2017. április 24., hétfő

Lopják a Forradalmat

Jó lenne, ha mindenki megértené a hazánkban végre megindult gyökeres változás jellegét, és nem erőlködne azzal ellentétes akciókkal.



Minden jót el lehet bacni. Pláne, ha nem szólunk időben, hogy állj. Hát én most szólok. Ami az országban zajlik: Forradalom. Nem véres, nem hátborzongató, de a forradalmak jelentős része véráldozatok nélkül valósul meg. A miénk is úgy fog végbemenni. Adtam korábban Neki nevet: a Szeretet Forradalma, amennyire látom, egyre többen használják. De lehetne akár a Jókedv Forradalma is. Mert a Kétfarkú Kutyák röhejtüntetése akkorát ütött a Rezsimen, hogy abból megintcsak nem lehet fölállni.


Ez a Forradalom egyedi, és a világtörténelemben is épp ezért önálló oldalt kap majd. Itt jókedvű egyetemisták tömegei veszik birtokba a várost, mellettük ugyanannyi idősebbel, és csupa olyan dolgot csinálnak, amit egy létező demokráciában a szabadságot szeretők szoktak. Megmutatják, milyen is lehetne az ország, ha nem egy nyomorult, kényszerképzeteibe belerögzült hatalommániás pöcs irányítaná. És a Nép rezonál is a történésekre. Annyira, mint a rendszerváltáskor, de talán most majd a végeredmény is jobb lesz, mint akkor. Épp azok miatt, akik ezt a folyamatot végigvezénylik.


Ha a Nép egyetért valamivel, akkor azért cserébe kényelmetlenségeket is elfogad. Sokezer tüntető esti városfoglalásai komoly forgalmi zavart okoznak főutakon, de mind élőben, mind a tévében látszik: csak kevesen lesznek ettől dühösek. Azért, mert értik a Célt, és szimpatizálnak azokkal, akik e cél érdekében ellepik az utcákat. A harc a magyarok lelkéért folyik, és végül Orbán bukásához vezet. De addig nem kéne elkúrni a tüntetések mellett kialakuló szimpátiát. Hogy mindezt miért írom? Mert tegnap volt egy kisebb hídblokád, amit olyanok szerveztek, akiknek pont semmi köze forradalmunk zászlóvivőihez.


Voltak rajta kéttucatnyian, oké megvolt, túlvagyunk ezen is, hálisten. De készülnek hasonlókkal mások is. Namost pont ez az, amivel le kéne állni, de villámgyorsan. Ezeket az akciókat nem kíséri a Nép szimpátiája, nincsenek benne ugyanis azok a fiatal forradalmi tömegek, akik miatt az autósok elviselik a kényelmetlenségeket, sőt, dudálással még a szimpátiájukat is kifejezik. Ezek az akciók csak arra jók, hogy hergeljék azokat, akiknek a támogatását épp elnyerni akarjuk. Egy egész ország láthatta, hogy a demokraták tüntetésein tízezres tömeg látható, míg a Kopaszokén pártucatnyian.


A Nép meg már csak olyan, hogy az erősebb mellé áll. És semmi sem jön jobban Orbánék médiájának, mintha bemutathatnak pár törpetüncit a mi oldalunkról. Elmondhatják, hogy fogy a nép a demonstrációkról, elmondhatják, hogy mi úgy gondoljuk a demokráciát, hogy kéttucat emberért le kell állni a főváros forgalmának, ésatöbbi. Tessenek leállni az önmegvalósítással. Vannak tömegtüntetések, jó tematikával, értelmes célokkal. Oda lehet csatlakozni, azért vannak. Aki nem képes beállni mások zászlaja mögé, az ne akarjon vezetni. Ami ma az országban zajlik, az nem színház. A jövőnk a tét, nem pár perc rivaldafény.

Tessenek felnőni a feladathoz.



2017. április 22., szombat

Nálunk egység, náluk kétség

Az Orbán Rezsim technikailag még létezik, de morális és lélektani szempontból már összeomlott. Egyik percről a másikra. Érteni vélem, miért.




Két napja történt valami. Föltettem a saját fészbukos profilomra egy provokatív mondatot. Ezt: támogatnám, hogy az országgyűlési választásokon csak 35 év alattiak indulhassanak. Szoktam én naponta beírni rövid gondolatokat, gondoltam, egynek ez is jó lesz. Aki régóta ismer, gyakorló politikusi időszakomból is, az pontosan tudja: nem támogatok semilyen kvótát, meg cenzust. Ez a beírásom is provokáció volt: ha látni akarod a rejtőzködő valóságot, akkor bizony nagy követ kell belevágnod az ablakba, mert a csörömpölésre fölébred mindenki. Ezt tettem, és megdöbbentő eredménnyel. Tömegével jöttek a tetszésnyilvánítások, és a kritikák is. Annyi komment jött, hogy felhőkarcolót lehetett volna belőle építeni. Ekkora merítésnél meg már érdemes nézni az arányokat: a véleményt nyilvánítók kétharmada egyetértett a javaslattal. Még szerencse, hogy egyébként nem gondoltam komolyan.


Mi következik ebből? Egyszerű: hatalmas a bizalom az ifjúság felé. Mi, közép-, és időskorúak bőven megtanultunk nem bízni egymásban. Megtapasztaltuk a gerinctelenségeket, az elvtelen köpönyegforgatást, ezért aztán nem vagyunk képesek félretenni a minket elválasztó dolgokat. Kellett, hogy olyanok érkezzenek meg a közéletbe, akikben mindannyian megbízhatunk. Akik ha azt mondják: kimegyünk az utcára, akkor ki is mennek. Akik ha azt mondják: Európa, akkor azt úgy is gondolják. Friss erő érkezett, olyan értékvilággal, és olyan módszerekkel, melyeket nekünk kellett volna tanusítani 1989-ben, és azóta. Mikor rájuk nézünk, és velük tartunk, igazából saját magunk fiatalságának kihagyott lehetőségét látjuk. És újra akarjuk élni, hogy helyrehozzuk, amit akkor elrontottunk. Kaptunk a sorstól a fiatalok által egy újabb esélyt, hogy Igazak legyünk. És többségünk él is a lehetőséggel.


Hadd meséljek egy kicsit. Mikor télen elvonultam könyvet írni, végül belefáradtam a közben felismert igazságba. Rájöttem, hogy az út, amit választottam a Nép felébresztésére: téves. Én értelmi alapon gondoltam ezt megtenni: összefüggéseket magyarázó írások tömegével, terepakciókkal, a hatalom diktatórikus jellegének saját bőrön való bemutatásával. És ez ÍGY nem megy. Orbán érzelmi alapú politikáját csak egy érzelmi ellensokk tudja felülírni. És persze, ahogy ez megtörténik, máris fogékonyabbakká válnak az emberek az értelmi tartalmakra is. A fiatalok megjövetele, tiszta céljaik, egyenes módszereik mindannyiunkból előhívták a jobbik énünket. És láthatóan a mi generációnk élni is kíván a lehetőséggel, hogy az Ő áradatukkal lemossa magáról rossz kompromisszumaink szennyét.


Orbánt a magyarok negyede támogatja csak, és épp a diáktüntetések hatására ez is mállik szétfele. Ha a társadalmunk háromnegyede képes egységbe kovácsolódni, mert valakik képesek eggyé kovácsolni, akkor Viktorunk gyorsjáratú helikoptertúrával vesz irányt Azerbajdzsán felé. A most zajló érzelmi katarzisban pedig észre sem vesszük, de végre nem személyek, hanem ELVEK mögé sorakozunk föl. A tüntetések szervezőiről többnyire azt sem tudjuk, kicsodák, de megyünk, mert át akarjuk élni azt az egyesítő élményt, amit a szabadság levegője, az európaiság érzése, emberségünk újrafelfedezése adhat csak meg. Mi magunk már képtelenekké váltunk az összefogásra. De mindannyian képesek vagyunk felsorakozni a fiataljaink, gyermekeink, unokáink mögé. És ezzel jóvátesszük elmaradt rendszerváltásunk történelmi bűnét, és végül mindannyian újra tükörbe nézhetünk, és ami még fontosabb: egymás szemébe is. Menjünk a fiatalokkal, mert szükségük van ránk.

És maradjunk is velük.


2017. április 21., péntek

Vesztettél Geci!

Tudod, Viktor, majdnem sikerült. De csak majdnem, hálisten. Igazából egy dologban vagy Te tehetségesebb minden pálya-, és kortársadnál: érzed a magyar néplelket. Megértetted mindenkinél jobban, hogy a történelmünk miatt mekkora kisebbségi komplexus halmozódott föl többségünk tudatalattijában. És erre évtizedek óta rájátszol. Erről szólt a "Merjünk nagyok lenni!", az örökös szájkarate Európa, az USA, meg egyáltalán mindenki ellen, akik tényleg nagyok. Hisz ezek olyan háborúk voltak, ahol az ellen úgysem üt igazán vissza, így aztán egyik látszólagos győzelmet arathatod a másik után.


Azt az érzetet keltetted föl sokakban, hogy ha Veled tart, akkor egy győztes ország polgára lesz, végre NAGY, nem pedig kicsi. És hatott is évtizedeken át a nagycsoportos pszichoterápiád. Pontosan tudtad, hogy annyit lopsz, annyit hazudozol, amennyi jólesik, mindaddig, amíg két dolgot meg tudsz mutatni az Országnak: a nagyság ígéretét, és saját támogatóid tömegét. És most egyszercsak mindkét lélektani cölöpöd elkorhadt. Egyik percről a másikra. Trump leszar, rájött, hogy amerikai elnöknek választották meg, nem pedig faluvégi kocsmárosnak. Az Európai Unió pedig rádköhögött, és megmutatta: valójában milyen picike kis pattanás is vagy Te Nyugatról nézve.


Nem tudod már felmutatni többé, hogy világpolitikai tényező lennél, ügyes pávatáncoddal ez ment egy ideig, de az EU döntött: elég a magyar csárdásból. Innentől meg persze Putyinnak se leszel fontos: Neki Európa destabilizálása a célja, és ezt nem tudja végigvinni egy onnan kitagadott senkivel. Szóval a nagyság ígéretének vége, már a sajátjaidat sem vagy többé képes meggyőzni arról, hogy lesz még magyar feltámadás, meg vesszen trianon, meg a többi avitt szarság. De még ennél is nagyobb csapás Neked az utca elvesztése. Akkora tüntetések zajlanak, és egymás után, amiknek méretét és jellegét Te már nem tudod ellensúlyozni. Diákok tízezrei jókedvűen, szeretetreméltóan mutatják meg az ország jövőjét, és a Te görcsös gyűlölködéseddel szemben ez bizony nagyhatású gyógyszer.


Már híveidnek is csak töredéke küldi vissza a nemzeti konzultációs micsodádat, egymás után lépnek ki, és borítanak egykori hű pártkatonáid, az általad megvett és felturbózott értelmiségi holdudvarnak is ciki lettél. Próbálsz viszkető tenyérrel valami ellentüntetés félét összeeszkábálni, jöjjön a Kubatovgárda, de ez már csak pánikroham. Alig van rá jelentkező, tán párszáz kopasz fog felvonulni, de ami ennél is rosszabb: nem annyira lesznek ezek az arcok szimpatikusak. Márpedig az ország épp a változás lázában ég, és ott tapad a képernyőkön, nézi, mi történik Budapesten. És a magyar néplélek tud ám félelmetes is lenni. Roppantmód tudja gyűlölni azt, akit szeretett. Ígértél Te a magyaroknak nagyságot, meg győzelmeket, és kiderül a valóság: sem győztesek nem lettünk, sem nagyok. Elfogytál Viktor. Párat még szikrázol, de lecsöpögött a viasz, már csak a kanóc sistereg. Véged, mert elvesztetted azt, amire építkeztél.

A Nép Lelkét.


2017. április 20., csütörtök

Tuareget miniszterelnöknek!

Nyugi, ez csak vicc. Épp enyhe telünk van, így a szombati tüntetés előtt ráérünk kicsit ökörködni.




Képzeljük el egy pillanatra, hogy fognám magam, és föltennék saját blogomban egy ilyen kérdést: kit akarsz minelnöknek? Magam mellé tennék pár lúzert, mint választható alternatívát, simán nyernék, aztán telehinteném a netet: én vagyok a megváltó. Persze, nem teszek ilyet, az effajta manipulációk Orbánékra hajaznak, demokrata elhányja magát tőlük. Mondom: DEMOKRATA. Merthát vannak olyanok, akik bár annak nevezik magukat, de egyenességet, tisztességet, amiket a demokrata szó jelent, már nyomokban sem tartalmaznak.


Amit én csak viccként tennék, de leginkább még úgysem, azt ugyanis élesben eljátszotta a magát Demokratikus Koalíciónak nevező Gyurcsányszekta. Régóta tudott, hogy álcivil blogokat üzemeltet a parlamenti bentlétért kapott pártfinanszírozásból. Az egyik a Nyugati Fény, a másik az Európa Kávézó nevű valami. Utóbbiba maga Gréczy szokott írogatni, akit pártszóvivősége nem akadályoz meg abban, hogy névtelenül mindig éppen a DK aktuális ellenségeit gyalázó betűsorokat lapátoljon össze. Ír még oda a PuPu nevű szintén roppantfüggetlen blogger, néha Vágópista is, meg ilyesmik. És persze mindig név nélkül, igaz DK-demokrata módjára.


Szóval a Nyugati Fény nevű DK-civil valami tette föl a kérdést: ki legyen az ellenzék vezetője? És lőn: nyert Gyurcsány. Végülis az egységsugarú Ferihívő Kékzombinak tökmindegy, hogy épp pártkongresszuson szavaz-e Feristenre, vagy pártblogban. Ám míg egy pártkongresszusnál mindenki tudja, hogy ott egy parlamenti határon lefelé billegő nyugdíjasklub szubkulturális akaratát látjuk, a civilnek álcázott Nyugati Fénynél még akár lehet olyan is, aki elhiszi: több ez, mint pártakarat. Nem, NEM TÖBB. Az álcivil egyletek és sajtófelületek létrehozása szcientológus technika, azt hazánkban csak Habony és Gréczy alkalmazza. És épp arra, amit látunk: civilnek álcázva többségi véleménynek feltüntetni a nagyonis törpe minoritásét.


Ha nem ütközöm bele ebbe a közvéleménykutatásnak álcázott párthányingerbe, nem írtam volna a DK-ról. Már nem nagyon van miért. A fiatal generáció közéletbe való berobbanása, annak tiszta céljai, és hatékony módszerei olyannyira megmutatják az egykori KISZ-fiúk nárcisztikus amoralitását, hogy egyszerűen kimennek a divatból. Gyurcsánynak annyi, aztán jön majd sorban a többi szúrágta régi bútordarab, Orbánnal a sor végén, mindannyiunk őszinte örömére. Úgyhogy nyugi: Tuareg nem akar semmi lenni a helyreállításra kerülő Magyar Köztársaságban. A mi generációnknak már megvolt 1989-ben a lehetősége, hogy rendszert váltson. Nem élt vele. Úgyhogy ideje azoknak átadni közügyeink intézését, akik tisztábbak, egyenesebbek, mint mi. Ceterum censeo.

Gyerünk Ifjak.

2017. április 19., szerda

Jönnek a kopaszok

Tegnapi cikkemben előrejeleztem, és már meg is történt. Tüntetést szerveznek Kubatov kopaszai. Mondom, mit tegyünk ellenük.




Röviden: semmit. Kicsit hosszabban: röhögjünk rajtuk. Tessenek megnézni az esemény meghívóját - KATT IDE - és kiderül csekély létszámuk a fellázadt ország tüntető tömegeivel szemben. Elsöpörhetnénk Őket, de nem tesszük. Nekünk ugyanis tökéletes, ha megmutatják: mily kevesen is maradtak Orbán támogatói, és azok milyen fajtából valók. Párszáz, netán párezer izomagyú, tesztoszterongőzben, szemben tízezernyi fiatal, jókedvű tüntetővel, akiket további tízezernyi közép-, és időskorú kísér. És rengeteg kamera, ami épp közvetíti az országnak: kik is állnak egymással szemben. Hát, nem hiszem, hogy a még otthon ülő tömegek szimpátiáját oly nagyon elnyerné a kopaszgárda.


Napóleon mondta vala: ne zavard az ellent, ha épp hibázik. Márpedig kopaszék kivonulásánál ostobább húzás nehezen képzelhető el. Örüljünk tehát ennek, és annak is, hogy Orbánék láthatóan tényleg beszartak. A kopaszok utcára küldése ugyanis kétségbeesett reakció tőlük. Eddig óvakodtak a nyílt erőszaktól, mert az nem szimpatikus, és ellentétes azzal a hazug önképpel, amit a Narancsok magukról próbálnak sugallni. Pániktünet, röviden. Tegnap egy KDNP-s fütyi elszólta magát sajtótájékoztatón: mindössze 100 ezer nemzeti konzultációs papír érkezett vissza, ez pedig egy dolgot tanusít: már az átlagfidesznyik sem az a bombabiztos talapzat, amin Orbán építheti tovább a saját szobrát.


Hogy konkrétan mit tegyünk, ha valamelyik tömegtüntetésünkön belénkköt egy kopaszsereg? Tegnap már írtam erről, de érdemes megismételni: semmit. Mosolyogjunk, ha ütnek, nyújtsuk oda a másik orcánkat is. Nem lesz könnyű, persze, az emberben terepen felmegy az adrenalin, de mégis ezt, és CSAK EZT szabad tenni. Meg kell mutatnunk a tévé előtt ülőknek, kik milyenek. Milyen anyagból vannak gyúrva Orbán emberei, és milyenből mi, demokraták. Nem lesz nehéz megmutatni: faszokkal szemben szívek és agyak állnak. Aztán a többit rábízhatjuk a Népünkre. Nem kétséges, kikhez pártolnak.


Napról napra rohad a rendszer. Nem küldik vissza a nemzeti konzultációt, lépnek ki sorban a Fidesz katonái, és ez a folyamat már önmagát is erősíti. Nincs más dolgunk, mint eddig: menni, menni, menni, támogatni jelenlétünkkel a fiatalok által szervezett tömegtüntetéseket, nem bedőlni semilyen provokációnak. Teccenek tudni: a páncélról lepattan a kard, de a víz addig mossa, míg elrozsdál, és magától szétesik. Erkölcsi és lélektani értelemben az Orbán Rezsim az utolsókat rúgja. Ennek egyik végvonaglása a kopaszok utcára küldése. Ilyenekre a kettőnél több agysejttel rendelkezők csak egyet mondhatnak:

Hasznos hülyék. 

2017. április 18., kedd

A Szeretet Forradalma

A Kárpátok Spermája kiadta a parancsot híveinek a viszkető tenyeres szövegével: mostantól jönnek majd a provokációk a tüntetéseken. Higgadtan kell kivédeni mindet.




Biztos lehet mindenki: a Geci nem töltötte tétlenül egyhetes pihenőjét. Nyilván Habonyárpi Haverral, meg a többi Alspermával kielemezték a diáktüntetések veszélyeit, és kialakították az ellenük való védekezés módszertanát. Pontosan tudják, hogy ami mostanában zajlik, azzal szemben nyílt erőszakot nem alkalmazhatnak. Folyamatosan mutatja több hivatalos, és sokszáz nem hivatalos élő közvetítés az eseményeket, és nincs annál cikisebb, mintha rendőrök vernek jókedvű diákokat. Ráadásul ebben ott a veszély, hogy lesznek, akik megtagadnak ilyen parancsot, az meg aláássa az egyenruhások morálját. Az egyetemisták a mi gyerekeink, unokáink, aki Őket bántja, magát a Népet bántja, ez pedig nem megakadályozza, hanem felgyorsítja a Rezsim bukását.


Páran kérdezik tőlem: miért nem szervezek magam is valami jó kis hozzám illő kemény akciót? Rémegyszerű: azért, mert az most kárt okozna. Ennek a forradalomnak éppen a jókedvű városfoglalás a lényege, ha magunk erőszakot alkalmaznánk, lehetőséget adnánk a Rezsimnek, hogy a békés, mindenki szeretetét, szimpátiáját elnyerni képes diákokat más színben tüntesse föl, mint amilyenek. Épp ezért nemcsak hogy nem szervezek, de nem is csatlakozom ilyen akciókhoz. Sem hídblokádhoz, sem más mókákhoz. Egyszerűen fel kell fogni: ezek a módszerek ETTŐL a forradalomtól idegenek. Teljesen más dolog, ha diákok ezrei vonulnak este végig a városon, blokkolva ezzel a forgalmat, mintha napközben pártucatnyi ember leállítja a forgalmat. Előzőek rengeteg szimpátiadudálást kapnak, utóbbiakra pedig csak anyázás vár.


Ez a diktatúra megbukik, ha Orbánék nem képesek visszavenni a kommunikációs fölényüket. Ha nem tudják ellensúlyozni hazugsággal az igazságot: itt VALÓBAN egy egész generációnak lett tele a töke, és magukért, a saját jövőjükért mennek utcára, nem pedig Sorosgyuribácsi ügynökeiként. Ellentüntetéseket kell szervezniük, hogy megmutassák: nekik is van Tömegük. A magyar márcsak olyan, hogy az erősebbhez könnyebben csatlakozik, mint a gyengébbhez. Ha az Ország folyamatosan hatalmas, Orbán ellen tüntető tömegeket lát, akkor a bizonytalanok, de még a kevésbé véresszájú fidesznyikek is elgondolkodnak: kik mellé is kéne odaállni. Tehát Orbánnak mellette tüntető tömegekre van szüksége, de gyorsan. A gond csak az, hogy ilyenből már nem sok maradt.


Pontosan tudjuk, hányan vannak az Orbán melletti nyílt kiállásra hajlandóak. Mikor az október 23-i, és március 15-i kifütyülést csináltuk, láttuk a mennyiséget. Pedig akkor létfontosságú volt Orbánnak, hogy minél nagyobb védőtömege legyen, amelyik látványával, hangerejével leveszi a tiltakozás ütőerejét. De még ilyen helyzetben sem sikerült 20 ezernél több embert összeszedniük, pedig hozták buszokkal külföldről is, akit csak tudtak. Egyszer felmutatni 20 ezer embert, az nem fogja enyhíteni a folyamatosan ennél nagyobb tömegeket mozgató demokrata tüntetések lélektani nyomását. Más módszer kell tehát. Meg kell mutatniuk, hogy a diáktömegek agresszívek, támadóak, veszélyesek. Ehhez pedig be kell szivárogtatni provokátorokat, vagy megtámadni kedvenc kopaszaikkal a tömeget, hátha visszatámad.


Nem szabad visszaütni. Egy kis nyomakodás belefér, az része a tüntetések liturgiájának, csakúgy, mint a középületek befestése némi dobálással. De ennél több nem. Amit biztosan nem szabad: ütni. Üssenek Ők. Mi pedig tartsuk oda a másik orcánkat is. Megértettem a diákok forradalmának lényegét: ez a szeretet forradalma a gyűlölet hatalmával szemben. Magam azért megyek velük, hogy támogassam, és ha kell, fizikailag is megvédjem Őket. De nem fogok ennél keményebb akciót csinálni, mert az nem esik egybe az egyetemista tömegek jellegével, szándékaival. Márpedig Ők viszik a prímet, és remek összhangzatokat képesek teremteni. Hát álljunk be a sorba, és tegyük azt, amit Ők kitaláltak. Velük menjünk, és ne nekik keresztbe. A gyűlölet hatalmát Ők fogják megtörni.

A szeretet forradalmával.



2017. április 17., hétfő

Felkészül: Momentum

A Magyar Tavasz új szakaszába lépett. Lett elérhető célja, vannak már vezetői is. És kevésbé látványosan, de érik a végleges megoldás.




A köztereken való együttbulizás, a tömeges városfoglaló séták a szabadság szelét fújják viharrá. Orbánék egyszerűen nem tudnak vele mit kezdeni. Passzív agressziónak hívják az ilyesmit: Gandhi az apostola az effajta forradalomnak, de időtől és helytől függően nyer konkrét formát. Az egyetemi fiatalság, az Ő védelmükre melléjük állók növekvő tömegével együtt épp történelmet ír. Nincs itt semmiféle mesterterv, meg háttérhatalom: egyszerűen spontán jól alakulnak a dolgok. A történelem márcsak ilyen: mikor valaminek eljön az ideje, akkor megy minden, mint a karikacsapás. Gulyás Marci programbeszédével lett közvetlen cél is: szabad és arányos választások. Ezzel tehát megvolnánk.


A szabadság szellemét visszanyomni a palackba már nem lehet. Megjött a fiatal generáció, és tökéletes politikai tudatossággal épp újraírja a magyar közéletet. Ahogy az idő halad, egyre inkább a szabad választások tematikája kerül majd előtérbe minden megmozduláson, tüntetésen, bulin. Annyi helyen és akkora tömegek fogják végül követelni, hogy Orbánéknak meg kell hajolnia a népakarat előtt, vagy tényleg ki lesznek ráncigálva a Parlamentből. És engedni is fog, mert reménykedik benne: nem lesz olyan politikai erő, ami végül megverheti Őt, még egy szabad választáson sem. Pedig LESZ. A Momentum lesz az.


Föltettem itt egy képernyőmentést, tessenek megnézni. Csendben, mindenféle látványos toborzás nélkül alakul Momentumék május 1-i tüntetésének létszáma. Hatalmas tüntetés lesz ebből, akkora, amit demokrata oldali politikai erő még sosem tudott felmutatni. És ha kicsit bóklászunk a bejelentkezettek listájában - én megtettem -, akkor látjuk: nagy az átfedés a diáktüntetések és a Momentum demonstrációjának résztvevői között. Mondhatni: ugyanazok. Én pedig most csendes vigyorral hátradőlök, és kivárom, hogy próbálnak kivergődni saját maguk állította kelepcéjükből a Momentumot kezdetektől karaktergyilkolók. 


Mikor a Momentum megjelent, megkezdődött ellenük a mindenoldali fikázás, ekézés, megpróbálták valamiféle Fideszbérenc kamuszervezetnek feltüntetni. Ahogy a diáktüntetések elkezdődtek, a karaktergyilkolók nehéz helyzetbe kerültek, de kivágták magukat: elkezdték dícsérni a tüntetéseket. Mást persze nem is tehettek, égtek mint a rongy, ahogy próbálták valami múló szeszélyként bemutatni eleinte, csakhát nem múlt a Zistennek se. De közben persze tovább ment a süketelés a Momentumról, behugyoztak az erőlködéstől, hogy valahogy szembeállítsák a demonstrációkat a Momentummal. És akkor szépen, ahogy az mindig történik, május 1-én eljő az igazság pillanata: kiderül mindenki számára, hogy a tüntetések részvevőinek többsége egyben a Momentum bázisa is.


És ez lesz a forradalom következő, és maradandó fázisa. Elérhetjük ugyanis, és el is érjük a szabad és arányos választási rendszert, de attól még nem bukik a Rezsim, és megint elmarad a rendszerváltás. Olyan politikai erő kell, amelyik bírja a felhorgadó nép aktív szimpátiáját, és amelyik valóban ÚJ, nem pedig a régi, valamilyen átvedlés utáni álöltözetben. Eljött közéletünk generációváltásának ideje. Már zajlik is. A Magyar Tavasz percről percre mossa alá Orbán teljhatalmát és hozza el újra a szabadság friss levegőjét. A szabad és arányos választás elérése megteremti a Rendszerváltás vér-, és áldozatmentes alapját. A Momentum pedig képes lesz bevégezni a Nagytakarítást.

Menjünk velük végig.