2014. április 30., szerda

Mégegyszer, még egyszerűbben

A Parlament az alakuló ülésén szavazni fog a frakcióval rendelkező pártok által "összerakott" bizottsági struktúráról. Jelen állapot szerint ez azt jelentené, hogy az Országgyűlésben Jobbikos alelnök lesz, és az Oktatási és Kulturális Bizottságot is Jobbikos vezeti.



Nakérem, ne is bonyolítsuk tovább ezt a kérdést. Az a Párt, azok a Képviselők, akik ezt a szart megszavazzák, azok nem ellenzékiek többé. Azok tevékenyen résztvesznek abban, hogy a nácik ikonikus pozíciókat foglalhassanak el. A Parlament Alelnöke magas közjogi méltóság, látszik kifelé is, nem is keveset, reprezentálja sok esetben a Magyar Országgyűlést. És az meg aztán nettó minősíthetetlen, hogy épp a jövő nemzedékének programjait megvitató, és elnökén keresztül szintén kifelé is látszó Oktatási és Kulturális Bizottságot vezesse a Jobbik. Javaslom a Mein Kampfot is feltenni a kötelező olvasmányok listájára ezekután.

Nem kell a sok helyen olvasható maszlag arról, hogy a Jobbik egymillió polgártól kapott fölhatalmazást, így járnak Nekik ilyen pozíciók. Ne tessenek összemosni egyértelműen különböző dolgokat. Igen, kaptak egymillió embertől fölhatalmazást ilyesmire, csakhogy az Összefogás meg kapott 1,2 millió embertől fölhatalmazást arra, hogy olyan értékvilágot képviseljen, amiben egy Jobbik nem elfogadható. Ha a Jobbik ilyen stallumait az ellenzék megszavazza, akkor nem saját 1,2 millió szavazójának, hanem a Jobbik 1 millió szavazójának érdekeit képviseli. És ugyebár nem erre kaptak fölhatalmazást.


És a saját szavazóink nem azért juttatták be a saját képviselőinket a Parlamentbe, hogy ott részeseivé váljanak az Orbáncirkusznak, hanem azért, hogy képviselői jogosítványaikkal élve próbálják meg lassítani a Fidesz és a Jobbik demokráciatemetését. Nem arra szavaztak, szavaztunk, hogy bizottsági alkuk szülessenek, fizetős pozíciókat osztogassanak egymásnak, és kedélyesen csevegjenek egy asztalnál. Az Ellenállás nem a hanyattfekvő dorombolást jelenti, ezt nem árt tisztázni.

Az a Párt, azok a Képviselők, akik bármilyen Jobbikos bizottsági pozíciót megszavaznak bármilyen kamuindokokkal, azok elárulják a saját szavazóikat. Azok nácik kollaboránsává válnak. Azok többet egy szót sem szólhatnak a Szabadság téri emlékmű körüli történésekről, mert éppúgy a kettős beszéd és szembehazudozás bűnébe esnek, mint Áder Auschwitzban. Akik bármilyen módon a tőlünk kapott képviselői jogosítványukat arra használják, hogy a Jobbikot akár csak egy milliméterrel is följebb tolják a hatalom csúcsai felé, azok nem demokraták többé, azok nem ellenzékiek többé.

Azok Árulók.


2014. április 29., kedd

A Szabadság téri "Jegyző"

Az emlékművel kapcsolatos hatósági fellépést a Nyolcker Jegyzője alapozta meg határozatában. Mivel én jól ismerem a Hölgyet, ezért aztán bemutatom. Rimán Edinának hívják, Kocsis Máté titkárnőjéből lett a kerület jegyzője, jogi diploma nélkül.


És mivel a Kocsis Máté ellen vívott háborúm immáron kétéves, ezért jegyzőjével, Rimán Edinával is foglalkoztam már több írásban korábbi Blogomon. Akkor épp némileg archaikus nyelvezetet használtam, mert olyan kedvem volt, ezért a történet Hőseinek azonosságát egyértelműsítem.

Ree Maan, Főpapnő = Rimán Edina Nyolcker Jegyző
Shaa Boe, Törzsfő = jómagam

S akkor eredetiben, parancsoljatok:


32. Ree Maan s az Orvos

Címkék: orvos alpolgármester szabó gábor rimán edina

05.jpg  Történt, hogy a főpapnő magát szépítni, s egészségesíteni szándékolta, s főleg fogazata iránt volt elégedetlen. S hát mivel tudomással bírt arról, hogy Shaa Boe maga ily tudással, s mi fontosabb, kapcsolatokkal is rendelkezik, ezért őt e tárgyban meglátogatta.

S a Törzsfő a segedelmet nem mérte szűk marokkal. Saját barátját, Orvosát ajánlotta Ree Maan-nak, ki igen magas beosztásban végzi feladatát azon egyetemen, mi Városunkban található, s az Asszonyok Megmentőjéről neveztetett Semmelweisnek.

Ezen Orvos mindenütt mély megbecsülésnek örvend, betegei, tanítványai Őt magasztalják, s Shaa Boe is sokat tanult Tőle, mikor idejét gyógyítással töltötte. S Ree Maan örült, hogy ily neves, s megbecsült Orvosra lelt, s kérte a Törzsfőt, hogy annak rendelőjébe Ő eljuthasson. S ezt a Törzsfő megszervezte.

S hát több látogatásra is szükség lett volna, így az első alkalom után Shaa Boe a Főpapnőt palotai lakrészében meglátogatta, s elégedettségéről tudakolta. S Ree Maan arca eltorzult, s szó szerint idézem, mit mondott: "Nekem egy zsidó a számban ne turkáljon."


riman_alpolgi1.jpg 
                                                                     (jobb szélen Rimán Edina Nyolcker Jegyző)

S hát a döbbenettől, mi a Törzsfőt áthatotta, lemerevedett. Csak nézte ezt az aprócska szörnyet, kiből ily gyűlölet tört el, s csak annyit mondott: kiről beszélsz, az az Ország egyik legjobb, s legnevesebb Orvosa, s Nálad sokkal magasabb körökből is várnak sokáig, hogy Hozzá kezelésre járhassanak.

S Ree Maan csak ennyit mondott: Akkor se.

S hát ezt tovább nem hallgattam. Kifordultam Tőle, mielőtt belem tesz ugyanígy énvelem. S hát onnantól, mikor megláttam, mindig eszembe jutott e szózata. S most elmondtam.
szabogabor

Levél a Viktornak, Grazba

Szia Viktor, gondolom jó helyre címeztem a levelet Neked. Most, hogy Európa kicsit megunt, és a kasszakulcsot elzárta az egyik fiókba, valszeg nem vagy a topon. A mobilod is folyton csöng, mert a Lajosék kicsit berágtak Rád, napi egymilliárd forintos stabil közbeszerzési bevételre számítottak, oszt most meg nincs egy kanyi vas se. Éshát Lajosékat nem kell Neked bemutatnom ugye. Jobban szeretik a lóvét mint Téged, ennek meg aztán lehet végül tartós egészségügyi kihatása is. Node ez végül is nem az én dolgom, Ti egy Család vagytok, csak azért jusson eszedbe, hogy a Don nem mindig jelent jót a magyar történelemben.


Szerintem a Felcsúti Mauzóleum mellvédjén vagy Te még lelkileg, integetsz a kirendelt szervesállománynak, de hátha fölfogsz valamit a való világból közben. Megpróbálok segíteni Neked, hogy megértsd, mi is történt épp most. Tán kezdjük a végén, a miért éppen mosttal. Asszem a választáson jöttek rá Európáék, hogy Te létezel. Szokatlan egy jelenség voltál eddig, egyfajta nagyszájú bohóc. Kilógtál a sorból, mint idehaza annakidején Torgyán, mondtál nagy baromságokat, csakhát senkise vett komolyan. Ránéztek Európa térképére, meg az országok gazdasági adataira a Közösségi Górék, aztán legyintettek egyet. Mert Te valahogy olyan életszerűtlen vagy onnan nézve a focimániáddal, a rezsicsökkentéseddel, meg a napszemcsis táskahordozóiddal. Szürreális, na, ez a legjobb kifejezés.

Meg nem is volt Rád idejük. Volt itt egy világgazdasági válság, történelmileg és geopolitikailag fontos országokat kellett fölállítani a padlóról, meggyőzni a német, francia, angol adófizető polgárokat meg cégeket, hogy sokszázmilliárd euróval szálljanak már be az országmentésekbe, és ez kicsit lekötötte az erejüket meg az idejüket. De most nagyjából kezd kisimulni megint a világ, ráadásul tőlünk keletre Ukrajnában meg épp kitakarítják a ruszkikat, így aztán katonai szempontból is elvesztettük határzónai státuszunkat. Tudod, a térkép sosem hazudik. Ha a sokkal nagyobb Ukrajna beszáll Európázni, akkor Ők lesznek a pufferzóna, nem mi. Szóval most az a helyzet, hogy nem vagyunk már fontosak, inkább csak zavaróak.


Persze ha nagyon akarták volna, épp lett volna némi idejük meg figyelmük Rád, de valahogy nem tudtak mit kezdeni Veled. No nem azért, mert számítanál Te azon a szinten bármit, a szabadságharcodat max nyelvi leleményként értékelték, amit úgy dekódoltak, hogy aggyámégpénzt. És adtak is, mert rendesek, Európában szokás az együttműködés, a segítség, meg ilyesmik. Csak sajnos azzal nem számoltak, hogy Te ennyire ostoba vagy. Valahogy hihetetlen volt Brüsszelből nézve, hogy Te azt a rengeteg suta beszédet és cselekvést komolyan gondolod. És azt sem akarták bevenni, hogy nem küld el Téged az Ország a náthásba az esedékes választáson. És most, hogy épp van Rád kis idejük, észrevették a sompolygásodat, ciki. Őszinte döbbenetükre megnyerted a választást, és utánanéztek, hogy akkor most mi is történt, és mi történhet.

Kicsit belelapoztak az európai szinten gyűjtött statisztikai adatokba. Megdöbbentek azon, amit a választási megfigyelőik meséltek a lehallgatásbiztos szobákban, látják, hogy négymillió szegény van, és tömeges az éhezés, hogy a szélsőjobb épp a parlamentben triumfál, és hogy focistadionokra több lóvét költesz, mint felsőoktatásra. Meg hogy mindig ugyanaz a pár név bukkan föl az az Eurómilliárdok elköltésének végpontján. Dumáltak egykét nagykövettel, begyűjtöttek mindenféle hivatalos meg nemhivatalos infót Rólad meg a Körödről, és aztán fönnakadtak a szemeik. Ha ez megnyugtat Téged Grazban, most az Uniós Főgórék is szarul érzik magukat, mert Nekik meg el kell ám számolni az 500 millió európai polgárral, hogy mire is költötték a Tőlük beszedett lóvét.


Éshát Te odakinti szemmel annyira irracionálisan egyedi jelenség vagy, hogy nincsenek miattad könnyű helyzetben. Hogy a fenébe lehet elmagyarázni a Volkswagen melósának, hogy a befizetett lóvéja pár sokszorosan túlárazott látványberuházáson keresztül végül egy maffiaállam Főcsaládját gazdagítja? És ez baj, Viktor, mert a német gyári melós az nem veszi be a meséket. Az számonkéri ám a pazarlást. Úgyhogy Te most jól kibabráltál Brüsszelben pár emberrel, és épp az EP Választások előtt. Megtörtént a baleset, ami európai szemmel nézve hihetetlen volt: megint Te lettél az Úr a magyar ugaron, és ezért a továbbiakban már nem hajlandóak a hátukat tartani az európai polgárok felé.

Ők szeretnek együttműködni, érvelni, meggyőzni, kompromisszumokat kötni, mert a Közösség is így jött létre, és bővül és erősödik. De Veled kapcsolatban rá kellett jönniük, hogy ezeket a szavakat Te nem érted. Éshát tudod arról a szintről nézve azért Te elég kis pötty vagy ám. Ugye milyen szépen mondtam? Szóval megvonták a vállukat, aztán kivették a Magyarországnak szánt lóvét tároló páncélszekrényből a kulcsot, és elzárták a fiókba. Nem erőszak a disznótor, Viktor fiam. Szippants bele most a szabadságharcod negédes levegőjébe, nem akarnak "gyarmatosítani" többé. A Bohócot most levették kicsit a Cirkuszi Porondról, mert már a gyerekek is megunták. Beintettek egyet alkarból, meg új keleti irányodnak megfelelően hozzátetták: nyista lóvé. Na, remélem Viktorom segítettem Neked megérteni pár összefüggést, arra meg azért figyelj, hogy a Családtagok bevételeinek gyors esése miatt célszerű előkóstoltatnod a kórházi ételeket, meg gyógyszereket valakivel.

Nehogy úgy járj, mint a Welsz.


2014. április 28., hétfő

Mi leszel, ha nagy leszel?

A Demokratikus Koalíciót én leginkább az USA Demokrata Pártjához tudom hasonlítani, nem valamely európai liberális-baloldali párthoz. Számos olyan értéke van, amellyel más magyar párt nem rendelkezik, és azokat megóvva és tovább erősítve képes is lehet újraépíteni a Magyar Köztársaságot.

 



Múltév szeptemberben lettem a DK támogatója, nagyrészt érzelmi okokból. Utálom, ha valakit megaláznak, márpedig amit az MSZP és az Együtt akkor a DK-val tett, az gyomorforgató volt. Hajlamos vagyok azonnal Dávid mellé állni Góliáttal szemben, amit még az is segített, hogy Gyurcsányt nagyjából attól a pillanattól az egyetlen átütő nyugatos politikusnak tartom, mióta föltűnt. Az azóta eltelt idő sok DK-s ismerőst és barátot hozott, így érzelmi elköteleződésem csak erősödött, és szerencsés módon a mostanra sok kapcsolódáson keresztül megtapasztalt összkép racionálisan is stabil támogatóvá tett. Független elemzőként soha nem fogok kritikátlan opuszokat írni, épp az SZDSZ-ben évtizedek alatt megélt történések erősítettek meg abban, hogy a kritikai támogatás hosszabb távon hasznosabb egy Közösség, egy Párt számára, mint a folyamatos buksisimogatás.

A Demokratikus Koalíció létrejötte sem európai, hanem inkább amerikai történet. Nem kényelmes, europer közegben keletkezett, hanem folyamatos harcban. Kiátkozott vezető, árulónak tekintett alapító tagság, folyamatos ellenszél, vagy inkább tornádó. Akik ismerik az amerikai párttörténetet, azok tudják: nagyjából így alakultak ki ott is a végül meghatározóvá vált nagypártok. Ekként a DK-t én a magyar politika telepeseinek tartom. Olyan emberek gyűjtőhelyének, akik bátrabbak és elkötelezettebbek a magyar rögvalóság politikai garnitúrájához képest. Egy olyan párt van, amelyhez hasonlítható, ez pedig a rendszerváltás időszakának SZDSZ-e. Sajnos az SZDSZ nem az lett, amivé válhatott volna, ott szerzett tapasztalataimat arra használom föl, hogy írásaim révén megpróbáljam megóvni a DK-t, nehogy ugyanazokba a csapdákba lépdeljen, mint az SZDSZ tette folyamatosan.


A DK minden más párttal szemben két alapvető előnnyel rendelkezik. Az alapító vezető képességei, morális attitűdje és harcedzettsége az első, erről különösebben nem kell kifejtőset írni. A másik viszont a tagság minősége és elhivatottsága. Per pillanat a DK "áldott állapotban" van. Bármi lehet belőle, de az igazán nagy veszélyeknek is éppen mostanság van kitéve, melyek aztán útirányától apró lépésekben eltéríthetik. A két veszély, ami a bokrok között leselkedik: az identitás felhígulása, és a moralitás felpuhulása. Nem tudom hol olvastam, de ideillik: könnyű erkölcsösnek maradni egy templomban, de az igazi kihívás, ha ezt egy kuplerájban kell átélni. A DK nem rendelkezik még politikai stallumokkal, nem szabdalják még személyi érdekek, legalábbis tömegesen nem. Egy nyitott párt nem tudja megakadályozni megélhetési kalandorok megérkezését, az igazi jellege abból derül ki, hogyan tudja kezelni az Ő tevékenységüket.

Itt érünk el ahhoz a témához, ami miatt folyamatosan ágálok: az önkormányzati választáshoz és az MSZP-hez fűződő viszonyhoz. Egy hitből és elkötelezettségből fölépült szervezet ugyanis nem közösködhet egy államapparátusi jellegű megélhetési gépezettel. Egyszerűen mások a belső mozgatórugói és nem jó a szüzességet úgy elveszteni, hogy abból rögtön foglalkozás is váljon. Márpedig az MSZP már rég nem megy semerre: személyi és kiscsoportos érdekek bonyolult szövevénye, amelyek lebéklyózták a mozgásképességét. Ha a DK és az MSZP akármilyen szinten keveredik, akkor a megélhetési profizmus könnyen maga alá gyűrheti a naiv lelkesedést. Ráadásul egy pártnak nem az a dolga, hogy mással szövetkezzen, hanem az, hogy megtalálja saját társadalmi bázisát, és azokat képviselje. Ez pedig csak tiszta identitással lehetséges.


Lehet persze technikai koalíciókat kötni, mikor az élet azt kikényszeríti, nincs ezzel probláma. De csak akkor szabad ilyet tenni, ha az a kényszer nagyon erős. A magam részéről utolsó pillanat után is ágáltam az Összefogás ellen, de végül kénytelen voltam elfogadni, hogy Orbán leváltásának lehetősége az a szintű kényszer, ami fölülírhatja időlegesen az önálló identitás megóvását. Ám lássuk tisztán: Orbán elűzésének lehetőségén kívül nincs olyan kényszer, ami az éppen kialakuló nyugatos, demokrata társadalmi bázis beáldozását indokolhatná. Egy önkormányzati választás pedig főleg nem az. Kár túldimenzionálni a jelentőségét: a félfeudális Magyarországon a Vérnarancsok azt csinálnak bármely önkormányzattal, amit csak jólesik. Ha bárki ellensúlyt akar egy mégoly méretes önkormányzatban is velük szemben képezni, akkor azt törvényalkotási, gazdasági és hatósági módszerekkel pillanatok alatt kicsinálják.

Néhány ikonikus ponton lehet támogatni más pártok jelöltjeit, főpolgármester, Angyalföld, Szeged, de a nyugatos társadalmi bázisnak éreznie kell, hogy ez nem egy általános, a DK országos politikáját meghatározó elvi jellegű összefonódást jelent, hanem kizárólag helyi, technikai ügy. Ha ugyanis országos együttmenetelés érzetét sugározza a Demokratikus Koalíció, akkor épp azt veszti el, ami a jövője: a minden más politikai erőtől különböző identitását és talán az erkölcsösségét is. A gyakorlatban ugyanis az önkormányzati választások ellenzéki összefogás esetén is éppúgy, sőt durvábban lesznek elvesztve, mint most az országgyűlési volt. Viszont az ellenzékiként bejutó DK-s helyi képviselők szövetségben bekerülve az MSZP szervezeti kultúrájába kénytelenek többé kevésbé becsatlakozni. Rögtön a választás után megkezdődik majd a képviselőtestületekben a Fidesszel való alkudozás: frakció-létszám, működési összegek, bizottsági pozíciók és a többi. Ésha a DK az MSZP-vel közösen jut be, akkor részévé válik a megszokott simliskedéseknek.


Megjelenik majd a frissen bejutott képviselők személyes és alapvetően egzisztenciális érdeke. És nem mindenki lesz majd elég kitartó, mikor épp a Fideszes polgármester irodájában Szoci szirénhangokkal a fülében kell nemet mondania egy bizottságelnöki pozícióra és egy jól fizető kiegészítő politikai állásra. És aki egyszer ebbe a játszmába beszáll, az onnan ritkán tud kiszakadni. Az MSZP eredeti erkölcsi, és iránytartása épp az önkormányzatokban puhult föl. Olyan kereszthidak képződtek, melyek a helyi MSZP-seket annál jobban a helyi Fideszesekhez kötötték, minél erősebb lett a Narancs és minél gyengébb a Szegfű. A Szocialisták helyi képviselőinek már a Narancs a munkáltatója, és egzisztenciális alapjuk biztosítója, nem a saját pártjuk. És Ők már mindenhol ennek megfelelően is mozognak: nem baloldali értékeket, hanem magánérdeket képviselnek. Ésha Nekik a DK-s képviselőre szükségük van egy frakció megalakításához, a bizottsági fizetős helyek növeléséhez, akkor mindent el fognak követni, hogy behálózzák az újonnan érkezetteket.

Nos, mindezek miatt kardoskodom az önkormányzati választásokon való önálló DK-indulásért. Orbánt szövetséggel sem lehet megbuktatni, viszont el lehet veszteni az országgyűlési választáson amúgy is meggyengült identitást, és egyben csaknem visszautasíthatatlan korrupciós ajánlatoknak kitenni a friss DK-s képviselőket. Ez pedig olyan út, ami egyszer már az SZDSZ-t a végromlás felé indította, és amelyik a mostani MSZP-t elmúlásra ítélte.

Ne tegyétek, kérlek.


2014. április 27., vasárnap

Mi a Cél?

Mielőtt a háttérben a frissen agyonvert Összefogás pártjai lemutyizzák, hogy az önkormányzati választáson a romlott áruból kinek mennyi jusson, álljunk meg egy pillanatra. Mondjuk meg, mi az igazi feladatunk, és mindent rendeljünk annak alá.

 



Az Összefogásnak egyetlen célja volt: elűzni Orbánt. Ne kezdjünk el utólag olyan dolgokat belelátni, amik egy percig nem voltak benne. Ne felejtsük el mennyi idő alatt és milyen módszerekkel jött létre, és ki milyen szerepet játszott benne. Utólag abban valami nagy közös lelkületet fölfedezni, az nem más mint történelemhamisítás, azt meg inkább hagyjuk meg a Vérnarancsoknak. Térjünk vissza a józan eszünkhöz és a tényekhez. Márpedig a tény az, hogy az Összefogás nem teljesítette a célját, hogy közel sem került ahhoz, hogy Orbánt legyőzze. Viszont nagy valószínűséggel hozzájárult ahhoz, hogy a Jobbik megerősödjön, és az LMP bejusson a parlamentbe. Ugyanis a Fideszellenes protesztszavazók erősítették meg mindkét alakulatot, az Összefogás létrehozásának pillanatához képest Mi nem erősödtünk a kampány alatt gyakorlatilag semmit, Ők meg igen.

Szóval a tények egyértelműen azt mutatják: az Összefogás totális kudarc volt. Kitűzött céljából semmit sem ért el, viszont kárt okozott a szélsőjobb, és a Schiffer-féle Műellenzék megerősítésével. Nulla bizonytalan szavazót sikerült behozni, ellenben a két friss ellenzéki párt, a DK és az Együtt erősödése megtorpant, sőt lefagyott. Ha pedig valami ekkora kudarc, akkor azt újra akarni puszta mazochizmus, nem racionális cselekvés. 1,2 millió szavazóra voltunk képesek két hónapnyi pörgő kampánnyal. Ebből a vereség miatt máris vesztettünk, és épp újabb fülest fogunk kapni az EP Választáson, nagyobbat mint április 6-án. És ha nem zárjuk ki kategorikusan egy újabb Összefogás létrehozását, akkor az önkormányzati választáson már a mostani szavazóbázisunk is tovább olvad, tovább erősítve az LMP-t és a Jobbikot. Szóval lehetőleg felejtsük el még a szót is, márha akarunk valamit 2018-ban.


Mert a Cél, az nem helyi érdekű piszmogások tömkelegének országos szintű önmegsimmisítésbe fordítása, hanem Orbán leváltása. Legalábbis tudtommal, ha már nem ez, akkor tessenek szólni, hogy lemaradtam az aktuálpolitikai csavarok közben. De induljunk ki abból, hogy a Cél nem változott. És akkor nézzük meg józan paraszti ésszel, mi kell ahhoz, hogy el is érhessük. Először is: újra életet kell lehelni a két feltörekvő ellenzéki pártba, a DK-ba és az Együttbe. Az MSZP összefogósdi előtti támogatottsága 17% volt, a parlamenti választás listás eredménye meg 25% lett. A kettő között levő 8%-ot a DK és az Együtt hozta be. Ez meg sajna pont annyi, mint amennyijük volt az összefogósdi előtt. Az Együtt ugyan már korábban is stagnálni kezdett, de egészen januárig a DK havi 2%-al növekedett. Az adatok szerint azonban ez a növekedés az összefogással azonnal megállt. Helytálló az a megállapítás, hogy ebben az egészben az egyetlen vesztes a DK volt.

Engem az MSZP meg az Együtt sorsa eléggé hidegen hagy. Előbbit csak Orbán legyőzésének tartós akadályaként szemlélem, utóbbit meg a DK új szavazók bevonzásáért folytatott versenyének konkurenseként. Mind az Együtt, mind a Bokros-féle MoMa potenciális szövetséges lesz majd az Orbánűzésben 2018-ban, de addig le kell meccselni, hogy melyik politikai erő lesz képes megteremteni egy 2 milliós szavazóbázist, hogy a többiek ahhoz majd behozhassák a saját százaezreiket. Mert Orbán legyőzéséhez egymillióval több szavazó kell majd mint amennyi most volt, gondolom ez egyértelmű. Félmillió új szavazót kell a városokból és félmilliót a vidéki Magyarországból szereznünk. Előbbire és utóbbira is 4 éves cselekvési tervet kell letennünk az asztalra és rettenetes mennyiségű aprómunkával azt végre is hajtanunk. És ahhoz a szokásos közérthetetlen lózungok kevesek lesznek.


A Tuareg Blog hozzá fog járulni a cselekvési terv kidolgozásához, hogy pontosak legyünk meg is kezdtük már ezt a munkát a vidék ügyeinek megtárgyalásával. Simone rovatának alapfeladata épp ez, magam pedig hasonlót fogok a városokkal kapcsolatban tenni. Ám a legjobb tervek sem érnek semmit, ha nincs, aki azokat végigvigye. És a helyzet rémegyszerű: vagy a DK visszatér eredeti küldetéséhez és képes a meglévő szavazók eláramlását megakadályozva újabb 1 millió szavazóért az évek során megküzdve az Ellenzék Tömegpártjává válni, vagy a Jobbik fogja ezt megtenni. Mégegyszer elismétlem: ne felejtsük el a valós Célt: Orbán elűzése. A rengeteg elégedetlen ember egyszercsak megmozdul majd, a kérdés csak az, hogy ki és mi mellett teszi ezt. Vagy a DK vagy a Jobbik, más potenciális verziót én nem látok.

Nos, felvezetésnek elég ennyi, a folytatásban majd erről az alapról folytatom, és a DK, mint az Ellenzék egyetlen demokratikus és nyerésesélyes politikai erejének szempontjából vizsgálom meg a teendőket.

Folytatása következik nemsokára.


2014. április 26., szombat

Várj Feri!

Ezt a cikket Múltév szeptember 7-én írtam a régi blogomon. Épp kidobta az MSZP-Együtt Páros a DK-t az összefogósdi első köréből. Épp mindenki temette Gyurcsányt, a Demokratikus Koalíció 1%-on állt. Akkor lettem DK-támogató. Tehát...



Elkövettél egy Hibát. Nem, nem az Őszödi Beszédet, aki valóban végighallgatta, az tudja, hogy ma is vállalható. A Hibát korábban követted el. 2004-ben. Mikor Medgyessy megbukott.

Államférfiként akartál viselkedni, de az az időszak, az az MSZP, és végül az Ország nem díjazta ezt. Meg akartad menteni az MSZP-t és vele együtt az SZDSZ-t a széteséstől. Merthát Te aztán pontosan láttad, hogy milyen szétkorhadt, sok kis Csákmátéval teli mindkét had, és úgy gondoltad, még megmenthető belőle a Jó. És talán kiirtható belőlük a Gonosz.

Ha akkor csak Politikusként viselkedsz, akkor Kiss Péter lett volna a Miniszterelnök, aki éppúgy folytatta volna a korporatív semmittevést, mint előtte Medgyessy. És persze 2006-ban simán elbukta volna a választást. Az SZDSZ-szel együtt. És ma Te lennél a Miniszterelnök, és lenne egy megtisztított - nem, nem megtisztult, a szemetet nem lehet megkérni rá, hogy levigye magát a kukába, azt biz ki kell vágni, kíméletlenül - Szocialista Párt. És valszeg az SZDSZ is kiesik a Parlamentből, ami bizony addigra már szükségszerű lett volna. Mert moralitásában már akkor sem különbözött a Szocialista Párttól. 

gyurcsany2009kongr.jpg

A Fidesz nem nyer kétharmaddal, az Alkotmány bármikori újraírásának lehetősége nélkül pedig nem tudta volna lebetonozni magát, szétrabolni az országot, és berakni mindenhová a vakondjait. Egyszerű többségnél gyorsan kiderült volna, hogy fingjuk nincs a kormányzásról, és 2010-ben nagy fölénnyel nyerted volna az országgyűlési választást. És akkor most nem itt tartanánk. Hős akartál lenni, de Áldozat lettél. Épp mostanság kezded kiheverni, és épp mostanság kezd az Emberek fejében helyreállni, hogy ki is vagy, és micsoda valójában a Fidesz, meg a Magyar Szocialista Párt.

Várj Feri!

Ne kövesd el ugyanazt a Hibát mégegyszer. Ha most belépsz megalázott harmadik partnernek Atygordonékhoz, akkor lehet, hogy kormányra juttatod Őket. És akkor 2018-ban, vagy inkább jóval előbb, Orbán már 4/5-del fog választáson visszatérni. Mert ez az ország most kormányozhatatlan. Orbánék minden kulcspozícióba Pártszolgálatost tettek és bebetonozták. Oly sokan vannak, oly sok helyen, hogy egy mégoly tiszta, bátor és okos kormányzást is képesek ellehetetleníteni.

Csakhát ezzel a Szocialista Párttal, meg ezzel az Együttel nem lehet tiszta, bátor és okos kormányzást folytatni. Mert ezek ugyanazok, akik egyszer már elqrták az Országot, akik fölosztották egymás között a megyéket és városokat, meg persze a közbeszerzéseket, és akik épp olyan erős szálakkal kötődnek a Fideszes Birodalomhoz, mint akkortájt, mikor rohanva vitték a Beszédedet Simicskához.

Van egy Pártod. A DK. Főleg olyanokból áll, akik követtek Téged, pedig ahová Te akkor elindultál, ott nincsenek elosztható politikai pozíciók. Csak hit, és tisztesség. A megélhetésiek az MSZP-ben maradtak. A megélhetésükért. És ezzel éppúgy eladták magukat, mint a Fidesznyik tagság Orbánnak.

Várj Feri!

Kell még idő. Kell az Embereknek, hogy lássák, Te ki vagy valójában, és kik a Mai Politikai Elit. Az Ország túlélt másfél évszázadnyi törökvészt, még négy évet is ki fog bírni. És készülj. Mert az MSZP, meg az Együtt vagy elveszíti a választásokat, saját kisszerűségük és ostobaságuk miatt, és akkor azért omlik össze, vagy leheletnyivel megnyeri és akkor a kormányzásba bukik bele.

Ebben az Országban nem csak a Fidesszel van a baj. hanem a Hivatalos Ellenzékével is. Gyávák, sunyik, megvehetők, megélhetésiek. Amíg Ők ilyenek, addig ez az Ország Orbán országa marad, mert nincs hittel vállalható alternatíva. Nem szakadt még el a cérna a Magyar Népben, ezt nyilván látod. Még nem volt elég, még kell, hogy érjen az Igazi Váltás. Csak építkezz még, türelemmel. van már hozzá hadsereged, nem, nem a számosságában, hanem az eltökéltségében erős.

2018 a Te éved lehet, ha most tudsz várni. Ha Orbán nyer, az ellenzéki térfél kiürül. És csak Te vagy ott. És akkor megérkezik mindenki Hozzád, és lesz elég erőd hozzá, hogy tisztán tudd tartani az Új Ellenzéket. Az MSZP az SZDSZ sorsára jutva elsorvad, éppoly megérdemelten. Orbánékra rádől a gazdasági csodájuk, még a most megvásároltak zsoldjának rendszeres kifizetésére sem marad elég a ládikóban.

És akkor Te jössz. És simán, kétharmaddal. És akkor csinálhatsz, csinálhatunk végre egy jó Országot. De most még nem.

Várj, Feri!



Szóval ezt írtam 8 hónappal ezelőtt. Láttam a Feri ATV-s friss riportját, amiben mondott valamit az őszi önkormányzati választásról. És nagyon nem tetszett, amit mondott. Ezért hoztam most be ezt a régi írásomat. Ugyanis aktuálisabbá vált, mint valaha...

2014. április 25., péntek

Elválik a khmmm... hús a haltól

Írhattam volna persze durvábban is. Szóval itt van ez a parlamenti Jobbik invázió. Ők adhatják az Országgyűlés Alelnökét, meg az Oktatási és Kulturális Bizottság Elnökét. Nem írom túl, mert nincs miért: a helyzet ugyanis egyértelmű.




Alkudoznak a frakcióval rendelkező pártok a parlamenti helyekről. Innentől ez már önmagában necces. Ha a Szocialisták meg az LMP komolyan gondolta, hogy ez egy elcsalt választás, akkor bizottságban nem vesznek részt, nem állnak föl olyan dobogóra, amit manipulált verseny eredménye alapján állítanak. Az esküt le kell tenni, ebben nem értek egyet azokkal, akik a nemletétel mellett foglalnak állást, hisz ha a választásokon elindultunk, akkor azt képviselői székekre konvertálta 1,2 millió szavazó, Őket nem lehet semmibe venni.

De tevékeny részt vállalni a puszta képviselőségen túl a Fidesz antiparlamentáris látszatjátszmájában: ez gyomorforgató, és erkölcsileg elfogadhatatlan. Ez fizetős pozíciókat szétosztó mutyizás, semmi több. És ami igazán fölháborít, az egy MSZP közlemény, ami épp most kezd el terjedni a neten. Újhelyi István, a korábbi parlament alelnöke panaszos levelet írt Kövér Lászlónak, hogy vesse latba befolyását a Jobbik alelnöki pozíciójának megfúrására.

Nem Szocik, ne kamuzzatok. Elfogadtátok az alkut, kaptatok bizottságelnöki posztot, helyeket, mindent, a Fidesz megsimogatta a buksitokat, mert megint odatartottátok. És nem csak a buksitokat, szokás szerint. Nem levelezni kell a szoft diktatúra helytartóival, hanem nem kell velük alkudozni. De Ti persze jó MSZP szokás szerint elhelyezitek az apparatcsikokat, mindegy, hogy annak a demokrácia látja kárát, Ti már rég nem törődtök ilyen aprósággal.

Nem levelezni kell, píárakcióként, Tesókáim. Föl kell rúgni az asztalt. Otthagyni Őket a büdös francba, nem megszavazni semilyen pozíciót senkinek az alakuló ülésen. Megteszitek ezt? Na? Szerintem nem. Asszisztáltok a Fidesz további térnyeréséhez, megint fölhúznak Titeket kesztyűnek. Akkor meg ne nyavajogjatok.

Élvezzétek, amíg tehetitek.


Őfelsége Ellenzéke

Még mindig vannak számosan, akik nem értették meg a Választási Bukta üzenetét. Még mindig össze akarják hozni a tüzet a vízzel, pedig azok kioltják egymást kérem tisztelettel. Érzelmi okokból sokan pont ugyanolyan elfogultak az MSZP irányába, mint a Narancshorda a Felcsúti felé.



Azért valami minimál-logikát tanúsítsunk, ha kérhetem. Ne ostorozzák azok a Fidesz szavazókat, akik saját maguk is pont annyira irracionális lelkesedéssel viseltetnek a Szegfű iránt, mint Orbán iránt az Ő fanjai. A két láb jó, négy láb rossz, vagy épp fordítva elve alapján működő Fidesznyikek és Vérszocik között csak annyi a különbség, hogy előbbiek sokkal többen vannak, mert racionálisan nézve tökugyanúgy viselkednek. Pedig ez a magatartás hosszabb távon csak arra jó, hogy a két fanklub mérete közötti különbség tovább nőjjön, az meg elviszi 2018-at is.

Az MSZP romlása már rég nem személyi kérdés. Hogy épp ki lesz az utolsó, aki leoltja a Jókai utcai székházban a villanyt, csaknem mellékes. A Szocialisták egész szervezete, és működési normarendszere korhadt el az idők folyamán a legtetejétől a legaljáig. Attól azonban, hogy valaki nem hajlandó látni az évtized óta folyó kontraszelekciót és nem akar szembenézni annak végeredményével, attól az megtörtént és visszafordíthatatlan kárt okozott a Szegfűnek. Lehet még kicsit szirmokat cserélgetni, de a valamikori virágzás nem tér már vissza, mert közben a gyökeret saját maguk elrágták. Igen, saját maguk, az Ő párttagjaik, az általuk választott középszintű vezetők, és a középszint által megválasztott fővezérkar. Így együtt, egy húron pendülve. Éppoly kölcsönös leköteleződési rendszer épült ki mostanra az MSZP-ben, mint anno az SZDSZ-ben. És éppoly végromlás vár emiatt Rájuk is.


Az SZDSZ-ben annak idején Magyar Bálint építette föl azt a hűbérúri rendszert, amely miatt a tehetséges emberek tömegei fordultak el a párttól. Ha egy rendszer merevvé válik, mert nem a tehetséget és a dinamizmust támogatja, hanem a kijelölt helyi kiskirályt védi mindenekkel szemben, akkor az a rendszer egy idő után már csak kívülről nézve tűnik élő szervezetnek. Belül azonban kiürül, az utánpótlás megszűnik, a korábban harcos emberek belesimulnak az establishmentbe, és amikor válság jön, amire rugalmasan kéne reagálni, akkor hirtelen és fájón derül ki, hogy a szervezet valójában már mozgásképtelen. És akkor egy csapásra összedől, mint a kártyavár.

Az MSZP-ben már régóta nincs valódi utánpótlás beáramlás. Az a minden szinten érezhető bürokratikus merevség, ami a regnáló vezetőket gyakorlatilag leválthatatlanná teszi, egy frissen a pártiroda ajtaján betévedő tehetséges ember számára taszítónak hat. Gyurcsány megpróbált hozzányúlni a Párthoz annakidején, megnyitni és dinamizálni, megváltoztatni annak belső működési elveit. De a Párt Csákmátéi azonnal összezártak: nekik jobb a kicsi torta, amiből mindig ki tudnak vágni egy szeletet, mint a nagy, amiből lehet hogy csak másoknak jut majd. Az MSZP egésze az államapparátus részévé vált, olyan szintű vesztenivalót halmozott föl önmagában, hogy valódi ellenzéki magatartással már önmagát számolná föl.


Kölcsönös el-, és kitartottságok alkujának szövevénye a Szegfű, nem élő, regenerálódni tudó szerves szövet. A hűség a lényeg a kiskirályhoz, aki pedig azt stallumokkal díjazza. A középszint önkormányzati pozíciókat juttat az alsó szintnek, és ehhez csendes háttéralkukat folytat a Fidesz hasonló szintű vezetőivel. Ugyanis a Vérnarancsok biztosítják az önkormányzatokban az elhelyezni kívánt szocialista kisnemeseknek a bizottsági posztokat, a felügyelőbizottsági, tanácsadói helyeket, a különböző köztisztviselői és közalkalmazotti álláshelyeket. És bizony a Narancsok biztosítják is ezeket, mert egybevág a saját érdekükkel: nem tudnának mit kezdeni egy harcos ellenzékkel, inkább megveszik maguknak a Szocialistákat, akik igazán érdemi és veszélyes támadásokat nem fognak úgysem intézni a Fideszhatalom ellen.

A maradék szocialista tagság pedig inkább kushad, és fizetésnapokon az önkormányzati kasszákhoz fárad fölvenni a hallgatás és beleegyezés zsoldját. Ha egy ifjabb és még lelkes szoci aktivista egyszercsak komolyan veszi az ellenzéki szerepét, akkor gyorsan az illetékes Pártfőnök irodájában találja magát, ahol óvó hangon elmagyarázzák Neki, hogy épp több tucat párttársának az egzisztenciáját veszélyezteti a handabandázással. Ne vigye túlzásba az ellenzékiskedést, mert a Narancsok a végén kivágják a finom kis fizető pozíciókból a többi szocit rosszkedvükben, és akkor mi lesz a párttársakkal, ugye elvtársam.


Szóval az egész MSZP tokkal vonóval már régóta a Fidesz fizetett ellenzéke. Aszerint is viselkedik országos és helyi szinten egyaránt. Őfelsége Ellenzékét meg aztán tök mindegy, hogy melyik hűbérúr vezeti: az egész van hozzánőve a Narancsokhoz, és éppúgy adófizetők pénzéből finanszírozva, mint a Fidesznyik megélhetésiek. Nagyon érdekes lenne egy olyan MSZP taglétszám kimutatás, amin föltüntetnék, hogy a tagságból hányan birtokolnak valamilyen állami fizető pozíciót. Nem lesz ilyen, soha, mert akkor kiderülne gyorsan: tagságuk nagyobb részének megélhetése saját kiskirályaik csendes közvetítésével a Narancsoktól függ. Ha pedig most valaki le akarja váltani a Mesterházyt, akkor azt ismét csak a szokásos módon teheti meg: össze kell ülnie a királycsináló megyei és városi elnökökkel, hogy megszerezze a támogatásukat. És ahhoz hogy megszerezze, le kell köteleződnie: nem fog hozzányúlni a kialakult hatalmi és leköteleződési viszonyokhoz.

Mély változásnak az MSZP-ben nincs esélye, ugyanis a belső hatalmi többségnek nem érdeke semmiféle változás. Ők elvannak amíg vannak, jól jön az a lóvé, mégha valójában a Fidesz kegyéből is kapják, mert addig sem kell dolgozni menni. Az MSZP rég eladta a saját és az Ország jövőjét a kényelmes jelenért. Kivételt csak épp azok a helyek jelentenek, ahol a Szegfű hatalmon tudott maradni. Ott nem kell leköteleződniük, ott sokkal komolyabban veszik a csapatépítést és a rugalmasságot, mert ott tudják: addig élnek, amíg nyernek. Nyerni meg székükbe belegyógyult kontraszelektált megélhetésiekkel nem lehet. Angyalföld, Szeged, még pár hely az országban az üdítő kivételek. De látni kell: ezek a kivételek és nem ez a norma. Az MSZP egészének véres valósága egy a Fidesz által eltartott bürökrata-sereg.

Őfelsége Ellenzéke.


2014. április 24., csütörtök

LMP, főpolgármester, miegymás...

Gondolom a többség tudja, miről beszélek, aki meg nem, annak mondom: az MSZP fölajánlotta Schifferéknek, hogy támogatna egy LMP-s főpolgármester-jelöltet. Mielőtt bárki ezt komolyabban venné mint kéne, kicsit beszéljünk róla.




Látom a Fészbukon a hírhez kapcsolódó kommentekben, hogy sokan bevették ezt, és mint komoly lehetőséget tárgyalják vérmérsékletük, és párthovatartozásuk szerint. Főleg a fölháborodás megy, de épp ezért szólok: nyugi, ez csak egy trükk. Csapdaállítás és imázsjavítás az EP Választás előtt az MSZP részéről a balos összefogáspártiak felé. Töknyilvánvaló volt a valamennyire is a politikában mozgó emberek számára, hogy perceken belül elutálják a javaslatot Schifferék. A javaslattevő Szocik számára is az volt. Volt persze célja, de nem az, mint amit mondanak erről. Vizsgáljuk meg ezt az akciót közelebbről.

Az LMP-t az utolsó héten a liberális internetes hírportálok nyomták át a parlamenti küszöbön. A közvéleménykutatók az utolsó pillanatig jelezték, hogy van kábé 100 ezer olyan szavazó aki csak az utolsó pillanatban fogja eldönteni, hogy Összefogás, vagy LMP. És a megtévedt Szerkesztő Urak jó ötletnek gondolták kinevezni csaknem liberálisnak Schifferéket, és tolták Őket ezerrel. Hülyék voltak, belátják rövidesen, de most ugorjunk, nem Ők a téma. Szóval ezt a tartalék százezer szavazót sikerült a médiaoffenzívával az utolsó héten megfelezni, és az a nagyjából 50 ezer plusz ember átdobta a lécen az LMP-t. De ez az 50 ezer ember, ez csak jobb híján LMP-s, ráadásul nagy részük fővárosi értelmiségi.


Ha egy Főpolgármesteri Székről van szó, akkor nagyon szeretnék ugyanezen emberek a Tarlóst kidobva látni. Igen valószínű, hogy ez esetben olyan megoldást támogatnak, ami esélyes ellenzéki jelölt állításáról szól. Az MSZP akciójának egyik motivációja épp ez: megmutatni ennek az 50 ezer fővárosi értelmiségi szavazónak, hogy Ők bármire hajlandóak Tarlós eltávolításáért. De persze pontosan tudták Szegfűék, hogy az LMP elutasítja Őket, így aztán a tervük ezen része nagyjából be is jön. A Pesti Ötvenezer most bizony megharagszik Schifferékre, merthát ezzel az elutasítással növelik Tarlós maradási esélyét. És bár az országgyűlésin az LMP-re szavaztak, de szimpátiájuk kicsit most lelohadt. Nem véletlenül kaptak LMP-jék görcsös visítófrászt az ötlettől, van is miért aggódniuk.

Az MSZP számára létkérdés, hogy az EP Választáson elfogadható eredményt érjenek el. Ehhez valahogy azt kéne megmutatniuk, hogy nem is Ők voltak a Nagy Parlamenti Bukta Főokai. Hogy nem az Ő négyéves semmittevésük, és az Összefogás létrehozásában végigvittt akarnok fölényeskedésük vezetett végül egy alkalmatlan ember miniszterelnök-jelöltté tételéhez. Az MSZP most feledtetni akarja, hogy meddig húzták-halasztották az összefogást, hogy a jelöltek 90%-át mind az egyéni körzetekben, mind a lista bejutó helyein Ők adták, és gyakorlatilag diktátumot nyomtak le a DK és az Együtt torkán.


Most hirtelen nagyon megvilágosodtak. Ők nagyonnagyon nyitottak ám, az országgyűlési az csak egy tévedés volt, nem diktálnak Ők senkinek, mert nem is olyanok ám, rosszul tetszik emlékezni a Tisztelt Nagyérdeműnek. Ez persze szerecsenmosdatási kísérlet, a Nép memóriájának hiányára való építkezés, magyarul: hazug gesztus. Természetesen köze nincs az önkormányzati választáshoz, ez nettó az EP választási kampányuk része. Lemosni magukról megtapasztalt akarnokságuk, öntörvényű erőszakos ostobaságuk bélyegét. Időkényszer nem volt egy ilyen alkura, lehett volna ezzel bőven várni május 25., az EP Választás utánig, és persze ha nem médiabuli lett volna a valós cél, akkor a háttérben teszik az ajánlatot, nem a nyilvánosságban.

Az MSZP retteg attól, hogy a baloldali szavazók az Összefogás sikertelenségéért meg fogják büntetni. Részben azzal, hogy a DK-ra és az Együttre szavaznak, részben azzal, hogy otthonmaradnak. És ez bizony be is fog következni Kedves Szocialisták, mert attól hogy Ti nem vontátok le a tanulságot, attól még az Összefogás szavazói levonták. Ha az MSZP nem ér el egy minimum 20%-os eredményt az EP Választáson, akkor a végső lejtőre kerül, oda, ahová az SZDSZ került a Fodor időszakban egy cirka 3%-os eredménnyel. A párt méretéhez képesti rossz szereplés már a szavazók pszichológiáját a föltörekvők és nem a lehullók felé fordítja. És akkor az MSZP agóniája felgyorsul.


Na, kedves DK, akkor most húzzunk egy nagyot, és dörgöljük bele a Szocik orrát a saját trükkjükbe. Ugyancsak médiaúton épp lehetne írni olyasmit, hogy a DK nagyon örül, hogy az országgyűlési választási kudarcból az MSZP legalább annyit levett, hogy alkalmas emberek hiányában olyat kívülről kell behozni. Kicsit sajnáljuk, hogy ily későn ébredtek, jobb lett volna az Országgyűlési Választások előtt, mert minimum el lehetett volna érni egy másik miniszterelnök-jelölttel annyit, hogy ne legyen Fidesz kétharmad. Egyben jelöljünk meg számukra egy DK által favorizált jelöltet, és tegyünk hozzá annyit, hogy nyilván a Mi Jelöltünk is elfogadható az MSZP-nek, hisz azért a DK mégiscsak inkább valódi ellenzéki párt, mint az LMP, ugyebár.

Aztán egy ilyen klassz kis sajtóközlemény után hátra lehet kicsit dőlni, és nézni, amint a Szocialisták a saját hálójukba súlyosan belecsavarodnak. Mert valóban nem utasíthatnak el egy ilyen javaslatot. Ha az LMP-nek fölajánlották, akkor az a minimum, hogy a DK-ra is fönntartsák ugyanazt az ajánlatot, nemde? Vicces lesz majd nézni, ahogy elkezdenek a Szegfűk mellébeszélni, kihátrálni, mert persze Ők éppúgy nem fogadják el a DK-s jelöltet, mintahogy az LMP nem fogadja el az MSZP javaslatát. 

A Szocialista Párt javaslata egy ügyes, ámde hazug húzás. Célja csak az országgyűlési választási Összefogás időbeli és szervezeti szétbarmolásának feledtetése, a felelősség eltolása. Ahogy az Tőlük megszokott. Nem szabad hagyni, hogy ezt megtegyék. Tessenek mihamarabb DK-s jelöltet javasolni, hadd legyen nyilvánvaló mindenkinek, hogy a Szegfűk már megint hamis dallamot játszanak.

Új zene kell.


2014. április 23., szerda

Jobbik - csak tünet, nem betegség

Látom, ahogy a cím puszta látványától már megy is föl sok olvasóban a pumpa, és már klikkelne is tovább. Ne tegyétek Barátaim, úgy nem lehet eredményesen küzdeni az ellenséggel, ha nem értjük meg annak természetét. Létező fenyegetéssel pedig szembe kell nézni, nem hátatfordítani.

 



Bármelyik szélsőség, akár jobb, akár bal nem más, mint a bonyolult társadalmi összefüggésektől elmenekülő emberek egyszerű megoldásokat hirdető gyűjtőhelye. A multi gonosz, a zsidó az világméretben esküszik össze, a cigány az bűnöző, a magyar meg felsőbbrendű, oszt kész is a világelmélet. Egy jól működő társadalomban nem sok vizet zavarnak: léteznek, hol épp bejutnak a parlamentbe, meg az önkormányzatokba, hol meg az utcán kavarnak. Éppolyan kötelező melléktermék, mint a munkanélküliség: a versenyelvű demokratikus piacgazdaság elkerülhetetlen velejárója. A szélsőségek erősödése a legjobb tünete annak, ha egy társadalom a betegség irányába tart, vagy épp már el is lepte a kór.

Fontos megértenünk, hogy a Jobbik nem ok, hanem csak okozat. Ha az Orbán rezsim nem olyan volna, amilyen, akkor összetöpörítené a szélsőjobb szavazóbázisát. Társadalmi igazságosságon alapuló politika ugyanis jóval kevésbé szül csendes ellenállást, mint a Narancsok haverok-buli-hanta uralkodása. Csakhogy a dolog kellemetlenebb része ott kezdődik, mikor túllépünk a Felcsútiék Jobbikot erősítő uralkodási stílusán, és megpróbálunk szembenézni a saját szerepünkkel Vonáék előretörésében. Egyszerűsítve a képletet azt mondom: Orbánék megtermelik az elégedetlenek tömegét, Mi viszont hagyjuk Őket elmenni az ajtónk előtt, és bekopogni a mézesmázas szomszédhoz.


Ha a Jobbik mostani szavazóbázisát elvinnénk egy jókora lakatlan szigetre, hogy ott éljenek közösségként, akkor hónapokon belül lemészárolnák egymást. A törzsszavazóik hungaristák, de a mostani támogatói körük nagyobbik része meg nem az. A tömegnyi új szavazó nem azért kedveli Őket, mert nácik, hanem azért mert nem tudja, hogy azok. Vagy valóban nem tudja, vagy csak nem akar erről tudomást venni. A Jobbik sikeres választási szereplése leginkább ügyes időzítésnek köszönhető. Kiépítették az országos aktivistahálózatukat szélsőjobbosokból, és a megfelelő időben, a választás előtt nagyjából három hónappal átmentek rózsaszín kisállatsimogatóba. Ezzel elérték azt, hogy eredeti bázisukat meg tudták tartani, de egy teljesen új, egyébként a Jobbik ideológiájától igencsak távoleső társadalmi réteget tudtak az átfestett zászlóik alá terelni.

Ugyanaz a helyzet, mint Orbánék esetében: nem Vonáék nyertek, hanem Mi vesztettünk. A Demokratikus Ellenzék szavazói képezik a Jobbik szavazóbázisának nagyobbik részét. Ők tudták begyűjteni a protesztszavazókat, nem Mi. Míg a mérsékelt ellenzék domináns ereje a parlamentben szötyörgött, a Jobbik csendben behálózta az országot, és elsősorban a Vidéki Magyarországot. Megértették a kisvárosok és falvak lakóinak legelemibb vágyait, és ahhoz alkalmazkodó megoldásokat javasoltak. És helyben, nem valahol messze, a Parlamentben, ahol az Öltönyös Nagyvárosiak beszélnek. Ahol az kellett, nácultak egy kicsit, vonulgattak, imázst termeltek, ahol meg ez kontraproduktív lett volna, ott meg számba vették a háztáji termelők gondjait.


És ezekben a kritikus körzetekben versenytárs nélkül voltak. A Szocialista Párt már csak látványelemként és papíron rendelkezik országos hálózattal, a valóságban ennek az országgyűlési választási kampányban már csak a töredéke működött. Helyben, kisvárosban, faluban nem volt jelen ellenerő, hogy a jobbikos igehirdetőkkel szemben fellépjen. Így aztán az a vidéki szavazó, aki rühelli Orbánt nem látott hosszú időn át más ellenzékit, mint a Vonáékat. A pap ugyan fideszes volt, de a kocsmáros meg jobbikos. És sajnos az orvos, meg a tanár már nem volt MSZP-s. A faluban meg ez az értelmiség, kezitcsókolom jóreggelt, ez a néhány kulcsszereplő képezi az információáramlás kulcspontjait.

Hosszú évek aprómunkájával fölépítettek egy vágyrendszert a vidékben, és a kellő pillanatban az ügyes mosolyoffenzívával szavazatokra is konvertálták. A vidéki szavazóinkat nem a kampányban vesztettük el, hanem azért, mert nem tanúsítottunk semmiféle kézzelfogható, valós ellenzéki magatartást. A nagyvárosokban kevésbé tudtak áttörni. Nagyjából azért, mert az információáramlás sokkal kiterjedtebb és többszólamú. A nagyvárosi szavazó kapott elégséges benyomást arról, hogy mi is valójában a Jobbik, így jóval kisebb részük adta le Orbánék elleni protesztszavazatát Vonáékra, többségük inkább otthon maradt, mert az MSZP dominálta Összefogást nem tartotta hiteles ellenzéknek.

A TUAREG Blog nem a kényelmes konformizmus lelőhelye. Tudom, hogy a Jobbik megértése, és valós természetének föltárása az ellenzéki szavazók jelentős részében tabutéma. Mégis vállalnunk kell az ezzel járó kemény vitákat, mertha nem értjük meg Vonáék sikerességének titkát, hanem ehelyett egy dühös vállrándítással elintézzük Őket, akkor valóban a lengyel forgatókönyv szerint fogjuk megírni a saját jövőnket is. A baloldali szavazók jelentős tömegei megindultak a Jobbik felé, és a mi feladatunk mozgatórugóik őszinte, a konfliktusokat vállaló föltárása. Mert meg kell állítanunk Őket, az nem kérdés, csakhogy ahhoz meg kell találnunk a megfelelő ellenszert.

Kezdjünk bele.



2014. április 22., kedd

A Bejja (Csonka Bea Beáta)

Kicsi színes következik egy Trollról, hisz nyilván azért írogat és tolakszik ezer helyre, hogy föltűnjön. Kedves Bejja, segítek Neked közismertté válni, és kérem, továbbra is jelenj meg a Blogomon, mert az élet tragikomikumát képviseled személyedben.



Bejja (Csonka Bea Beáta) igazi Troll. A Demokratikus Koalíció saját trollja. Onnan vágták ki jó régen, azóta lett DK-antifan, mert addig DK-sként az MSZP-t reszelgette. A Trollról köztudott, hogy többnyire kisebb orkcsapattal jár, növelendő a hatékonyságot. Engem a trollok önmagukban nem zavarnak, a Blogon elférnek, Ők a blogíró bónuszai: szellemi táplálék, kedvelem.

A Fészbukon azonban lehet épp káros a tevékenységük, mert egy csoportot könnyebb szétverni, mint egy blogot: sok különböző ember, és nem mindenki oly konfliktustűrő, vagy épp kedvelő, mint jómagam. Úgyhogy mostanság arrafelé kicsit letakarítottam Bejját (Csonka Bea Beáta) az orkjaival együtt, gyakoribb föltűnése várható itt a Blogon egyéb lehetőségeinek súlyos bekorlátozódásával.

Sok különböző helyen döngeti Őkelme, hogy mekkora MSZP-s is, én meg azt gondolom, hogy azért annyira még nincs rossz passzban a Szegfű, hogy ez az imádat részükről is kölcsönös legyen. Ha mégis, ám legyen, de higgyétek el: egy pártnak sem tesz jót, ha a nevében egy materializálódott identitászavar lép föl. Nem tesz jót Nektek Szocik, na. Hogy egyébként meg kiről van szó, íme:


Na, de igazából egy dolog miatt teszem közismettté Bejját (Csonka Bea Beáta). A szokásos jobboldali túlfestéssel megjelent pár cikk egy emberről: Gönczi Józsefről. Kiírta a fészbukjára, hogy milyen sorsot kíván Orbánéknak. Ebből persze azonnal tonnás habostortát képeztek, mintha nem lenne tele a net a Gyurcsány kinyírását sürgető Vérnarancs opuszokkal. Szóval Gönczi Józsefet, aki egyébként egy normális ember, csak elszakadt nála a cérna, megpróbálta halálra vonszolni a Fidesznyik Bértollnoksereg.

Ez eddig persze szokványos ügy, kettős mérce, fölturbózás, hazudozás, sejtetés, Bájerzsóti újságírás rulez. Csak az a baj, hogy ezt a szerencsétlen Fészbuk posztot nem a jobbosok szúrták ki. Furcsa is lett volna, merthát a Fészbuk ezernyi ellenzéki pártcsoportjának folyamatos követéséhez még a Narancsapparátus is kevés. Ez olyan embertől mehetett csak ki, aki aktívan trollkodik az összes olyan DK-s jellegű csoportban, ahonnan még nem rittyentették ki. Olyantól, aki ismeri személyesen az írókat, és tudja, kinél képzelhető el, hogy egy választási vereség után elpattan benne egy pillanatra a húr.


Sajnos, pont Bejja (Csonka Bea Beáta) az a személy, aki olyannyira aktív és informált, hogy tudta, hová is kell figyelnie a végtelen infóáradatban. És megtalálta. És földobta Gönczi Józsefet. Gyanús volt eleve Bejja (Csonka Bea Beáta), ezért aztán csendben elkezdtem csekkolni a profilját. És láss csodát: meg is találtam, amit kerestem. Egyetlen embert állított be követésre: Gönczi Józsefet. És azóta is lelkesen posztolgatja a jobbnyikok összes vonatkozó átkozódását.

Kedves Bejja (Csonka Bea Beáta). Gönczi József elkövetett egy hibát. Egyet, érted. Te pedig ezért odavágtad a Vérnarancs sajtónak, hadd töröljék bele a lábukat. Hát ezért szerepelsz Te itt most nálam, hogy mindenfelé megtudják: kicsoda is vagy Te.

Vagy inkább Micsoda.


Nem a Nép a birka, kezitcsókolom...

Egyetértek Gyurcsánnyal: az Összefogást súlyos vereségre ítélő Nép birkázását abba lehet hagyni. Már csak azért is, mertha épp nyertünk volna, akkor most a Fidesz birkázna, a mi birkázóink meg a Nép végtelen bölcsességét dicsőítenék.




Demokratikus országokban semmi nem áll a Nép fölött: az ítéletét választásnak hívják, és jobb elfogadni azt emelt és gondolkodó fővel, mert a Népet nem lehet leváltani. Ugyanis tudtommal mindazok, akik az Országban politikára adják a fejüket, azok ezt a Népet szeretnék boldogítani. Ha nem, akkor ne tessenek politizálni, vagy tessenek maguknak egy másik Népet keresni, egyszerű ez. A Nép ugyanis pont ugyanez volt, mikor választásokat nyertünk, tehát a hiba nem bennük van, hanem bennünk, ellenzéki politikaformálókban. Ésha a Népet meg akarjuk nyerni magunknak, akkor el kell gondolkoznunk, hogy mit csinálunk nagyon rosszul, ha ennyire ronggyá vertek bennünket.

Mondom: gondolkoznunk. Az nem gondolkozás, hogy elmondjuk ezredszer is: a Fidesz választási törvénye, meg médiafölénye, meg csalások, ésatöbbi. Nem, ez érzelgős struccpolitika: 800 ezer szavazattal vesztettünk, ebből az összes Fidesznyik trükk maximum 100 ezret jelenthetett, és gyenge vigasz, hogy 700 ezer mínusz köszönhető csak a saját alkalmatlanságunknak. Tán rögzítsük akkor: demokratikus választásokon vertek meg minket, a Nép nem volt vevő ránk, és mivel a Nép nem változik, nekünk kell azt megtenni. Illetve persze nem kell, mehet minden ugyanúgy, mint eddig, csak akkor még jobban el leszünk verve már az önkormányzati választáson, mint most voltunk.


Írom egymás után az elemző cikkeket a választási kudarc vélhető okairól. Olvasóim döntő többsége racionális ember, veszik is a lapot, egy részük azonban nem. És mivel az olvasóbázis folyamatosan növekszik, és aki újonnan érkezik az nem ismeri a korábbi írásokat, így bizonyos dolgokat kénytelen vagyok újra és újra elmondani: ez itt nem a vágyak kollektív élménnyé emelésének, hanem a valósággal való szembenézésnek a helye. Rögzítem tehát a tényeket, és ezekből indulok ki, akár tetszik, akár nem. Az Összefogás nem kellett a Népnek. Hazavágtak bennünket, a Fideszt a Felcsútival az élen ismét trónra emelték. Hogy milyen módszerrel, milyen körülmények között az pusztán technikai kérdés ahhoz képest, hogy sokszázezer szavazóval volt kevesebbünk, mint Azoknak.

Ha a vásárlók ráuntak a szardíniára, akkor nem elég átnevezni olajos halnak, meg kicserélni a konzerven a fedőszalagot, hanem föl kell rakni a polcra a tonhalat, a hekket, meg a makrélát nemdebár. Mert minél inkább tuszkoljuk a korábbi terméket lefelé a torkokon, annál hevesebb vegetatív reakciókkal fogunk találkozni, gondolom ezt nem kell képileg is kifejtenem. Az MSZP vezette Összefogás a szardínia Kedves Olvasóim, amiről már tudjuk, hogy nem esznek belőle. Azok a vágyreakciók, amik egy újabb egybesimulásról szólnak: a nem vásárolt cucc átnevezési és átcímkézési kísérletei. Halálra ítélt vágyálmok, a valósághoz semmi közük. Ha ezt végre tudomásul vesszük, akkor mindjárt nem is oly kétségbeejtő a helyzet. Ki kell rúgni a hiánygazdaságban szocializálódott boltost, és az új menedzsmentnek föl kell rakni az új termékeket a polcra.


Mert van új termék. Van a Demokratikus Koalíció, van az Együtt, van  MoMa. Fodort, Schiffert én inkább terjedelmi okokból nem írom ide, megtettem már párszor korábbi cikkekben, elég is belőlük annyi. Szóval meg kell kérdezni a vásárlókat, hogy mi a véleményük az új termékeinkről. A szardíniagyártás Szegfűs Fellegvárában persze ettől megy a visítófrász, merthát erősen visszaeshet a maradék olajoshal fogyasztás is, ha az újabb típusú kaják fölkerülnek a polcra. Naja, de mi az Ellenzék boltját üzemeltetjük, ahová sok új vásárlót szeretnénk bevonzani, és nem a Szardíniagyár érdekeit tartjuk szem előtt, bocsi. Szóval esetünkben nem kell mikroökonómiai mélyelemzésekbe mennünk a kereslet-kínálat ügyeiben, mert a boltos egyszerű valósága megmutatja: új termék kell, mert a vásárlók a régit kiköpték.

Nosztalgikus okokból biztos maradnak páran, akik örökre szardíniát esznek: egészségükre, jó étvágyat hozzá, csak a saját ízlésüket ne keverjék össze a Nép ízlésével. Azt meg a Magyar Szardíniafogyasztás Prófétáinak figyelmébe ajánlom, hogy az se megoldás, ha a többi halat belekeverjük az olajosba: nem lesz tőle jobb, legföljebb  a vásárlók háborodnak majd föl, mikor a tonhalkonzerv a felnyitás után szardíniává változik. Szóval röviden: elég volt ebből. Van tonhal, van hekk, van makréla, ki kell tenni a polcra. Nem hátra, nem a raktárba, hanem legelőre, pont ugyanoda, ahol a régebbi konzervek vannak. Aztán ott tartani a polcon folyamatosan, hogy legyen ideje és lehetősége a vásárlóknak megszeretni az új terméket, és híre menjen körükben, hogy ismét van miért a boltba járni. Ha csökken a kereslet, akkor frissíteni kell a kínálatot, gondolom nem én találom föl ezzel a forróvizet. Nem kell a szardínia a Népnek, se szólóban, se keverve, se kavarva, sehogyse, na. Ez van. Lehet változtatni.

Vagy csődbe menni.




2014. április 21., hétfő

Önkormányzati választás: csak óvatosan...

Hát beszéljünk akkor erről is. Nem könnyű téma, felőlem épp ráérhetne még, de a közvéleményt már erősen foglalkoztatja. Úgyhogy egybefoglalom a lényegi gondolataimat ezügyben, mert úgysem úszom meg, hogy ezer helyen kelljen kifejtenem a témát. Jobb itt, egybe.



Tizenöt évnyi önkormányzati frontvonalbeli harc van mögöttem: választási kampányok, képviselőség, frakcióvezetés, bizottsági elnökség, tanácsnokság, mindenegyéb nyalánkság. Szóval amiket elmondok az nem fotelokosság, hanem merőben gyakorlati tapasztalat. Kezdjük magukkal a választásokkal, a többi ráér később. Először is: Orbánisztánban tévtézis az, hogy az önkormányzatok ellensúlyt tudnak képezni a központi hatalommal szemben. Fenét tudnak, ha elégséges helyen történne csoda, és az ellenzék hozná a nagyobb települések többségét, akkor csak annyi történne, hogy becsusszanna egy kétharmados törvény, és az önkormányzatok maradék önállósága is füstbe távozna. Szóval addig van a Tóth Józsinak Angyalföldön, meg a Botkának Szegeden jó dolga, amíg csak Ők vannak. Országosan nem elég jelentősek ahhoz, hogy miattuk a Vérnarancs Önkormányzatokat is lenullázzák. Ha sok városunk lenne, megtennék, akinek kétsége van efelől, az olvassa újra Orbánék előző négyéves kétharmados törvényeinek listáját. Naugye, ugorhatunk.

A következő tény - ismét csak nem örömteli, de a tények keveset törődnek azzal, hogy megszerettessék magukat - az erősebbre szavazás tapasztalata. A parlamenti választás után nem sokkal tartott önkormányzati választások mindig az országos győztesnek kedveznek. Ha a friss kormány nem csinál valami szokatlanul durva megszorítástömeget, akkor hozza az önkormányzati választásokat is. Éshát épp ezért nem is szoktak a friss kormányok ilyesmit csinálni: ha van komoly gond, akkor kardélen táncolva kihúzzák valahogy urnazárásig, aztán mehetnek a durva intézkedések a pénztártól való távozás után. Szóval méginkább a Fidesznek áll a zászló őszre is, jobb ezt előre látni, kisebb lesz a csalódás.


Hamár sokkterápia, akkor jöhet a következő löket. Az istenadta nép magasról tesz az önkormányzati képviselőkre: van a Polgármester, aztán a többi az meg a megélhetési biodíszlet. Hiába van közjogilag a képviselőtestületeknek erős hatásköre, a Nép ezzel édeskeveset törődik: a választáson polgármestert választ, és hamár emiatt elfáradt az urnához, akkor nosza, leszavaz az egyéni képviselőjelöltre is. Az emberek tán 10 százaléka annyira tudatos, hogy az önkormányzati képviselők szerepét is megérti, és azt is mérlegeli a szavazófülkében. A másik 90 százalék meg nyomja az ikszet a polgármesteri voksívre, oszt ennyi.

De a helyzet még ennél is rosszabb. Az egyetlen olyan közhatalmi pozíció épp a polgármesteri, aminek birtokosa eleve többletszavazatokkal vág neki az újabb megmérettetésnek. Ezen mindig elcsodálkoztam, tulajdonképpen nem értem miért van ez, de attól még ez van. Egy nem túl pocsék polgármester olyan mint egy boxvilágbajnok: nagyon meg kell verni, hogy le lehessen taszítani a trónról. 17 éven át őriztük az SZDSZ-es Csécsei Bélával a polgármesteri széket a Nyolckerben és mivel a kampányait 1998-tól mindig én vezettem, így bátran mondhatom: ha nem lenne ez a furcsa választói magatartás, simán vesztettünk volna. Országos választásnál, EU voksolásnál, népszavazásnál ilyen hatás nincs, ott épp a protestszavazás a jellemző, pont ettől erősödött meg a Jobbik, de ezt majd máskor. Szóval a polgármester-választásnál a járt utat járatlanért el ne hagyj alapelve működik.


És az a bibi, hogy a települések elsöprő többségét - nem a kisfalukra gondolok, az egészen speckó történet - bizony a Vérnarancsok uralják polgármesteri szinten. Úgyhogy mielőtt a mostani országgyűlési eredményeket el tetszenek kezdeni átváltogatni önkormányzati választásokra, csaxólok: ne tegyék, mert nem így működik. A regnáló Fidesznyik polgármesterekhez hozzá kell csapni 10%-ot, mert ennyivel többet fognak kapni az országgyűlési Fidesz eredményhez képest. Ez persze minden polgármesterre igaz, ezért aztán a Tóth Józsitól Angyalföldet, Botkától Szegedet, Wittinghofftól Budaörsöt elvenni lehetetlen. Ugyanis Ők még ráadásul jó polgármesterek is, így nem plusz 10%-nyi, hanem minimum 20%-nyi előnnyel indulnak. És akkor itt jön be, amiről korábban már beszéltem: az önkormányzati egyéni képviselőkre a polgármester-jelölt miatt szavaznak, kevés az olyan ember, aki odafigyel egyáltalán arra, hogy kik is indulnak a saját választókerületében képviselőjelöltként.

Nakérem, indításnak ebben a témában ennyi. Kifejtősebbre is fogom venni természetesen, de mikor azon gondolkozik bárki, hogy összefogás, vagy nem összefogás, akkor ezeket a tényeket, választói magatartásokat vegye figyelembe. Magam csak így elsőre annyit mondok: ott célszerű összefogni, ahol a regnáló polgármester a miénk, ott meg nem, ahol a Narancsoké. Merthogy az összefogás persze együttesen több szavazatot tol be egy jelölt alá, de közben tovább erodálja az ellenzék feltörekvő új pártjainak hitelességét. Nyerhetetlen választásokért cserébe meg nem jó üzlet elveszteni a távolabbi jövő lehetőségeit. Tóth Józsi, Botka, Wittinghoff, esetleg pár olyan budapesti kerület, ahol most nagyobb aránnyal nyertünk, meg presztízsokokból a Főpolgármesteri poszt, de ott sem pártjelölttel, főleg nem szocialistával. Máshol együtt indulni egyszerűen irracionális magatartás, csak arra jó, hogy képviselői székükbe belegyógyult Szegfűsök el ne veszítsék a fizetésüket.

Ez meg nem szempont, gondolom.


2014. április 20., vasárnap

Így vesztettük el a Nyolckert - UTÓIRAT

Az eddigi részekben olyan eseményeket mutattam meg, melyek baloldali szavazók ezreinek elvesztéséhez vezettek. Már ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy az MSZP kiüsse magát az ősbaloldali kerületben, de Komássy Ákos nem bízta a véletlenre a dolgot.



Az általa elszabotált tüntetési felszólalás után a Közte és köztem levő együttműködés elhalt. A Kocsis Máté által vezetett képviselőtestületi ülések visszatértek a régi kerékvágásba: ellenzék hiányában ismét szabad kézzel rabolhatta szét a kerületet. Komássy megkapta árulásáért cserébe hőn áhított semmittevő politikai pozícióját Kocsistól, a havi 250 ezer forintnyi tanácsadósággal folytathatta ingyenélését. Én azonban nem adtam föl, és ezzel a kerület politizáló közvéleménye is tisztában volt. Erőm elég volt arra, hogy még egy Kocsis-elleni tüntetést megszervezzek, melyre az akkor már igencsak téli időjárás ellenére 150-en azért eljöttek.

De ennél lényegesebb volt, hogy sokan a kerületből úgy gondolták: ha Kocsist el akarják távolítani a székéből, akkor legalább van kihez fordulniuk: hozzám, hamár a kerületi MSZP a Vérnarancsok szervilis partnerévé vált. A csendes Fidesz-ellenesség egyik kulcsfontosságú eseménye 2013 februárjában történt: a postaládámban találtam egy pendriveot. Betéve a gépbe kiderült: azon 31 videofelvétel van. A felvételek mindegyikén tiltott megfigyeléseket lehetett látni. Nem a rendőrségi térfigyelőből, hanem kézikamerából származtak, melynek még eredete is nyilvánvaló volt: a korábban általam kialakított Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat kézikamerájával készültek. Mint korábban mondtam, lemondásom után annak élére egykori vezető rendőrtiszteket állított Kocsis, elsődleges céljuk a dolgozók megfélemlítése, az utánam való nyomozgatás volt.


Ezek az exrendőr vezetők a Szolgálat kameráit tiltott megfigyelésekre kezdték használni. Egy Kocsishoz közel álló kerületi tanítónő lakásából rejtetten a Mátyás téren mozgó embereket figyelték meg. A felvételeken látszott, hogy azoknak nem rendészeti célja volt, fölösleges is lett volna, ugyanis a kerület szíve, a Mátyás tér tele van rendőrségi térfigyelő kamerákkal. A rejtett megfigyeléseknek egyetlen célja volt: követni azon emberek mozgását, akikről köztudott volt, hogy velem működnek együtt civil szervezetem keretein belül. Célzott politikai megfigyelés volt, semmi más. Csapatomban sok roma volt, Egyesületem szóvivője, Zsiga Ottó pedig a kerület jelentős hallgatottságú rádiójának, a Rigó Rádiónak volt a főszerkesztője. Ő a Mátyás téren lakott, a felvételeken többségén az Ő és családja mozgását figyelték, kivel találkozik, hol, ésatöbbi.

Az indíték nyilvánvaló volt: földeríteni a kapcsolati hálómat, hogy a szokásos módszerrel: fenyegetéssel, megvásárlással leválasszák rólam a szövetségeseimet. Nos, gondolom nem kell mondanom, hogy ez mekkora Ügy. A Parlament Rendészeti Bizottsága Elnökének kerületében végeznek tiltott megfigyeléseket politikai céllal: ebből némi utánajárással bizony országos pofon is származhat a Fidesz számára. Ennek megfelelően az Ügy földerítésébe bevontam két újságírót, egyet a STOP.hu internetes portáltól, egyet pedig az írott HVG-től. Pár héten belül minden tényanyagot a háttérben összegyűjtöttünk, a két újságíró meg is írta lapjaikban a felvezető cikkeket.


Számunkra a megfigyeltek személyéből, és a kamerázások bujkáló, rejtett módjából nyilvánvaló volt, hogy azok politikai célúak voltak, de ezt be is kellett bizonyítanunk. Attól még, hogy Kocsis Máté érdekében álltak ezek a ténykedések, a nyilvánosság erejével meg kellett mutatnunk, hogy nem kivizsgálni, hanem inkább eltussolni akarja a történetet. Van egyetlen becsületes és aktív önkormányzati képviselője a kerületi MSZP-nek Szili Balázs. Vele összehangolt akcióba kezdtünk, hogy Kocsist az ügyhöz tudjuk kapcsolni. A szereposztás a következő volt: én blogomon elkezdem nyilvánosságra hozni a felvételeket a hozzá kapcsolódó magyarázatokkal együtt, teszek egy közérdekű bejelentést az ügyről Kocsis Máténak, így dokumentálttá válik, hogy a megfigyelésekről tudomással bír.

Ha a polgármester nincs benne a buliban, akkor ugye nyilvánvaló, hogy saját érdeke és kötelessége is az Ügy kivizsgálása és a tiltott megfigyelést végző önkormányzati vezetők eltávolítása. Ha azonban benne van, magyarul az Ő engedélyével, sőt ami valószínűbb, az Ő megrendelésére készültek a felvételek, akkor mindent megtesz majd a botrány eltussolása érdekében. Társtettesi szerepét pedig a legegyszerűbb módon úgy lehetett bebizonyítani, ha Szili Balázs képviselői jogával élve tesz a Testületnek egy indítványt vizsgálóbizottság létrehozására. Ha a vizsgálóbizottságot a Kocsis vezette Fideszes többség elutasítja, azonnal nyilvánvalóvá válik bűnrészességük, és rájuk lehet húzni a vizeslepedőt: országos Üggyé tehető a tiltott megfigyelés.


Szili Balázs csak egyetlen hibát követett el: óvásom ellenére bevette társelőterjesztőnek Komássy Ákost is. Jeleztem Neki, hogy ebből baj lehet, mert Komássy már Kocsis zsebében van, de naivitásában nem hallgatott a tanácsomra, így végül a vizsgálóbizottság fölállításáról szóló előterjesztés kettejük neve alatt ment be a képviselőtestületi ülésre.  Mivel józan ésszel arra lehetett fölkészülni, hogy Kocsisék nem fogák megszavazni a bizottság fölállítását, ezért rá is készültünk a botrány azonnali kirobbantására. Bementem magam is az ülésre, és velem  jött be a STOP.hu újságírója, hogy a helyszínről tudósítson, és a megfigyeltek képviseletében a Rigó Rádió szerkesztői is bejöttek. Kocsis meglátva engem a teremben, és felismerve a velem együtt érkezőket gyakorlatilag azonnali pánikreakciót adott: a szokásos leszegett fej, a monitor mögé bújás, és az azonnal kivörösödő fülek, és szederjes arc.

Szóval berendeztük a díszletet, nagy durranás készült. El is jutottunk az előterjesztésig, Szili Balázs megtartotta a bevezető szónoklatot, majd Kocsis elkezdett tekeregni. Mellébeszélés, el tudja képzelni a Kedves Olvasó, gondolom országos szóvivői szerepében látta és hallotta már eleget hazudozni az Ifjú Vérnarancsot. És ekkor Komássy Ákos szót kért. Fölállt és elmondta, hogy akkor Ő ezt az előterjesztést most visszavonja. Nem hittünk a szemünknek és fülünknek. Kocsis azonnal reagált, nyilvánvaló volt, hogy egy előre leegyeztetett forgatókönyvet látunk, melyet Kocsis és Komássy együtt terveztek meg. Sajnos ezt Komássy megtehette, ugyanis óvásom ellenére a valódi előterjesztő, Szili Balázs bevette társelőterjesztőnek. Szóval Kocsis reakciója ennyi volt: köszöni Komássy Ákosnak a konstruktív hozzáállást, cserébe Ő pedig ezügyben akkor rendőrségi följelentést tesz a megfigyelések ügyében.


Jó trükk, ügyes húzás. Nyilvánvaló, hogyha az Ügy kimegy a politika látóteréből, akkor el fog halni. A rendőrség szépen addig jegeli az ügyet, míg az el nem évül, aligha fog Kocsis Máté Főfideszes Rendészeti Bizottsági Elnök ellen akárcsak egy lépést is tenni. Szóval Komássy megtette az egyetlen szívességet, amivel Kocsist a slamasztikából ki lehetett húzni: visszavonta a vizsgálóbizottsági előterjesztést, így arról nem kellett szavazni, pedig látható volt, hogy egy szavazáson a Fideszesek nemmel szavaztak volna. És ha Ők elszabotálják a vizsgálóbizottság fölállítását, akkor egyértelművé, bizonyítottá válik a tiltott megfigyelésekben való bűnrészességük, és már indulhat is az országos sajtóban és politikában az Ellenzék összehangolt támadása.

Komássy lépésére a STOP.hu újságírója lecsukta a laptopját, és annyit mondott: innentől nincs ügy. Mondott még mást is Komássyra, csakúgy, mint a megfigyeltek képviseletében jelenlévő Rigó Rádió szerkesztők. Fölálltunk és kijöttünk a teremből, nem volt miért ott maradni. Hát így. A harmadik olyan alkalom volt egy éven belül, mikor Kocsist és a Fideszeseket a szőnyeg szélére lehetett volna állítani, bebizonyítva, hogy hatalomgyakorlásuk nem a kerület, hanem kizárólag önmaguk érdekeit szolgálja. És mindhárom alkalommal Komássy Ákos, a kerületi MSZP Elnöke sietett Kocsis Máté megmentésére.


Van még ezenkívül sok más Ügy is, de nem akarok könyvet írni Komássyról. Kollaboráns magatartása ellehetetlenített minden ellenzéki akciót, szavazók ezreit távolította el az MSZP-től. Ezek a szavazók a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy a kerületi MSZP nem ellenzéki szervezet, hanem a Fidesz fizetett tagozata. Csak még annyit: a kerületi szocialista párt azóta is részt vesz a közbeszerzési bizottsági munkában, ugyanakkora létszámmal és aktivitással, mint a Fidesz. Tetszettek hallani a Nyolckerből bármi negatívat az elmúlt másfél évben a közbeszerzésekről? Pedig sokmilliárd forint lett kiosztva a szokásos Vérnarancs háttérvállalkozóknak látványberuházásokra, rettenetes túlárazásokkal. De az MSZP-t ez nem zavarja, társtettesként működnek együtt a Nagy Kerületi Közbeszerzési Mutyiban.

Ha azt gondolná valaki, hogy Komássy-t árulásaiért és a Nyolcker Fidesz számára történő átjátszásáért bármi retorzió érte az MSZP helyi, vagy akár országos szervezetéből, az súlyosan téved. Mindezen kollaborációi közben továbbra is a kerületi MSZP elnöke, sőt időközben az önkormányzati választásokra polgármester-jelöltté is megválasztották. És nagy hangon hirdeti, hogy várhatóan Ő lesz majd a minden ellenzéki párt által támogatott közös jelölt. Igen, ezt állítja, és ebbe az általa fölvázolt fölállásba beleérti a Demokratikus Koalíciót is. Sajnos szólnak arról háttérinformációk, hogy nem teljesen alaptalanul mond ilyeneket. Nem ártana a DK részéről kicsit utánanézni, nehogy egy Kocsis Ügynököt sikerüljön közös jelöltként megtámogatni. Hát így vesztettük el a Nyolckert, és hoztuk létre a Narancsok kétharmados győzelmét.

Kösz Komássy Ákos, kösz MSZP, szép munka volt.