mondott tegnap a Választó. Nem azok, akik elmentek szavazni és valakire lerakták az ikszet, és nem is azok, akik otthonmaradtak: az átlagválasztóról beszélek a továbbiakban. Szóval a Választó tegnap a DK és az Együtt kivételével elhajtott mindenkit a búsba. Ha valaki nem csak a százalékokat, hanem a valós szavazatszámokat is nézi, akkor ezt rögtön látja. Minden párt rettenetesen leamortizálta a saját szavazóbázisát, a Fidesz is, a Jobbik is, LMP dettó, az MSZP meg leginkább. Kevesebb mint a választók fele ment el szavazni áprilishoz képest, a kiábrándulás és politikától elfordulás oly erős, hogy bizony a közvéleménykutatók amúgy sem túl acélos részvételi előrejelzéseit is durván alulmúlta.


A Választó azt mondta, hogy Új Politikára van szüksége. Azt mondta, hogy ennek esélyét a Demokratikus Koalícióban és az Együttben látja. És senki másban, csókolom. És mielőtt megkezdődik a nagylelkű megbocsájtások korszaka, és galambok ülnek verebekhez, tisztázzuk: a Választót kevéssé érdekli, ki kivel fog össze, a Választó Új Politikát és nem toldozás-foldozást akar. Elmondom, mi a racionalitás, aztán ehhez képest úgyis mindenki azt tesz, amit jólesik. Kezdjük talán a demokratikus oldal pártjaival. Mielőtt valaki elkezdi szépen összeadogatni a DK, az Együtt, meg az MSZP adatait,  - az LMP számomra egyszerű Narancsszolgahad, nem sorolom Őket ebbe a klubba -, és nagyívű terveket kezdene szövögetni az önkormányzati választásra, csaxólok: az eredmények nem összeadhatók. A DK és az Együtt megerősödött szavazóbázisának jelentős része nem hajlandó semilyen formában támogatni egy MSZP-vel való együttműködést, úgyhogy ha ilyen lesz, akkor nem erősödés lesz az eredmény, hanem a két felívelő párt leívelése.

Ha úgy tetszik: nem szabad mandátumot kaptak, hanem nagyon is kötöttet: Új Politikára szavaztak a támogatók, nem a régi újratervezésére. A tegnapi sikert lehet jól használni a továbbépítkezésre, vagy lehet meg nem történtté tenni rossz következtetések levonásával, és azoknak az őszi önkormányzati választásra való fölhasználásával. Fölhívom a figyelmet, hogy az önkormányzati választásokon több szavazó várható, mint tegnap volt. És a tegnapi távolmaradók nem azért maradtak otthon, mert az EP Választás nem lényeges, hanem azért, mert a tökük tele a magyar politikával. Ha kapnak Új Politikát, akkor tömegesen elmennek majd szavazni ősszel azokra, akik azt képviselik, hameg nem, akkor csak egyrészük, és bennragadnak korábbi pártpreferenciáikban. A tegnapi szavazatszámok arra jók, hogy fölkerült és villámstarttal került föl a DK meg az Együtt a politikai térképre, de semmi másra, azokkal önkormányzati választáson, új szavazók tömegeinek bevonása nélkül semmit nem lehet elérni.


Nettó a DK-ra fordítva a figyelmet: ha a DK érdemi tárgyalásokba kezd a Múlt Kövületével, amelyet épp tegnap írtak ki végleg a jövő politikájából egykori választói - az MSZP-ről van szó, természetesen - akkor maga is a múltba fordul. Mostani szavazóinak egy részét is elveszti, újat meg aztán egyet sem fog behozni. Újabb Összefogást létrehozni bármilyen formában a tegnapi százalékok alapján helyrehozhatatlan stratégiai hiba lenne a DK számára. Tudom, érzem, hogy van erre az igény, de ettől még a választói viselkedés nem a reményekhez igazodik. A DK őszre önálló indulással a maradék MSZP szavazók jelentős részét is el fogja szívni, de nem Ők az igazán fontosak, hanem az a milliós szavazótömeg, aki tegnap otthon maradt. Önálló DK Politikára vevők lesznek, múltba visszafordulóra meg nem, ily egyszerű ez.

Ha a Demokratikus Koalíció végigmegy szólóban, akkor több szavazata lesz őszre már, mint a tegnapi eredmények összesített hárompárti szavazatszáma. Hameg összefog, akkor kevesebb lesz, mint amennyire tegnap képes volt. Angyalföld és Szeged kivételével a DK-nak nem szabad másokkal együtt indulni, Új Politikát kell képviselnie, önálló arccal. Félreértés ne essék, mert már korábban is esett: nem kell rugdosni az MSZP-t, csak nem is szabad vele együttműködni, de még együtt mutatkozni sem. Bizonyos szempontból egyszerű lesz a helyzet: Bajnai már tegnap bejelentette, hogy nem fognak közösködni senkivel őszre, így aztán Ők is elindulnak az Új Politika centrumába. A DK van jobb induló helyzetben, csak Rajta múlik, hogy ősszel ki válik az Orbánt 2018-ban leváltani képes váltópárttá. A tegnapi választás a DK számára olyan volt, mint az anyahajó gőzkatapultja: gyors lendülettel elhagyta a fedélzetet a Kék Repülő. A jó pilóta ilyenkor aztán nem a fékszárnyat aktiválja, hanem tökig nyomja a gázkart, hogy minél inkább kihasználja a kezdeti lendületet. Tegnap nagyot nyertetek, Kedves Barátaim, lehet azt kiteljesíteni stratégiai győzelemmé, de le is lehet nullázni.

Új Politika kell.


2014. május 25., vasárnap

MOST! - A Választás Napja - folyamatosan frissítve!!!

Jó Reggelt, Jó Szurkolást, ma egész nap a választásról, meg ahhoz kapcsolódó dolgokról fogok írni. Mindenekelőtt a változatosság kedvéért közlöm, hogy a DK-ra fogok szavazni valamikor a délelőtt folyamán és arra kérem minden Olvasómat, hogy ezt tegye.




Ennek megfelelően a Blog fejléce is megváltozott a mai napra, Soproni DK-sok szellemi terméke a kép, Szépvolt Fiúklányok, teccik. Szóval együtt töltjük ma a Napot, időnként okoskodok, elemezgetek meg ilyesmi, elkerülöm az országgyűlési választás napján tanúsított vágyálom-dialektikát, maradok majd a tényeknél, és azok megértésénél és megértetésénél.

De mindenekelőtt barátsággal és tisztelettel gondoljunk mindazokra, akik hajnalban keltek és már úton vannak a választási bizottságokba, hogy amennyire egy Orbánrendszerben lehetséges, a szavazás törvényességét és tisztaságát garantálják. Jó munkát Nektek, mellékelek is egy kis ébresztő zenét, aztán szünet, és egész nap folytköv...



6:45 Frissítés


Na, beszéljünk kicsit a mai napi szavazás Tétjéről. Európai Parlamenti Választás, de bizonyos szempontból épp Európa számára a legkevésbé sorsdöntő a mai nap. A Lajtán túl ugynais többnyire europer pártok találhatók mind a bal, mind a jobboldalon, és Ők dominálják a választást, köztük meg választani nem oly éles döntés, mint kies Hazánkban. Számukra ugyanis nem kérdés a demokratikus intézményrendszer, az alkotmányosság, a sajtószabadság, az emberi jogok, az igazságosság, hisz váltógazdaságban, de Ők építették és építik folyamatosan azt, amit mi Európának nevezünk. Hangsúlyeltolódások vannak persze köztük, de azt hiszem megnyalnánk mind a húsz ujjunkat, ha nálunk is olyan lenne a jobboldal, mint Odaát. Szóval Európa egészében tán a legfontosabb kérdés annyi, hogy mennyire sikerül lenyomva tartani a széljobbot. Ugorhatunk is vissza a Lajtán innenre.

A Magyar Ugaron jóval összetettebb ugyanez a kérdés, szinte mindegyik pártnak más és más a választás Tétje. A Fidesznek a legkisebb a Tét, nyilván nagyarányú győzelmet fog aratni, tudják, tudjuk, sajnálatos, de ez van perpillanat. Nem is vitték túlzásba a kampányolást, bíznak a Kubatov-féle Mozgósítási Gépezetben, és április 6-án saját bőrünkön megtapasztaltuk, hogy ezt sajnos alappal teszik. Mivel azonban most az EP Választás minden országra érvényes szabályai szerint kell eljárni, ezért aztán a finom kis csalások tömegét nem tudják majd bevetni. Nem mondom persze, hogy semmi fals dolgot nem csinálnak, mert Narancsék alapműködése a lopcsalhazudik, de ennek jelentősége nem lesz túl nagy. Most meglátjuk, hogy mekkora jelenleg a Fidesz valós társadalmi bázisa.


A legnagyobb kihívással az MSZP-nek kell ma megbirkóznia. Folyamatosan zsugorodó szavazóbázisa ha ma kevésnek bizonyul ahhoz, hogy legyőzze a Jobbikot, akkor megszűnik bármikori váltópártnak lenni. Szavazóinak jelentős része ugyanis a hagyomány mellett már csak azért tart ki, mert ma még a legerősebb baloldali párt, és tőlük várják azt, hogy megállítsák a Jobbik folyamatos erősödését. Ha ma a Jobbik legyőzi a Szegfűt, akkor ez a remény elveszik, és a baloldaliak számára nyilvánvalóvá válik, hogy az MSZP lefelé tendálása már megállíthatatlan. És itt jön be az új ballib pártok választási tétje. Nem volt még eddig objektív mérés sem a DK-ról, sem az Együttről, a közvéleménykutatások pedig nyilván nem ugyanazt a hivatkozási erőt jelentik, mint egy milliós választás objektív végeredménye.

Igazából mind a Demokratikus Koalíció, mind az Együtt ma kerül föl a politikai térképre, és természetesen nem mindegy, hogy milyen eredménnyel vágnak neki politikai jövőjüknek. Az Összefogás ernyője alatt nem volt tudható, hogy annak 1,3 millió szavazója közül ki melyik pártra is ikszelt valójában, az MSZP persze ezt ki is használta, vetítve nagyokat a mostani kampányban arról, hogy mind az 1,3 millió rájuk szavazott. Egyébként is elég gusztustalan és sunyi kampányt folytattak, ami aligha javított amúgyis padlón levő hitelességükön. Szegény Horngyulát fölhasználni, arra célozgatni, hogy aki nem az MSZP-re szavaz, annak elveszik a szavazata, meg az 1,3 millió MSZP szavazóról hablatyolni: lementek kutyába, no, ez a valóság.

Visszatérve a DK-ra, meg az Együttre. Még Nekik is más és más a tét. A DK ugyanis az Összefogásig felmenő, míg az Együtt lemenő trendet mutatott a közvéleménykutatásokban. Az Összefogás pillanata ezeket a trendeket lefagyasztotta, olyan kép maradt, mintha az Együtt erősebb lenne a DK-nál. Mivel azonban egyelőre egyik pártnak sincs választási bemérése, ezért számukra bármilyen eredmény is siker, de nem azonos mértékben. Épp az Összefogás előtti állapotok miatt magasabb az elvárás az Együttel, mint a DK-val szemben. Egy 5% körüli eredmény a DK-nak siker, az Együttnek kudarc leegyszerűsítve a kérdést. Mondhatni az Együttnek kötelező feladat az 5% megugrása, a DK-nak pedig nem. Ha előzőnek sikerül, akkor oké, ha utóbbinak, az meg diadal. A közvéleménykutatások mindkettőre mandátumszerzést valószínűsítenek, azonban az eredmények birtokában meglátjuk, melyiknek mennyire is jó valóban. Ha a DK meg tudja verni az Együttöt, akkor nagy lesz a szavazatelszívó hatása a későbbiekben mind az Együtt, mind az MSZP szavazóira.

Na, majd innen folytatjuk, addig egy kis zene...



9:30 Frissítés


Beszéljünk kicsit a részvételi adatokról, hogy mikor majd elkezdem összehasonlítgatni a korábbi EP Választásokéval, lehessen tudni, mi mit jelent. Egyszerű matekkel kezdve, minél alacsonyabb a részvételi arány, annál többet számít egy szavazó viselkedése. Ha valakinek van 100 ezer kőkeményen elkötelezett szavazója, akik hóbansárban, ágyútűzben is mennek urnázni, akkor azok egy alacsony részvételű szavazáson jó eredményt tudnak biztosítani a pártjuknak. 4 millió szavazóból 100 ezer, az nem egy ügy, de 1 millióból, az már biz egy jó kis 10%-os eredmény. Alapból tehát nézzük ilyen szemmel a mai választást.

A közvéleménykutatásokból, meg amúgyis közismert trendekből tudható, hogy melyik pártoknak vannak a legelkötelezettebb szavazói. Emellett az is tudható, hogy az EP Választások mindig jóval kevesebb embert mozgatnak meg, mint az országgyűlési. E kettőből aztán nagyjából megmondható, hogy a különböző részvételi arányok kiknek kedveznek. A 7 órás adat alacsony részvételre utal, de 11 óra előtt ez sokat nem jelent, addig nem sok értelme lenne gyakorlati következtetéseket levonni. Általában azonban elmondható az egyes pártok szavazóinak várható viselkedéséről pár dolog, épp ezt teszem most.

A Fidesztábor átlagos szavazói hajlandóságot mutat, Nekik nagyjából mindegy, hogy alacsony, vagy magas a részvétel, arra azonban jók, hogy alapként tekintsük a többi párt szavazóbázisához, mint középértéket. Az LMP-jé a legkevésbé elkötelezett szavazóbázis, alacsony részvétel Nekik a fent leírtak miatt nem kedvező, ha sok az otthonmaradó, abból arányaiban nagyon magas lesz az LMP választóinak aránya. Ad absurdum előfordulhat, hogy nem érik el az 5%-ot, ami az országgyűlési küszöbmegugrás után elég drámai fejlemény lenne, és 2018-as váltópárti ambícióikat jégre is tenné. Lefelé trenddel ugyanis nehéz nekirugaszkodni a hegyoldalnak, nemde.


A Jobbikról, ha nem lenne a KGBéla Ügy, akkor mondhatnám, hogy nagyon kemény és elkötelezett szavazóbázissal rendelkezik, de most Róluk csak annyi a biztosan elmondható, hogy semmi sem biztos. Ők imázsukban a tisztességre helyezték a hangsúlyt, amit könnyen meg is tehettek, lévén nem voltak még kormányon - reméljüök nem is lesznek -, és az érzékenységük kétes ügyekre ezért fokozott. Nagyon beütheti Őket a KGBéla Ügy, szüzességüket ugyanis nem romantikus nyárelőn a Városligetben, hanem rózsadombi orgián vesztették el, az meg nem ugyanaz, nemdebár.

Az MSZP szavazóbázisa megrendült, mind számosságában, mind elkötelezettségében. Ők a Jobbik mellett a másik sötét ló, vajon a múltba révedő szavazók elegen lesznek-e ahhoz, hogy állják a sarat a Jobbikkal szemben, vagy inkább otthon maradnak és kifújják magukat, mielőtt őszre már más párthoz átmennek. Érdekes lesz ma ez az MSZP-Jobbik küzdelem, már csak azért is, mert a Jobbik szavazóbázisának nagy része egykori MSZP szavazó, és a Jobbik pont a Szegfű elhiteltelenedése miatt erősödik folyamatosan. Szóval két sötét ló fog egymásnak ugrani, lehet szoros, de akár egész tág rés estére a két párt között, nagyjából egyenlő eséllyel arra, hogy melyik végez előbb.

Az Együtt szavazóinak elkötelezettsége nagyjából a Fidesz átlaghoz hasonló. Nem igazán érinti Őket az alacsony részvételi arány, bármilyen eredményt érnek el, abból kikövetkeztethető, hogyan is állnak össz-szavazatszámban országosan. Nagyon kíváncsi leszek rájuk, én süllyedést érzek náluk, de majd kiderül. A Demokratikus Koalíció az egyetlen, aminek az alacsony részvétel nagyon sokat segít. Mind az aktivista bázis, mind a közvetlen szimpatizánsi kör megy mint a buldózer, minél alacsonyabb a választási részvétel, ebből annál jobb százalék jön ki a végén.

Na, ennyit alapinfóként a választási részvétel egyes pártokat érintő jelentőségéről. Konkrét adatok alapján majd napközben visszatérünk a kérdésre, addig meg egy kis zene...



14:00 Frissítés


Kinn van a 13 órai részvételi adat is, ami 15,9%, a 2009-es 19,4%-hoz képest ez már döbbenetes különbség, pedig a 2009-es is már alacsonyabb volt a 2004-eshez képest. 2009-ben ebből végül 36%-os részvétel lett, a mostani trend már beálltnak tűnik négy részeredmény alapján, nem lesz ebből 32%-nál több. Ez még a legpesszimistább előzetes közvéleménykutatási előrejelzésekhez képest is minimum 5%-nyi (tudom, százalékpont, mielőtt erre kommentet kapok) lefelé eltérés, és innentől akkor még nagyobb lutri a dolog, mint egyébként.

Az általam korábban felvázolt, szavazótáborok elkötelezettsége alapján való becslés azonban alkalmas bármely részvételi arányoknál némi előrejelzésre. Alkalmazom is akkor, nézzük. A Fideszt mint korábban írtam, nem igazán érinti a részvétel, átlagos hajlandóságú szavazótábor, hozzák a kötelező nagyarányú győzelmet bármely részvételnél. Tulajdonképpen azért nem lehet könnyű most mozgósítani Kubatovéknak, mert a Narancsok Európa ellenes kirohanásai azért nehezen egyeztethetők össze az EP Választás fontosságának hangsúlyozásával, dehát föloldottak Ők már ennél nagyobb ellentmondásokat is. Szavazótáboruk nagyobb része négy láb jó, két láb rossz elven működik, így aztán valszeg el tudják vinni Őket az urnákhoz.

Érdekes lenne, ha a Budapest-Vidék szembeállításban volna valami értelmezhető adatunk. Tudjuk, hogy a ballib pártok elsősorban a nagyvárosokban, míg a jobb-széljobb a vidéki környezetben erős. De e tekintetben sem látok semmi rendkívülit. Budapest a legaktívabb, utána jönnek a városiasabb megyék, majd a vidékiesebbek. De nincs belső egyensúly borulás, egymáshoz képesti szavazati arányaik ugyanabban a trendben mennek, mint bármelyik választáson. Ha nagy eltolódás lenne a belső arányokban, abból jó előrejelzést lehetne csinálni a Jobbik és az MSZP egymás közötti csatájára: nyilván egy vidéki relatív többlet Jobbik, míg egy budapesti plusz szavazatarány MSZP előnyt jelentene. De nincs kirívó aránytalanság, így a meccs kettejük között továbbra is nyitott.


Az LMP viszont kritikus helyzetben van ilyen szavazási hajlandóságnál. Ráadásul egy dolgot ne felejtsünk el velük kapcsolatban: a nagy internetes portálok az országgyűlési választási kampány utolsó két hetében láthatóan összehangolt kampányt folytattak az érdekükben. Gyakorlatilag betolták Őket a parlamentbe. Az más kérdés, hogy melyik nagyokos szerkesztőtől jött az alapötlet, hogy Schifferék liberálisok lennének, de utólag már mindegy is, azóta már hallatszott ezügyben több mérvadó akkori LMP-fantól csendes vagy épp halkabb meaculpázás. Ugyan 4 évre sikeresen becsatoltak egy Orbánsegéderőt, de tán tanulnak belőle, ha meg nem hát kisnyúl. De ez a kemény médiahátszél most nem fújta az LMP-t, és úgytűnik Hajósi Virág nethiperaktív exFodorista is kiszeretett már belőlük - nincs jelentősége, csak önmagamat szórakoztattam ezzel a beszólással. Így aztán most nem úgy tűnik, mintha a budapesti liberális értelmiség megmozdult volna, ez meg Schifferék ordas politikai beégéséhez vezethet.

Az Együttre írtam korábban, hogy bázisának aktivitása nagyjából a Fideszéhez hasonlóan átlagos, így bármely szavazati aránynál kb. ugyanazt az eredményt hozzák. A Demokratikus Koalíció számára az ilyen durván alacsony részvétel meg egyenesen áldás lehet, a legaktívabb aktivista és szimpatizánsbázis elviheti akár 2 mandátumig is a szívemcsücske pártot. Ennyivel még nem vesztettem el az objektivitásom, de kis személyes kiszólás belefér, pláne azért, mert innentől estig nem nagyon maradt írnivaló. De azért egyefene, teszek az egyes pártokra egy körülbelüli becslést, bele a lutri kellős közepébe, és meglátjuk mi lesz. Szóval:

Fidesz kiütéssel győz, Jobbik megveri az MSZP-t, MSZP után DK következik, utána Együtt, és végül LMP. Szerintem az LMP-nek nem lesz mandátuma, a többinek meg igen. Na így, majd az urnazárások után többet, estefelé, meg akkor, ha hirtelen elkezdenének tódulni a népek a szavazófülkékbe, az meg aligha lesz. Most pedig átmeneti záróra, magam is megyek szavazni élettársammal a DK-ra, és egy kis zene...




SZÉP VOLT DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓ!!!